Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-16 / 39. szám

1984. február 16.

"KÉPÚJSÁG

IcCO 3. I*ulc ^ Magyar °yelv értelmező szótára szerint ma^1 *** ga az 0icsó szó annyit tesz, mint: viszonylag

alacsony áron, kevés pénzért megvásárolható áru. Ilyen áruk nyomában jártunk, s igyekeztünk kideríteni, hogy pillanatnyilag miért nem kaphatóak; választ kerestünk arra, hogy ki mit vél olcsónak, no és arra is kíváncsiak voltunk, hogy a potom árért megvásárolható áruk hol vannak. De azt is kutattuk, hogy valóban olcsó-e az olcsó?

Az olcsó boltban

Van miből válogatni

1

Megyénk több városában, nagyközségében található úgynevezett olcsó áruk boltja. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy ezek a mágia színterei. Viszont bevallásuk szerint ők is gyakran betérnek ezekbe az tízetekbe turkálni a fonalak és anyagok között, illetve váogatni a leértékelt konzervek, vegyi áruk, italok sokaságából.

Tartsanak velünk egy úgynevezett kilós boltba, mely Szekszárdon található, neve: bőr- és cipőkellék üzlet, fenntartói z a Szétszórd —Sárköz és Vidéke ÁFÉSZ.

Ebben az üzletben sok

mindent lehet kapni. Vannak fonalak, textíliák, műbőr és orkán anyagok, különféle cipőkellékek: rézsarkak, csatok. Árusításuk a sokak által ismert, de nem a hagyományos módon történik: nem méterre, hanem kilóra mérik az anyagokat. S amin csöppet sem kell csodálkozni, a parányi és roppant zsúfolt üzletben mindig sokan vannak — válogatnak a kelmék között.

— Ebből a fonalból bőven kikerül két felnőttnek való pulóver, de még a gyereknek is kötök belőle egyet — mondja a fiatalasszony, kezében a hatalmas guriga mintafonallal.

— Havonta 300 ezer forint forgalmat bonyolítunk le — szól Ördögné Bálint Ágnes, az üzlet vezetője. — Mostanában egyre nagyobb keletje van az ilyen olcsó méterárunak, fonálnak. Ugyanis nagyon sokan, főleg fiatalok, megtanulnak varrni, kötni, horgolni, összedobják maguknak, vagy a gyereknek a ruhát. S az sem mindegy, hogy mibe kerül hozzá az anyag. Végül is egy ruha helyett kettőt, vagy hármat is csinálhatnak...

A barnaszén

A Tüzép 23. számú telepén Stickl Imre telepvezetővel az olcsó szénféleségekről beszélgettünk. A három megye különböző településeit ellátó Tüzép vezetője elmondta, hogy Dombóváron és vidékén még nem ismerték fel a közép-dunántúli szénmedencéből származó barnaszenek használatának jelentőségét. Nagyon sokan keresik az egyetlen „jegyzett” szenünket, a mecsekit. Az okot a hiányos információban látja.

A közép-dunántúli szénmedencéből származó ajkai, balinkai, felsőgallai, oroszlányi dió jó, csak esetleg kalóriaértékben nem éri el azt a szintet, amit a háztartások igényelnek. Ezért lehetőség van arra, hogy a 47—57 forintos áron megvásárolt barnaszenek egyes fajtájához feljavítóként lengyel szenet vásárolhassanak.

Stickl Imre is barnaszénnel fűt, és arra a kérdésre, hogy miért javasolja az említett szénféleségeket, így válaszol :

— Az országban vásárolható kazánok nyolcvan—kilencven százaléka erre a szénre van építve. Csak el kell olvasni a használati utasítást, máris kiderül belőle. Lényegesen olcsóbb is, mint a mecseki szén, így a fűtési költség is kevesebb .. . és korlátlan mennyiségben kapható.

