Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-14 / 11. szám

1984. január 14. ( TOLNÁN 2írtÉPÜJSÁG A stockholmi fórum A jövő kedden ebben az épületben kezdi mee: munkáját az európai bizalom- és biztonságerösítő és leszerelési kon­ferencia a svéd fővárosban. (Telefotó) Január 17-ón nyílik meg a stockholmi konferencia. Var­ga István nagykövet, a ma­gyar küldöttség kijelölt veze­tője ebből az alkalomból in­terjút adoitt a Központi Saj­tószolgálat részére. Először a konferencia céljairól és feladatairól kérdeztük. — A bizalom- és biztonság­erősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó stock­holmi konferencián a helsin­ki záróokmányt aláíró 33 európai ország, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada képviselői vesznek részt. A konferencia összehí­vására vonatkozó döntés a tavaly szeptemberben befeje­ződött madridi találkozón, s annak egyik legfontosabb eredményeként született meg. A madridi záródokumentum­ban meghatározott feladatok, más szóval mandátum szerint az európai biztonsági és együttműködési folyamatban részt vevő államok célul tűz­ték ki, hogy a konferencia dolgozzon ki, fogadjon el és léptessen is életbe olyan in­tézkedéseket, amelyek új, ha­tékony és konkrét módon mozdítják elő az előrehala­dást a bizalom és biztonság erősítésében és a leszerelés érdekében. A konferenciával kezdődő tárgyalási folyamatnak az a rendeltetése, hogy kifejezze és érvényesítse az államok kötelességét, hogy egymás ■közti kapcsolataikban tartóz­kodnak az erőszaktól és az erőszakkal való fenyegetés­től. A tárgyalások első szaka­sza arra hivatott, hogy a bi­zalom- és bdztonságerősítő megállapodások kidolgozásá­val csökkentse a katonai kon­frontáció veszélyeit Európá­ban. Erre az első szakaszra kerül sor Stockholmban ja­nuár 17,-éval kezdődően. Az a körülmény, hogy a konfe­rencia megnyitó ülésein a részt vevő államokat külügy- minszterek fogják képvisel­ni, jelzi az alkalom kiemelt fontosságát. — Mi jellemzi a bizalom- és biztonságerősítő intézke­déseket, s mi a rendelteté­sük? — A bizalom- és biztonság- erősítő intézkedések nem je­lentenek leszerelést vagy tényleges fegyverzetkorláto- zést. Olyan intézkedésekről van szó, amelyek például a békeidőben folytatott rútin katonai tevékenységekről va­ló előzetes tájékoztatással, a nagyobb hadgyakorlatok, ka­tonai mozgások előrejelzésé­vel csökkentik a bizalmat­lanságot, a 'szándékok félre­értésének veszélyét, s ezzel a tényleges fegyverzetkorlá­tozás számára is kedvezőbb politikai légkört teremthet­nek. A 'kidolgozandó intéz­kedések kiterjednek majd Európa területére és a föld­részhez csatlakozó óceáni tér­ségre. A konferencia elnevezésé­nek részei: a bizalom- és biztonságerősítő intézkedé­sek, valamint a leszerelés a tárgyalások folyamatossága mellett annak szakaszaira is utalnak. Az első szakasz így még nem a leszerelés, hanem csak az imént jelzett és kö­rülírt, viszonylag szűk téma­körökkel foglalkozik. A Madridban létrejött megállapodás úgy szól, hogy az első szakasz feladatai tel­jesítésének mérlegelése alap­ján a részt vevő államok ki­egészítik a .tárgyalások té­makörét és megbízatását. En­nek az desz* a célja, hogy a konferencia következő szaka­szában kezdje majd meg az európai biztonság és leszere­lés kérdéseinek tárgyalását, amelyek megoldása fontos feltétele a tartós békének földrészünkön. — A mai feszült nemzet­közi