Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-08 / 6. szám

/TOLNA A NÉPÚJSÁG 1984. január 8. • • W ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Tartásdíj fizetése Bordánné Háhn Klára györkönyi olvasónk június óta él a férjétől külön, a tar­tózkodási helyét nem tudja. Egy gyermekük van, pana­szosunk úgy gondolja, hogy a családi pótlék őt illeti meg. Dr. Deák Konrád a követ­kező választ adta: „A társadalombiztosításról szóló jogszabály szerint va­lóban az a biztosított a jo­gosult családi pótlékra, aki­nek háztartásában csupán egy gyermek él, de csak ak­kor, ha a biztosított személy egyedülálló. A jogszabály azonban azt is kimondja, hogy a családi pótlékra jo­gosultság szempontjából kit kell egyedülállónak tekinte­ni. A jogszabály idevonatko­zó tételes rendelkezéseit itt nem részletezzük, csupán annyit rögzítünk, hogy a ta­nácskérő levelében írtak sze­rint — miután házasságuk felbontása iránt bírói eljárás nincs folyamatban, férje bí­rói ítélet (bírósági egyezség) alapján nincs gyermektartás­díj fizetésére kötelezve, a tanácsi gyámügyi szakigaz­gatási szerv sem igazolhat­ja még, hogy férje legalább két hónap óta nem gondos­kodik a gyermekéről — az ön munkáltatója jelen pilla­natban nem kötelezhető az ön részére családi pótlék fi­zetésére. Ugyancsak tanácskérő le­vele szerint „az elmúlt he­tekben” volt tárgyalásuk gyermektartási ügyben. E folyamatban levő per során a bíróság fog gondos­kodni — szükség esetén ún. „lakcímfigyelő lap” kibocsá­tásával is — férje lakhelyé­nek felderítése iránt. Amennyiben férje hosz- szabb időn keresztül nem fi­zetné a bíróság által megál­lapított gyermektártásdíjat, ön tartási kötelezettség el­mulasztása, nem teljesítése miatt ellene büntető felje­lentést tehet, ebben a bünte­tő ügyben pedig a bűnüldöző szervek fogják férjének la­kóhelyét, tartózkodási helyét megállapítani.” Kűthasználat Franek Miháyné, Mórágy, Alsónánai u. 2. szám alatti lakos a kővetkezőket írta le­velében: „A fönti szomszé­dunk háza előtt volt egy kö­zös kút, innen hordtuk szep­temberig a vizet. Azóta, saj­nos, nincs kút, mert az áfész lebontotta és szomszédunk udvarába szerelt egy vízcsa­pot, amit mi már nem hasz­nálhatunk. Voltam a tanácsnál érdek­lődni, Az illetékes válasza: 1972-ben az új térképezéskor minden közös kutat ahhoz a házhoz csatoltak, ahol állt. Mielőtt lebontották a ku­tat, minket meg sem kérdez­tek, hogy honnan veszünk vizet. Kaptunk egy olyan választ, ha vizet akarunk, ássunk egy kutat az udva­runkban. Ehhez viszont most nincs pénzünk.” Bohli Antal, a Tolna me­gyei Tanács építési és víz­ügyi osztályvezetője azt a választ adta: „Franek Mihályné háztar­tási vízszükségletét ez év szeptember 1-ig az áfész ital­boltja mellett levő kútról szerezte be. A kút magánterületen van, így nem tekinthető közkút- nak, annak ellenére, hogy egy pár család onnan szerez­te be vízszükségletét. A kút átalakításra került és az ingatlanon kerítés épí­tésével választották el a köz­területtől. Ezzel megszűnt a kút szabad megközelítési le­hetősége. A kút tulajdonosának jo­gában áll a vízhasználatot engedélyezni vagv tiltani. Mórágyon több közkút ta­lálható, ami a háztartási víz- szükséglet beszerzését lehe­tővé teszi. A csecsemőkorú gyermekek ivóvízellátását — mivel Mórágy közegészség­ügyileg veszélyeztetett tele­pülés — lajtkocsis szállítás­sal oldja meg a Tolna me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat. A településen már megala­kult a vízközmű társulat és a tervek szerint 1985-ben ve­zetékes ívóvízhálózat fog működni.” Földterület Pápai János tamási lakos édesapjától örökölt egy föld­területet. Ez a terület a ta­mási és az iregszemcsei ter­melőszövetkezet területei kö­zött van. „A nagyüzemi föld­megmunkálásban nem okoz akadályt a földem kikerülé­se. Eddig minden évben meg­műveltem, a fás részt is ki­pucoltam. Maszek vagyok, szükségem van a terményre. Több magánszemélytől ki­sajátították a földet, de kap­tak helyette másikat, de ne­kem nem adtak helyette. A termelőszövetkezet a földhi­vatalhoz, a földhivatal a ter­melőszövetkezethez küld az ügy elrendezése miatt. En nem adtam a földemet a tsz- nek, nem állt jogában elven­ni, mert nem vagyok tsz-tag, nem írtam alá semmit, hogy lemondok a földről. Mikor mentem művelni, csodálkoz­va láttam, hogy már megmű­velték. Farkas István, a Tolna megyei Földhivatal vezetője a következőket válaszolta: „A rendelkezésünkre álló iratokból (jegyzőkönyvek, határozatok, tulajdoni lap) egyértelműen megállapítha­tó, hogy nevezett panasza minden vónátkozásban meg­alapozatlan, a termelőszövet­kezet nem követett el tör­vénysértést, amikor a szóban forgó ingatlant tsz-haszná- latba vette, miként a Tamá­si Járási Földhivatal is tör­vényesen járt el akkor, ami­kor a termelőszövetkezet ké­relmére a tsz-használati jo­got bejegyezte ingatlannyil­vántartásunkba. A tényállás szerint Pápai János és testvére, Kecske Jánosné, született Pápai Má­ria édesapjuk — Pápai Gás­pár — halálát követően meg­örökölték a 0366/9 hrsz-ú, 2877 m2 területű, szántó mű­velésű, külterületi tanyás in­gatlant egyketted-egyketted arányban. A tanyát 1975. év­ben lebontották. Az öröklés szabályai sze­rint a túlélő házastársat, özv. Pápai Gáspárné, Iregszem- cse, Kölcsey utca 8. szám alatti lakost — tulajdonosok édesanyja — özvegyi jog il­leti meg a panasz tárgyát képező ingatlant illetően, amit a Tamási Járási Föld­hivatal szabályszerűen be­jegyzett az ingatlannyilván­tartásba. özv. Pápai Gáspárné az iregszemcsei termelőszövet­kezet járadékosa, s mint ahogy az a későbbiekből ki­derül, ez a körülmény meg­határozója az ingatlan to­vábbi sorsának. 1981. évben az egységes in­gatlannyilvántartás utószer­kesztésére került sor, amikor is számba vették azokat az ingatlanokat, melyek bevite­li kötelezettség alá esnek, azonban tényleges bevitelük még nem történt meg. így került sor tulajdonképpen a vitás ingatlan tsz-használat- ba történő bevitelére is, melyről a Tamási Járási Földhivatal a 2530'2'1981. sz. határozatával értesítette a panaszost. A bevtiel az 1967. évi III. tv. 37. § (1) bekezdés alapján történt, mely szerint a tsz-tag (ez esetben tsz-já- radékos) saját, illetve csa­ládtagjainak tulajdonában, haszonélvezetében álló földe­ket a tsz használatába kell adni. Tehát a Tamási Járási Földhivatal a vonatkozó jog­szabályi rendelkezés szelle­mében járt el, kötelezettsé­gének tett eleget, amikor a tsz kérelme alapján beje­gyezte a tsz-használati jogot, az ingatlant ugyanis özv. Pápai Gáspárné özvegyi jo­ga terheli, így beviteli köte­lezettség alá esik. Utasítottam a Tamási Já­rási Földhivatal vezetőjét, is­mételten küldjék meg Pápai János számára a határozat 1 pédányát tértivevénnyel, ez­zel együtt biztosítsák a jog­orvoslati lehetőséget. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK-Kincsek a korcsmában * Minek tagadjuk, a fenti cím abban a reményben ke­rült írásunk élére, hogy megütközést kelt és olvasás­ra késztet. Való igaz, hogy a teljességgel megszokott és természetes hagyományok szerint a szomjas betérő sörre, borra, üdítő italra, netán tömény szeszre számít egy korcsmában, továbbá asztalokra, ülőalkalmatos­ságokra. Akkor se haragszik, ha némi harapnivalóhoz jut. Attól se káprázik a szeme, ha a falon tábla hirdeti az osztályba sorolást, az ittas vendégek és a 18 éven aluli- ák szeszes itallal történő ki­szolgálásának tilalmát. A söntés fölött korsók Mindez a nagyvejkei korcs­mában — azaz elnézést! Új­sütetű, finomkodó eleganci­ával fogalmzava: IV. osztá­lyú italboltban — is fellel­hető. Más, hasonló „vendég­látóipari egységek”-töl, bár úgy is írhatnánk, hogy „tö­megtartózkodási helyektől” csak annyi az eltérés, mi­szerint a hodálynyi terem feltűnően tiszta és azt a bi­zonyos ittas vendéget nem­csak papíron nem szolgál­ják ki. A címben foglalt „kin­csek” azonban mégsem ezek­re, a maguk helyén és ide­jén tagadhatatlanul kincset érő, tulajdonságokra utal­nak, hanem az egyszemélyes üzlet vezetőjének, Pinczehe. lyi Jánosnak műgyűjtői haj­landóságára. Már a söntéspult feletti polcon is néprajzi, meg tör­ténelmi érdekességű korsók, pálinkás bütykös, szépmívű hordó vonzzák magukra a belépő tekintetét. Az igazi kincsek azonban csak kü­lön felszólításra, hadd ne áruljuk el, hogy milyen rej- tekből kerülnek asztalra, fényképező kollégánk lencsé­je elé. Két kőbalta, közülük az egyik zöldes árnyalatú, a márványra emlékeztet és olyan tökéletes csiszolású, mintha ma került volna ki a V lengyeli kultúra emléke polírozógép alól. Obszidián kövecskék, darabok, pengék, nyílhegyek szépen rendezett gyűjteménye és egy kismé­retű talpas urna, a megyei múzeumban láthatónak való­ságos kicsinyített mása. Vo­naldíszes és a vonalkákon itt-ott látszik az alkotó ős­művész keze nyoma, aki mészbetéttel tette szebbé a kultikus tárgyat. — Wosinsky Mór itt a szomszédban, Lengyelben tárta föl ezt a kultúrát, ami­nek az emlékét a kezükben tartják — magyarázza a korcsmáros. — Magam res- tauráfltam! Ez az a pillanat, amikor meg kell állni egy szóra. Ma­gyarországon műgyüjteménye mindenkinek lehet, aki tisz­tességes úton jut hozzá. Ása­tásokat azonban csak szak­tudósok végézhetnek. A mú­zeumokban igen erősen ki­fogásolják, a törvény pedig szigorúan bünteti a laikusok ilyetén partizánkodását. Pinczehelyi János nem tar­tozik közéjük: — Az egyik legbuzgóbb le­let-bejelentőnk — mondja dr. GaáJl Attila, a megyei múze­um igazgató-helyettese. — Nem is egy értékes darab van a kiállításainkon, me­lyeket ő szolgáltatott be. Ami persze nem csökkenti azirányú érdeklődésünket, hogy miként lesz egy kisvej- kei illetőségű, Nagyvejkén dolgozó korcsmáros műgyűj­tő, leletbejelentő, és egy ne­vében nagy, de valójában igen csak kis község határá­nak éberszemű régész-őre. — Barátom, Szentes Al­bert, mezőőr a határban, — kezdi. — ö a legfőbb segí­tőm. Már római vízvezeték­rendszer nyomaira is buk­kantunk, ami valamilyen villa-település ittlétére utal, de a muzeológusok egyelőre úgy vélekednek, hogy legjobb helye a földben van. Mind­addig, amíg nem kerül pénz a feltárásra. — Ez a jelen. De hogyan kezdődött szép szenvedélye? — Gyerekfejjel, vagy leg­alábbis a mainál jóval fiata­labb koromban, egy bizonyos Apró Mihálytól ezüst ötpen­gőst kaptam ajándékba. Na­gyon megtetszett a szépen ki­dolgozott érem, elkezdtem érdeklődni az éremtan iránt, amihez persze, olvasni is kel­lett. A pénz elvitt a mú­A védőmunkahe­lyek szervezéséről és működéséről szól az egészség- ügyi miniszternek a Magyar Köziöny 1983. évi 52. számában meg­jelent 12/1983. (XI. 20.) Eü. M. számú rendelete. A jogsza­bály meghatározza az ilyen munkahelyek típusát ki­mondja, hogy védőmunkahe­lyek nagymértékben meg­változott munkaképességű személyek részére létesíthe­tők, létesítésükre az azt kez­deményező szerv (a megyei, városi tanács vb. egészség- ügyi feladatot ellátó szak- igazgatási szerve) és a mun­káltató megállapodást köt Rögzíti, hogy e megállapo­dásnak mit kell tartalmaznia, s hogy a védőmunkahelyre való elhelyezés kérelemre történik, részletezi, hogy kik (mely szervek) jogosultak ilyen kérelem előterjesztésé­re és hogy azt hová kell be­nyújtani. A jogszabály ki­hirdetése napján — 1983. november 20-án — hatályba lépett. A Magyar Közlönynek ugyanebben a számában je­lent meg az egészségügyi miniszternek a vak és gyen- génlátó személyek távbeszélő alközpontkezelőként való fog­lalkoztatásáról