A telepvezető szerint az emberek egyféle szénfajtában gondolkodnak, pedig nem a szén, hanem a tűz- szekrény konstrukciója határozza meg, hogy milyen szenet tüzeljenek benne. A mecseki szenek sülékeny természetűek, összeállnak a kazánban. Ezért is szükséges átolvasni a használati utasítást.

Dombóváron az elmúlt időszakban tizenhat tüzelőféleséget ajánlottak. Ebből válogathattak (volna) az érdeklődők. Az idén széles körű információt kívánnak adni a lakosságnak, hogy ezzel is segítsék a vásárlók gondjainak megoldását.

Kekszkörúton

Arra már nem emlékszem, hogy gyerekkoromban menynyiért mérte kilóját a háztartási keksznek a boltos néni, de tudom, hogy meglehetősen sokat és sokan vásároltuk. Kedvenc csemegéink közé tartozott a jórészt abból készült csokiszalámi, a kekszhalmocskák és másféle nyalánkságok. De arra sem emlékszem, hogy egyetlen egyszer is háztartási keksz nélkül tértem volna haza.

Vásárolnám, vásárolnánk ma is, ha kapható lenne. Hiszen a diétázók csöppet sem változatos étrendjének egyik fogása; de gyakran kapják almával, narancslével a kicsinyek. Tehát fontossága és leginkább olcsósága miatt indultunk kekszkörútra.

A megye tizennégy nagy élelmiszerüzletébe telefonáltunk. A válasz egyhangú és lehangoló volt:

— Sajnos nincs — és következtek az adatok, melyek szerint egyik üzletben két hónapja volt utoljára, a másikban három héttel ezelőtt kaptak ugyan, de a rendelt 160 kiló helyett csak húszat. A következő helyen a rendelt 300 kiló helyett a számlán 24-et „küldtek”, de azonnal visszáruzták is, magyarán egyetlen szemet sem kaptak.

Vajon az Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalatnál rejt-e olcsó kekszet a raktár, kérdeztük Stocker Antal igazgatóhelyettestől. A lakonikus „nem” válasz után a következőket mondta el:

— Januárban az igényelt 20 ezer kiló helyett 7500-at kaptunk. A hasonló februári igény ellenére 7500 kilót igazolt vissza a Zamat Keksz és Ostyagyár. Eddig — február 14-ig — mindössze 1800 kilót szállítottak le. A kapacitás hiányára hivatkoznak, azaz gépmatuzsálemeken, illetve kézi munkával készítik a háztartási kekszet.

A tanyáját építő szekszárdi szőlősgazdát a minap kitörő lelkesedés töltötte el a szekszárdi Skála Áruház első emeletén.

— Van! Van! — motyogta átszellemülten magában — Itt van metlachi-lap! Megoldódik végre az egy éves gondom, lesz min, akár mezítláb is járniuk a szüreteléskor segédkező barátoknak, kollégáknak, a családnak.

A férfi boldogság okozta görccsel a gyomrában, a katonáéknál megszokott tiszteletteljes hangon így szólt az egyik eladóhoz:

— Csókolom, abból a metlachiból kérek szépen hat négyzetméterre valót.

Az eladó eképpen válaszolt:

— Uram, sajnos, csak ez az egy van belőle.

A szőlősgazda még látni vélte, amint a boldogság kék madara kiszállt az áruházból. Aztán az utcán jót nevetett.

Építeni balga dolog.

Az a jó pénz, ami megmarad. Az a hat forint.

MÉH-telepi turkáló

Otthon nincs „Otthon”

Harsogja a tévé, harsogja a rádió, hirdetik az újságok, hogy fogyasszunk Otthonkávét, mert az sokkal egészségesebb, mint a babkávé. (Mindössze 45 százaléka valódi, az 55 pedig pótkávé.) Fogyasztanánk, ha kapható lenne. A FŰSZERT hetenként 30 mázsát igényel, helyette jó, ha 5—6 mázsát kap. De januárban még ez a kis alamizsnamennyiség is elmaradt. Állítólag csomagolóanyag hiánya miatt nem szállít a COMPAK Vállalat.

