Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-12 / 9. szám

1984. január 12, / TOLNA N _ *ÉPÜJSÁG3 Fejőház épül Madocsán Az energiagazdálkodásról - sokat beszélünk A tettek még hátra A népi ellenőrzés több lépcsőben több résztémát is meg­vizsgált az energiagazdálkodás területén. Az elmúlt év végén utóvizsgálatban tért vissza a megyei NEB az ener­giagazdálkodási kormányhatározatok végrehajtására, illet­ve arra, mi történt az utóbbi két évben az energiatakaré­kosság területén. A vizsgálat kiterjedt 14 állami vállalatra, 4 ipari szö­vetkezetre, 2 állami gazdaságra, 16 mezőgazdasági terme­lőszövetkezetre és 1 tanácsra. A madocsai Igazság Ter­melőszövetkezet a tehenészeti rekonstrukciós program ke­retében korszerű fejőház építését kezdte meg. Scheidl Lajos elnök a következőket mondta: — Két alapvető ok miatt határoztuk el ezt a kilencmilliós beruházást. Az egyik a tejtermelés hatékony­sága és a tej tisztasága, a másik pedig az, hogy a ha­Munkaügyi adatbankot hoz­tak létre Pécsett. Segítségé­vel könnyebben, gyorsabban egymásra találhatnak a mun­kát kínáló vállalatok és az állást kereső emberek. Az or­szágosan is újszerű kezde­ményezés a munkaügyi szol­gáltató irodában született. Az adatbank egy évvel ez­előtt kezdte meg működését, s azóta összesen százharminc céggel — gyárral, vállalattal, szövetkezettel, intézménnyel — vette fel a kapcsolatot, róluk ma már több mint tíz­ezer munkaügyi adatot őríz. gyományos fejési rendszer szerint nem volt már meg­oldható hosszú távon ez a munka. A tehenészek nagy része nyugdíjba vonul, és ez­zel az új eljárással munka­erőgondjaink is csökkenni fognak. Az istállókhoz csat­lakozó karámrendszert is ké­szítünk. A karám lignitper­nyéből szilárd burkolatot kap. A csapadék és sár miatt ez A fiatal szolgáltató szervezet­hez havonta ezer—ezerötszáz ember fordul felvilágosítá­sért, tanácsért, segítségért. Az adatbank szakmánként is csoportosítja a munkaalkal­makat, így az álláskeresők kedvükre válogathatnak kö­zöttük. Ha nem találnak azonnal megfelelőt, az iroda nyilvántartásba veszi őket és értesíti arról, ha kedvező ajánlat érkezik. Az irodánál egy év alatt 6704 állásajánlatot jelentet­tek be a vállalatok és 3735 ember keresett új munkahe­állategészségügyi szempont­ból is fontos. Az állat maga választja meg tartózkodási helyét, és szabadon mozog, ami előnyére válik'. A fejő­házba egyenes fölhajtóútakon juthatnak, az etetőutak mel­lett pedig gépesíteni tudjuk a takarmányozást is. Az átadásra február 20-án kerül sor. lyet; ezek többsége is olyan volt, aki minőségi cserét akart: jobb munkakörülmé­nyeket, vagy több fizetést, illetve pályakorrekcióhoz, át­képzéshez vagy továbbkép­zéshez kért tanácsot, segít­séget. Feltűnően nagy az igény alkalmi munkásokra, a kíná­lat azonban szerény. A mun­kaügyi szolgáltató iroda ezért megkereste a pécsi egyeteme­ket és főiskolákat, amelynek hallgatói szívesen vállalkoz­nak alkalmi munkára. Már beszélünk róla A Minisztertanács 1980- ban hozott határozatot az energiatakarékosságról. Az eltelt három év arra volt jó — állapította meg a népi el­lenőrzés —, hogy a köztudat­ba megfelelően bekerüljenek az energiagondok. A helyzet­tel most már minden újság­olvasó tisztában van, és azt is mindenki tudja, hogy 'takaré­koskodni kell. Az még az üze­mekben is kevésbé világos, hogyan is kellene takarékos­kodni. A gazdálkodó egysé­gek tudják, hogy van kor­mányprogram, de részletei­ben hiányosan ismerik az ab­ban megfogalmazott felada­tokat, következésképpen nem tudják megfogalmazni saját tennivalóikat sem. A tervek­ben majdnem mindenütt megtalálható az energiagaz­dálkodás nyoma, konkrét fel­adatok már kevesebb helyen, a pontos számszerűsítésre jóformán sehol nincsen pél­da. Az energiaárak növekedé­se is hatott a takarékosság irányába, de