Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
IO ÖÉPÜJSÁG 1984. február 18. Az erdélyi proletárok írója 80 éve született Nagy István Nagy István arcképe Malhaz Kotadzet A biztos tipp IRODALOM G. SZABÓ LÁSZLÓ: Dühödő Csodák nyájait terelni az értelem -akolba, míg szusszá jut szemernyi, költőnek ez a dolga. És eltörpül a baj, miit keserű sorsa rámént, ha aggódón lehajtók egy él-dobott virágért. De ha szavába vágnak, éneke lesz az ökle — elkelne a világnak, hogy a ringibői kilökje! Danyil Rudij: Vizsgálat — Mondja, kérem, szabad ez a hely? — kérdezte egy idősebb férfi a szomszédját, aki éppen a nadrágját vetette le. — Igen, tessék. — Megengedi, hogy én is itt vetkőzzem? — Parancsoljon. A holmiját leteheti a polcra. — A cipőmet is levegyem? — Nem tudom, mindenütt más a szokás. De gondolom, nem fog ártani. Az idősebb megkönnyebbülten oldotta ki a nyakkendőjét és folytatta: — Különben nem nagyon szeretek idejárni. De a feleségem mindennap bekukkant, néha háromszor is. — Meleg van — felelte a szomszédja, ami sehogy sem illett oda. — Meleg — hagyta helyben az idősebb. — Ventil- láció nincs, odakinn forróság van, az ablakok pedig be vannak zárva. De semmi vész, ha kiszabadulok innen, otthon rögtön a hideg zuhany alá állok! — Jó lenne utána két- három korsó sör — ábrándozott a szomszéd. — Jó hideg... — Hm ... nem butaság, amit mond. Itt, úgy tűnik, minden az emberért van, sör azonban nincs. — Nem tudja — kezdett nyugtalankodni a szomszéd —, nem lopják itt el az ember holmiját? — Mit nem mond! A személyzet szigorú, egy légy se repülhet be engedély nélkül! Az idősebbik akkurátusán összehajtogatta a nadrágját, és megkérdezte az egyik arra jövő fehér köpenyes nőt: — Mondja, kedves, Itt szólítják az embert, vagy mi a szokás? — Érkezési sorrendben — felelte a nő szemét lesütve. — Maga már levetkőzött? — kérdezte a szomszéd. — Igen. És maga? — Én is. Ha már ilyen jól összebarátkoztunk, menjünk együtt. — Parancsoljon. Mi következünk. Szégyenlősen takargatva magukat beléptek az ajtón. Az önkiszolgáló üzlet eladónője tetőtől talpig tüzetesen megvizsgálta őket, aztán már akadály nélkül kiléphettek az utcára. (Zaheimszky László fordítósa) 1904. február 22-én született Kolozsvárott, és 1977-ben halt meg az erdélyi proletariátus legnagyobb irodalmi alakja. Apja az első világháborúban meghalt, anyja gyári munkás, akinek jobb karját 'letépte egy gép. A 'tízéves 'gyerek dolgozni kényszerül, s mint asztalostananc bejárja Romániáit, ő gondoskodik anyjáról és -testvéreiről. Ez a kemény sors válik teljessé, amikor kapcsolatba kerül az illegális kommunista párttal, .mert tulajdonképpen a forradalmi mozgalom neveli íróvá. Gaál Gábor, a Korunk legendás szerkesztője segíti, ő az, aki a fiaital munkást megismerteti az irodalom világával, és azzal ia felelősséggel, amit a nyomtatott szó jelent. 1932-ben jelent meg első 'kisregénye, a Földi Jánost .bekapta a város, ezt követte a Nincs megállás a következő évben, melyért perbe fogják, majd szervezkedésért egy évre bebörtönziiik. Kiszabadul, de 193-5-ben ismét lecsukják, s közben az Erdélyi Szépmíves Céh drámapályá- zatán 1936-ban díjait nyer Özönvíz előtt című drámájával. Ezt a művét 1937-ben mutatja be a kolozsvári Magyar Színház. A .bemutatón valóságos politikai tüntetésre kerül sav, hatalmas sajtó- polémia követi, de azért minden erdélyi magyar színház játssza. A darab egy Bukarestben élő 'széteső magyar család életét vázolja fel a kor politikai erőterében. Felbukkan már az erősödő fasizmus, és az ezzel a harcot felvevő munkásmozgalom képviselője is. A második világháború alatt Nagy Isitván művei Magyarországon jelennek ímeg. Ekkor adja kii italán legjelentősebb regényét Ol- tyánok unokái címmel. A naigyilélegzertű .regény egy romáin szegényparaszt család sorsán keresztül mutatja be a ikapiitáliizmuis csomtőirlő természetét. Ez a regény nemcsak azt 'érzékelteti, hogy a román és magyar .munfcás- osztáilyniaik több köze van egymáshoz, minit az azonos nyelvűéknek, de .más osztályból származóknak, hanem azt is, hogy a közös sors a nemzetiségi előítéletek eLlenére hogyan kovácsol egy célént harcoló közösséget