Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-14 / 11. szám

TOLNA 1984. január 14. “ríÉPÜJSÁG7 Lakástüz a Májúé I. utcában Nehéz lesz újrakezdeni! ÚJSÁGHÍR: „Január 8-án Szekszárdon, a Május 1. ut­ca 4. szám alatti négyszintes lakóházban kiégett egy har­madik emeleti lakás. A lakásban tartózkodó Vágóné Gyebrás Zsuzsanna oltás közben harmadfokú égési sérü­lést szenvedett. A tűzoltók a tüzet rövid idő alatt eloltot­ták, az eset körülményeit a tűzoltóság vizsgálja.” Vágó László János a kiégett lakásban FALBA SÜLT A TAPÉTA MINTÁJA Szegény a szó a látvány le­írására. A január 8-án dél­előtt röviddel tíz óra után ke­letkezett tűz még a lakóház harmadik emeletének folyo­sóján is otthagyta névjegyét. Füst mindenütt. Vágó László János és családjának lakása kiégve, romokban. Kormos beton- és szőnyegpadló-ma­radvány a lábunk alatt, a nagyszoba tapétájának min­tája beleégett a falba. Az ér­tékes bútorok megsülve, az egyik tetején két Kovács Margit kerámia. Volt. A réz­karok vörösre égtek, a ko­mód tetején deformált „ős­kövület”; tegnap még CB- rádió volt. A műanyag el­folyt. rágógumi-módjára rá­nyúlt az asztalra. A felrob­bant televízió tetején elégett ezresek, a havi fizetés... A léglökés kivágta ablakokon a szél be-be jár, a mennyezetet mintha fekete festékkel má­zolták volna át. Az előszoba teljesen kiégve, a konyhában tűz nem volt, de a hő min­den műanyagot megolvasz­tott. Január 9-e, hétfő, délután 2 óra. Az új tűzkárrendezési eljárás alapján az Állami Biztosító Tolna megyei Igaz­gatóságának két műszaki kárszakértője, Kovács Eszter és Rőfi Gyula már a hely­színen van. Megérkezik Vá­gó László János, a Szekszár­di Húsipari Vállalat „belföl­di” üzemvezetője kollégái­val. majd elkezdődik az in­gatlanban keletkezett kár megállapítása. Vágó László János higgadt­nak tűnik, ám az egyik ci­garettáról a másikra gyújt. Kovács Eszter és Rőfi Gyula szákértő elsőként megbizo­nyosodik, hogy biztosított volt-e a lakás, majd tétele­sen felveszik a lakás állagá­ban és tartozékaiban bekö­vetkezett kárt. Vágó László János, ha nem is nyugszik meg, de nyugad- tabb lesz. amikor meghallja, hogy az Állami Biztosító elő­leget tud két-három napon belül folyósítani a helyreállí­tás megkezdésére. Már autó- stekklámpa fénye mellett ír­ják alá az egyik kárfelvételi jegyzőkönyvet — az ingósá­gokat, az értékeket, a búto­rokat és a ruhákat ért ká­rokról még el kell készíteni a tételes leltárt —, amikor Vágó László János egyik kol- .légája és barátja a lakha­tatlan lakásba érkezve mondja: „A pécsi kórházból telefonáltak, feleségét elő­ször szerdán műtik.” MI TÖRTÉNHETETT? Az elmúlt hét vasárnapján Vágóné Gyebrás Zuszsanna gyermekei társaságában szedte le a fenyőfa díszeit, majd fia kérésére gázöngyúj­tóval meggyújtott egy csil­lagszórót. Néhány másod­perc-percre rá egy robbanás következett be, majd a nagy­szoba összes ablaka a harma­dik emeletről kivágódott az utcára, a lent parkírozó ko­csikra. Nagy hő keletkezett és olvadni, égni kezdett min­den. Rózsás István tűzoltó al­hadnagy tűzvSzsgáiló: — A fe­nyőfa nagyon száraz volt. A csillagszórótól -lángol kapott és szinte azonnáll robbanás­szerűen begyulladt. Közel volt a függöny, a tapéta, a szőnyegpadló. Az öngyújtó­ban lévő gáz is robbant. Mi­re á férj és a lakók észvevet- ték a tüzet és oltottak, már 'kifejlődött. A levegő hőmér­séklete kint mínusz két fok -körül volt, a lakásban az égő bútorok, berendezési tárgyak hőjétől oly mértékben forró­sodott fel a szoba levegője, hogy a benti nagy nyomás lökte ki az ablaküvegeket. — A fenyőfatüzet „csen­des” tűznek tudjuk. Nem képzelhető el valamiféle gáznak a jelenléte? Netán gázszivárgás ? — Kizárt. Gázt is tartal­mazó spray-dobozt a hely­szín átvizsgálása során nem találtunk. Ha gázszivárgós lett volna, akkor -bizonyára a konyhába kiömlő hőtől az ott lévő gázpalack is felrob­ban. Rossz is erre gondolni... Egy azonnali feladatról, a tűzkárrendezés új formájáról beszél Csöglei István tűzoltó alezredes, megyei parancs- nokhelyettes: — A január 1-e előtti gya­korlattal ellentétben a káro­sult, ezúttal Vágó László Já­nos -hamarabb kap kártérí­tést az Állami Biztosítótól. A Belügym-insztérium Tűzol­tóság Országos Parancsnok­sága, valamint az Állami Biztosító központija kötött egy megállapodást, melynek értelmében azon túl, -hogy e két -szerv egymást minden tűzről értesíti és az egyedüli valós itűzkáréirték ezentúl az, amit az Állami Biztosító kár­szakértői megállapítanak, gyorsabb lett az eljárás. Az állami tűzoltóság azonnal ad­ja az általuk becsült Kár ősz szegét, az Állami Biztosító pedig 15 napon belül elké­szíti a végleges vagy az elő­becsült kárt. Ezt követően a a tűzoltóság hatósági bizo­nyítványt ad hivatalból — eddig a 'károsultnak kellett azt beszereznie —, majd megkezdődik a kártérítés. Mivel a Tolna megyei Tűz­oltó-parancsnokságon ez év január 1-én 24/48 órás szol­gálatba állított egyik kár­szakértő mintegy félmillió -forintra becsülte az összes -tűzkárt, valószínű, hogy az eljárás hosszabb időt vehet -igénybe, ám a károsultakat a helyreállítási munkák meg­kezdésében nem hátráltatja. MINÉL ELŐBB ELŐLEG... Rochi László, az Állami Biztosító Tolna megyei Igaz­gatósága lakossági osztályá­nak vezetője: — Kárszakér­tőink már meg is kezdték a Vágóétonál bekövetkezett la­kástűz kárának a kiszámítá­sét. — -Hogyan térítik a -kárt? — Vannak dolgok, amelye­ket számla alapján tudunk kifizetni. H-a nem totállkáros az épület, akkor a különböző javítások, a helyreállítási számla után. Egyébként a Lakástüzekinél kétféle kárté­rítési ügymenet van. Az egyik szerint a kárszemle -al­kalmával az ügyfél nyilat­kozik, hogy készpénzben ké­rt a kártérítést. A másik pe­dig -az, hogy a -helyreállítá­sokról számlát nyújt be. Ha úgy nyilatkozik, hogy kész­pénzben kéri, akkor mi kal­kulálunk. Az ingatlant ért kár esetén hivatalos norma- díjtételek és -bértételek alap­ján, Az ingóságot ért kánok­nak pedig az ügyfél elmon­dása, valamint a helyszíni azonosítás szerint, annak függvényében, hogy milyen korú és mennyire volt avult az a tárgy, ami megsemmi­sült. Vágó László Jánoséknál minden bizonnyal a két kár­térítési forma együtt lesz. Mutatom Rochi Lászlónak a tűz után készült első fény- képfelvételeket. — Ahogy nézem a képeket, nagy ingósági kárt fizetünk — mondja az osztályvezető. — Egyébként az'egyik kár­szakértőnk vidéki útján már készít is egy gyors kalkulá­ciót. Szeretnénk előleget fo­lyósítani, hogy Vágóék meg tudják kezdeni a helyreállí­tási munkákat. Ilyen esetek­ben az Állami Biztosító ré­széről az a gyors segítség- nyújtás, ami a végleges kár­érték megállapításáig meg­gyorsítja az ügyet, és kicsit a károsultakat is megnyug­tatja. ŐK MÁR RENDBEN VANNAK ... Január 12-e, csütörtök, dél­előtt tiz óra. A műanyag gombóccá formálódott nagy­szobai ajtó mellett áll Vágó László János. — Elvittem a gyerekeket Zalaegerszegre — mondja, s rágyújt — a mamához. Be­írattam őket az óvodába, ők már rendben vannak. Ad­dig lesznek ott, amig felesé­gem ki nem jön a kórház­ból... — Hogy van? — A kezén van komolyabb égési sérülés, ezzel tegnap műtötték meg. Beszéltem az orvossal, ő mondta, hogy bizonnyal csak a kézfején kell plasztikai műtétet elvé­gezni, nyom nélkül fog gyó­gyulni az arcát ért égés. Átmegyünk a gyerekek szobájába. A tűz ide nem ter­jedt át, de így is elszomorí­tó látvány egy bekormozó- dott, gazdátlannná vált kis szoba. — Ügy tudom, a vállalatá­tól kaptak átmeneti lakást. — Nagyon rendesek vol­tak... Még nem végeztek a tűzoltók, s már a kezembe is adták a lakáskulcsot. Álta­lában mindenki a segítsé­günkre volt és