nem nagyobb mértékű az energiatakaré­kosság, mint általában a költségekkel való takarékos gazdálkodás. A korábbi vizs­gálatokhoz képest van fejlő­dés, de ennek mértéke még nem nevezhető kielégítőnek. Az energiagazdálkodás, energiatakarékosság divatos fogalmak, mindenütt megje­lennek, sokat beszélnek, be­szélünk róluk — de a szak­szerű gazdálkodás már ke­vesebb helyen tapasztalható. Érdekes megállapítás, hogy a vizsgált egységeknél sehol nem lelték nyomét a népi ellenőrök annak, hogy a fe­lettes szervek éppen az ener­giagaz dá lkodé st ell en őr i at ék volna. Az energetikai korsze­rűsítések általában triviáli­sak: most már leoltják a vil­lanyt, ha annak nem kell ég­nie, és a házilagos kivitele­zés a jellemző. Ezt elfogad­hatjuk a fejlődés első lépcső­fokának, de a további lépés­re átgondoltan ösztönözni kell. Megállapítható, hogy ahol már volt sikeres fejlesz­tés, ott könnyebben indulnak a következők. A jelenlegi „energia -hangul atban ” ener­giaigényes fejlesztés szinte elképzelhetetlen, ezért elő­fordul, hogy leállítanak olyan termelést ás, amire pedig szükség lenne. Ilyenek pél­dául a takarmánykeverők, lu- oemail!iszt-el őállító üzemek, a primőr zöldségek termesz­tése, vagy a palántanevelés. Ezen munkák elvégzése a szövetkezetek számára vesz­teséges, tehát „energiagaz­dálkodási intézkedésként” úgy döntenek, hogy egysze­rűen nem foglalkoznak a kérdéssel, vagy jelentősen le- esökkentiik a termelést. Az energiahordozók ára jelentősen emelkedett, de ez a szabályozás sem működik problémamentesen, ugyanis a gazdálkodó egységek költsé­geinek csak mintegy 2—7 szá­zalékát teszi ki, tehát jelen­téktelen tétel. Az áremelke­dést pedig egyszerűen áthá­rítják a fogyasztókra, amennyiben azt beépítik a szabadáras termékek árába. A népi ellenőrzés megfigye­lése szerint ez a költség egy év alatt „szlivárog át” a fo­gyasztói árakba. A költségvetésből gazdál­kodó szerveket viszont majd­nem lehetetlen helyzetbe hozta az energiahordozók árának emelése. Az olajtüze­lés mérséklése a lakosság körében elenyésző, az ener­giaracionalizálási pályázatok segítségével minimális meny- nydségű olajat sikerült szén­re váltani. A szénre való átállás je­lenti ugyanakkor a legna­gyobb költséget, ráadásul az a tapasztalat, hogy a drága olaj mindig kapható, a szén beszerzése pedig körülmé­nyes. Az is tény, hogy a szénhez több tárolóhely szük­séges, és nagyobb az élő­munka-ráfordítás lis. A korábbi vizsgálatok alap­ján úgy látszott, hogy na­gyobb beruházás nélkül mintegy 20 százalék megta­karítás érhető el, ezeknek a lehetőségeknek mintegy har­mada még nem valósult meg. Késik a gázprogram Tolna megye 1982 tavaszon kapott lehetőséget arra, hogy Szekszárd és Bonyhád be­kapcsolódjék az országos földgázellátásba. Ennek meg­valósítására a megyei tanács pályázatot készített, amelyet elbírálás céljából 1982 má­jusában terjesztettek be az illetékes központi szervek­hez. Az elbírálás köze] egy évig elhúzódott, a megvaló­sításhoz a megye csak 1983. március 7-én kapta meg a hozzájárulást. Időközben a feltételek megváltozása mi­att új pályázatot is kellett készíteni. A közel egyéves eltolódás már eleve megkérdőjelezte az 1984. október 15-i megva­lósítás lehetőségét. A gáz be­vezetésével a két városban mintegy 63 ezer tonna olaj kiváltására van lehetőség. Már a tényleges jóváhagyás előtt, még 1982-íben megkez­dődtek a legszükségesebb előkészületek. Megkeresték a leendő tervezőket, kivitele­zőt, előszerződéseket kötöt­tek, gázellátási tanulmány­tervek készülteik. A beruhá­zás első ütemében a nagyfo­gyasztók egyedileg készítet­ték energiaracionalizálási pá­lyázatot, amelyhez állami tá­mogatást, bankhitelt kaptak. Később a kibocsátott „gáz­kötvények” megteremtették a beruházáshoz szükséges pénzt. A nagynyomású távvezeték beruházója a Gáz- és Olaj­szállító Vállalat lett, a váro­si elosztóhálózatoké pedig a Dél-dunántúli Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat. A kivi­teli tervek elkészültek, de a határidő betartására nincs Lehetőség. A jelenlegi kivite­lezői ajánlat 1984. december vége. A városi elosztóhálóza­tok építése mindkét város­ban megkezdődött, de a ter­vezett határidőktől mindkét helyen nagy a lemaradás. Ennek oka elsősorban, hogy a beépítendő anyagokat nem lehet beszerezni, ygyancsak nem kaphatóak az egyéni fo­gyasztók átállításához szük­séges szerelvények. Ahhoz, hogy 1984 októberében be­kapcsolódhasson a megye a gázfogyasztásba, legkésőbb augusztus 30-ra nyomás alá vannak kell helyezni a távvezetéke­ket, meg kell kezdeni az egyedi nagyfogyasztók besza­bályozását és iűtési idényre való felkészítését. A gáz­program határidőre történő megvalósítása a tervező, a beruházó, a kivitelező ma­gasszintű együttműködését tételezi fel és a részhatáridők pontos betartását kívánja. Ami történt Az energiagazdálkodás irányítására több helyen tör­tént intézkedés, de másutt a kérdés megdöbbentően gaz­dátlan. A munkakörök be­töltését még sokáig akadá­lyozni fogja a technikus- képzés hiánya. Veszteségfel­táró vizsgálatokat is vé­geztek, de nem sok ered­ménnyel, esetenként a szak­ismeret hiánya miatt. Néhol előfordul, hogy irodaépítést és átépítést is az energiata­karékossággal indokolnak, vagy a műszakszám csökke­nését indokolják ezzel, holott arra a létszámhiány kény­szerítette a gazdálkodót. A formális és ellenőrizhe­tetlen intézkedésekről min­denütt beszámolnak, ilyenek például a fűtési hűmérsék­letek. A karbantartás terü­letén van a legnagyobb rend. A berendezések karbantartá­sát és ellenőrzését rendsze­rint szakvállalatok végzik. Drágán, de jó színvonalon, ami vitathatatlanul energia­megtakarítást eredményez. Megkezdődött néhány beru­házás is. A vizsgált gazdasá­gi egységekben egyik a ned­ves kukoricatárolásra vo­natkozik, ami sok új gondot vet fel amellett, hogy egy gazdaságban évi 180 tonna olaj megtakarítását eredmé­nyezte. Ez a tárolási mód­szer szigorúbb tárolási, ete­tési technológiát kíván, a tároló, szállító és kiegészítő berendezéseket pedig egyedi­leg kell gyártani. Lehetőség van a mezőgazdasági hulla­dékok hasznosítására, azok eltüzelésére például a Láng Gépgyár Agroláng néven gyárt kazánt, de értékesítési gondokkal közdenek, mert az ára magas. A gazdálkodó szervek szerint kiforratlan a korstrukció és gyenge az üzembiztonság, a jelentős ké­zi munkaigényről nem is szólva. Megyénk egyik leg­nagyobb takarékossági beru­házása folyik a bátaszéki vázkerámiában, ahol olajtü­zelésről gázra álltak át. A munka a befejező szakasz­hoz közeledik. Kísérletek folynak a Me­zőgépnél egy mezőgazlasági hulladékhasznosító gépsor kidolgozására. Vizsgálta a népi ellenőrzés a fentieken kívül a folyékony üzem­anyagokkal való gazdálko­dást is. A kormányprogram végrehajtásában itt is van eredmény, a mezőgazdasági üzemek lassan felzárkóznak az ipariak színvonalára, de például az ellenőrzött gazda­ságok fele nem is készített energiatakarékossági tervet, a töbinek egy része is csak formális. Mint már arról be­számoltunk, a Volánnál ér­tek el figyelemre méltó eredményeket. A népi el­lenőrzés javasolja KNEB- nek, hogy hívja fel a figyel­met a gázprogram helyzeté­re és arra, hogy a szakmi­nisztériumok nem ellenőrzik kellően az energiatakarékos­ságot. Javasolják továbbá, hogy a bizonyított energia­megtakarítás ne csak a költ­séget csökkentse, hanem az így nyert összeget lehessen felhasználni újabb energeti­kai fejlesztésre. Ihárosi Utószó egy sorozathoz. Komolyra fordult a szó. A pajkos, ked­ves, és némiképp gyerekes kérdésre ezek­ben a hetekben válaszolni kell. A „Mi leszel, ha nagy leszel?” ma már nem