szóló 13/1983. (XI. 20.) Eü. M. számú rende­lete, amelyből csupán ennyit idézünk: „Ha a munkáltató a jogszabályban meghatáro­zott távbeszélő alközpontjá­ban nem vak vagy gyengénlá- tó kezelőt foglalkoztat, ilyen dolgozó kiközvetítését a mun­kaerőközvetítésre vonatkozó általános szabályok szerint kell kérnie.” Ez a jogszabály is kihirde­tése napján — 1983. novem­ber 20. — hatályba lépett. A Minisztertanács 49/1983. (XII. 1.) számú rendelete a fizetővendéglátásról szóló ko­rábbi jogszabályt módosítja, s az új szabályozás szerint fizetővendéglátás céljára a szállásadó önálló lakást (üdü­lőt), lakrészt (üdülőrészt), vagy legfeljebb 6 szobát ad­hat használatba. Rögzíti a rendelet, hogy fizetővendég­látást az a szállásadó folytat­hat. aki fizetővendéglátó en­gedéllyel rendelkezik, tájé­koztat arróil, hogy ezt az en­gedélyt ki adja ki, és kimond, ja, hogy: Nem kaphat enge­délyt, akit a fizetővendéglá­tás gyakorlásával összefüggő szándékos bűncselekmény miatt legalább egy évi vég­rehajtható szabadságvesz­tésre ítéltek és még nem mentesült a büntető ítélet hátrányos következményei álól.” Ugyanakkor a szak- igazgatási szerv visszavon­hatja az engedélyt, „ha a szállásadót a fizetővendéglá­tás gyakorlásával összefüg­gő szabályok megszegése mi­att két éven belül három al­kalommal szabálysértésért megbüntettek, vagy az adó százalékában meghatározott jogkövetkezménnyel sújtot­ták.” Tudni kell azt is, hogy­ha a vendég a díjat nem fi­zeti meg, a szállásadó azon­nali hatállyal felmondhatja a szerződést. A rendelet — amely a Ma­gyar Közlöny 1983. évi 54. számában jelent meg — 1984. január hó 1-én lép ha­tályba. Itt jegyezzük meg, hogy egy másik rendelet, o keres­kedelmi szálláshelyek osz- tálybasorolásáról szóló, a ko­rábbi módosító 13/1983. (XII. 1.) Bk. M. számú rendelet szerint a szállásadó által köz­vetlenül (a vállalat közve­títése nélkül) használatba adott szálláshelyet osztályba sorolni nem kell. Ez a rende­let is 1984. január hó 1. nap­ján lép hatályba és a Magyar Közlöny 1983. évi 54. számá­ban olvasható. Dr. Deák Konrád a TIT városi-járási szervezetének elnöke. Emlékezés Babitsra A centenárium alkalmából a cseh könyvkiadás is lerót­ta tiszteletét Babits Mihály erolóké előtt. A cseh vers- kedvelők számára Babits, a lírikus hosszú évtizedekig „megközelíthetetlen” volt. 1972-ben megjelent ugyan A gólyakalifa című regényének cseh fordítása, líráját azon­ban csak a szlovák nyelv közvetítésével ismerhette meg a cseh olvasóközönség. 1975-ben ugyanis Vojtech Kondrót Sziget és tenger címmel kiadott egy Babits- válogaitást szlovákul. A cseh műfordítók a nyolcvanas évek elején kezd­ték meg Babitsosai szembeni adósságuk törlesztését. A Nyugat első nemzedékének nagy lírikusait bemutató Velká generace című anto­lógiában — 1982-ben — már helyet kapott Babits 15 köl­teménye is. • Kőszerszámok a korcsmaasztalon zeumba, a múzeum közelebb hozott a történelemhez, és ahhoz, hogy minden iránt ér­deklődjek, ami a múlttal kapcsolatos. — Ezt tanúsíthatjuk, hi­szen pár évvel ezelőtt a mi lapunk is közölhetett részle­teket abból a dobolási jegy­zőkönyvből, melyet kölcsön­zött nekünk. — Ha lenne nálunk tájház, falumúzeum, szívesen oda­adnék mindent. De egyelőre nincs, és nem is valószínű, hogy egyhamar lesz. így hát marad a magam örömére ... A legjobb helyen, a korcs­mában, de persze, nemcsak itt, hanem Pinczehelyi János lakásán is. Kiegészítésként és befeje­zésül mindehhez hozzátarto­zik, hogy megemlítettük a műgyűjtő korcsmárosnak a megyei múzeum mellett mű­ködő műgyűjtők klubjának hírét. Tagjaik gyűjteményeit' időről időre, rendszeresen be­mutatjuk lapunkban. Tőlünk hallott róluk elő­ször, ami nem baj ugyan, de minden bizonnyal változtat­ható. ORDAS IVÁN Fényképezte: KAPF1NGER ANDRÁS

Next

/
Thumbnails
Contents