a .német, román, magyar szegénypa- raszitokból, munkásokból. A szovjételílemes háború idején ez a magas színvonalú regény hatalmas tett volt a szocializmus, a proletár internacionalizmus eszméje mellett. A félszabadulás után pártmunkás, egyetemi itamáir, rektor, akadémikus, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a romániai írószövetség egyik vezetője. Természetesen kísérletet tesz az új szocialista élet irodalmi ábrázolására. A legmagasabb hőfokon című regénye tulajdonképpen annak bemutatása, hogyan veszi a munkásosztály birtokába a régi1 tulajdonostól a 'gyárat, hogyan veszi át a hatalmat a gépek, az ország, az emberek felett. Sok sematikus vonás van benne a kor szellemének megfelelően. Eszményített hősök a mű pozitív szereplőd, nincs magánéletük, s mégis újraolvasva tisztán érezzük, hogy egy kor hű lenyomatát tartjuk kezünkben. Egy fontos történelmi időszak belülről való ábrázolását nyújtja ez a könyv. A felszabadulás után született művei A mi lányaink (1954) és a Városi hétköznapok (1964) a forradalmi romantika átmentését 'kísérlik meg a szocialista élet ábrázolásának eszköztárába. Csakhogy ebből egyrészt didaktika, másrészt szépítő lakkozás válik. Ezeknél a műveknél fontosabbak önéletrajzi írói vállalkozásai, amelyekből 'haláláig négy kötet készült el, a Sáncalja (1968), Ki a sánc alól (1969), Hogyan tovább? (1971) és Szemben az árral (1974). Ezek tulajdonképpen az író élettörténetén keresztül bemutatják a két világháború közötti erdélyi és romániai élet jellegzetes alakjait, a munkásmozgalom történetét; megmagyarázzák, hogyan válik forradalmárrá egy nagyon alulról jövő pnoletóirfiú. Hatalmas arcképcsarnok ez az önéletrajzi vállalkozás, a társadalom minden rétegének és karakterének 'helye van .benne, amely a személyes emléksor szerkezeti egybeépítésével egy szélesen hömpölygő, szocialista „családregénnyé” vált. Mert Nagy István sok műfajú, hatalmas életművel rendelkező alkotó volt. De karcolatokban, .novellákban, útirajzokban, regényekben, drámákban és ifjúsági művekben gazdag életművének minden sora a munkásmozgalomhoz vezet. Utoljára 1976-ban volt Budapesten. Akkor december 15-én mutatta be a Nemzeti Színház iaz Özönvíz előtt című drámáját. Beteg volt már, de fries, figyelő szemmel beszélt a mad romániai magyar irodalom legjelentősebb műveltről és alkotóiról. Alakjában a két világháború között kibontakozó .nagy aükotó- nemzedék egyik legjelentősebb írója búcsúzott akkor tőlünk. SZALONTAY MIHÁLY Attól a naptól fogva, amikor a fiam megtanult ötve- niig számolni, a lottózás lett a szenvedélye. Bár .magam sem tudom, .mi kezdődött előbb nála. Fölöttébb valószínű, hogy azért tanult meg ötveináig számolni, ment különben nem rtud/ta volna kitölteni a lottószelvényeket. Én nem gátoltam e kedvtelésében, mivel tudtam, hogy ebből a játékból befolyt összegeket sportlétesítmények építésére fordítják — így hát a fiam gyermekkorától kezdve részt vett a hazai sport fejlesztésében. A helyzet kissé bonyolultabbá vádit, amikor a nejem is rákapott a lottózásra. Feleségem és fiiam néhány hétig buzgón húzogatta át a számokat a kockákban, de a hat közül még hármait sem tudott egyszer sem eltalálni. Akkor hozzám fordultaik. — Mi pechesek vagyunk, de neked szerencsés kezed van. Legalább egyszer lottózzál! Nekem meg 'kisebb dolgom is nagyobb volt annál. Éppen a disszertációm írásának a vége felé 'tartottam, és folyton zavartak. Ezért cselhez folyamodtam. — Ez nem olyan egyszerű dolog, mint amilyennek látszik — jelenítettem ki bölcsen —, hogy valaki biztosan nyerjen, ehhez alaposan fel kall készülnie, száimíltásokait, kutatásokat kell végeznie. — Mennyi idő szükséges ehhez? — kérdezte gyakorlatiasan a feleségem. Nagyjából kiszámítottam: — Két hónap. De azzal a feltételied, hogy senki sem fog zavarni, és a fiunk leckéit te csinálod meg. Két hónapig mennyei boldogságban úsztam. Senki sem jött be a szobámba, 'és nem vont el a munkámtól. Disz- szertációm a kitűzött határidőre elkészült. Pontot tettem a végére — és ekkor eszembe jutott a feleségemnek tett ígéretem. Felütöttem a városi telefonkönyvet, ujjammaJl ráböktem az első számcsoportra, amely a szemem elé került, felírtam egy darabka papírra, és behívtam a feleségemet. — Drágám! — mondtam. — Hosszas számítások és álmatlan éjszakák eredményeként sikerült megállapítanom azt a számösszetételit, amely optimális lehetőséget nyújt a A pulit előtt áldok. Mosolygok. Az asszony a pult mögül szintén mosolyog. Udvarias vagyok vele. ö velem — szintén. Körülöttem sehol egy tábla, mely a kulturált érintkezésre figyelmeztetne, ennek ellenére kifogástalan madárban beszélgetünk. Azt az inget szeretném megnézni. Az asszony a pult mögül csábos mosollyal adja át az inget. Nem, az ing nem is tetsziik. Azt a másikat, ott, az alsó polcon, nem, nem azt, a másikat, igen, igen, azt szeretném megnézni. Az asszony a pült mögül majdhogynem pukedlizve adja odia. A mosoly továbbra is virágzik az arcán. Sajnálom, de ez az ing sem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. Talán épp az a másik, ott a legfelső polcon, balra, nem, nem, még egy kicsit balra. Az asszony a púit mögül feláll egy székre, és leveszi az inget. Igen, pontosan ezt keresem. Megveszem. Az asszony a pult mögül azonban lebeszél: éppen az ilyesfajta nem óild nekem jól. Az ing kockás, én meg egy kicsit pocakos vagyok. A sörhasú férfiaknak nem áll jól a kockás. A pocakos férfiaknak jobb a csíkos: azok a vékony, világos nyereményre. Menj, vegyél lottószelvényt, húzd át rajta ezeket a számokat, azután pedig közöld velem az eredményt. Nejem álló héten keresztül el sem mozdult a telefon mellől. Valamennyi barátnőjével és ismerősével közölte, hogy a férje ikéthónapi számolás révén megállapította aat a számkombinációt, amely optimális lehetőséget nyújt a nyerésre. A minap bejött hozzám a feleségem: arca sápadt volt, és valahogy különösen ünnepélyes. — Mennyit lehet nyerni a lottón, ha valakinek hatos tallálaita van? — kérdezte. — Nem tudom, de azt hiszem, legalább ötezret. — Te világokosa! — mondta, azzal cuppanós csókot •nyomott a homlokomra, és letette az asztalra a loittócé- dulát meg az újságot, amelyben benne voltak a húzási eredmények. Csodák csodája! Mind a hat szám 'Stimmelt. Ma reggel a nejemmel együtt eHinduiltam, hogy felvegyük a nyereményt. A lot- tóiroda körül bábeli zűrzavar volt. A feleségem összes barátnője és ismerőse ott sál- bakait, no meg a barátnőinek az ismerősei, és az ismerőseinek a barátnői. Mindenki ugyanazt a hat számot húzta ált a lottószelvényén, mint mi. És — miért, miért •ne — valamennyien hálálkodtak a feleségemnek, ő pedig szemét szerényen lesütve, f efleitgette: — Ugyan, hiszen megmondtam ón!... A tömeg pedig egyre dagadt. A nyertesek hosszú .sora véglgk így ózott az utcán. Amikor a pénztár kinyitott, megtudtuk, hogy ilyen csoda még sohasem fordult elő: Itöbb mint ezren találták el a hat számot, amelyre rendszerint csak néhány szerencsés fiiét ásnak sikerül ráhi- báznia. Ennek következtében az egy szelvényre jutó nyeremény hét rubel volt. Nem tudom, ki hogyan van vele, de én személy szerint elégedett vagyok ezzel a nyereménnyel, Valóban nagy nyeremény volt: a kéthónapi nyugodt munka meghozta a gyümölcsót, disszertációm 'kitűnő 'minősítést kapott. Gellert György fordítása. csíkooskák! Igen ám, csakhogy ilyen csíkoziású ing éppen nincs a polcokon. Az asszony a pult mögül ismét elmosolyodik, és közli, hogy alighanem lesz egy pontosan ilyen a raktárban, várjak, míg megnézi. Váróik. Az asszony a pult mögül a raktárba megy. Megnézi. Szerencsém volt — maradt még egy ilyen ing a raktárban, ráadásul pont az én méretem. Az asszony a pult mögül odaadja. Megdnt- csaik csábos mosollyal, ismét- csaik félig pukedlizve. Igen, igen, az ing gyönyörű. Megyek a pénztárhoz. Az ördög vinné el! Az ing egy kicsit drága — nem elég a nálam levő öt leva ... Dühbe gurulók. Az asszony a pult mögül megnyugtat, elővesz a zsebéből öt levét, és kipótolja az összeget Boldogan távozok az üzletből. Milyen jó dolog, ha egy asszony a pult mögül a te asszonyod! A te törvényes feleséged!... (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán.) Nagy István (középen) az 1943-as balatonszárszói munkás-paraszt-értelmiségi találkozón Dimiter Bezsanszki: Egy asszony a pult mögött
