Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-08 / 6. szám
1984. január 8. KÉPÚJSÁG 3 Van, hogy az olcsó a drága... Dombóvár kollégiumi gondjai Kerítés már van, de nyit-e 1985 őszén a szakmunkásképző 120 fős kollégiuma? Nincs öröm üröm nélkül. Tudjuk ezt valahány an, de azért olykor megfeledkezünk róla. Azért a feledke- zés, mert jó csak a jót látni és láttatni? Szó sincs róla. A realitásokat általában a gondok sűrűsödtán toljuk kissé félre és nem azért, hogy illúziókban ringassuk magunkat, hanem azért, hogy erőt gyűjtsünk a megoldandó gond, vagy gondok legyűréséhez. * Ha Dombóváron a városi tanács illetékeseinek, vagy középiskolában tanító pedagógusok füle hallatán kimondja bárki ezt a szót: — kollégium —, évek óta elborulnák a homlokok. A várost bízvást lehet iskolavárosnak nevezni, hiszen tanulóit nemcsak a városkörnyék települései adják. Dombóvár középfokú tanintézeteinek a vonzáskörzete meglepően széles. A Gőgös Ignác Gimnázium 20 településről évente 320 tanulót fogad. A háromtagozatos — egészségügyi, postaforgalmi és közlekedési — Apáczai Csere János Szakközépiskolában évente 350 diák tanul. Ez az intézmény öt megye 40—50 településéről fogadja a diákokat. Még ennél Is szélesebb a vonzásköre a szakmunkásképző intézetnek, amely 16 szakmában 650 ipari tanulót képez és szak- munfcásjelöltjeit 70—80 településről fogadja. Mielőtt még a kollégiumi ellátás adott lehetőségeiről ejtenénk szót, nézzük, milyenek az említett intézmények működésének tárgyi feltételei ? (Nos, a gimnázium — ahoi tán a „nincsen öröm üröm nélkül” igazolásaként nemrég megindult (lefelé a tornaterem mennyezete — ideális működési feltételekkel rendelkezik. Kollégiuma, melyet 90 diák befogadására méreteztek, napjainkban sikerrel feledteti már, hogy még igencsak új korában nem restellt veszélyessé válni és a helyreállítás másfél évére „bezáródmi”. Dr. Berta Bálint, a kollégium vezetője nem kicsi, ám teljes mértékben jogos büszkeséggel vezetett minap bennünket végig a háló-, tanulószobák során, amelyekben folyt a szokásos munka. A korszerű, lakói által szépítéssel megbecsült szobák láttán a látogató kénytelen volt fölidézni a maga kollégiumi életét. Mit mondjak, a különbség csak így érzékeltethető: föld és ég. De hát akkor ért csak véget a II. világháború. Az életet, illetve életben maradást ünnepelve vég nélkül, fel sem tűnt a nyomorúsággal határos szegénység. — Igen, ez otthon —mondatta volt helybéli kísérőm nem is titkolva, hogy a kollégium vezetőjének büszkeségét osztja ő is lelkes lokálpatriótaként. — Kihevertük az 1979 január végén történteket szerencsére — közli dr. Berta Bálint, aki szakfelügyelőként ismerője a megye valahány kollégiumának. Később: — Jelenleg nyolcvan lakója van a kollégiumunknak, és van nyolc fiúnk, három lányunk a szakmunkástanuló intézetből is. * Hát igen... A szakmunkásképző már évek óta több műszakban tudja csak ellátni a feladatát, se tornaterme, se kollégiuma. Tavaly nyáron el kellett volna már kezdődnie az intézmény bővítésének, mely alapvető tanteremgondo<kon és a kollégiumi elhelyezés gondján hivatott segíteni 1985 szeptemberétől. És? Máig nem kezdődött el a munka, bár a TÁÉV birtokba vette már a területet. Be van szépen kerítve a terep. Nem tudni, hogy a félévinél jóval nagyobb késést miként sikerül majd behoznia kivitelezőként. Az érintettek bizakodnak. * Mert feltételeztem, bevallottam Máté Lászlónak, a városi tanács éppen átszerveződő művelődési osztálya vezetőjének, hogy némi aggodalommal kezdtem el fürkészni a város kollégiumi helyzetét. — Azt hittem, ez most is nemszeretem téma. — Hát nem éppen kedvenc, de semmi okunk elhallgatni a gondjainkat, melyek valójában akkor kezdődtek, amikor a megyétől a városhoz kerültek a középfokú oktatási intézmények. Túlzás? Egyáltalán nem az, ha a város gazda mivoltában vállalt terheit nézzük. A Gőgös Gimnázium kollégiumának kivitelezési költségeit négy évig nyögte Dombóvár „pont elég”-,nek sohase minősített fejlesztési alapja. Nyolcmillió — amibe került a kollégium —, nem kis pénz. A ráadás még jobban fáj't, amikor 1979-ben a vizesblokk miatt életveszélyessé vált, és még új kollégiumi épületre rá kellett költeni fele-fele arányban