Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-14 / 11. szám

1984. január 14.

A^ÉPÜJSÁG

Agroker-ajánlat *

Mivel várják a vevőket?

A Zetor Crystal traktor elsőkerék-meghajtással készült

Így év kezdetén az élelmiszergazdaság üzemeiben a vezetők jobban körülnéznek házuk táján, felmérik a termelés technikai oldalát, s határoznak a fejlesztésről. Miután az állami támogatás a gépek, felszerelések jelentős részén .megszűnt, alig fél tucathoz ad csak az állam pénzt, érthető, ha nagy gondossággal mérik fel a kereskedelem kínálatát. Most arra kerestünk választ a Szekszárdi Agroker Vállalatnál, hogyan várják a vevőket. Lukács István igazgató tájékoztatott bennünket idei programjukról.

— Kereskedelmi .politikánk fő célja, hogy a vevőket ki- iszol gálj iik, hogy a termeléshez szükséges anyagokat, eszközöket a felhasználó rendelkezésére bocsássuk. Egyébként hosszas piackutató munka előzte meg idei programunkat is, amelyhez különböző forrásokból szedtük az információkat, s így kialakult egy olyan terv, amely ugyan konkrét rendeléssel még nincsen lekötve, de valószínű, hogy ezt az áruösszetételt tkeresik majd a vevők.

Mindenekelőtt arra törekedtek, hogy a szocialista tábor országaiból beszerzett legjobb eró-, munka- és haszongépeket forgalmazzák. Ezek fő jellemzője az újdonság, a korszerűség, a magas üzemeltetési élettartam, valamint a takarékos energiafelhasználás.

Nézzük sarjában, a különböző szakmák területén mit kínál a vállalat?

Az év első legnagyobb vásárlója a felsőnánai termelőszövetkezet volt, két vadonatúj, eddig még nem forgalmazott E—514-es kombájnt vásároltak. Felkészítve, a

munkára már hazaszállították a kombájnt, amely teljesítményében felülmúlja az 512-est, viszont a dombos vidéken jobban hasznosítható, mint az 516-os. így a vállalat idei újdonságaként ez a 'gép vezeti ia listát. Eddig eladtak ötöt, még (további kilenc lesz megvásárolható az év folyamán.

Negyedmililiárd forint értékű áruválasztékkal állnak a (mezőgazdasági üzemek elé. Az erőgépekből igen jó a kínálat. A régi MTZ 500-asok mellett most bő a választék a 82-esekből, amely iránt az utóbbi időben igen megnőtt a kereslet. A Zietor traktor- család legnagyobbját korszerűsített formában hozzák már forgalomba, nagyobb a teljesítménye, umiverzálisab- ban lehet használni. És újdonság az NDK nehéztraktora, amely négykerék-meghajtású, és főleg a domboldalas vidékeken lehet eredményesen használni mindenféle szántóföldi és erdei munkára.

A talajművelő és a szállítóeszközök széles választéka ugyancsak könnyebbé teszi a vásárlók helyzetét, hiszen a különféle (teherbírású, rendeltetésű eszközökből a készletek igen magasak.

A betakarító gépek választéka is kielégítő. A gabona- betakarítók, kombájnok választékát főként a szocialista táborban gyártott gépek adják. Az NDK-ból három típus, de a lengyel Gigant, és a szovjet SZK is a listán szerepel. A kombájnokhoz szükséges adaptereket, tehát kukoricához, napraforgóhoz, szójához stb. a hazai mezőgépipar igen jó minőségben tud szállítani.

A szálas termények betakarításának fő gépcsaládja is az NDK-ból érkezik, az E—281-es és a 302-es régi bevált típus, ám ezeket is korszerűsített formában szállítják. Üjdonságnak számít a szovjet KS 100-as szecskázó. A HÖDGÉP új rendfelszedő, boglyázó gépei ugyancsak az újdonságok közé sorolhatók.

