Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-07 / 5. szám
1 í)84. január 7. TOLNA \ "KÉPÚJSÁG 7 „lessék a rossz kedvet A Bonyhádi Zománcáru- gyár táhlaosztályának művezetője Sziklai Jakabné. A művezetői szobában régi és új zománctáblák díszítik a falat. Látható itt a híres Unicum hirdetés, a másikon vörös, kackiás ördög üldögél egy szénkupacon, a szöveg szerint „a pécsi tojásszén a legjobb, ezzel fűtök én is!” Láthatjuk a Dudák cigaretta héber feliratos reklámját, a Pepsi Colát, és számos város címerét, köztük Szekszárdit is. — A táblák még a gyáralapító, Perczel Béla idejéből származnak. Nagy kincsnek számítanák ma már — meséli —, a városok címereinek is története van. Jó pár éve egy kiállításra készültek ezek a táblák, szerettük volna, ha Bonyhádon kívül más Tolna megyei város címere is szerepelne. Kértük is a szekszárdi tanácsot, küil- denék el a címer mintáját, de ők megkerülték a dolgot. Végül egy Füles-újság hátoldalán szereplő összeállításból rajzoltuk ki és nagyítottuk fel — és most itt van. — Mióta dolgozik a gyárban? — 1957-ben, gimnáziumi érettségivel jöttem ide. Édesanyám és édesapám, sőt, családunk több más tagja is itt dolgozott. Akkoriban nehéz volt bekerülni a gyárba, enSzitanyomó Sziklai Jakabné gém is fizikai munkára vették fel, dekorfújó voltam, aztán munkabeíró, három műszakban a zománcozó ban, majd a termelési osztályra kerültem, mint gyáirtáseLőké- szítő. Ekkor kezdtem a beérkező táblarendelésekkel foglalkozni. Aztán amikor megüresedett a művezetői munkakör, a gyár pályázatot int k!i annak betöltésére. Tudomásom szerint egyetlen pályázó volt, Stekli Zsuzsa, aki zománcozó iparművész, de őt akkor még túl fiatalnak találták — így aztán éppen 10 éve, hogy itt dolgozom. — Család? — A szüleim már nyugdíjasok, de a férjem itt van, a szerszámműhelyben. A lányom közgazdásznak tanul, a fiam még általános iskolás. Szedetjük ezt a gyárat. Itt is lakunk a szomszéd utcában, a férjem azt mondta, a gyárba mindennap bejövünk, a városba meg csak ha kell valami, ezént építkeztünk a közelben. Én amolyan nyüzsgő típus vagyak, agilis, ahogyan a vezetőim mondják, élvezem ezt a munkát. Dolgoztam három műszakban is, de azért ez sem Fújóüzem letörölni!” gyógytorna... Bár — gondolkozik el — tavaly egyszer nagyon meg voltam indulva, hogy munkakört változtatok, mégis, ugye, egy íróasztal mellől kényelmesebb nyugdíjba menni... — Ugyan — legyint Lakatos Lajosné táblaelőkészítő —, oda se lehetne téged ragasztani az asztal mellé! — Nehéz és strapás évet zártunk tavaly — magyarázza Sziklai Jakabné —, év végén a Mezőgép Vállalatnak dolgoztunk bérmunkában. A Főnix szilárdtüzelésű kályhákhoz készítettünk táblákat, tizenkétezer oldallapot, amelyeket árnyalni kellett, tehát bonyolult munka, és 600—600 darab mellső-felső lapot — ezek meg nagy terjedelműek, szintén igényes áru. Ráadásul] a kályha minden oldala látszik, nem lehet zománohibás táblát gyártani. A mi dolgozóink azután kapják a fizetésüket, amit kiszállítanak a gyárból. Mi nem dolgozunk raktárra. Így1* aztán nálunk selejtlap sincs, ha valaki valamit elrontott, saját idejéből kell behoznia. Nálunk a megtermelt érték holt tőke, ha nem szállítják ki. — Az egész országból ide érkeznek a megrendelések. Általában — persze a beérkezés sorrendjében, és a mennyiségtől függően — öthat hetes határidőre vállaljuk a munkát. Az idei év jói kezdődött — a gázprogram kenetében gázcsapjelző táblákat 'készítünk, huszonöt- ezer darabra kaptunk megrendelést. Szeretjük csinálni, munkát ad minden reszortnak, a sablonírozónak, a szitának egyaránt. Reméljük, megkapjuk a másik nagy megrendelést is, egyelőre a mintadarabokat készítettük el; a Technoimpex kuwaiti felkérésre utcatáblákat készíttetne. Ezeket eddig Angliában csinálták, most nálunk kísérleteznének. Tíz év garanciát kémek, de az eredetileg egy mm-es lemez helyett két mm-es Lemezből kellene előállítanunk a táblákat. Ez kissé nehezítené a dolgot, kézzel nem tudnánk domborítani a lemezt —, de átállítanánk a gépeket. Tizenegyezer darabos megrendelésről van szó! — mondja büszkén, aztán arra kér, menjünk körbe az üzembe, hiszen úgy lehet igazán látni, milyen felelősségteljes és sokrétű munkát is végeznek ők. Ezek a táblák ma már emlékek — Azelőtt itt csinálták a nyerstáblákat is, de most már méretre vágva, savazva szállítják. Nincs is különösebb baj vele, csak ha egyedi megrendelésekről van szó. Azokhoz úgy kell külön méretezni a lemezeket. Legelőbb a fájóba kerülnek, itt az elszívók alatt sűrített levegővel fújják az asszonyok az alapszínt a .táblákra. Ezután következik az égetés. Általában minden darabot minimum háromszor égetünk, 830—850 Celsius-token — ez persze attól függ, hány szín kerül a táblára. A fájóban az egyik failat szinte elfoglalja Balaton- szemes zománctáblára rajzolt térképe. Läufer Imre zománccal és kézzel írja az utcaneveket. — Ez egyedi megrendelés. A gyárnak Szemesen van üdülője, így aztán ingyen készítünk még egy táhlát a megrendelteken felül, azt majd mi használjuk! Ezután a nyomdába megyünk. Több, mint százéves gépeken dolgoznak az asz- szonyok, 'ketten éppen idegennyelvű szöveget írnak üveglapra. — 'Ezt a táblát már másodszor készítjük el — mondja Sziklai Jakabné —, a Siótour rendelte, német nyelvű információs tábla, de meg sem lehet számolni, hány 'hiba van a szövegben. Ök is csak akkor jöttek rá, milyen sok, amikor a német anyanyelvű vendégek szinte pukkadoztak a nevetéstől az olvasása közben. Mi iitit elég sokan beszélünk, Jva nem is németül', de „svábul”, a lektorálás azoníban nem a mi feladatunk. A nyomda egyébként nem tartozik az üzemen belül a jól fizető munkahelyek közé. Sok és aprólékos itt a feladat. De azért nem bánjuk, igaz, asszonyok? — Igaz — hangzik egyöntetűen a felelet. Látszik, hogy a művezető és a munkások között jó a kapcsolat, értik egymást. — Marika mindenre odafigyel, segít, Iha kell — mondja egyikük —, pedig nem könnyű ennyi embert összefogni. Főleg a cserfes asszonyokat! Ezután az ablonírozóba megyünk. A falakon saját célra készített táblák: „Tessék a rossz kedvet letörölni!” és a másik: „Előbb járjon az eszed, mint a nyelved, bizonyítsd be, hogy ember vagy”. Ezen a munkahelyen kerül fel a szöveg a táblákra a sablonok után, itt „kefélik ki” a betűket, majd viszik az égetőbe a kész terméket. — Nem könnyű munka ez sem — folytatja az „idegen- vezetést” Sziklai Jakabné —, sokat bíbelődünk véle. A legjobban a „szitát” szeretjük — vezet a következő helyiségbe, ahol a keretre feszített szitaszöveten lévő szöveget egyetlen nyomással viszik fel. Kiesz József- né éppen egy „Dohányozni tilos!” feliratot simít át a fehér alapszínű táblára. — Az első általában félre- csúszíik, de aztán megy, mint a karikacsapás — mondja. A szitakészítők „főnöke” Pálos Józsefné. Különleges minőségű szitás zövertet Azo- col S nevű vegyszerrel érzé- kenyítenek, majd a filmre rajzolt szöveget negatív módon felvíve megvilágítják. Húsz perc múlva kész az egész. Még lelakkozzák a szi- taszövet szélét, ami a keretre feszül, máris lehet használni. — Hátra van még a rajzterem — kalauzol tovább Sziklainé —, itt most éppen a Magyar Hirdető számára készítjük el a sablonokat. Jó kis miunka — hajol a betűk fölé figyelmesen — lesz benne vagy hat szín. 77-es korall, 88-as barna, 79-es bordó, 5-ös sárga, 66-os mandarin, no meg a tűzpiros. Szép lesz. A sokszínű tábla azt fogja hirdetni Budapesten, hogy a Flórián üzletközpontban az átépítés alatt is változatlan a választék. Sziklai Jakabné még fiatal asszony, bár már huszonhét éve dolgozik a gyárban, és tíz éve művezető. Ügy érzi, van becsülete a munkájának. Már kétszer volt Kiváló Dolgozó, társadalmi munkájáért is számos elismerést kapott... — Imre — szól vissza a műhelyajtóból egyik munkatársának —, arra a balaton- szemesi táblára tegyétek rá az Ema-lion-t! 'Ezt a védjegyet a gyár nem minden termékén használja. Csak a különlegesen szépeken... KLIE AGNES Fotó: Gottvald Károly Fiatal műszakiak a közéletben Hogy a kérdéshez közel jussunk, néhány számadat ismertetése elengedhetetlen. A számok egyben azt is mutatják, hogy megyénkben korántsem rossz a helyzet, sőt bizonyos vonatkozásaiban kifejezeten jónak mondható. Lássuk a számokat. Tolna megye iparában — egyébként a mezőgazdaságra hasonló arányok a jellemzőek — mintegy nyolcezer műszaki dolgozik. Ezeknek valamivel több mint ötven százaléka fiatal, vagyis 20 és 34 év közötti. A fiatalok közül hozzávetőlegesen százan töltenek be műszaki igazgatói, vállalati főmérnöki vagy műszaki vezetői tisztet, közel ezer fiatal művezető, főművezető, műhélyfőnök. A fiatal műszakiak közül három és fél száz mérnök. A megye ipara mérnöki állományának hatvan százaléka fiatal. A megyénkben az 1960-as évek közepe óta bekövetkezett ipari-mezőgazdasági fejlődés sok fiatal reálértelmiségi letelepedését vonta maga után. És ez a kétségtelen öröm mellett gondokat is jelent. A reálértelmiség fiatal diplomásai 24—25 évesek, mire elvégzik egyetemi-főiskolai tanulmányaikat és letöltik sorkatonai szogálatukat. Tehát lényegében 25 éves korukban kezdik meg a jövedelemszerzést. Pár éven belül felmerül a családalapítás igénye is, vele párhuzamosan a lakásigény. És itt már nem egyértelmű a helyzet. Ahol nagy szükség van fiatal szakemberekre, ott jobb a helyzet, ahol ez az igény nem ilyen egyértelmű, ott messze rosszabb. Nos, egyik esetben is, a másik esetben is a valóságos letelepedés lehetősége messzemenően meghatározza a fiatalok közérzetét, a közéletben való részvételét. Van aztán egy érdekes dolog, ami a későbbiekben jelentős figyelmet érdemel. Nevezetesen az, hogy megyénk iparában a fiatal reálértelmiség havi keresete alacsonyabb az ipari átlagkeresetnél. Még azt sem túlzás kimondani, hogy társadalmi szinten nem emelkedett a mérnöki munka értéke, megbecsülése. Ez pedig, vagyis a nem megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülés a társadalmi aktivitás ellenében hat. Szó sincs arról, hogy vészharangot kellene kongatni, a tények azonban elgondolkodásra késztetnek. Erre mutatnak a további, megint csak tények, amelyek ismertetése nem azért fontos, hogy az előbb említett gondokat kompenzáljuk velük, hanem a teljesség megmutatása érdekeit szolgálják. A gazdasági élet gyors ritmusváltásaival és egyáltalán a gyors ütemű fejlődéssel a fiatalok jobban lépést tudnak tartani, mint az idősebbek. Elméleti felkészültségük frissebb. Ha ez párosul az idősebbek nagyobb szakmai gyakorlatával, akkor hamarosan elismerést váltanak ki szakember társaik és a gazdasági vezetők körében. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a fiatal műszakiak beilleszkedése a szakmai munkába, valamint teherviselésük jó színvonalú. A fiatalok többsége érdeklődéssel vesz részt a MTESZ-mun- kában, ha az elősegíti szakmai továbbképzésüket. Pályázatokon és egyébb szakmai munkát igénylő területeken elsősorban a fiatal műszakiak vállalnak munkát. Az ifjúsági kezdeményezések mindenek előtt a KISZ-tevékenységen belül jelentkeznek. A szakmai és politikai vetélkedőkön való részvétel úgyszintén. Egy jó példa az ifjúsági mozgalom és a fiatal műszakiak együttműködésére: nagyon szoros a kapcsolat a Számítógéptudományi Társaság és a KISZ MB számítástechnikai véd- nökségi operatív bizottsága között. Bár a fiatalok politikai aktivitása a jelenleginél jobb is lehetne, az is tény, hogy közülük számosán pártvezetőségi, szakszervezeti bizottsági tagok, vagy például munkásőrök A vállalatokon belül az „Alkotó ifjúság”-pályázaton való részvétel lehetőséget nyújt a fiatal műszakiaknak, hogy szakmai munkáikat publikálják. Ezen a téren megyénkben az egyik legjobb példát a Simontomyai Bőrgyár szolgáltatta. Jelentős szerepet játszottak már több mint egy évtized óta az egyetemi-főiskolai klubok. Egyelőre ilyenek csak mezőgazdasági területen működnek, nevezetesen Gödöllőn és Keszthelyen az agrártudományi egyetemeken, valamint a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán. A fiatalok igy kötődnek megyéjükhöz, amely kötődés későbbi munkavállalásaikban hasznosul, mind az ő, mind az őket alkalmazó gazdasági szervek számára. Mind nagyobb számban vonják be a fiatal műszakiakat a TIT munkájába is, továbbá támogatják őket különböző szervek, elsősorban a vállalatok, szakmai ismereteik növelésére, nyelvtanulásra és így tovább. A cikk elején ismertetett gondok felsorolása nem jelent valamiféle igénybenyújtást, az illetékes szervek amúgy is dolgoznak a helyzet javításán, inkább olyasmik kívánkoznak a további tennivalók közé, amelyek megoldása helyben biztosítható, és korántsem anyagi kérdés. Egyik ilyen az, hogy jobban kell törődni a gyes-en lévő fiatal műszakiakkal, hogy ez idő alatt is a gazdasági élet vérkeringésében maradjanak a fiatalok. Egyetemi oktatásunk módszerei manapság nem orientálják a fiatalokat annyira a mozgalmi munkára, mint néhány évvel ezelőtt — ezen is lehet, sőt, kell változtatni. Amiként az is rendkívül fontos, hogy a helyi politikai, állami, társadalmi szervek lássák el magas szintű megbízásokkal a fiatal műszakiakat. Beilleszkedésükhöz ott is meg kell adni a megfelelő segítséget, ahol ez eddig nem történt megfelelően. Egy érdekes ajánlás, amely MTESZ-vizsgálódás során vetődött fel: Ha a vállalat nem használja föl a fiatalok pályázati munkáit, úgy váljon számára kötelezővé a szabályozott keretek közötti eladás. Vigyáznunk kell arra is, nehogy a kisvállakozások nyújtotta lehetőségek és az azokban való részvétel, évek múltával a szakmai ismeretek elszürküléséhez vezessen. Es végül, de talán elsősorban, minden rendelkezésre álló eszközzel vonzóbbá kell tenni a fiatalok számára a műszaki pályát. L. Gy.