(Vigasztaljuk magunkat? Egyszerűen azzal, hogy legalább nem propagálják az olcsó mosdószappant, sham- pont, borotválkozási szereket, habfürdőket. Minek is tennék? Hiszen úgysem kaphatóak!)

A MÉH Vállalat dombóvári telepe nemcsak a különböző hulladékok felvásárlásával, illetve eladásával foglalkozik. Van a telepen egy kis üzlethelyiség, ahol különböző, úgynevezett osztályos edényeket, szivacsokat, üstöket és a szállítólevél szerint „-gyéb szennyes rongyot” is árusítanak. Mint ahogy Jáhn Ignác telepvezető elmondta, ez utóbbi iránt igen nagy a kereslet. Meghaladja a kínálatot is. Ezért kellett olyan rendelkezést hozni, hogy a helyből, illetve a környező községekből érkező vásárlókat félóránként, nyolcasával engedjék be a kis boltba. Ennyire kapós lenne a rongy? — kérdezhetné bárki. A válasz máris adódik. Igen. Ugyanis a TEMAFORG Textilhasznosító Vállalat budakalászi használtruha részlegétől vásárolt ruhás bálák tartalma sok kincset rejt. A

különböző nőd és férfihol-“ mik — blúzok, ingek, nadrágok, szoknyák, pulóverek, zakók, kabátok... — találnak gazdát a turkálások után. Ezek — a mosás után — közvetlenül felhasználható ruhaneműk kilónként száz forintért kelnek el. Sokan nem is azárt vásárolják, mert „rá vannak szorulva”, hanem a ritka, különleges alapanyaga, fazonja, mintája, az egyedi darab miatt.

Havonta húsz—harminc

ruhásláda érkezik a dombóvári telepre, amelyek tartalma révén — árukészlet esetén — napi huszonöt—harmincezer forintot forgalmaznak. Az „egyéb szennyes rongy” ötvenöt—hatvan százalékát el tudják adni, a maradékból pedig a duna- földvári MÉH-telep feldolgozó üzemében készítenek géptisztító rongyot.

Mikor mindegy, s mikor nem

Bizarr?

Tulajdonképpen első hallásra, első látásra meglepő ötletekről van szó, sőt van valami bizarr a dologban ... Az ember az első pillanatban pazarlásnak hiszi, de mihelyt végiggondolja, rájön, hogy ötletes olcsóságokról van szó.

Történetesen arról, amikor az erdőmunkások farönkökkel kátyúznak. Az van kéznél, azt használják föl a célból, hogy a teherautók a nagy sár, latyak ellenére is bejuthassanak az erdőbe, majd a rakodás után elszállíthassák az értékes fát rendeltetési helyére.

A következő példára Pusztahencsén, az öntöde udvarán „akadtunk”. Az üzemcsarnoktól az üzemanyag- raktárig öntöttvas lemezekből építettek utat — jobb híján. Esetleg pénz híján. Persze, ezek a lemezek bármikor felszedhetők, a szükség szerint valóságos rendeltetésük szerint felhasználhatóak. Akkor, ha szükség lesz rájuk, vagy akkor, ha már futja a forintból járda építésére.

Nem a kötés, a tartalom számít

Jó darabig élt fcöztuda- tunkban az, hogy „minden gyanús, aimii olcsó.” A különböző akciók mögött a vásárlók valamilyen kereskedői manipulációt sejtettek, és — valljuk be — néha nem is alaptalanul.

Tény, hogy okvetlenül szükségünk van az olcsóbb áruféleségekre is, hiszen pénztárcánk tartalma napjainkban egyre végesebb. Olcsó könyvökre is szükségünk van.

A szekszárdi Babits Mihály könyvesbolt vezetőjétől, Zörényi Zolltánnétól elsőként azt tudakoltuk, hagy a korábbi könyváremelés menynyiben befolyásolja a vásárlókat abban, hogy úgynevezett kemény avagy paper- back-kötésű könyvet vásárolnak.

— Meggyőződésem, hogy Olyan könyvbarát, vagy vásárló nincs, aki úgy térne be hozzánk, hogy most aztán olcsó könyvet akar venni. Keres egy könyvet, valamiért tetszik neki, meg akarja szerezni. Ez a lényeg! Az új vásárlók, a fiatalabbak azért jobban keresik, szeretik a

szép kötésű könyveket. A régiéknél nem a kötés számít, hanem a tartalom.

— Kultúr politikai cél,

hogy az értékesebb és izgalmasabb magyar- és világirodalmi alkotások és más publikációk olcsó, de ízílé- ses kötésben kerüljenek minél több ember kezébe. Ezért láttak napvilágot olyan sorozatok, mint a RA-RE, a Gyorsuló idő, a Modern, az Olcsó, vagy a Diákkönyvtár.

— A Gyorsuló Idő sorozat, amit példaként említ, egy értelmiségi rétegé. Keresettek ezek a kötetek. Am itt is vannak olyanok, amelyek éppen témájuk miatt nem kelendőek. A RA-RE könyvekről is ugyanezt mondhatom. Mindenképpen a műtől függ, hogy a vásárló kiad-e érte 16—20 forintot.

— A pár forintos ár hozzásegíthet sok embert, hogy a kért, keresett könyv mellé azért még egy-két papírkötésűt is mellé tegyen.

— Ebben igaza van. De az igazi irodialombarátot elsősorban nem az érdekli, hogy mennyibe ikerül az általa óhajtott könyv.

Számtalanszor megállapítjuk, hogy bizony manapság nem könnyű a vásárlás, s az ember többször is 'meggondolja, hogy miből mennyit és milyen összeállításban vásároljon. Napi vásárlásainkat tekintve is megállapíthatjuk, hogy az élelmiszerüzletekben, húsbolitokban is adódik választási lehetőség az olcsó és drága között, de ezt leginkább a konfekció- termékekéit nézegetve tapasztalhatjuk. Hiszen a legtöbb áruházban kialakítottak amolyan „turkálókat”, ahol néha valóban kevés pénzért juthatunk szép holmikhoz. De nem szabad elfelejtkeznünk a manapság rendszeresen megrendezésre kerülő akcióknál, a téli vásárról sem. S jegyezzük meg mindjárt, hogy ezek a szezonvégi kiárusítások nem az olcsójánosság szettemében születtek, hanem fontos kereskedelempolitikai céljaival bennünket, vásárlókat is szolgálnak.

S szóljunk néhány szót az egykori olosójánosokról, akik apróbb tárgyaikat, maguk készítette holmijaikat árusították utcán, vásáron és piacon, — s árukészleteket mindig magúkkal hordták. Erről pedig óhatatlan, hogy ne jusson eszünkbe a ma piaca, vására, ahol elegáns bódékban, fölei comázoitt sátrakban kínálják a kiskereskedők a divatos ruhákat, kabátokat, pulóvereket. Igaz, megkérik az árát ezeknek a holmiknak, de mii, vásárlóik, szívesen meg is adjuk, hiszen úgy vélekedünk, hogy — noha nem a ruha teszi az embert — egyedi darabban járni mégiscsak kellemesebb, mint a konfekció halmiban. De hozzátesszük, gyakran azt is, hogy valójában — ez elsősorban a ruhaneműkre, gépekre vonatkozik — nem is az dlcsó az igazán olcsó. Mert érdemesebb egy finomabb, tarttósabib kelméért többet fizetni, mint a köny- nyen gyúródéért, gyenge minőségűért egy szezonban kétszer is kiadná pénzt, vagyis kétszer vásárolni hasonlót.

Végül nézzünk be egy pillanatra a butikokba, ahol nem az olcsóság uralkodik elsősorban. Viszont betérünk, vásárolunk.

S ezeket a vélt vagy valós ellentmondásokat ne is bánjuk!

Az oldalt írták: V. Horváth Mária, Ékes László és Szűcs László János. A fotókat Bakó Jenő készítette.