A szervestrágya-kezeléssel kapcsolatban egyre - jobb gépeket állíthatnak a munkába. Idén őt típust ajánralnak, mindegyik hazai gyártmányú, nagy teljesítményű, illetőleg a terephez, és talajviszonyokhoz alkalmazkodó.

A Kentitox család gépeit javított kivitelben hozzák forgalomba. Ennek az a lényege, hogy a vegyszert jobban porlasztja, tehát gazdaságosabb üzemeltetésre lehet fogni. Üjdoniságok közé sorolhatók a (gabonaltisztítók is. Ezek iránt a kereslet az utóbbi években nőtt meg, miután a gabonafeldolgozó ipar jobban fizet a tisztított áruért. Ajánlják a korszerű fűtő- berendezéseket is, amelyek behívásos rendszerűek, és szinte mindennel lehet fűteni ezeket — kiváltva a tüzelőolajat.

Várható volt, hogy az elmúlt évi szárazság után majd növekszik az öntöző berendezésekre az igény. Sajnos nem ez következett be. Bár a szivattyúk, csőrendszerek stb. mind jó minőségben a vásárlók rendelkezésére állnak, mégsem tudtak olyan információt összegyűjteni, hogy növekedne a termékek iránt a kereslet.

Több mint 160 millió forint értékben vegyes iparcikket is forgalomba hoznak.

Ezek közé tartozik a zsák, zsineg, ponyva, munka- és védőruhák, kannák, hordók, csövek.

Az alkatrészellátás is nyu- godtnak látszik.. Száznyolcvan milliót szándékoznak forgalmazni. S máris megkötöttek szerződéseket kisvállalkozókkal, és melléküzem- ágakkal, amelyek különféle hiánycikként nyilvántartott alkatrészeket készítenek a szekszárdi vállalat részére.

Idén szorosabbá fűzik kapcsolataikat az Agrotek, illetve a szomszédos megyék Agroker vállalataival — azzal a céllal, hogy a vevőt ne engedjék el üres kézzel. Tehát a kereskedelmi kapcsolat vevőmegtartó is lehet.

A műtrágya- és növényvédőszer-ellátás már nem lesz olyan gond nélküli, mint az előző szakmák esetében volt. Ugyanis a nitrogén tartalmú egyes műtrágyákat a MÉM— NAK, illetőleg a laboratóriumi vizsgálatok alapján osztják el. A növényvédő szerek közül nyolc szerepel az elosztási listán. A Szovjetunióból a nitrogénhiány enyhítésére érkezik nagyobb tétel karbamid.

Üjdonságnak számít a BVK szőlővegyszere, a Mikal. Ez licenc alapján készül. A Mikai nyersfehér színű por, vízben jól oldódik, a szerből törzsoldat segítségével és anélkül is készíthető permet- lé. Tehát ez az új vegyszer

a szőlőperonoszpóra ellen minden bizonnyal hatásosabb lesz, mint az eddig használtak.

A háztáji gazdálkodást is kiszolgálják. A Szovjetunióból érkeztek a T—16-os és T—25-ös kistraktorok, a T4KB-ból azonban nem tudnak minden igényt kielégíteni. Beérkezett az év első hetében egy nagyobb szállítmány motoros háti permetezőgép, ezek kiszállítását a kiskereskedelmi üzeletekbe megkezdték. Változatlanul fenntartják a kiskertek művelői részére a szaktanács- adó szolgálatot is — amelyet főként a kertbaráitkörök ösz- szejövetelein folytatnak.

A postás leszállít a motorról. Kinyitotta a füzetet, még egyszer ellenőrizte a címet és körülnézett. A dugattyúk dübörgése után jólesett a csönd.

Az a ház nem volt olyan, mint errefelé a többi. A kert sűrűbokrai közt térdig magasodott a gaz, néhány ezüstfenyő teljesen elveszett a zöldben. A kertkapu rozsdás vasrácsai érdesen érintették a tenyerét. Megmarkolta kis fekete mappáját, és elindult az ösvényen. Jókora fűcsomókra taposott, látszott, ritkán jártak errefelé. Az egykori pázsitot itt-ott gaz verte fel.

A falból kiugró kis teraszra négy lépcsőfok vitt. A fák alatt időtől szétdúlt egykori virágágyás sötétlett, néhány elvadult rózsatő meredt tüskésen. Elszürkült kősor jelezte az ágyás omladozó határát.

A postás huszonéves, piros arcú fiatalember volt, éppen kis bajuszt növesztett. Menyasszonyának akart tetszeni, és nemcsak neki. Szombaton és vasárnap egy kőmívesnek segédkezett, hogy mielőbb meglegyen a pénz a saját lakásra. Szerette a meztelen tetőgerendák illatát, a téglarésfce cuppanva csapódó maltert, a fáradt estéken felmagasodva száradó falakat. Most hát szakértő szemmel nézegette ezt a házat is. Lenne mit tatarozni rajta, a tető is megroggyant, a vakolat tenyérnyi darabokban mondott búcsút a falaknak, és a csatornát is ette a rozsda. A terasz köveit feltörte a téli jég.

Az ajtóról lepergett a festék; a férfi habozva nyomta meg a csengő gombját. Ha nincsenek otthon, hiába jött ki a város szélére, ráadásul fel erre a dombra. De aggodalma felesleges volt, ez működött. Felhörrent — és odabenn a zaj jöttét jelezte.

— Nyitom már! — és csakugyan, az ajtó máris nyílott nyikorogva. piszkos üvegablak mögül elővillant egy arc. Az asz- szony talán ötvenéves lehetett. Vagy több. Vagy kevesebb. Szeme sarkában, orra mellett ráncok. Néhány tincs bukkant ki a sötétzöld kendő alól, ez is öregítette. De fiatalosan mozgott.

— Távirat — mondta a postás. Határozatlanul állt a küszöbön, nem tudta, behívják-e. Hiszen nem minden házba hívták beljebb, a házigazda sokszor az ajtófélfának vetve hátát kanyarította nevét a feketetáblás könyvbe.

— Jöjjön csak, jöjjön! — az asszony szeméből öröm szikrázott. Fürgén járt ide-oda az ódon bútorok között. A postás a nyitott ajtókon át még két szobát, meg egy konyhát is látott. Egy szekrényen csíkos fürdőköpeny lógott. A lakásban öreg szőnyegek szaga lebegett.

— Biztosan Amerikából, igaz? — csicseregte az asszony, kezét nyújtotta. A postás — miközben átadta a zöld borítékot — látta májfoltos bőrét, vékony óraszíját. Festetlen körmeit.

— Rokon? — érdeklődött a legény. Csak óvatosan, ameny- nyire egy postásnak illik. Inkább csak a csendet kitöltendő. Egy ideig nem kapott választ; az asszony feltépte a borítékot, mozduló ajkakkal olvasta a szöveget. A postás tanácstalanul tartotta kezében a fekete könyvet.

— Nohát, ez a Józsi! — ragyogott az asszony arca. Oldalt hiányzott egy foga, de amikor így mosolygott, ez alig tűnt fel. — Hogy erre is gondolt! A névnapomra gratulált. Tudja, mennyibe kerülhetett neki a távirat? Odakünn mindennek megvan ám az ára!

— A fia? — kérdezte a postás. Az asszony jót kacagott:

— Dehogy! A vőlegényem!

A postás nagyot nézett. Már-már mondott volna valamit, de még idejében észbekapott. A háziasszony ide-oda csapongott a félhomályos lakásban, közben beszélt:

— ötvenhatban ment ki. Tudja maga, mi történt akkor? Dehogy tudja, csecsemő volt. Vagy meg sem született, igaz? Szóval elment a Józsi. Én meg vártam. De csak nem jött visz- sza. Néha írt egy levelet, az anyjának meg nekem. Aztán megnősült. Erre én sem vártam tovább. Nem iszik egy pohárkával? — A metszett, hasas üvegben sötétvörös likőr csillant.

— Motorral vagyok — rázta fejét a postás.

— Üljön le — az asszony egy székről lesöpört néhány színes újságot. — Ne nézzen körül, óriási a rendetlenség. Éppen most takarítok. Ez is a Józsi miatt van, merthogy eljön a drágám a jövő héten.

Nemere István:

Két távirat

— A feleségével? — kérdezte a postás, és nem szívesen ugyan, de félcombbal a székre telepedett. Még mindig a kezében tartotta a füzetet, a hiányzó aláírás helyével.

— Dehogy. Régen elvált már. Az én uram pedig meghalt, nyugodjék — az asszony körbemutatott. — Látja, most egy kicsit helyrehozom a házat. Üj tapéta, meg az ablakokat is befestetem. Amit lehet, megcsináltatok. Ne higgye a Józsi, hogy semmire se vittem.

A postás körülnézett. A tapéta tényleg új volt, szemmel láthatóan. Az ablakok is ragyogtak. A ház másik oldalán egy fenyőfa meredt az égnek, és valahol a közelben gerlék tutultak. A fiatalember tekintete visszatért az asszonyra. Amaz egyenes tartással, büszkén ült a széken, napbarnított arca kipirult. Talán az izgalomtól.

— És mikor jön az a ... Józsi?

— Jövő kedden. Kimegyek eléje az állomásra. Taxival! — fogadkozott az asszony, meleg hangon. És várakozva nézett a postásra. A legény úgy érezte, illik erre mondania valamit. Ha már elfogadta a meghívást, ha már ott ült azon a széken.

— Tán itt is marad a Józsi — vélte óvatosan.

— Meglehet! — nevetett az asszony cinkosan. Most az arca is szebbnek látszott. Talán a szemével is csippentett. A lakás sem volt már olyan sötét, oly idegen a postásnak, fellélegzett, és kinyitotta a feketeborítós könyvecskét:

— Itt tessék aláírni.

Mikor kimentek a teraszra, a háziasszony a korláthoz lépett. Egyetlen intéssel maga mellé állította az idegent. A postás látta, hogy kicsit kopott a ruhája. A lábán a cipő sem volt új. „Persze a férfit gálába öltözve várja majd” — gondolta. A nő körbemutatott a kertben:

— Sosincs elég időm, hogy mindent rendbe tegyek... De ha a Józsi ittmarad, ő majd elbogarászik a kertben. Már fiatalon is szerette a virágokat. Meg a fákat... Az ágyások olyanok lesznek, mint régen. És ha minden jól megy, visszaszoknak a mókusok is. Merthogy valamikor itt ugráltak a fákon. De tudja, sok most erre a kóbor macska. Lehet, hogy veszünk egy kutyát. Józsi a vizslákat szereti.

Mentek ki az úton. Az asszony itt is emelt karral mutatta a kertet:

— Ott majd fürdőmedence lesz, már írtam is neki róla. A nagykaput megtisztítjuk a gaztól. Kőoszlopos lesz, elegáns, csupa fehérre festett vasrúddal. És az út kőkockákkal kirakva a garázsig. Odabenn színes tévé, és talán kandalló is...

A postás arra gondolt, hogy neki bizony nem lenne ideje a kandalló tüzét bámulni. De azért irigyelte kicsit az asszonyt, mert irigyelt mindenkit, aki esténként saját fedele alatt üldögélhetett. Megállt a kapunál, visszanézett, A kis ház körül lassan lopakodott a homály, a kémény már sötétszürke égre rajzolódott. Hűvös szellő borzongatta a bokrokat.

— ... és végre nyugtunk lesz, mindkettőnknek. Józsinak sem volt könnyű élete ott a messzeségben. Csak megjönne már.

A postás erre nem tudott válaszolni. Eszébe jutott, hogy nem kapott borravalót. De valahogy ezt most nem sajnálta. Az asszony leguggolt a kapu mellett, kitépett egy csillagban szerteágazó tarackot. „Úgy siet a rendcsinálással, mintha már érkezne az a Józsi!” — a postás ajkába harapott, furcsán érezte magát, felülről nézte a lábainál hajlongó asszony hátát, kilépett a kapun.

— Hát... — mondta habozva.

— Lehet, hogy még találkozunk — egyenesedett fel az asz- szony. — Józsi még úgyis küld ám táviratot, mielőtt megjön. Ö már csak ilyen akkurátus ember.

A postás felült a motorra. Intett, és ellökte magát, a hátsó kerék megnyikordult. A tükörből látta, hogy az asszony még ott áll a kapuban, a rozsdás rácshoz támaszkodik. Aztán csak a motor dübörgését hallotta, arcába fújt a szél.

Négy nappal később a fiatal postás ismét szolgálatban volt. Délig kihordott sok táviratot, aztán benzint tankolt a motorba és megebédelt. Visszapöfögött a főposta udvarára; egyelőre nem volt munkája. Elviccelődött hát a lányokkal, megnézett két hetilapot. A nyári melegben álmos verebek tollászkodtak a szemközti tetőn. Aztán a nyitott ablakon át meghallotta, hogy kattog a telexgép. Egy percig eltöprengett azon, hogy az emberek állandóan táviratozgatnak. Nagy ám ez a világ, és nem múlik el perc úgy, hogy valahol valaki ne adna fel éppen egy táviratot. Sürgős hírek jönnek, mennek. Tízezer postán tízezer banketta cserél gazdát, szerte zúgnak a táviródrótok, és végül is így van ez jól. Hiszen neki is a táviratot írók adnak munkát... Még egy pillantást vetett a tollászkodó verebekre, és felment az emeletre. A kisablaknál a telexes lány rámosolygott:

— Nesze, egyszerre három ... Igyekezz vissza, addig biztos lesz még.

A postás fogta a könyvet, beírta a címeket. A harmadiknál elakadt. Újra maga előtt látta azt a furcsa házat.. .

... Most is olyannak tűnt, mint pár nappal ezelőtt. Lefékezett a rozsdás rácskapu előtt. A fák ugyanúgy álltak, a tető roggyant volt, az ezüstfenyők felmeredtek. Ám a nap most vidámabban melegítette a tájat. Énekeltek a madarak. Megcsi- kordult a vaskapu. A postás látta a kertet. Nem volt már gazos. Frissen ültetett tuják zöldelltek a terasz bejáratánál. A lépcsőt tisztára söpörték. A postás megállt, hallgatózott. A zöld borítékot már ujjai között tartotta. A fekete füzetet is. De hiába csöngetett, senki seni jött elő. Észrevette, hogy a borítékot a telexes kislány nem ragasztotta le egészen. A fehér papír kivillant a zöld háromszög mögül. „Biztosan Amerikából jött” — gondolta. Körülnézett. A kert hallgatott. A postás széthajtotta a borítékot. Tudta, hogy nem szabadna elolvasnia, de...

Az asszony hátul volt a kertben. Ott hajlongott a rózsák között. Nem nézett a ház felé.

„közbejött akadály miatt nem utazom hozzád bocsáss meg üdvözöl józsi”.

A fák között egymást kergették a madarak, sütött a nap, enyhe szél simogatta a férfi arcát. Most már ő is látta az asz- szonyt. Gyors mozgását, örömét. És visszatette a táviratot a borítékba, idegesen. Az ajtón nem volt levélszekrény. Becsúsztatta hát a résbe, a kilincs mellé, aztán leszaladt a lépcsőn. „Majd azt mondom, nem vált itthon senki,,.

A vasrácsos kapu feljajdult. A motort be sem rúgta, először jó messzire legurult vele. Csendben iszkolt el, mint aki menekül.

Az asszony a kertben hajlongott, a rózsák között.