van. Vágó László János szerdán volt a tűzoltóságon. Másfél­két órán keresztül elemezték a lakástűz okát. Érthetetlen tényezők is közrejátszhattak abban, hogy ilyenné válha­tott egy fenyőfatűz. Az két­ségtelen, hogy a tűz közvetlen előidézője a csillagszóró volt. — Mindegy már — mondja Vágó László János és ismét rágyújt. — Nehéz lesz újra­kezdeni. Szinte újra kell kez­denünk mindent. ’80-ban köl­töztünk ide, azóta csak azzal foglalkoztunk, hogy minél szebb és otthonosabb legyen a lakásunk. Most pedig itt tartunk... Vágó László János délután kezébe veszi az űrlapot és nem tudja, hogy mivel is kezdje... SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: Gottvald Károly Fiatal népművelők Hárman a start után Ha több lesz a szabad idő, akkor eljutunk ahhoz a ponthoz, amikor a feltétele­zések szerint a lakosság kö­zös művelődéshez kezd. Eb­ben hisznek a népművelők is. Közülük most olyanok szólalnak meg, akik pályá- ralépésüktől még alig szá­molnak egy, illetve két esz­tendőt. ■SH« igif — Rosszkor jött — kezdi Prokob József né, a paksi munkásművelődési központ alig egy éve népművelője. A gyerekek téli szünetében kel­lett volna látni, amit csiná­lunk. Persze, mindenki a sa­ját munkáját tartja fontos­nak. Az irodájaként is funk­cionáló csoportszobába ve­zet, ahol pillanatok alatt val­lomást tesz a bábozás, a já­tékkészítés, a gyermekekkel való foglalkozás örömeiről, fontosságáról. — A beszédhibák leküzdé­sére, ezzel együtt egyéb gát­lások oldására is kitűnő „gyógyír” a bábozás. A gye­rekek nem tudnak egymásra nézni. Nem tudnak a szemek­ből olvasni. A kommuniká­ciós eszközeik szegényesek, sivárok. Pedig fontos, hogy az ember legalább a közvet­len közelében élő, dolgozó, játszó társának tudja, érez­ze gondolatait, szándékait, örömét, fájdalmát. Legyen akivel mindezeket meg tud­ja osztani. Sikernek köny­veltem el, amikor az emlí­tett téli szünetben egy óvo­dás kislány odajött hozzám és azt mondta: — Nincs valami nagy han­gulatod... Biztosan azért, mert nem szól a zene... — Ügy éreztem, hogy amit ez a kicsi ember megérzett, meglátott és a maga módján megfogalmazott, annak az eredménye, hogy rendszere­sen eljár a „játszóinkba”. Ezeknek az összejöveteleknek más haszna is van. Például akad olyan nyolcadik osztá­lyos tanuló, aki ollóval nem tud Vágni... Abból fakad ez, hogy a gyerekeknek otthon nem szabad „szemetelni”. Az iskolai gyakorlati órák sem elegendőek. Szerencsére ma­rad a lehetőség, amit mi tu­dunk biztosítani. Számomra az is fontos, hogy találkoz­zam a szülőkkel, hogy tud­ják mivel töltik gyerekeik itt nálunk az idejüket. — Én nagyon szerettem az óvodát — folytatja Prokob Józsefné — de úgy érzem, itt több és jobb lehetőség van arra, hogy szenvedé­lyemnek, a bábozásnak él­hessek igazán. A munkám­hoz szükséges feltételeket, ha nem is nyomban, de idővel biztosítják, így elképzelése­imet meg tudom valósítani. Ez nagyon fontos. És az, hogy az ember a munkájában örö­möt találjon, hogy meg ne keseredjék... /«■> Patai Pétert Hidason talá­lom. Szobájában a vizsgák­ra készülés tipikus képe fo­gad. Vaskos könyvekben a tudományosan megfogalma­zott hétköznapi gondok. A hivatástudat, ami valamikor Patai Péterben megszületett, most váltódik az elmélet és gyakorlat „aprópénzére”. — Mi foglalkoztatja a fia­tal népművelőket? Patai Péter kész a válasz- szal: — Az ami minden fiatal pályakezdőt. Ismert, hogy néhány évvel ezelőtt a peda­gógusok helyzetének javítá­sára egész országunk meg­mozdult. Hasonló kam­pány kellene azt hiszem a népművelőkért is. Akkor ta­lán meg lehetne állítani az évek óta tartó elvándorlást, ami jellemzi pályánkat. Patai Péter vargabetű­vel került a népművelők kö­zé. Zalaegerszegen, faipari szakközépiskolában végzett. Kényszer volt ez számára, de ha már elkezdte, be kellett