és közelebbről európai helyzetben miben áll a most kezdődő stockholmi tárgya­lások jelentősége? — A nemzetközi helyzet rosszabbodásét, a feszültség fokozódását a NATO tagál­lamainak az a .több éve tartó törekvése idézte elő, hogy megbontsák és a saját javuk­ra változtassák meg a törté­nelmileg kialakult katonai erőviszonyokat és egyensúlyt. Ezért szítják a fegyverkezé­si versenyt és kezdték meg a iköaéphatósugarú amerikai nukleáris rakéták telepítését is több nyugat-európai or­szágban. Ez növeli a háború kockázatát és súlyos politikai és biztonsági kérdéseket vet fel az európai országok szá­mára. E helyzetiben a Szov­jetunió és a Varsói Szer­ződés többi tagállamai kény­telenek voltak a katonai erő- egyensúly fenntartása és sa­ját biztonságuk érdekében megtenni a szükséges válasz- intézkedéseket. Az amerikai rakétatelepíités értelmetlen­né .tette a közép-hatótávolsá­gú nukleáris rakéták korlá­tozásával foglalkozó genfi tárgyalások folytatását. Ne­gatívan hatott a .többi fegy- verzetkorlátozási tárgyalási fórumra is. Ezért, amint er­re a magyar országgyűlés ál­lásfoglalása is -rámutatott legutóbbi ülésszakán, a meg­szakadt tárgyalások újrafel- vóteléhez azoknak az orszá­goknak kell megteremteniük az érdemi előrehaladással biztató feltételeket, amelyek a telepítéssel a felelősség ré­szesei lettek a tárgyalások megszakadásában. A magyar kormány támo­gatja a Szovjetuniónak azt az álláspontját, hogyha a N.ATO-országok hajlandók visszatérni az amerikai raké- tatelepítés előtti helyzethez, akkor a Szovjetunió is kész ugyanezt megtenni. Ez az ál­láspont közvetett módon azt a követelményt is magában foglalja, hogy a tárgyalások tényét a nyugati partnerek ne használhassák fel a fegy­verkezés leplezésére. Ennek az érvénye kézenfekvő a stockholmi tárgyalásokra is. A stockholmi konferencia sajátos módon nemcsak az összeurópai folyamat fontos része, hanem a kelet—nyu­gati párbeszéd fóruma lesz, amelyen a 35 ország képvi­selői .először vesznek részt az európai biztonság katonai vo­natkozásaival összefüggő problémák megtárgyalásá­ban.. Bár Stockholm nem ve­heti át -más tárgyalási kere­tek témáit, de ha sikeres lesz, pozitív módon kisugározhat és jól egészítheti ki majd azokat, javíthatja az európai politikai légkört. A stockholmi fórum hoz­zájárulhat a Helsinkiben el­indult összeurópai folyamat belső egyensúlyának fenntar­tásához és példázhatja, erő­sítheti azt a realista felfo­gást, hogy a kelet—nyugati vitás kérdéseket politikai úton, érdemi tárgyalásokkal lehet csak megoldani. A mai nemzetközi problémák sok­rétűségét is figyelembe vé­ve megállapítható, hogy az európai és a világhelyzet ala­kulása nagyban függ attól, sikerül-e megállítani a bizal­matlanság fokozódását és csökkenteni a szembenállás szintjét a két nagy katonai- politikai szövetség, a Varsói Szerződés és a NATO között. Erre a választ majd csak a konferencia munkájának mérlege fogja megadni rövi- débb és hosszabb távon egy­aránt. — Milyen szándékkal ké­szül a magyar küldöttség a stockholmi tárgyalásokra? — Hazánk a Varsói Szer­ződés itöbbi tagállamával együtt számos nagy hordere­jű javaslatot tett az európai biztonság megszilárdítására. Következetesen sí kraszal l ünk az enyhülés eredményeinek védelméért, a különböző tár­sadalmi .rendszerű országok együttműködésének erősíté­séért és az ehhez szükséges párbeszéd folytatásáért min­den