kap­csolatteremtő kérdés gyerek és felnőtt között, hanem arra válaszolni kell. Be kell írni a felvételi lapra, elküldeni az iskolába és várni az értesítést a felvételire, vagy az elbeszélgetésre. Pályaválasztás előtt állnak azok a gyerekek, akik idén nyáron már kicsit felnőtté válnak, akik szeptembertől már másfajta iskolába — gimnáziumba, szakközépiskolába vagy szakmunkásképző­be — járnak ... Huszonkét szakmát mutattunk be ezeken a hasábokon december eleje óta. Huszon­két olyan szakmát, amelyre évek óta nem­igen jelentkeznek. Mert nem ismerik, mert nem divatosak, mert könnyebb jelentkezni olyanra, ami látszólag sok pénzt hoz, vagy jó híre van. Pedig a 22 szakember meg­győzött arról, hogy ezek a szakmák fonto­sak a társadalom számára, hogy esztergá­lyos, szerszámkészítő vagy lakatos nélkül egyetlen üzem sem tud dolgozni, hogy sza­kács nélkül nem lesz vendéglátás, hogy ma már a hegesztők épp olyan élenjáró pozíciót töltenek be nemcsak a hazai, ha­nem a világ iparában, amilyent a számító­gép, vagy az elektronikai ipar szakemberei. A sorozat készítése közben újságíróként meggyőződhettem arról is, hogy hiába di­vat manapság panaszkodni, mégis renge­teg ember rajong szakmájáért. Amikor az asztalos beszélt a fáról, vagy a fiatal vil­lanyszerelő az elektromosságról, vagy a szövőnő a munkájáról, azon a napon ne­kem is jó napom volt, mert a szeretet, a szakmához való ragaszkodás számomra is azt jelentette, hogy a munka teszi az em­bert emberré. Nem hallgattam el egyetlen szakmánál sem, sőt, szándékosan felfokoztam kicsit a nehézségeket, hogy érezni lehessen: csak komoly munkával, tanulással és szakma- szeretettel lehet eljutni oda, ahova beszél­getőpartnereim már eljutottak. A meg­becsülés, a tisztesség olyan pontjára, ahol már nem jelent a munka semmiféle kötött­séget, hanem boldog, kiegyensúlyozott éle­tet, és szükségletet jelent. A nehézségekről szándékosan írtam többet, mert nem lehet és nem szabad úgy nekikezdeni semminek — főleg szakma-, hivatásválasztásnak nem —, hogy nem ismerjük a buktatókat. És azért is, hogy a gyerekeink előtt — az üvegbúra helyett, amibe mi szülők szeret­jük helyezni őket — feketén-fehéren ott álljon: igenis, az életben keményen kell dolgozni ahhoz, hogy sikereket érjünk el. Személy szerint nekik kell megtenni min­dent, ebben már senki nem segíthet. Em­berséget, szaktudást el lehet sajátítani másoktól, de az akadályokat csak ők maguk tudják legyűrni. Igenis nehéz szakma a tímárság, a kő- művesség, a vasbetonszerelés ... Ezt tudnia kell minden pályaválasztónak, és ez nem azt jelenti, hogy megijesztjük őket, hogy lebeszéljük őket. Egyszerűen arról van szó, hogy már 14—15 éves korban kell — ami nekünk, szülőknek fájdalmasan hangzik — felkészíteni fiainkat, lányainkat arra, hogy mindenért meg kell küzdeni, még akkor is, ha a család már eljutott az életszínvonal olyan magasságába, ahol a gyerek nem nélkülöz, ahol biztosítva van számára a jövő. De, ez a jövő csak akkor teljesedik ki igazán, ha azért ő tesz, sőt, csak ő tehet. Arra is szerettem volna felhívni a figyel­met, hogy a nehéz munka ellenére is be­szélgetőpartnereim boldogok, jó a közér­zetük, mert dolgoznak, olyan munkát vé­geznek, ami nekik sokat jelent, mert na­gyon jó kibontani a fából azt, ami benne van, vagy kőművesként, ács-állványozó­ként, műkőkészítőként végignézni egy vá­roson, amiben ott van a keze munkája. Komolyra fordult a szó. Heteken belül választ kell adni a sokszázszor elhangzott kérdésre: „Mi leszel, ha nagy leszel?” Ehhez próbáltunk a magunk eszközével némi segítséget nyújtani, úgy, hogy be­mutattunk lapunk hasábjain huszonkét szakmát, huszonkét szakembert. HAZAFI JÓZSEF A fejőház korlátainak betonozása és festése Munkaügyi adatbank Pécsett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents