Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-14 / 11. szám
1984. január 14. Téli pihenő Klsho7tpl a két idős néni, de nagyon. Pontosan két es weiictwi fél hete rójuk sem nyitottam az ajtót, pedig hát igazán tudhatnám: nekik egy nap sokszor annyi, mint másnak egy egész esztendő. Tudom, persze, az eseménytelen, monoton napok végtelenül hosszúak, percenként halad az idő, s ezt elviselni különösen akkor nehéz, ha az ember pontosan tudja, hogyan telik öt, vagy tíz év múlva egy átlagos hétköznapja. A két idős téesznyugdíjas nénivel, ha beszélgetünk — főleg persz^ régi dolgokról — mindig azzal fejezzük be: dolgoztak ők eleget, míg fiatalok voltak. Most már pihenhetnek, bár a tétlenséget nehezen viselik. Nyáron elkapirgálnak a földön. ilyenkor télen tésztát gyártanak, és kötnek — a családnak. * A tél, a mezőgazdaságban dolgozóknak mindig kevesebb munkát jelentett, s jelent ma is. Meglehet, sokan úgy vélik, hogy „a mezőgazdaságban télen sincs megállás”. Pedig bizony van. A gyalogmunkások, akik a növénytermesztésben dolgoznak, ilyenkor veszik ki a szabadságukat, s ha már csak olyan aprójószág van otthon, amit a szomszédra is rábízhatnak, néhány napra szívesen el is utaznak rokonokhoz, fürdőhelyre,’ s egyre többször üdülőbe. Ott, ahol állattartással, s főleg sok állattal foglalkoznak, már nehezebb elmozdulni, de a kaszálás, szénagyűjtés, répakapálás, szalmahordás nem könnyű munkáját most kipihenhetik ők is, hisz a nyárhoz képest még itt is kevesebb a munka. A traktorosok is a műhelybe húzódtak, nincs 12 óra, nincs éjszakai műszak, több idő jut pihenésre, kikapcsolódásra. Munka most legtöbb az irodán van, a zárszámadás és a tervkészítés miatt, s természetesen az állattenyésztésben. a jószágok mellett. A pihenést valamiféle furcsa álszemérem miatt szégyelni- való dolognak tartották mindig, s tartják ma is. Még azok is, akik hajnali négykor nagyon kemény fizikai munkával kezdik a napot, ha ebéd után ledőlnek fél vagy egy órára, restell- kednek emiatt. Sokszor tapasztalni ezt faluhelyen: a hosszas kopogásra végre előjön a gazda, hunyorog, látszik rajta, hogy aludt, de ezt semmi pénzért be nem vallja. Pedig hát jól dolgozni csak az képes, aki pihenten fog a munkához. Tessék csak megfigyelni: ha fáradtak vagyunk, ötször olyan nehezünkre esik egy-egy munkát elvégezni, mint máskor, képtelenek vagyunk figyelni, esik ki a kezünkből minden, s olykor több kárt okozunk, mint hasznot. Ha restellnivaló az alvás, akkor bizony sok helyütt azt sem nézik jó szemmel, ha valaki olvas. Mert ezalatt „hasznos” munkát is végezhetne. Ismerek olyan fiatalembert, aki nyáron a padlásra húzódva, télen pedig elemlámpával’a dunnája alatt olvasta el a világirodalmat. Mert szülei, akik igazán nem tartoznak az idősebb korosztályhoz, folyton kitaláltak neki valamilyen munkát, ha kézbe vette, a könyvet, újságot. Furcsa szemlélet, de létezik, hogy az ember azzal a vagyonnal egyenlő, amelyet az élete során összegyűjtött, s a szellemi gyarapodás egyelőre nem. — vagy nem mindenütt — tartozik ide. Pedig hát igazán imponáló számokat hallunk arról, hogy menynyit költöttünk mostanában könyvvásárlásra. A téli tanfolyamoknak azonban változatlanul igen nagy a ———— népszerűsége. S nemcsak azoknak az idős embereknek a körében, akik az ezüst- meg az arany kalászos gazdatanfolyamokon szorgalmas hallgatói voltak. Dicsérik persze azt is. hisz különösen azok, akiknek korábban sem földjük, sem állatuk nem volt, nem értettek a paraszti munkához, s’ meg kellett valahol tanulni azt. Ezeken a tanfolyamokon a politikai felvilágosítás mellett megismerkedhettek a legújabb gépekkel, eszközökkel, fajtákkal és művelésmódokkal. A mostani téli esték programja sokrétű, változatos, s minden községben Olyan előadást hallgathatnak az emberek, amely érdekli őket. A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya a Tudományos Ismeretterjesztő Társulattal közösen a községekbe, üzemekbe küldött ki kérdőíveket. Az eredmény: most e héttől a ,,Téli esték” sorozatban 41 községben harminchárom-féle előadásból válogattak. Egy községbe hét—kilenc előadást kérnek. S nemcsak olyat, ami kifejezetten szakmai, hisz például Ozorán szó lesz Simontornya és Ozora nevezetességeiről, a fiatalkorú bűnözésről, és az érelmeszesedésről is. Egy-egy ilyen programot végigböngészve azonnal kitűnik, hogy mivel foglalkoznak szabad idejükben, a téli pihenő alatt a falvakban élők, a mezőgazdaságban dolgozók. Sárszentlő- rincen például zöldségtermesztéssel, szőlővel, érdekli az embereket a szőlőtelepítés, a termés értékesítése, a borkezelés, a legújabb növényvédő szerek használata, tárolása, az, hogy ’milyen műtrágyát lehet kapni, mennyit kell belőlük kiszórni, aztán az egyes termékek értékesítésének módja, s a gyógynövénytermesztés is. Az előadások többsége a szőlőtermesztéssel foglalkozik, a kertészkedéssel, az állattenyésztésen belül a korszerű sertés- és baromfifajtákkal, A korábbi évekhez képest kisállattenyésztéssel kapcsolatosan kevesebb előadás hangzik el idén. A téli időszakban összesen 208 előadást hallgathatnak meg nemcsak a nagyszerűen működő bonyhádi, pincehelyi, duna- földvári és szekszárdi kertbarátkor tagjai, hanem az érdeklődő, többet tudni akaró, s természetesen tudásukat a gyakorlat szolgálatába állító emberek. Egy-egy rendezvényen 20-30 érdeklődővel számolnak. Az előadókkal nincs gond: sok képzett szakember dolgozik a mezőgazdasági üzemeknél és a mező- gazdasági termeléssel kapcsolatban álló vállalatoknál. A tél folyamán számos, eddig segéd- vagy betanított munkát végző dolgozó szerezhet szakmát az üzemi tanfolyamokon. A Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás által szervezett nö- vényvédős és méregraktárkezelői betanított munkás tanfolyam eddig négy helyen indult b'e: Szekszárdon, Pakson, Tamásiban és Bonyhádon 78-an járnak ilyen tanfolyamra.’ Három szakmunkásképző tanfolyam kezdődik még a télen, s az érdeklődésre jellemző, hogy 91-en szeretnének növényvédelmi szakmunkásképesítést szerezni. A hasznos téli elfoglaltságra tehát igazán van mód azoknak is, akik még dolgoznak, s azoknak is, akik nyugdíjas éveiket töltik. A pihenésre használható téli órákból pedig igazán több van, mint valaha. Gondoljunk csak arra, hogy mert helyben van felvásárlás, az asszonyok kevesebbet mennek a piacra a kész sertést, szarvasmarhát a háztól viszik el, s a takarmányt is majd mindenütt kiszállítják, ahol van vízvezeték, nem kell vödrökkel a kútra járni, s a kézi darálót órákon át tekerni. Van tehát idő a beszélgetésre, az elmélyült olvasásra, s —~ arra, hogy akinek igénye van erre, ne csak képezze magát, hanem tanuljon, s esetenként több szakmát is szerezzen. Mert a téli pihenőbe ez is belefér. D. VARGA MÁRTA Bölcske euezredei Ha valaki kíváncsi a helység címben jelzett évezredeire, akkor bizalommal fordulhat dr. Bállá Miklóshoz, a bölcskei Rákóczi Termelőszövetkezet állatorvosához. Nála kézzelfogható közelségbe kerülhet Bölcske régmúlt történelmével. Három évtizedes szorgalmas gyűjtőmunkával olyan anyagot hozott egybe, mely az érdeklődőt szemléletes módon tájékoztatja arról, hogy mit is hoztak az évszázadok e Duna menti községnek. A legkorábbi lelet a kőkor emberéhez vezet el. Itt hagyták nyomaikat a rómaiak és a népvándorlás korának emberei, közöttük honfoglaló őseink. Aki szóra tudja bírni a nevezetes lakásban sorakozó edényeket, annak elmesélik a bölcskei népélet szokásait, eseményeit is. A gyűjtő — bár naponta gyarapodik az anyag —, úgy érzi, hogy a munka nagyfát már elvégezte. Szíve vágya az, hogy szeretné, ha az anyag visszaszármazna oda, ahonnan vétetett; mindenki kincse lenne, mindenki előtt láthatóvá válna egy állandó helyen... CZAKÓ SÁNDOR--------------—-------------------------------------------------------------—----------------------------------------— P árhuzamok I.: neolitikus edény és egy századunkban keletkezett társa Díszes sulykoló A gyűjtemény egy részlete Törökös pipatöredékek a hódoltság idejéből Párhuzamok II.: a bal oldali edényt római gölöncsér ké- Szalmából font hasas vé- szítette, míg a „csöcsöskorsót” a legújabb kor termette kák és tojástartók __________________ _______________________________ _______________________ A betyárok korát idéző pisztoly Formák. A gyűjtemény darabjai szinte teljes képet ad nak a népi fazekasság formakincséről. A szinte naponta gyarapodó gyűjtemény gondozása dr. Bállá Miklós legked vesebb foglalatossága