megosztva a megyével, négymilliót. Jött aztán a szakmunkásképző süllyedése. Most az Apáczai... A szakközépiskola régi épülete — épült 1913—4923-ig — folyamatos, tűzoltó munkaként végzett felújításra szorult az elmúlt években. Jelenleg legsürgetőbb az intézmény éjjel-nappal üzemelő 100 olajkályhájának a kicserélése, a központi fűtés vissza-, illetve beszerelése és a légi víz- és csatornahálózat felújítása. Az előbbi költsége közelíti a milliót, a másodiké meghaladja a négymilliót. Ennyi pénze az intézménynek nincs. A városi tanács évi felújítási kerete 8,5 millió, de ebből kell fedezni az út-, hídfelújítás soros költségeit is. Nyúljon mélyebben a bukszájába a művelődésügy? A Zrínyi iskolát valamikor a 60-as években tatarozták, potyognak le az ablakpárkányok. Itt a költség 800 000 forint. Felújításra szorul a balatonfenyvesi úttörő váltó- tábor vizesblokkja, s mellette (több más, költséges dolog. Ez 700 ezer forint. * Színhely az Apáczai Csere János Szakközépiskola kollégiumvezetőjének, Illés Ferencnek az irodája. Jelen van Kováesik Attila, az intézet igazgatója és Naszvadi Endrémé gazdasági vezető. A derűlátásnak még csak az ígérete sem lebeg beszélgetésünk fölött. Az épületük ott mozdult meg először, ahol jelenleg vagyunk, az új szárny helyén. Majd a valamikori kápolnából kialakított kultúrterem padlózata kezdett azután ijesztő játékba. Következett a bejárati ajtó többszöri kitüremkedése. Két éve sűrűsödtek meg a régi épület egyik kollégiumi szárnyának szobáiban és folyosóin a keresztirányú és függőleges repedések, jelezve, hogy alant — az alapok alatt és körül — nincs rendben valami. S „jobb lenne félni, mint megijedni”. A 170 fős kollégium korszerűtlen és zsúfolt. Szobáiban nemrég cserélték heverőkre az emeletes vaságyakat. A lakhatóbbá tételre eddig rengeteg pénz elment már. Eredmény alig. „Ami megdől, kicseréljük, ami rep>ed, bevakoljuk. A karbantartóknak állandó munkájuk van nálunk” — hallom és nem nehéz érzékelnem a hangokból az aggodalmat. Szakemberek szerint el kellene végeztetni a statikai vizsgálatot és csak utána hozzáfogni egy valódi felújításhoz. Az iskolára égető szükség van. A több megyéből verbuválódó diákság sem nélkülözheti a kollégiumot, amelyből időszerű lenne már a zsúfoltságot is száműzni. — Hatvanezer forintba kerülne egy statikai vizsgálat. — Drága — jegyzi meg az igazgató. Az Apáczai Csere János Szakközépiskola kollégiumában sok az ilyen ajtó — Ebben az esetben az olcsóbbnak (tűnő lehet pazarlóan drága — véli erre az újságíró, aki nem egy olyan megvénült megyebeLi épületet ismer, amelyik évente nyeli a százezreket. Megmentése mégis reménytelen. Az indulásnál választott olcsóság miatt. * A városi tanács vb. 1983. november 8-i ülésén foglalkozott az Apáczai Csere János Szakközépiskola munkájával. Idézek a tanács művelődésügyi, szociálpolitikai bizottságának a tárgyhoz fűzött vizsgálati anyagából: ...„Műszakilag, esztétikailag és funkcionálisan is szükséges egy átfogó felújítás, ha nem akarjuk, hogy városunk szégyene legyen ez az épületegyüttes, amely valaha büszkesége volt.” Később, a kollégium fiú- számyáról szólva: „Ez a tömb a völgy peremére épült. Főfalain, burkolatain szerkezeti mozgásokra utoló nyomok vannak. Elsősorban a lépcső melletti falpillér és a fürdők körüli főfalak mozgása aggasztó. Föltétlenül szükségesnek látjuk az épületrész statikai vizsgálatát.” * Kérdés Máté László osztályvezetőhöz : — Mi lesz most? — Keressük a megoldás lehetőségeit. Az újságíró véleménye: — A megoldás megkeresése — és az ezt követő lépesek megtétele — nem egyedül Dombóvár város feladata kell legyen! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Magyarszéki E. Tanulóháló a Gőgös Gimnázium kollégiumában Az én szakmám: zöldségtermesztő kertész Az öregember egyengeti a derekát. Mérges. Vénségére a kertbe száműzték, holmi paprikák és paradicsomok közé. Ez pedig asszonymunka, mondja az öreg parasztember. A férfinak mindig a testesebb feladat jutott: a kukorica, az aratás ... De, manapság meg már a búzából kikopott, a kukoricához sem kell nyúlni, néha még kaszálhat kicsit: szénát a jószágnak. öreg barátom, ha azt tudná, hogy a mözsi Üj Elet termelőszövetkezet zöldségtermesztő kertésze, Fischer Ádámné még technikusi oklevéllel is rendelkezik. Hiába, megfordult a világ, tudományosan megy már itt minden, mondaná barátom, mindenféle fólia van, meg ... A zöldségtermesztés mindig is asszonymunka volt. Erre föl fiatalemberek állnak neki a kertészkedésnek, férfiemberek, mert ma már a kertészkedés is — a zöldségkertészkedés — komoly szakmunka. Erről Fischer Ádámné győz meg, aki évekig tanult azért, hogy szakember lehessen, hogy most elmondhassa: tavaly egy 200 négyzetméteres fólia alól 28 ezer forintos tiszta jövedelemhez jutott. Igaz, hogy kétszer hasznosította a területet. Először káposztát, majd paprikát termesztett a fólia alatt. Kevés embert láttam úgy örülni, mint őt, amikor azt mondja, hogy volt olyan nap, amikor 106 zsák paprikát szedett le. De ez csak úgy megy, hogy a föld az édestestvér, amit pátyolgatni kell, kapálni akkor is, amikor nincs gaz ... Sőt, a kapálásnak is forsza van. Nem szabad mélyen, mert akkor a hajszálgyökereket elvágjuk, és a növény hetekig éppen csak létezik... Mert azt is észre kell venni, hogy beteg az a növény ... — A legkedvesebb nekem a korai, az üvegházi temesz- tés. Amikor kint zimankó van, akkor mi bent az üvegházban esetleg pirosló paradicsomot szedünk — mondja Fischer Ádámné, aki kislány kora óta a mözsi szövetkezet dolgozója, és betanítottmunkás-tanfolyam, majd szakmunkásvizsga, érettségi és technikusminősítő vizsga után kertészkedik, mert ez az élete. És még azt is mondja: — A paprika szedéséhez is kell ismeret. Egy tőről lehet szedni két kilót és hetet is, az pedig a kertésztoT függ, hogy hány kilót szed le. De, csak akkor, ha szeretettel gondozza a növényt... Dehát, az az érzésem, hogy minden szakmához szeretet kell... H. J. — G. K. Fischer Ádámné Szekszárd, Bonyhád, Mohács Az idén érkezik a földgáz Több mint nyolcvanezer háztartást és egyéb fogyasztót kapcsolt be az Országos Kőolaj- és Földgázipari Tröszt a vezetékes gázhálózatba az utóbbi * három évben, s ezzel már túlteljesítette a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott feladatát, amelyben 50—70 ezer új fogyasztó ellátásával számolt. Elsősorban az energiaracionalizálási program alapján gyorsították a hálózatépítést, amelynek lehetőségeit így újabb pénzügyi források gazdagították. Jelentős helyi erőforrásokhoz jutottak az érintett területek ipari és mezőgazdasági üzemeinek, intézményeinek és lakosainak összefogásával, s elkeltek a hálózatfejlesztésre kibocsátott gázkötvények is. Ebben az időszakban negyven települést kapcsoltak be a földgázszolgáltatásba, s ezzel 200-ra emelkedett a vezetékes gázzal ellátott községek, városok száma. Az új fogyasztók jelentős része a fűtő- és tüzelőolajat váltotta fel földgázzal, ami ebben a három évben 300 ezer tonna olajmegtakarítást eredményezett a népgazdaságnak. Az energiagazdálkodási programnak megfelelően az idén és a következő években további jelentős erőfeszítésekkel bővítik a hálózatot, s a helyi erőforrások felhasználásával újabb 12 települést kapcsolnak be — zömmel 1985 végéig — a vezetékes gázellátásba. A Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat három nagy településen készíti elő a földgázszolgáltatást. Mezőkövesden már megépítették a gázátadó állomást és bekapcsolták az első nagyüzemi fogyasztót, a Matyó Termelő- szövetkezet központját. Az idén mintegy négy kilométeres szakasszal bővítik a hálózatot és előkészítik a gázellátás bekapcsolását a Bacsó Béla úti lakótelepen. Túrke- vén ebben az évben fejezik be a csaknem 20 kilométer hosszú vezetékhálózat második felének építését. Jászberényben most fognak hozzá a munkálatokhoz, több mint tíz kilométer hosszú vezetéket fektetnek le, és elkészítik a gázátadó állomást. Így az első nagyobb fogyasztókat még az idén bekapcsolhatják a gázszolgáltatásba. A Dél- Dunántúlon három városba, Szekszárdra, Bonyhádra és Mohácsra jut el az idén a földgáz. Tolna megyében 45 ipari és mezőgazdasági üzem, valamint kommunális intézmény vásárolt gázkötvényt, amely a beruházás mintegy * 60 százalékát fedezi. Szek- szárdon elsősorban a távhő- ellátást szolgáltató Déli fűtőmű, Bonyhádon pedig a zo- máncárugyár és a cipőgyár hasznosítja ezt a gazdaságos energiahordozót.