olyan tényezővel, amely érdekelt és kész közremű­ködni a békés viszonyok fenntartásában, a bizalom és biztonság erősítésében. Kez­dettől fogva támogattuk a stockholmi konferencia ösz- szehívását is. A szocialista közösség országainak kezde­ményezései közül kiemelkedő jelentőségű az a javaslat, hogy a Varsói Szerződés és a NATO tagországai kösse­nek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsö­nös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Széles körű és átfogó együt­tes javaslataink célja a nuk­leáris háború veszélyének el­hárítása, a fegyverkezési haj­sza megfékezése és a leszere­lés, amely a tartós béke alap­ja és érdeke minden európai országnak. Itt említhető az az érdekeltségünk is, hogy Európa legyen mentes a nuk­leáris és a vegyi fegyverek­től egyaránt, valamint az az álláspontunk, hogy az egyen­lő biztonságot, s a katonai erőegyensúlyt a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szint­jén kell megteremteni. Ezek és más javaslataink ismertek a nyugati partnerek előtt. Konstruktív válaszaik, ame­lyek még sajnos eddig várat­tak magukra, nagyban elő- segíithétnék a konferencia számára is elengedhetetlen kedvezőbb nemzetközi körül­mények létrejöttét. A konfe­rencia első szakaszának tevé­kenységét közvetlenül érin­tik azok a szocialista javas- iátok, amelyek a helsinki zá­róokmányban rögzített biza­lomerősítő intézkedések első nemzedékének bővítésére és továbbfejlesztésére vonatkoz­nak.-Amikor szövetségeseinkkel együtt a kiegyensúlyozott és kölcsönös érdekeken nyugvó megállapodásokat szorgal­mazzuk, készek vagyunk te­kintetbe venni nyugati part­nereink érdekeit és állás­pontjait az egyenlőség és az egyenlő biztonság elve sze­rint. Minden résztvevő állam komoly erőfeszítése szükséges ahhoz, hogy az összeurópai fórum a földrészünkön ,ta­pasztalható feszültség enyhí­tésének, «a katonai szemben­állás veszélye csökkentésének és az európai leszerelés el­érésének fontos tényezőjévé váljék. Arra ’törekszünk Stockholmban, hogy az erő­feszítések megegyezésekhez, ésszerű megállapodásokhoz vezessenek. A magyar kül­döttség tevékenyen és építő szellemben kíván ehhez hoz­zájárulni a tárgyalásokon. (KS) PANORÁMA BUDAPEST Pénteken Budapestre ér­kezett Miroslav Novak, a csehszlovák népi milícia törzsparancsnoka, aki a mun­kásőrség országos parancsno­kának meghívására tesz lá­togatást hazánkban. Miroslav Novak találkozott és elvtár­si, baráti megbeszélést foly­tatott Borbély Sándorral, a munkásőrség országos pa­rancsnokával, valamint veze­tő munkatársaival. A cseh­szlovák népi milícia törzs­parancsnokát fogadta Né­meth Károly, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Jelen volt Borbély Sándor és Ondrej Durej, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság Budapesti nagykövete. PÁSZTÓ, zirc Városavató ünnepi tanács­ülést tartottak pénteken Pásztón és Zircen. Pásztó új vezető testületének ülésén, a Lovász József Művelődési Központban részt vett Ben- ke Valéria, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Tár­sadalmi Szemle szerkesztő- bizottságának elnöke. A Veszprém megyei Zirc lakói­nak, vezetőinek Óvári Mik­lós, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Közpon- tj Bizottság titkára adta át a település várossá nyilvání­tását dokumentáló oklevelet. BECS Pénteken délután Bécsben megkezdte munkáját az Oszt­rák Kommunista Párt 25. kongresszusa. Erwin Scharf, a központi bizottság titkára köszöntötte a tanácskozás több mint 400 küldöttét és a külföldi testvérpártok kép­viselőit. A Szovjetunió Kom­munista Pártjának küldöttsé­gét Nyikolaj Ivanovics Rizs- kov, a KB titkára vezeti. Az MSZMP delegációja Aczél Györgynek, a PB tagjának, a KB titkárának vezetésével vesz részt a tanácskozáson. A kongresszus vezető szer­veinek megválasztása után Franz Muhrl, az OKP elnöke mondotta el a központi bi­zottság beszámolóját, a leg­utóbbi, 1980 decemberében tartott kongresszus óta vég­zett munkáról. Harcok Libanonban Asszad brit diplomatát Péntek reggel összeomlott az előző este kötött tűzszü­net, és valamennyi frontsza­kaszon kiújultak a harcok egyfelől a libanoni kormány- hadsereg és a falangista mi­líciák, másfelől a drúz-szo- cialista és a síita fegyveres erők között. A hivatalos je­lentések csupán arról szá­molnak be, hogy a túlnyomó- részt kereszténylakta Kelet- Bejrútban csütörtökön és pénteken három halottja, harminc sebesültje volt a heves ágyúzásnak, de elhall­gatták, hogy a drúz ellenőr­zés alatt álló területeken 29 falut lőtt a kormánypárti tü­zérség. A harcok fellángolása egy­beesik Donald Rumsfeld amerikai elnöki megbízott damaszkuszi látogatásával. A libanoni köztársasági elnöki hivatalból származó értesü­lések szerint Rumsfeld azt a hivatalos libanoni álláspon­tot támogatja a szíriai fővá­rosban, hogy a libanoni tűz­szünet állandósítását célzó biztonsági terv végrehajtását el kell különíteni a politikai rendezés útjában álló izraeli —libanoni megállapodás sor­sától. és amerikai fogadott Hafez Asszad szíriai elnök ismételten elvetette a kapi- tulációs megállapodást és kö­vetelte a Libanonba behatolt izraeli megszálló csapatok feltétel nélküli, a szíriai csa­patok távozásától független kivonását. A négyhatalmi erők köte­lékében Libanonban állomá­sozó amerikai katonák része­sei az összecsapásoknak. A térség népei az amerikaiakat nem tekintik semleges, béke- fenntartó erőnek — mutatott rá Hafez Asszad szíriai el­nök Geoffrey Howe brit kül­ügyminiszterrel folytatott csütörtöki megbeszélésén. A szíriai elnök követelte az izraeli erők azonnali és fel­tétel nélküli kivonását Liba­nonból, és annak a meggyő­ződésének adott hangot, hogy az izraeli távozás után prob­lémamentes lesz Szíria és Libanon kapcsolata. Az El-Fatah központi bi­zottsága kérte, hogy február­ban üljön össze a parlament szerepét betöltő Palesztinái Nemzeti Tanács — jelentette be Jasszer Arafat, a Palesz­tina Hangja rádiónak adott nyilatkozatban. Hafez Asszad Damaszkuszban fogadta Sir Geoffrey Howe brit külügyminisztert. (Telefotó) A IV. iszlám csúcs Ma a föld lakóinak egyha- toda az iszlám híve. Sokuk számára az iszlám már nem elsősorban vallást, hanem életmódot, életszemléletet je­lent. A magukat muzulmá­noknak nevezők főleg a Kö­zel-Keleten, Észak-Afrikában és Dél-kelet-Ázsiában élnek, számuk eléri az egymilliár- dot. Ezeknek a térségeknek a problémáiról kezdenek ta­nácskozást január 16-án a marokkói Casablancában az iszlám konferencia állam- és kormányfői, a szervezet meg­alakulása óta negyedszer. Az iszlám konferencia lét­rejötte Fejszál szaúdi ural­kodó 1965. szeptember 15-i kezdeményezéséhez fűződik: csúcsértekezlet összehívását javasolta valamennyi iszlám ország részvételével. Fej szál elképzelései szerint a talál­kozó célja az lett volna, hogy a nyugat-barát országokat tömörítse a nasszerizmus el­lensúlyozására. Próbálkozása nem járt sikerrel, a csúcsér­tekezletet nem sikerült meg­rendezni. A jeruzsálemi A1 Aksza mecset 1969. augusztus 21-én történt felgyújtása hozta ösz- sze az iszlám állam- és kor­mányfőket; első csúcsérte­kezletüket Rabatban tartot­ták meg 1969. szeptember 22. és 25. között. A nézeteltéré­sek már akkor sí nagyok vol­tak, hogy a meghívott 36 ál­lam közül csak 25 képvisel­tette magát. Ezen a tanácsko­záson alapították meg az isz­lám konferencia szervezetét, amelynek alapokmányát a 3. külügyminiszteri konferenci­án, 1972-ben hagyták jóvá. Célkitűzéseik között az isz­lám szolidaritás elősegítése, a tagállamok közötti politi­kai, gazdasági és kulturális kapcsolatok erősítése, a faji megkülönböztetés elleni harc és a szent helyek védelme szerepel. A szervezet ideig­lenes székhelye- Dzsidda, „mindaddig, amíg Jeruzsá­lem fel nem szabadul”. A második csúcsértekezlet a negyedik arab—izraeli há­ború és az olajár-robbanás utáni évben a pakisztáni Lahoreban volt. 1974. feb­ruár 22—25-én a résztvevők már hangsúlyosabbá tették a közös politikai és gazdasá­gi érdekeiket, amelyeket a „lahori nyilatkozat” is jól tükrözött. Közösen sürgették a gazdasági fejlődés problé­máival foglalkozó rendkívüli ENSZ-ülésszak összehívását. Harmadik alkalommal 1981. január 25—28-án tanácskoz­tak Szaúd-Arábiában. Az ér­tekezlet Mekkában kezdődött, majd Taifban folytatódott. Itt kapcsolódhatott be a munkába Eliász Szárkisz li­banoni elnök, aki maronita keresztény hite miatt nem léphetett Mekka szent földjé­re. A harmadik csúcsérte­kezleten nem volt jelen Egyiptom és Afganisztán, mert tagságukat a Camp Da- vid-i különalku, illetve az 1979. december 27-i fordulat miatt felfüggesztették. Irán Irak jelenléte miatt maradt távol, Líbia pedig azért, mert a vendéglátó országgal nem állt diplomáciai kapcsolat­ban. A tanácskozás központi témája a palesztin állam megteremtése volt ,s a részt­vevők elvetettek mindenfajta különutas megoldást. Legutóbb külügyminiszteri szinten tanácskoztak az isz­lám országok képviselői. 1983. december 6. és 11. kö­zött Dakkában megtartott ülésükön döntöttek arról, hogy az 1980. szeptember 22. óta folyó iraki—iráni hábo­rú kérdését a csúcsértekez­let elé utalják. A PFSZ-en belüli viszályt a külügymi­niszterek teljesen figyelmen kívül hagyták. A kiadott közlemény nem tett említést az 1983. november 25-én ki­kiáltott, Észak-ciprusi Török Köztársaságról sem, bár már 1976-ban megfigyelői stá­tust kaptak a szervezetben a ciprusi törökök. A külügy­miniszteri tanácskozáson vették fel 43. tagként Benint. A január 16-án Casablan­cában megnyíló 4. cscúsérte- kezlet feladata nem kisebb, mint — az egység megőrzé­se érdekében — közös neve­zőre jutni néhány nagy hord­erejű kérdésben. A találkozó napirendjét a külügyminisz­terek most készítik elő. Min­den bizonnyal elsőbbséget él­vez majd a palesztin mozga­lom helyzete, az Izrael által megszállt Dél-Libanon, illet­ve a Jordán folyó nyugati partvidék lakosságának a sorsa, Irak és Irán háborús­kodása. Megfigyelők arra is számítanak, hogy napirend­re kerül Egyiptom és az arab világ kapcsolatának kérdése is. E témák közül néhányat már korábban is megvitattak hasonló fórumon, s az sem kétséges, hogy több kérdés­ben a tagországok továbbra is eltérő nézeteket vallanak. ERDOS VERA

Next

/
Thumbnails
Contents