Tolna Megyei Népújság, 1984. február (34. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-16 / 39. szám

1984. február 16. ini É PÜJ SÁG 3 Tizenkét perc veszik el Hány óra a nyolc óra? Távol a munkahelytől 38,7 napig Ujjlenyomat és versenyképesség Egy New York-i cég forgácsoló berende­zéseket akart vásárolni, de sajátságos okok miatt a szokásosnál súlyosabbakat. Sem otthon, sem Japánban, sem Nyugat-Euró- pában nem bukkant megfelelőre, mígnem valaki azt ajánlotta, próbálkozzon Magyar- országon. A javallat jónak bizonyult, a New York-i beszerző megállapította, hogy a magyar gépek a hasonló teljesítményű tőkés gyártmányokkal minden szempont­ból felveszik a versenyt, de azokkal szem­ben van egy előnyük, ténylegesen súlyo­sabbak. Az üzletet haladéktalanul megkö­tötték. Mindezt csak kuriózumként említettük. A súlytöbblet ugyanis egy-egy rendkívül ritka kivételtől eltekintve nem előny, ha­nem ellenkezőleg, hátrány az üzletkötés szempontjából. Többszörösen is hátrány: a nemzetközileg elfogadottnál súlyosabb be­rendezés több anyagból és energiával ké­szül, tehát költségesebb az előállítása, töb­be kerül a szállítása is. A többletköltsége­ket viszont, mivel azok az ő szempontjából hiábavalók, a vevő nem hajlandó megfi­zetni, sőt, a súlytöbblet miatt árenged­ményt követel, s mert érvei aligha vitat­hatók, többnyire kap is. A gazdaságos anyag felhasználási és tech­nológia ésszerűsítési kormányprogram elő­mozdítása érdekében a közelmúltban több társadalmi és állami szerv pályázatot hir­detett „Ésszerű anyagtakarékosság megva­lósítása” elnevezéssel. A pályázatról dr. Juhász Ádám ipari államtitkár tájékoztatta a sajtó képviselőit. Az államtitkár — töb­bek között — azt mondta: — A magyar népgazdaság évente körül­belül ezermilliárd forintot érő anyagot használ, illetve dolgoz fel. Ez önmagában nem baj, a baj a:., hogy a hazai termelés költségeinek több mint hatvan százalékát az anyagok ára teszi ki. A magyar gyárt­mányok, tisztelet a nem kevés, de nem is túl sok kivételnek, más országok hasonló célú, azokkal megegyező teljesítményű termékeinél indokolatlanul súlyosabbak. Megkockáztatom a kijelentést, verseny- képességünk számottevő növelésének ez igencsak jelentős, talán a legjelentősebb akadálya. Sok vállalatvezető hangoztatja: termé­keik azért súlyosok, mert nem áll rendel­kezésükre jó minőségű alapanyag, rész­egység, vagy a gyártástechnológia kor­szerűtlen. Versenyképességük javításához beruházásokra volna szükség, amihez vi­szont kiváltképp az utóbbi években, kevés a pénz. Az érvek sok esetben megalapozottak. De korántsem mindig. Például: a Moson­magyaróvári Fémszerelvénygyár csaptele­pei 20—30 százalékkal könnyebbek a ha­sonló célú tőkés termékeknél. Hogy köny- nyebbek, annak nem sok millió forintos beruházás az ára, hanem értékelemzésen alapuló tervező munka. A mosonmagya­róváriak kíméletlen következetességgel ad­dig javítgatták gyártmányuk konstrukció­ját. míg az „lefogyott”. Kérdés, ha iparunk termékei valami csoda folytán, máról holnapra — teljesít­ményük megtartása mellett — mindahá­nyon lefogynának, versenyképesek len­nénk-e igazából a világpiacon? A felhasz­nálók őket választanák-e elsősorban a bő­séges kínálatból, s mások produktumait csupán akkor, ha ezek már elkeltek? A jelenlegieknél karcsúbb gyártmányok minden bizonnyal jobb pozíciót foglalná­nak el, de egyáltalán nem biztos, hogy a legjobbat. A versenyképesség ugyanis — a tapasztalatok szerint — nem csupán a teljesítményen és a termék súlyán múlik. Gondoljuk meg, hogyan vásárolunk — például tojást a piacon. Míg eljutunk az úgymond saját kofánkig, a többiek áruját is megnézzük. Ha úgy látjuk, hogy — ki­vételesen — a többieké szebb, nagyobb, tisztább, tőlük veszünk, nem törődve a sér­tődéssel. Még biztosabb, hogy mástól vá­sárolunk, ha a megszokott árus nincs a piacon. Nem várunk rá. Ha háromszor- négyszer megesik, hogy hiába keressük, vagy a többieknél kevésbé szép árut kínál ugyanazért a pénzért, másik, úgymond ál­landó kofát választunk magunknak. A világpiac ráadásul jóval áttekinthetet­lenebb a reggeli piacnál, az ipari termékek sokkal bonyolultabb, sokkal többszörös áttételektől is szabályozott körülmények között keresnek, s találnak maguknak ve­vőt, mint a tojás. Termékeink versenyképességét nem csu­pán a súlytöbblet, hanem számos más hiányosság is rontja. A közismertek, cím­szavakban: a nem tetszetős csomagolás, a bizonytalan alkatrész-utánpótlás, a szállí­tási határidők be nem tartása, a nehézkes ügyintézés, stb. Megesett, hogy a Lehel Hűtőgépgyár egy szállítmányának átvételét megtagadta egy NSZK-beli kereskedő. A hűtőgépek hibát­lanok voltak, de piszkosak. A rakodómun­kások ujjlenyomata díszelgett rajtuk. Hely­beli letakarításuk több százalék árenged­ménybe került, a szerződésben rögzített árnál ennyivel kevesebbet kapott értük a magyar vállalat. Az Irodagép- és Finom- mechanikai Vállalat — a többi között — írógépeket szállít tőkés piacokra. Szerelő­csoport várja azokat, villás- és csőkulcsok­kal, hogy meghúzza a csavarokat. Mivel itthon nem húzták meg azokat. Mindez természetesen pénzbe kerül, sokkal többe, mint amennyibe a gyáron belül kerülne a csavarok meghúzása. Elektronikai iparunk nem lebecsülendő erőfeszítéseket tesz a nemzetközi színvonaltól mutatkozó hátrá­nyunk csökkentésére. Ugyanakkor konst­ruktőreink — az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság egy tanulmánya szerint — az áramkörök és a készülékek tervezé­sekor csak kevésszer törekednek arra, hogy produktumuk tesztelhető legyen. Márpe­dig egy elektronikai konstrukció export- képessége attól is függ, hogy meghibáso­dás esetén megfelelő önteszt, illetve ön­diagnosztikai rendszer segítségével a hibás részek behatárolhatók-e. Ha nem, úgy nem veszik meg, vagy mások gyártmányainál csak jóval olcsóbban. Sorolhatnánk még a példákat, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy mi mindent te­hetünk — kell tennünk — még verseny- képességünk javításáért. Meggyőződésünk, hogy mindezeket a gyárakban is jól isme­rik. MÓNUS MIKLÓS Paksi tervek A blokkolóóra nem mindig a valós számot mutatja lönböatetjük meg. Az első, és amit nehezen lehet befo­lyásolni: a 'külső veszteség- tényező. Ezit együtt lehet vizsgálni a teljesítményiben és aiz időbérben dolgozóknál, vagyis a gyár mind az 1200 dolgozójánál. A veszteség- idő a munkaidőalapból megy el és a szaibadságoit, a 'táp­pénzes időt, a politikai és sportszervek kiiikérői/t, a hi­vatalos ügyeik munkaidő alatti intézését jelentik. A gyár vezetése ezekből csak a itörltniapi mulasztások szá­mát ltudja csökkenteni. Ez a Veszteségi'dő dolgozómként és naponta 59 perc, azaz egy perc híjáin egy óira. Ami a számok és a sltaitfiszttika alap­ján évente dolgozómként a 258 (il 983-as adat) munka­napból 38,7 nap. A BHG dol­gozód 21,1 napig vannak sza­badságon, 113,7 napig Itáppén- zan (!) és' 3,9 napig igazo­latlanul hiányoznak, kilépő­vel kiiugiramak a városba... Egyöntetű mindhármunk vé­leménye, hogy a hiányzó na­pok többségét nem lehet csökkenteni. Szabadság min­denkinek jár... jő az is, hogy nem ikell betegen dolgozná... de azért a közel 32 órás egyéb hiányzás megfogható lenne HÄZON BELÜL KERESKEDJÜNK Az előbbi adatok többnyi­re objekitívek. De a veszite- ségidőknék csak a 15 száza­léka a külső tényezőből ere­dő: A többit ia gyárkapun beliül keli keresni. Mérőszámainkat iitt már- csak ia "teljesítményben dol­gozók munkaidőalapjának veszteségeiből vettük. A gyár dolgozóinak nem egé­szen fele — 580 ember — dolgozik darabbérben, vagy­is teljesítményben. Az 580 dolgozó tavaly 1 117 656 óra munkaidőáliappal rendelke­zett. A belső vesztesógidő ebben az évben 61 ezer óra vol/t, ami annyit jelent, hogy a teljesítményben •dolgozók 112 órát -nem a munkájukkal töltöttek. Miből erednek ezek a veszteségidők ? Az egyik fon­tos mérőszám lehet az ál­lásidő óra. Ami nem lehet valós szám, ment a -gazdasá­gi egységek vezetői csak ak­kor írnak ki állásidőt, -ami­kor már minden tartalékuk elfogyott. Az állásidő min­den gyárban tabu, általá­ban felelősségrevonás követi, így az -üzemvezetők, műveze­tők iehetőleg edkarüiiik. Es az üzemrészek közötti kap­csolatot sem javítja. A BiHG- ban 1983-ban 4216 óra állás­időt használtak fel. Ennél többet mutat a rezsi óra-el­számolás. A vesizteségidőt növeli mindenütt az is, ha sűrűn változik a termékek száma, vagy nagy a fluktuáció. A BHG-ban betanulás és átta­nulás címén 31 912 órát hasz­náltak fel. Átlagban egy-egy új -dolgozó 4—600 óra beta­nulási időt kap. Elveszik még 12 perc. Naponta és dolgo­zóként. A szervezetlenséget, az anyaghiányt rejti... Ter­mészetesen a veszteségiidök csökkenthetők, mint ahogy a BHG-iban csökkentik is. Csak egy példa: ha a gyár 1979- es termelését 100 százalék­nak vesszük, akikor 1983-ban 178 siázaiíékmál itartottak, ami azt is jeleníti, hogy éven­te 100 ezer narmaóra-imeg- itaikarítást értek el. -Miinél ter- maLékemyébb egy üzem, an­nál kisebb lehet az intenzd- (tásmövekedós. 1984-re 15 ezer óra megtakarítást ter­veznek begyakarüásiból, nor- marendezésbőd és 21,8 ezer óra megtakarítást a techno­lógiai intézkedésekből... A belső szervezettség javí­tása napirenden van mindig. Többek véleménye szerint: ha egyszer elérnék, hogy — csak a szerelde — rendel­kezne 10 napos raktárkész­lettel és ibe tudták volna ve­zetni az egységrakományt az előszerelésnél, akkor 10 szá­zalék initenziíitásnövekedést érnének el. Most még ott tar­tanaik, hogy a kritikus alkat­részkor néhány darabjából még egynapos ellőnetantással sem rendelkeznek. Vagy csökkenteni kellene a selej- tat. 1983-ban 2,7 millió fo­rint sei éjit kár keletkezett a gyárban. De, ez a szám több, mivel 15 ezer órát kellett felhasználni a seiejit-vissiza- pótlásra... Hány óra a nyolc óra? A BHG-ban 6 óra 36 perc. Más vállalatnál ? Érdemes választ keresni rá. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly A szekszárdi költségvetési üzem gazdálkodása Szerdán délután ülést tar­tott a paksi Városi Tanács. Napirendi pontjai közül ki­emeljük az 1984. évi költség- vetési és fejlesztési alap tervjavaslatát. E terv összeállításánál a tanács elsősorban az alapel­látás körébe tartozó felada­tok gazdasági feltételeinek biztosítására törekedett. Sa­ját bevételeik növelésére új forrásokat tártak fel. Erre az évre is jelentős fejleszté­si pénzeszköz átvételét ter­vezték a különböző vállala­toktól, gazdálkodó egységek­től. Paks város tanácsa teg­(TUDÖS1TONKTOL) A dombóvári Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottságá­nak legutóbbi ülésén a tes­tület a város egészségügyi ellátásának helyzetét tár­gyalta meg, dr. Zahorcsek Alfonz kórházigazgató be­számolója alapján. Az elő­adó többek között elmondta, hogy Dombóváron a szín­vonalasabb egészségügyi el­látás biztosítását a beszű­kült anyagi lehetőségek mi­att, a még fellelhető belső tartalékok feltárásával, a dolgozók szakmai tudásának jobb kihasználásával és az intenzívebb, körültekintőbb napi ülésén az 1984. évi működési költségvetést 129 millió 632 ezer forint, a fej­lesztési alapot 91 millió 870 ezer forint előirányzatként fogadta el. Az elmúlt évi kedvező tapasztalatok alap­ján a társadalmi munkát — erre az évre — 15 millió fo­rintban állapították meg. Felújítási célokra 6 millió 603 ezer forint áll a tanács rendelkezésére, amely az előző évi keretnél 2,4 száza­lékkal magasabb. A paksi Városi Tanács ülése bejelentésekkel ért vé­get. és emberséges bánásmóddal tudják fokozni. Tájékoztat­ta a végrehajtó bizottságot a kórház-rendelőintézet igazgatója az egészségügyi ellátás helyi fejlesztésének terveiről is. Mindenekelőtt az Arany János téri rendelő beindítása.hoz majd javulást a városrész felnőtt és gyer­mek betegeinek ellátásában. Dombóváron és a városkör­nyéki községekben a táppén­zes betegek száma alacso­nyabb az országos átlagnál. A végrehajtó bizottság tárgyalt még a városi tanács népességnyilvántartási cso­portjának munkájáról is. MAGYARSZÉKI ENDRE 0 népfrontbizottsag munkája Tamásiban Tegnap délelőtt Szekszár- don ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége. A napirend első részében Palotai Józsefné tamási vá­rosi népfronttitkár számolt be a városi népfrontbizott­ság munkájának főbb ele­meiről és kapcsolatrendsze­rérői a közigazgatás átszer­vezése után. Ezután Csajbók Kálmán megyei titkár előterejsztése alapján elfogadta a megyei népfrontbizottság 1983. évi költségvetésének végrehaj­tásáról szóló beszámolót, valamint az 1984. évi költ­ségvetést. A szekszárdi Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága tegnap délután megtartott ülésén a 4. számú Általános Iskola tevékenységéről tár­gyalt, a költségvetési üzem múlt évi tervének teljesíté­séről hallgatta meg Rohr Fe­renc üzemvezető tájékozta­tását, majd jóváhagyták az ez évi gazdálkodási tervet. •A kérdés nem olyiain egy­szerű. A nyolc óra 480 perc, akárhogyan is tszámoljuk. De, ebből vajon mennyit dol­gozunk? Ment, aki anyaghi­ány, vagy szerszám- és gép­javítás miatt ikét óráit niem dolgozik, az azt momdjia, hogy a nyolc óra csak hart ária. Neki ennyi idő alatt kiéli teljesítenie a normát. Van, aki azt mondja: ma már Olyan kemények a normák, hogy a nyolc óra aliatbt 10 órai munkát végez. Az igaz­ság valahol a ikiözépútom van. Ehhez segítségül a BiHG kollektíváját hívtuk és Bandi Józsefnét, aki az üzemgaz­dasági osztály helyettes ve­zetője. A számok embere. Kévését beszél, .de annál több és furfangosabb dolgot mond egy iepedőnyti 'táblázat és egy kézi számológép segít­ségével. Az elemzésben Ta­más István termelésvezető is segítségünkre van, aki már a beszélgetés ailatt alkatrésze­ket lát, műhelyeket és kész­termékeit, és természetiesen emberekét, akik nem egy­formák, van olyan is meg ilyen is. A statisztikákban szerepel a lógós és ia kiváló dolligozó is. iA BHG szekszárdi gyárá­ban a munkaidőalapot a le­hető legjóhban kihasználják. Náluk a nyolc óra: hat óra 36 perc. Kicsit az országos átlag fölött, de még nem a a legjobbak között. Az egy óra és 24 perc napi veszte­ségidő nyomába eredtünk, vagyis megpróbáltuk ele­mezni : miiképp veszik el. AMIT NEHEZEN LEHET BEFOLYÁSOLNI A munkaidő kitermelési mutatónak két válMaját feii­Bandl Józsefné Tamás István A költségvetési üzem a gazdálkodási tervben kitű­zött célokat megvalósította, s a tervektől eltérő jelentős mértékű növekedés részben a tanácsi igények bővülésé­ből, részben az üzem által megvalósított — az előző évekről áthúzódó — saját kivitelezésben végzett épí­tés jellegű beruházások el­készültéből származik. Az üzem által elért árbevétel 85 százalékát a tanácsi meg­rendelésre végzett munkák jelentik. Az üzem tevékeny­sége dinamikus fejlődést mutat, s fennállása óta ta­valy érte el a legnagyobb eredményt. Igen jelentős az építőipar teljesítése, s az ágazat az árbevétel növeke­dését változatlan létszám mellett érte el. A kommu­nális ágazat ugyancsak jó eredménnyel zárt, akár a tervhez, akár a bázis évhez viszonyítva vizsgálódunk. A végrehajtó bizottság ülése bejelentésekkel ért véget. Vb-ülés Dombóváron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents