Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-08 / 6. szám
1984, janu^y S. TOLNA \ _ 2 IKlÉPÜJSAG Ezt hozta a hét a külpolitikában Hétfő: Tyihonov szovjet kormányfő nyilatkozata egy japán lapnak. — Katonai hatalomátvétel Nigériában. — Űjabb béketüntetések Nyugat-Európában. — Brunei szul- tanátüs függetlenné válik. Kedd: Az El Fatah vezetői Tuniszban tanácskoznak. — A bolgár parlament ülése. — Légicsaták Irak és Irán között. Szerda: Zavargások Tunéziában. — Az NDK- külügyminisztere Moszkvában tárgyal. — A libanoni négyhatalmi erők francia és olasz kontingensének átcsoportosítása. — A hazafias erők sikerei Salvadorban. Csütörtök: Súlyos izraeli bombázás, száz halott, négyszáz sebesült Baalbek környékén. — Jaruzelski—-Glemp találkozó Varsóban. — A spanyol külügyminiszter Havannában. Péntek: A Német Kommunista Párt VII. kongresszusa. — Ünnepségek Kambodzsában a Pol Pot-rezsim megdöntésének ötödik évfordulóján. Szombat: A Biztonsági Tanács elítéli az Angola-ellenes dél-afrikai támadást. — Csao Ce-jang Washingtonba utazott. — A Contadora-csoport és öt közép-amerikai ország, köztük Nicaragua, külügyminiszteri értekezlete. A hét 3 kérdése 1. Milyen kilátásai vannak a stockholmi konferenciának? Kilenc nap múlva, a svéd fővárosban új szakaszához érkezik az európai biztonsági folyamat: megkezdődik a még Madridban elhatározott hét tanácskozás legfontosabbika. A konferencia hivatalos elnevezése kissé bonyolultnak tűnik: Értekezlet az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekről, valamint a leszerelésről. Jelezheti azonban, hogy a harmincöt európai és észak-amerikai ország megbeszéléssorozata nem ígérkezik könnyűnek és rövidnek, s tulajdonképpen két részre oszlik majd. ,Az első szakaszban, amely előreláthatólag három-négy évig, a tervezett bécsi Európa-találkozóig tart majd, a bizalom- és biztonságerősítő intézkedések kerülnek napirendre, így a nagy hadgyakorlatok és csapatmozgások előrejelzése, a békés szándékot jelző nyilatkozatok s azok realizálása, stb. A leszerelési kérdések minden bizonnyal Bécs utánra maradnak. Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere Moszkvában járt. Jobbra a szovjet küldöttség Andrej Gromiko vezetésével, balra az NDK delegációja, Oskar Fischerrel az élen. Stockholmtól tehát nem lehet csodát várni, s az indulásra rányomja bélyegét az adott nemzetközi helyzet. A konferencia ugyan nem sorolta közvetlen tárgykörébe az európai nukleáris fegyvertelepítést, de európai katonai kérdések tárgyalásánál nehéz lenne teljesen elvonatkoztatni egy új helyzet veszélyes elemeitől. Mindezt figyelembe véve, három tényező mégis a figyelem előterébe állítja a közeledő tanácskozást. Első eset, hogy az európai biztonsági folyamat keretében külön tanácskozást szentelnek a katonai enyhülés problémájának, márpedig köztudomású, hogy a politikai területen nem lehet tartós és visszafordíthatatlan eredményeket elérni, azok katonai megalapozása nélkül. Másodszor: az amerikai politika következtében gyakorlatilag megakadtak a fegyverzet- korlátozási tárgyalások, a különböző konferenciák abbamaradtak vagy elnapolódtak. Ezért Stockholm, mint tárgyalási fórum, fokozottabb jelentőséget kapott. Végül úgy tűnik, hogy a részt vevő országokat legalábbis azok többségét a külügyminiszterek képviselik majd. Ez a körülmény lehetőséget ad széles körű találkozókra és megbeszélésekre — ugyanakkor az eszmecseréknek eleve korlátot szab a feszült helyzet, aligha várható „frontáttörés”. Amerikai források — mind ez ideig egyoldalúan szellőztetik egy esetleges Gomika—Shultz összejövetel lehetőségét. Szovjet részről még nem történt megerősítés, a szovjet sajtó hangsúlyozza a Moszkva elvi politikáján alapuló tárgyalási készséget, ugyanakkor rámutat az Egyesült Államok felelősségére, hiszen semmifajta párbeszéd nem szolgálhat alibiként a fegyverkezési verseny további felpörgetésére. Jelentős nyilatkozat hangzott el a héten a szovjet—NDK külügyminiszteri találkozón. A stockholmi konferenciának nagy fontosságot (tulajdonítva, a két szocialista ország abbeli reményét fejezte ki, hogy a munka hatékony és építő jellegű lesz. „A Szovjetunió és az NDK — hangzik a külügyminiszterek megállapítása — a konferencián következetesen kiáll amellett a politikai vonal mellett, amelynek célja a feszültség enyhítése, a megfelelő megállapodások éléirése.” Stockholm tehát lehetőséget kínál és a szocialista országokon nem múlik ennek kiaknázása. De semmifajta előrelépést nem lehet elképzelni a NA- TO-hatalmak és mindenekelőtt Washington ikonstruktív szándékainak hiányában, s hogy desznek-e ilyenek, arra Stockholmban tudhatjuk meg a választ... 2. Mi a háttere a nigériai katonai hatalomátvételnek? A fejlődő világ bonyolult viszonylatait nyomon követve már megtanulhattuk: nem az a lényeges, hogy egy országban polgári vagy katonai kormányzat van hatalmon, hanem ennek a kormánynak politikája. Ezt az „örökzöld” igazságot azért kell megismételni, mert a nyugati sajtó egy része visszalépésről, egy demokratikus modell bukásáról ír a nigériai katonai hatalom- átvétel kapcsán. Mennyire leegyszerűsített ez a kép, arra Szíria szabadon engedte Robert Goodman amerikai repülőhadnagyot. Goodman (balra), és aki kiszabadulásáért közbenjárt, Jesse Jackson. jellemző, hogy a kora őszbe nyúló, több hetes választás (amely különben az amerikai alkotmányt próbálta a nigériai közegbe átültetni), rendkívüli feszült légkört eredményezett; sokan az eredmények manipulásáról, sőt meghamisításáról beszéltek; az összeütközésnek száz halottja volt. A mostani, lényegében vértelen hatalomváltást nyugalom és várakozás kíséri: az ország főként gazdasági jofobrafardulást vár Mohamed Buhari dandártábornok új kabinetjétől. A nigériai változásnak ugyanis éppen a gazdasági problémák adják a hátterét. Az olajláz az országot túlzott költekezésre, a mezőgazdaság fejlesztésének elhanyagolására bírta, s amikor az olajpiacokon beállt a pangás, kiéleződtek a belső eilentmomdásök. A katonai kormányzat e területeken ígért hatékony fellépést, s kötelezettséget vállalt Nigéria eddigi külpolitikájának folytatására, a korábban kötött szerződések betartására. (Ami ezt a külpolitikát illeti, Nigéria nem tartozik az afrikai szocialista irányzatú országok 'közé, mint el nem kötelezett állam „egyenlő távolságtartást” hangoztat a két nagyhatalomtól, viszont több fontos kérdésben következetesen antiimperialista magatartást tanúsít. A szocialista országokkal a szorosabb kapcsolatokat, s elsősorban a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést, a korábbi katonai kormányzatok alapozták meg, a polgári elnökség allatt ez folytatódott, tehát várhatólag nem szakiad meg a belpolitikai indítékú változásokat követően sem.) 3. Hogyan alakultak a közel-keleti válság fejleményei? A szerteágazó közel-keleti válság két területe került az elmúlt napokban a figyelem középpontjába: a palesztin belviszály alakulása, illetve a libanoni négyhatalmi csapatok ügye. Tuniszban öszeült az El Fatah vezetősége és jóllehet heves bírálatok érték Arafatot a kairói megálló miatt, a palesztin vezető posztja mégis megerősödött: leváltása a jelek szerint nem kerülhetett szóba. Sóit, a palesztin katonai tanács kizárta a lázadókat, köztük Abu Muszát is. Viszont a tanács üléséről sokain távol maradtak, s nem lehetett hivatalos PFSZ végrehajtó bizottsági ülést sem tartani, a jelenlevők korlátozott száma következtében. Ugyanakkor Damaszkuszban a palesztin parlament szerepét betöltő nemzeti tanács 110 tagja (összesen 315 képviselő van) szembefordult az Arafat vezette irányzattal. A véres harcok megszűnte után tehát most a politikai porondon folytatódik a csata, s egyelőre a mozgalom a megosztottság képét mutatja. Ami végső soron senkinek sem kedvező, s közös érdek lenne egy akcióegység, valamint a viták békés, türelmes tárgyalásokkal való megoldása. Libanonban változatlanul fegyverzaj hallatszik (Tripo- li’ban összecsapások palesztinok és muzulmán szélsőségesek között, súlyos izraeli bambatámadás a Baalbek körüli síita .támaszpontok, s polgári települések ellen) — ugyanakkor jelei mutatkoznak a négyhatalmi „békefenntartó” erők bizonyos lemorzsolódásának. Az olaszok „cserét” határoztak el, s a jelak arra mutatnak, hogy felére csökkentenék eddigi kétezres kontingensüket. A franciák csapataik negyedét visszavezényelték az ENSZ erők keretébe. Nagy-Britannia mindössze 99 katonával van jelen. Az Egyesült Államok számára nyilván kényelmetlen lenne, ha politikailag lényegében egyedül maradna, hiszen erősödnek a külső és belső bírálatok és a szliriai gesztus (a fogoly pilóta szabadon bocsátása) is nehezíti a további ott- tartózkodás indoklását. A Newsweekben már olyan kijelentés jelent meg (egy magát megnevezni nem kívánó kormánytagtól), hogy a nyáron visszavonják az amerikai csapatokat. Egyelőre azonban nincs sok jele ennek, sőt új csatahajó-egységék Bejrút alá irányítása ellenkező szándékról tanúskodik. A régi mondás szerint úgy mennek, mintha jönnének... RÉTI ERVIN „Kenyérlázadás” tört ki Tunéziában. Az újabb zavargások megakadályozására szükségállapotot vezettek be, a tiltakozások azonban ezután is folytatódtak. Harckocsi vigyáz a rendre a fővárosban, Tuniszban. Kész a gyermekváros Magyar küldöttség utazott Kambodzsába Az Országos Béketanács kezdeményezésére, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Komunista Ifjúsági Szövetség közreműködésével a vállalt határidőre, a Kambodzsai Népköztársaság megalakulásának ötödik évfordulójára befejeződött az ezerfős Magyar—Kambodzsai Barátság Gyermekváros építkezése. Az ünnepélyes átadásra, melyre január 13-án kerül sor, szombaton Kambodzsába utazott Sütő Gyula, a Magyar Szolidaritási Bizottság titkára, az Országos Béketanács elnökségének tagja, Tolnai László, az Országos Béketanács alelnöke, és Szórádi Sándor, a KISZ KB titkára. A búcsúztatáson jelen volt Kao Samreth, a Kambodzsai Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Iglesias a Spanyol KP kongresszusi döntéseiről „Spanyolországban még nem fejeződött be a társadalmi átalakulás. A kommunisták a munkásosztály érdekeit jobban kifejező és szolgáló demokráciáért küzdenek” — hangsúlyozta a Spanyol Kommunista Párt főtitkára. Gerardo Iglesias az El Tiempo című, mérsékelt hetilapnak nyilatkozott a decemberi pártkongresszusról, az SKP előtt álló feladatokról. Iglesias szerint a kongresz- szus nemcsak a párt, hanem az egész spanyol társadalom életében jelentős esemény volt. „Nincsenek győztesek, és nincsenek vesztesek” — hangsúlyozta. „Egy olyan politikai irányvonal erősödött meg, kapott bizalmat a kongresszustól, amely a pártnak és tagjainak igazi érdekeit, céljait van hivatva szolgálni.” Az SKP főtitkára annak a véleményének adott hangot, hogy az új vezetésnek tanulnia kell a korábban elkövetett hibákból. A hangsúlyt a tömegkapcsolatok ápolására, a határozatok következetes végrehajtására kell helyezni. A González-kormányhoz való viszonyról szólva Iglesias megerősítette, hogy az SKP nem a kabinet megdöntésére törekszik, hanem eddigi politikájának módosítását szorgalmazza. Ha kell, a tömegek ismételt mozgósításával is arra igyekszik kényszeríteni a kormányt, hogy tartsa be a választási ígéreteit. A főtitkár megismételte, hogy az SKP jó kapcsolatokra törekszik a világ valamennyi kommunista pártjával. NATO-hadgyakorlat Norvégiában Több mint huszonötezer katona részvételével tartanak márciusban hadgyakorlatokat Norvégiában, a sarkkörtől északra. Az oslói hadügyminisztérium szóvivőjének közlése szerint a manőverekben a norvégeken kívül amerikai, kanadai és brit katonák is részt vesznek. A márciusi lesz a Norvégia földjén eddig megrendezett legnagyobb szabású hadgyakorlat. A dán dilemma Az ötmilliós Dánia választói január 10-én az urnához járulnak, hogy új parlamentet és italán új 'kormányt is válasszanak: 15 év leforgása alatt immár nyolcadszor, a kormányok tehát átlagosan két évet sem értek meg. 'Mitől ez a Nyugat-Európában ritka parlamenti inga- tagság, a kormányok ilyen gyors élkopésa, ami szinte csak olasz mércével mérhető? A kis Dánia köztudomásúan a világ egyik gazdag nemzete, irigyelten magas színvonalú szociális ellátással, létbiztonsággal. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem tekintetében a világon a kilencedik, az EGK-ban csak a vezető ipari hatalom NSZK előzi .meg, az észak-európai közösségben Svédország mögött szoros második. A politikai ingatagságra van egy közvetlen, formális és egy lényegi, gazdasági magyarázat. A feloszlatott Fol- ketingben 9 párt képviseltette magát a mostani választásokon is 13 pártnak nyújt reményt a bejutásra. Nyilván- való, hogy ilyen szétforgácsolt erőkkel nehezen alakulhat ki szilárd kormánytöbbség. A sorozatos kormánybukások tényleges oka a gazdasági helyzet. Dánia kétségkívül Európa egyik legnagyobb jólétben élő országa, de az elmúlt negyedszázad alatt kivívott irigyelt pozíció megszerzése olyan túlköltekezéssel járt, hogy a 80-as évtizeddel beköszöntött világgazdasági válság idején elodázhatatlanná vált a politikai és gazdasági dilemma: hogyan lehet elkerülni a fenyegető pénzügyi összeomlást, mekkora megrázkódtatással és főleg kinek a terhére lehet visszanyerni az egyensúlyt. A gazdasági fellendülés a szociáldemokrata kormányok irányítása alatt létrehozta a szociális ellátás fejlett rendszerét, gyakorlatilag teljes foglalkoztatást biztosított, sőt az infláció lassú emelkedése idején inflációs pótlékkal biztosította a dolgozók állandóan emelkedő reálbérét. A szociális kiadások így egyre tetemesebb tételként jelentkeztek a költségvetésijén: jelenleg az államháztartás 40—45 százalékát emésztik fel, s ehhez már nincs meg a bevételi fedezet. A költségvetési hiány 1979-ben 15 milliárd korona volt, két év múlva már 56, tavaly pedig 70 milliárd körül járt. A belső államadósság 270 mi- liárd korona, a külföldi adósság 10 milliárd dollárra rúg. Egy főre számítva Dánia a világ egyik legeladósodottabb országává vált és négy év óta minden kormány központi problémája a költség- vetési deficit enyhítésének módja. Anker Jörgensen kisebbségi szociáldemokrata kabinetje 1982 őszén 10 milliárd koronát akart megtakarítani a költségvetésben és belebukott. Poul Schlüter polgári koalíciója a múlt decemberben 3 milliárd lefaragására tett javaslatot és a parlament már ezt sem viselte el. A szociáldemokraták választási programjukban azt ígérik, hogy 1990-ig felére csökkentik a mai költségvetési hiányt. A távozó kormány pénzügyminisztere szerint a polgári koalíció ugyanerre törekszik. A kérdés csak az, honnan jöjjenek a megtakarítások? A polgári kormány a szociális juttatások és az egészségügy kereteinek további csökkentésével akart takarékoskodni. Ezt viszont a parlament többsége elvetette.
