Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-12 / 9. szám
1984. január 12. NÉPÚJSÁG 5 A közművelődés kérdései Jogról mindenkinek Az élő szó ... A közelmúltban véletlenül csöppentem olyan (társaságba, aihol erősen vitatták a közművelődés aktuális .kérdéseit. A vita alapját az adta, .'hogy a közművelődési intézmények — elsősorban a nagyobb településeken működő művelődési központok — /betölitik-e, s ha igen, milyen mentékben szerepüket, s ha nem, akkor miért: nem. Akkor is megtettem, s engedtessék meg, hogy most nyilvánosan is hozzászóljak a vitához. Bízom abban, hogy senki nem rójia fel a kritikai észrevételeket. Annál is inkább, mert valamennyiünknek joga van megfogalmazni a művelődési otthonOk'kaJ kapcsolatos elvárásait. Az alábbiakat szeretném elmondani. Véleményem szerint az említett témakörben egyik alapvető probléma: van-e olyan közvetlen kapcsolatuk az intézményeknek a lakosság széles rétegével, hogy feltérképezhessék igényeiket. A közvetlent hangsúlyozom, tehát nem a rideg, személytélen kapcsolatokra orientáló kérdőíveket, igényfelmérő teszteket említem. Sajnos, néhol ezek nagyon elszaporodtak az utóbbi időben, feldolgozásukhoz szinte külön apparátus kell. A tapasztalat azt (bizonyítja, hogy nincs, vagy 'nem a kívánt mértékű a közvetlen kapcsolat. Sajnos, ebben a művelődési otthonokban megaiaikíltoltt társadalmi vezetőségiek sem hoztak gyökeres változást. A KAPCSOLATTARTÁS HIÁNYA A tapasztaltaitok birtokában vallom, hogy hiányzik az emberekkel való személyes, élő-eleven kapcsolattartás, a •közvetlen propagandamunka az, amiről egyre inkább kezdünk leszokni. Nem egy művelődési otthonban hivatalt játszanak: leveleznek, telefonálnak, felhívást juttatnak el, és nem egy esetben elvárnak. Ez utóbbit külön is hangsúlyoznám, mert többször is találkoztam, olyan — rendezvényre mozgósító — meghívóval, aminek a végén az állt: „a rendezvényre szeretettel elvárjuk”. Talán nem tévedek, ha azt mondom, ez utóbbi kifejezésen még a szeretettel megjegyzés sem enyhít. Az elvárás magában hordozza az emberek megnyeréséről, meggyőzéséről való lemondást. A művelődési eseményt szervezőik és a művelődési folyamatban részt vevők közé beiktatjuk a nyomtatványt, ami nem hogy közelebb hoz, hanem elidegenít. (Természetesen e megjegyzésemmel nem kívánom kisebbíteni az írásos propaganda szerepét.) Tudom, az intézményvezetők többsége arra hivatkozik, 'hogy egyébként is leterhelitek. Az is elhangzik, hogy az •adott létszámmal ez szinte lehetetlen elvárás. Bizonyára ez is igaz. Ez azonban nem mentesít az alól, hogy a propagandamunka legfonitosabb eszközét és módszerét, az élő szót alkalmazzuk. Persze, van ilyen is,„merít, ha valamilyen előadásra nem kelnek a jegyek, akkor személyesen is megkeresnek mint közönségszervezőt” — hallottam a legutóbb egyik vállalat ku'Ltúrfélel ősétől. No meg az is igaz — jóllehet nem általános —, hogy az intézményvezetők csak akkor jutnak el egy-egy munkahelyre, ha anyagi támogatást kérnek. Világosan (kellene már egyszer s mindenkorra látni, hogy a munkahely „csak” meghatározó területe a művelődésnek, nem ez az elsőrendű feladatuk a gazdasági egységeknek. Éppen ezért joggal elvárható ,hogy ők keressenek fel bennünket. Pontosan így fogalmazott annak a kiváló címmel kitüntetett szocialista brigádnak a vezetője, aid vei többek között e témáról is beszéltem, ö mesélte el azt is, hogy gyakran zavarban vannak, amikor elmennek egy-egy kiállításra, amit az adott település művelődési otthonában szerveznek. „Legutóbb is egy számunkra nehezen érthető tárlaton vettünk részt. Sajnos senki sem akadt, aki eligazított volna bennünket. A teremőr mondta ugyan, hogy olvassuk el a prospektust és utána, majd ő, mivel ott volt a kiállítás megnyitóján, ahol az alkotásokról is beszéltek, felvilágosít .bennünket.. Semmi (kétséget nem hagy bennem az említett teremőr jószándéka, csak kétlem, hogy éppen ő lenne a ieghi- vatöttabb a közel tíz főállású népművelőt foglalkoztató •művelődési központban. „EMBERKÖZELBEN ÉLNI.. Gyakorló népművelő koromban minden tekintetben felkészült vezetés irányítása mellett úgy szerveztük a klubokat, szakköröket, hogy hónapokig jártuk a különböző gazdasági egységeket — nem ment a tartalmi munka rovására, s nem szégyelltünk kiállni a dolgozók elé, s ismertetni a lehetőségeket. Volt is eredménye! Ma pedig egyetlen (!?) lehetőség a műsorfüzet és a megyei sajtó. Bár nem ismerem, hogy ez milyen eredménnyel jár, tény viszont — szerintem — a két módszer közötti minőségi különbség. Visszatérve a bevezetőben említett kérdéshez — amitől látszólag elkanyarodtam —, nem az én tisztem — vagy nem elsősorban — megítélni, hogy a művelődési otthonok betöltik-e a szerepüket. Azt azonban látom, s látják mindazok, akik körében a tapasztalatokat gyűjtöttem, hogy nem a kívánt mértékben használják ki a lehetőségeket. Könnyebb és egyszerűbb manapság hivatkozni az objektív és szubjektív feltételekre, az egyre szaporodó gazdasági munkaközösségekre, a háztáji gazdaságokra, s az általuk megrövidült szabadidőre, kijelenteni, hogy „ezeket nem érdekli semmi”, •mint emberközelben élni, közvetlen módon felmérni az igényeket, s e köré szervezni a művelődési tevékenységet. SIFTER JÓZSEF Szépül, épül Dunaföldvár Aki Dunaföldváron jár, annak elsőként az tűnik szemébe, hogy szépül a nagyközség központja, belső tere. A gyógyszertár homlokzatának felújítása után megkezdték a központban lévő állami házak felújítását is. Jelenleg a Béke tér 15. számú épületen dolgoznak a költségvetési üzem dolgozói, szakemberei.. A terveknek megfelelően baladnak a kisegítő iskola felújításával is. A központi fűtés és a villanyhálózat szerelése már kész, most a külső homlokzat tatarozását végzik. A munkák teljes befejezését a következő tanév kezdetére tervezik. Nemcsak szépül, de épül is a nagyközség. A Kossuth Lajos utcában alapozzák a gyermekorvosi rendelőt, amelynek az emeletén hét tanácsi lakást alakítanak ki. A helyi költségvetési üzem a generálkivitelezője annak a 32 OTP-értékesí- tésű, 2 szobás, fürdőszobás, hagyományos fűtésű lakásnak. amelyet várhatóan 1985 elején adnak át. Az Ifjúság téren épülő OTP-lakások A költségvetési üzem szakemberei közfalat raknak Alkoholisták gyógyintézeti kezelése A felfüggesztés, a megszüntetés feltételei A mértéktelen a*k°'--------------------------- holfog yasztással kapcsolatos problémák hazánkban is — akárcsak a világ sok más országában — veszélyeztetik az egyén, a család egészségét, jólétét, életét és az egész társadalom helyes irányú fejlődését. Lakosságunk 1983. január 1-én 10,7 millió volt, de e kis nép nagyon „előkelő helyet” biztosított magának az alkoholfogyasztás területén. Sajnos, e helyezésre nem lehetünk büszkék, hanem minden törekvésünk az, hogy hátrább kerüljünk e ranglistán, mert 1982-ben például lakosonként 9,5 liter égetett szeszt, 87 liter sört és 32 liter bort fogyasztottunk. Ha az életkor szerinti megoszlást figyelembe vesszük, akkor a felnőtt lakosság fogyasztása még magasabb, mert figyelmen kívül kell hagyni a 0—14 évesek (2 349 000) számát és a 15—24 évesek (1 342 000) számának egy részét. Azonban a túlzott alkoholfogyasztás különböző közvetlen és közvetett következményekkel jár, mert 600 000-re tehető a súlyosan veszélyeztetett rendszeres ivók, és 300 000 körüli az alkoholbetegek száma. Így az 1 milliót megközelíti a közvetlen veszélyeztetett személy, de közvetve a házastársak, gyermekek és a szülők is egyidejűleg a társadalom védelmére és gondoskodására szorulnak. Mindezek a körülmények szemléltetik, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem társadalompoliti- kai fontosságú kérdés, így ezzel több esetben is foglalkozott a Minisztertanács [2024/1977. (IX. 10.) Mt., 3214/1982. VI. 24.) Mt., és az 1016/1983. (VI. 1.) Mt. számú határozatok], és meghatározta azokat a feladatokat, amelyeket az 1983. évben megalakult Alkoholizmus Elleni Állami Bizottság átfogó programként kidolgoz és e munkához az állami szervek és társadalmi szervezetek kötelesek minden segítséget megadni és a végrehajtásban közreműködni. Utalunk arra, hogy alkoholizmusnak nevezzük a rendszeres vagy rendszertelen alkoholfogyasztás minden formáját, amely testi-lelki károsodást, illetve társadalmi beilleszkedési zavart eredményez az egyénnel. Az alkoholista olyan beteg, akit gyógyítani kell, hogy a család és a társadalom hasznos tagja legyen. Viszont e betegség jellemzője, hogy betegségbelátásuk az alkoholistáknak nincs. Jogszabályaink a gyógyításnak az alábbi módjait teszik lehetővé: 1. Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény és a gyógyító-megelőző ellátásra vonatkozó rendelkezések végrehajtását magába foglaló 3/1978. (VI. 3.) Eü. M. sz. rendelettel módosított 15/1972. (VIII. 5.) Eü. M. sz. rendelet. E jogszabályok alapján a városi tanácsok egészségügyi szakigazgatási szerveinél hivatalból vagy kezdeményezésre indul az eljárás az alkoholista ellen. Ha önként nem vállalja a kórház alko- hológiai osztályának kezelését. akkor határozattal kötelezhető, amely kezelés folyamatosan a 6 hónapot nem haladhatja meg. Sajnos, az önkéntesség csak részben valósul meg, mert az ország 99 alkoholgondozójában az 1982. évben gyógyított 47 864 személy közül csupán 21 995 személy volt, aki önként vállalta ezt a társadalmi segítséget. 2. Az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezelésére vonatkozó 1982. évi 41. számú törvényerejű rendeletről — amely 1983. január 1-én lépett hatályba — részletesebb tájékoztatást kívánunk adni, mert a nagyfai Munkaterében 1983. év elején 447 (67 százalék) személy volt, akit a bíróság határozata alapján fogadtak be. Ez a jogszabály egységes rendszerbe foglalja mind az anyagi, mind az eljárásjogi rendelkezéseket, amelyek alapján az alkoholista intézeti gyógykezelésre kötelezhető. Ugyanis az az alkoholista kötelezhető munkaterápiás alkoholelvonó intézeti kezelésre, aki a rendszeres és túlzott alkoholfogyasztásból eredő magatartásával a családját, a kiskorú gyermekének fejlődését, a környezete biztonságát veszélyezteti, vagy a közrendet, a munkahelyén a munkát, illetőleg a munkafegyelmet ismételten és súlyosan zavarja. A fenti feltételek esetén is csak akkor kötelezhető, ha a 2 évnél nem régebben befejezett, illetőleg szándékos magatartása folytán félbeszakadt gyógykezelésének tapasztalatai alapján a gondozó- vagy rendelőintézetben, illetve a kórház alkohológiai osztályán a gyógykezeléstől már nem várható eredmény, illetőleg, ha nem veti alá magát önként alkoholelvonó kezelésnek, és az egészség- ügyi hatóság által elrendelhető gondozástól és gyógykezeléstől nem várható eredmény. Amennyiben a-------------i--------- bi körülmények mind adottak, akkor is néhány esetben nem rendelhető el az intézeti kezelés (pl. az alkoholista nincs 18 éves, sorkatonai szolgálatot teljesít stb.) Az intézeti kezelés legfeljebb 2 évig tarthat, amely időtartamba beleszámít az az idő is, ha a kezelés alatt fekvőbeteg-gyógyintézetbe kellett lennie, vagy közvetlenü a kórház alkohológiai osztályáról került az intézetbe, akkor a kórházi idő is. Az intézeti kezelés felfüggeszthető és a beutalt az intézetből ideiglenesen elbocsátható meghatározott időre, ha a kezelésből már 1 év eltelt, de 3 hónapnál több van még hátra, ha az intéze- * ti kezelés eredményes stb. és a beutalt rendszeres munkavégzése és létfeltételei biztosítottak. Ám az intézet vezetője intézkedhet a kezelés folytatásáról, ha a beutalt életmódja az intézeti kezelés eredménytelenségére utal. A z intézeti kezelést meg kell szüntetni, ha annak folytatása a kezelés eredményességére tekintettel szükségtelen, vagy a beutalt egészségi állapota miatt a kezelés nem folytatható. Megszűnik az intézeti kezelés, ha a 2 éves tartam eltelt, továbbá, ha a felfüggesztés eredményes volt stb. Az intézeti kezelés nem hajtható végre, ha annak elrendelésétől 2 év eltelt és a végrehajtását nem kezdték meg. Az intézeti kezelés elrendelése iránti eljárást az alkoholista lakó- vagy munkahelye szerint illetékes városi (fővárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervénél bármely állami szerv, szövetkezet, társadalmi szervezet, illetőleg az alkoholista által veszélyeztetett személy kezdeményezheti. Ha hozzátartozó kezdeményezte az eljárást, akkor a tanúvallomást nem tagadhatja meg. Az egészségügyi szerv megvizsgálja, hogy az eljárás alá vont személlyel szemben milyen kezelés elrendelése indokolt, és gondoskodik a bizonyítási eszközök (pl. környezettanulmány, tanúvallomások stb.) beszerzéséről, amelyek ennek elbírálásához szükségesek. Igazságügyi szakértői (elme-alkohológus szerzése kötelező, amely vizsgálatot az eljárás alá vont tűrni köteles, és az eljárás bármely szakában meg nem jelenése esetén ügyészi jóváhagyás nélkül elővezetése foganatosítható. A területileg illetékes ügyésznek az intézeti kezelés indokoltságára javaslatot tesz az egészségügyi szakigazgatási szerv, aki egyetértés esetén benyújtja indítványát — az előzményt iratok csatolása mellett — a bírósághoz. A bíróság a költségmentes eljárás keretén belül, a nem peres eljárás szabályai szerint ülnökök közreműködésével soron kívül tárgyalja az ügyet, az eljárás alá vontat meghallgatja és ha szükséges, további bizonyítékok beszerzése után határoz. Az intézeti kezelést elrendelő végzésben a bíróság — függetlenül attól, hogy a beutaltat korábban gyermektartásdíj fizetésére kötelezték-e — a beutalt tartásra szoruló gyermekei részére, az intézeti kezelés tartamára, gyermektartásdíjat állapít meg. Ha korábban már a beutaltat kötelezték gyermektartásdíj fizetésére, akkor meg kell állapítani, hogy a kezelés tartamára e kötelezettség nem áll fenn. A bírósági végzésnek rendelkeznie kell arról is, hogy a beutalt által végzett munka díjazásából levont intézeti költségek után fennmaradt összeg felét egy gyermek esetén, kétharmadát két gyermek esetén, háromnegyedét három gyermek esetén, illetve az egészet négy vagy több gyermek esetén át kell utalni a gyermekeket tartó részére. Ameny- nyiben a kezelés tartama alatt újabb gyermek tartásáról kell gondoskodnia a beutaltnak, akkor a bíróságnak — az előzőek szerinti hányadok alapján — újból kell hahatároznia. Az intézeti kezelés felfüggesztésének idejére a gyermektartásdíj tekintetében a kezelés előtti bírósági határozat rendelkezései az irányadóak, de ha a kezelés folytatására sor kerül, akkor ismét a beutalással összefüggően hozott határozat hatályos. Az intézet és a beutalt a kezelés megszüntetését kérheti az intézet székhelye szerinti bíróságnál, ha annak feltételei fennállnak. A beutalt kérelmének elbírálását a bíróság mellőzheti, ha azt a megszüntetést elutasótó végzés meghozatalától számított három hónapon belül terjesztette elő. Az intézeti kezelés- . ______ re irányuló eljárás során hozott bírósági végzés ellen a beutalt és az ügyész, a kezelést megszüntető végzés ellen az ügyész, míg a folytatást elrendelő végzés ellen pedig mind az ügyész, mind a beutalt fellebbezést nyújthat be. Találunk részletes rendelkezést az intézeti költségek levonására, a beutalt munkavégzése és munkadíjazására, a munkafegyelmet sértő magatartásának következményeire vonatkozóan, de a kezelés alatti eltávozás engedélyezésére és a kezelés befejezése utáni utógondozásra nézve is. DR. NYÍRÓ GÉZA megyei bírósági elnökhelyettes, bírósági főtanácsos piás Alkoholelvonó Intézet- és belgyógyász) vélemény be-