fejeznie... Mindig tanulni, majd tanítani szeretett volna. Volt képesítés nélküli neve­lő, műszaki rajzoló is. Ami állandóan kísérte, az a szín­játszáshoz való vonzódás volt. így került Bonyhádra, a városi művelődési központ­ba, ahol végül főállásban is dolgozhat és levelező tagoza­ton tanulhat. — Elköteleztem magam a színjátszással — szippant ci­garettájába Patai Péter. — Olyan kísérletét folytatunk, hogy a csoportunk tagjai egyéb művészeti ágakkal is szoros kapcsolatba legye­nek. Ügy nevezzük, hogy „nyitás a társművészetek felé”. A mi munkánkban így nagyobb távlatokban lehet gondolkodni. Nehéz pálya a miénk. Kezdem látni, hogy nem csupán gazdasági, anya­gi vonatkozás miatt lesz egy­re nehezebb, de úgy tűnik, mintha mindenki értene hoz­zá, ezért mindenki bele is szól. Mi bonyhádiak nem pa­naszkodhatunk a művelődé­si ház adottságai miatt, mé­gis gyakorta megalkuvásról kell beszélnünk. Arról, hogy csak három-négy könnyűmű­fajú előadás bevételével tu­* Prokob Józsefné dunk fedezni egyetlen igazán tartalmas, mondjuk színházi estet. Nem lebecsülve a könnyű műfajt, de néha olyan magas „gázsiért” olyan alacsony színvonalon mo­zognak, hogy az fölháborító. Ilyenkor aztán a népműve­lőknek nyelnie kell néhá­nyat. — Milyen az ideális nép­művelő? — Legyen sokoldalú és ha­tározott. Nem azért említem a sokoldalúságot, mert ma­gam is csag harangot nem öntöttem még, hanem mert természetes, hogyha például egy technikai eszközt- hasz­nálni kell, akkor a népmű­velő erre is tudjon hatáso­san reagálni. Vagy ne jöjjön zavarba, ha bármilyen prob­léma elé állítják a kisebb- nagyobb közösségek. Ügy ér­zem, van jövője pályánknak, mert mindig akad magunk­fajta „csodabogár”, aki fel­vállalja, hogy másokért kész tenni valamit, szépet, jót és örömöt adót... ■■■■ MM — Túl sokat beszéltek már a pályánkról — kezdi Balogh Erika, faddi népművelő. Azt hiszem, a kimondott szavak Patai Péter már hiteltelennek számíta­nak. Én is csak olyanokat mondanék, amit nem olvas­nék szívesen. Félek, hogy azok patetikusnak hatnának. Olyanokat mondanék, hogy hiszek az emberben, abban, hogy igazán a közösségben találhatja meg önmagát. Ez ősidőktől fogva kimondatlan igénye az emberiségnek, úgy érzem. A jó közösségi élet infarktusokat is megelőz­het. Hát ilyeneket... — Női munkának tartja a népművelőkét? — Én most vagyok talán a legszabadabb, független is. Bár abban a korban, amikor mások családot alapítanak, gyereket szülnek... A népmű­velők munkarendjét csak na­gyon nehezen lehet egyeztetni a családi közösségekkel. Nép­művelőnek egyébként azok mennek el, akik egyéb konk­rét dologhoz nem értenek. Engem semmi nem érdekelt az embereken és a magyar irodalmon kívül. így kerül­tem a szombathelyi főiskolá­ra, ahol 1982-ben végeztem. Ezt a faddi művelődési há­zat javasolták munkahelyem­Ralogh Erika nek. Nagyon rokonszenves volt, amit Krassay Gyula bá­csi itt végzett. Nyugdíjba vo­nulásakor nagyon féltem, hogy milyen lesz a folytatás. Ha semmi érdemet nem sze­reztünk is az elmúlt másfél év alatt, legalább annyit, hogy nem következett be ta­lán oly nagy törés távozása után a faddi kulturális élet­ben. — Tanár is lehetet volna. Melyik pályát tartja haszno­sabbnak? — Rossz a kérdés. Egy ta­nító akkor jó, ha népművelő is. Egy népművelőnek pedig pedagógiai érzékkel, tudással is kell rendelkeznie. Nem is olyan régen a falusi tanítók ezt nagyon jól csinálták. Sze­retem a munkámat. Tulaj­donképpen akkor örülök, ha látom, hogy az emberek jól érzik magukat pusztán attól, hogy együtt vannak. Ez már megint az én ideám a közös­ségek erejéről. Hogy van-e a munkánknak értelme? Han­gulatonként más választ le­het rá adni. örüljünk, hogy szolgálatot kérnek tőlünk, mert ez jelez valamilyen igényt... DECSl KISS JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents