Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-16 / 39. szám

U nÍÉPÜJSÁG I 1984. február 16. FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Pillanatképek a szekszárdi karate-klubról (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Mindig szerettem a külön­leges dolgokat. Mindenki sze­reti a különleges dolgokat. Ha azt mondom: karate, ak­kor ne tessék fehér ruhás, fekete öves, „hadonászó” japánokra gondolni. Tehát a karate, szó sze­rinti értelmében: „híres ke­zeket” jelent. A karate is, miként az aikido, a cselgáncs, az önvédelem eljárása. Fő technikai jellemzője az ütés- és rugásfajták rendkívüli gazdagsága. Célja az ellenfél életfontosságú testrészeinek ütésekkel és rúgásokkal tör­ténő ellenőrzött támadása. Ennek technikáját hosszú, fá­radságos, és igen fegyelme­zett gyakorlással sajátíthat­ják el művelői. Az edzés so­rán szinte láthatatlan fegy­verré képezik ki a külön­böző testrészeiket (ököl, kéz­éi, ujjhegy, alkar, láb, láb­szár, lábujj, sarok, külső talpéi, fej). A szekszárdi klubot a bu­dapesti MÜTEX karate-sho- tokan szakosztálya patronál­ja. Milyen is a karate? Az edzőteremben — fehér fal, fehér ablakkeret, „fehér ka- ratésok”, zöld műanyag padló a lábak alatt. A karate önvédelmi sport. Ezzel nem árultam el újat. Csak azért vetődött fel ben­nem még egyszer, mert van­nak, akik azt mondják: ez durva sport, és elképzelni sem tudják, mi lehet benne a szép. — Te miért jársz? — for­dultam klubtársaimhoz, de csak ezt tudták mondani: „Mert jó ..Kimondhatat­lanul mindenkiben létezik az ok — de ezt szavakba öntve valakinek megmagyarázni?! Elmondhatatlan. Taktikából az edzés után is megkérdez­tem a három szóban megfo­galmazott lényegretörő kér­dést, ismét és már csak tompa sajgást éreztem a szívem kö­rül, amikor válaszoltak: „Mert jó .. Mitől jó egy-két órás edzés után? A karatésok a ter­met és a többieket egyaránt köszöntve lépnek a terembe. Ha a kezdésig van néhány perc, akkor mindenki maga gyakorol, lazítgat. A sorako- zóval megszűnik a zsibon- gás: névsorolvosás után kez­dődik az alapos bemelegí­tés: futás, lazítások, a test minden porcikáját meg kell mozgatni. A térd és csípő a legfontosabb. Ez a „ki tud jobban lihezni?” rész. Innen millió a variáció: az edzés vezetőjétől függ, merre tovább, azaz blokkban gya­koroljuk-e az ütéseket, rúgá­sokat (egyedül), vagy ezeket alkalmazzuk valakin. A harc messze van a kiütéstől. Hogy kék foltok (az esetlegesek) úgy általában miért jellem­zik a karatézókat? Inkább az ellenfelet, és különben is: „Csalánba nem üt a mennykő,” „Ebcsont beforr,” „Katonadolog”. Már el is telt a két óra. Ilyen hamar és nagyon jól. Tőlem is megkérdezték, hogy miért ... és mosolyog­tam, amikor rájöttem a ti­tok nyitjára: Mert jó! PÁLINKÁS JUDIT Az oldalt Szűcs László János szerkesztette. Bemutatjuk Rácz Lászlót, a KISZ MB új titkárát 1983. októberében a hu­szonnyolc éves Rácz Lászlót választatták meg a Tolna megyei KiISZ-bizattság szer­vezőtitkáréivá. — Hogy muitaitaám be ma­gam? — kérdez vissza Rácz László. — Valahogy így. Már a középiskolában korán be­kapcsolódtam a KISZ-mun- kába. Nem tudom, mi vitt rá, hogy intenzíven csinál­jam, Valószínű, hogy a szek­szárdi Rózsa Ferenc szak­középiskolában olyan gyere­kek ibainujjlitak, akikkel jó volt együtt dolgozni, mert való­ban izgalmas, jó programo­kat csináltak. — A Rózsáiban milyen funkciói voltak? — Voltam alapszervezeti titkár, majd nntolsóéves ko­romban, az iskola KISZ-bd- zdttságának szervezőtitkára. A Miskolci Nehézipari Mű­szaki Egyetemre mentem to­vábbtanulni. Egyetemista­ként, már onnan kerültem KISZ-es előkészítő táborba. Akkor még a KlSZ-tátkár- kiválasztás dlyan formán ment, hogy a helyszínen, a munkája révén ismerték, je­lölték és választották meg az embert. Én is így lettem ott titkár. Elég sokat dolgoztam a KISZ-ban annak ellenére, hogy tanulmányi téren vol­tak gondjaim. De ahhoz, hogy megváljak az egyetem­től, egészségügyi gondjaim is közrejáitszatitalk. Hazaiöt- tem és fél évig a MEZÖ- GÉP-méfl dolgoztam, majd ismételten felvételiztem. Du­naújvárosban, a Nehézipari Egyetem kohó- és fémipari főiskolai karán állam,vizs­gáztam végül. Rácz László — Hogyan? — Jelesen? — Ha jói tudom, féléves ismerkedés után iiht is a moz­galomban volt a helye. — Az ottani KlSZ-bizott- ság vezetése nagyon bele­nyúlt a fiatalok „kosarába”, mert a tizenhárom tagú KISZ-bizottságba menten hét elsőévest választott. Eb­ből öt be is jött. Dunaújvá­rosban az egyik szak KISZ- vezatőségi titkára voltam, végül a K íSZ-bizottság szer­vezőtitkára. Nagyon mozgal­mas KISZ-élet zajlott ná­lunk. A felsőoktatási intéz­mények köziül az egyik leg­eredményesebb szervezet a miénk volt. Sokszor olyan Vád is ért ugyan, hogy má­sodállásban végzem a főis­kolát, ment főállásom a KISZ. Ezt én is éreztem né­ha, mert előfordult, hogy az utolsók között adtam be a feladatokat. Utóvizsgám egy volt, halasztott vizsgám pe­dig egy sem. Tudományos diákköri pályázaton harma­dik díját nyerten. — ősztöndíjszerző dés kö­tötte a szekszárdi MEZŐ- GÉP-hez. litt mennyire en­geditek „iKISZ-ezni ?” — Persze, hogy engedtek. Hazakerülve részit veittem az itteni munkában is, egysze­rű KISZ-faigkénit. A progra­mok csak úgy vittek maguk­kal. Hosszas töprengés után arra szántam rá magam, hogy a szakmámban fogok dolgozni. Kezdetben szer­számkészítő, majd üzemve­zető voltam a présműhely­ben. Elég váratlanul ént, amikor megkerestek. — Döntenie keltett. Hiszen az előbb azit mondta, hogy a szakmájának kívánt volna élni. — Időlegesen szakítottam a szakmával, ez erre a kér­désre az egyik válasz. A másik pedig az, hogy nekem tetszik ez a munka, mert ér­telmét 'látom. A középiskolá­kért, a sportért, a káderügye­ként, az Ifjú Gárdáért és né­hány más területért felelek. szűcs Diáklányok, albérletben Szekszárdon, a Táncsics köz 3. számú házának elő- szobaajitaján kézzel int fel­irat hirdéti: TISZTES ÜRI- HÁZ. Persze ezt nem kell komolyan venni és főleg nem Zola regényére gondol­ni. Ez a három szoba, kony- hás, előszobával, fürdőszo­bával, spájzzai rendelkező lakás tavaly októbertől öt tanítójelölt albérlete, de úgyis mondhatnánk, kollié­Régely Mónika giuma. Földi Klára, Révész Éva, Dénesi Erika, Régely Mónika és Isztl Éva lakik a három évre bérelt lakásban. Jellemzőjük, hogy mind az öten elsőéves tanítóképző főiskolások, testnevelés spe­cial kollégiumosok, együtt hagyták ott a kollégiumot. A miértre már a nagy szo­bában, úgy ahogy ők neve­zik, a kaszinóban kapjuk meg a feleletet. „Nem volt meleg víz, nem tudtunk ren­desen fürödni, mosni. A zsú­folt, hatszemélyes szobákat ha átrendeztük, akikor nem takarítottak. A ruháinkat sem tudtuk megfelelően tá­rolni. Tanulni sem tudtunk rendesen... De legfőbb Oka az volt, hogy szét akarták szedni a csoportot.” — mond­ják. Végigjárjuk — az érkezé­sünk tiszteletére duplán ki­takarított — helyiségeket és tudakoljuk 'az elnevezéseket. A kaszinó nevének eredete onnan származik, hogy „Hitit van minden”: tanulás, ven­dégfogadás — gyakran jön­nek a kollégista barátnők — és itt a színhelye a „bulik­Dencsi Erika (balról) és Révész Eva a filozófia szeminá­riumi anyaggal Földi Klára: A takarítás is beosztás szerint megy nak” is. Ebből nyílik a „Há­rem”, amiben csak aludni szoktak. Innen a fürdőszo­bába lehet jutni, ami a Há­rem felöli oldatról az Uszoda nevet viseli, a konyha felől pedig Társalgó. Ugyanis a kádban pancsolók és a kony­hában ülők diskurálni szok­tak. A közös együttléitek má­sik színtere a konyha. A ha­zaiból és a beadott 100—100 forintokból kerül reggeli és vacsora az asztalra. „Isztl Éva, aki látogatásunk nap­ján volt húszéves, jól főz — mondják a lányok és néha meglepetésvaosarát is készít. A TISZTES ŰRIHÁZ-ban szervezett étet zajlik, külö­nösebb csetepaték nélkül. A hét órai ébresztő uitán dél­után 4 óráig a főiskolán vannak, hétfőn, kedden, ko­sár dabdaedzésen, szerdán meccsen vesznek részt. Gya­kori látogatói az uszodának is. Beosztás szerint mosogat­nak, illetve takarítanak. Este a televízió, a magnó, a mozi vagy éppen a közös „bulik” jelentik a szórakozást. „Né­ha” tanulni. is szoktak, ök nem mondják ugyan, de mi látjuk, hogy erre nagyon jó lehetőségük van. Lehet választani! Lassan sikerül eljutni oda, hogy nemcsak megállapít­juk elégedetlenül, fejcsóválás közben, hogy 'keveset moz­gunk, túl kényelmesen élünk, hanem megpróbálunk vala­mit tenni is ellene. Sorra in­dulnak be a divatos aerobic, testépítő klubok, teljes üzem­ben vannak a lakótelepi kon­ditermek, asszony- és gyer­mektorna tanfolyamok. Mindez természetesen nem ingyen, mert hát a terem, az edző, a felszerelés, a „meg­felelő” öltözék, mind-mind pénzbe kerülnek. De egész­ségünk ezt a „befektetést” is megéri. Van azonban olyan terüle­te a testmozgásnak, amely igénytelenebb, szerényebb anyagi áldozatot követel. Márpedig ez — és nemcsak a diákok, fiatalok számára — nem is utolsó szempont. Annak néztünk utána, mi­lyen rendezvényekkel várja a KISZ Tolna megyei Bizott­sága a mozogni, sportolni vágyó fiatalokat 1984-ben. A teljesség igénye nélkül né­hány rendezvényről, a leg­újabbakról, az eddig legna­gyobb érdeklődést kiváltók­ról ejtünk csak szót. Az idén indul első alka­lommal a Tolna Maraton verseny, melyet a társszer­vekkel, az MTSH-val és az SZMT-vel közösen szervez a KISZ. A keret játék lényege: a márciustól októberig ter­jedő időszakban kiírt sport- és turisztikai rendezvénye­ken résztvevők sorsjegyeket kapnak, amelyeket össze­gyűjtve november végén kell beküldeni a rendező szervek valamelyikének. A legtöbb sorsjegyet összegyűjtők kö­zött külföldi utazást, sport­szereket, és más jellegű ju­talmakat sorsolunk ki. Ugyancsak bárki részt ve­het az olimpiai ötpróba fu­tópróbájával egy időben, az őcsényi repülőtéren lezajló kocogó majálison, ahol a táv hossza természetesen a pró- bázókénál jóval rövidebb. A futásnál maradva, ugyancsak új kezdeményezést kö­szönthetünk: „Kocogó szep­tember” elnevezéssel. A szep­tember hónapra eső öt hét­végén megyénk öt városában szerveznek kocogóversenyt 9 km-es (elvégre a 9. hónapban lesz) távon. Aki mind az öt alkalommal indul, jutalom­ban részesül. A turisztikai programok közül megemlítjük a Tolná­tól—Baranyáig 50 km-es gya­logtúrát, valamint az őszi Béketúrát, melynek célpont­ja megyénk geometriai kö­zéppontja lesz. Ennek meg­határozását Bodor Árpád vé­gezte el. A hagyományos Borjádi emléktúra idén sem marad el. Kizárólag középiskolások számára szervezik március­ban a diákolimpiát, mely szellemi és ügyességi verse­nyekből áll. A rendezők nem titkolt célja, hogy felújítsák az egykori, iskolák közötti versengés szellemét, és a „második vonalnak”, tehát akik versenyszerűen nem sportolnak, biztosítsanak sportolási alkalmat. Az 1984-es év pontos prog­ramjáról, rendezvényeiről még időben részletes tájé­koztatást kapnak az érde­keltek. De azt hiszem, már ebből is kiderült, színes, vál­tozatos a „műsorfüzet”. Tes­sék tehát, lehet választani! — tzs. — Csoportkép — Mekkora összegből jön­nek iki havonta? — érdeklő­dünk, s a lányok már szá­molják is. „Albérlet és ebéd az körülbelül ezer forint, a reggelihez, vacsorához be­adott 100—'100 forint, aztán... úgy havi két és fél, három­ezerből — vágják ki az ösz- szeget, majd megtoldják: — De ebben benne van minden. fi. L.

Next

/
Thumbnails
Contents