Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-06 / 4. szám

2(^fepÜJSÁG 1984. január fi. A dél-afrikai agresszió az ENSZ BT napirendjén Baljós január Tunéziában Csütörtök esti kommentárunk. A január alighanem a legbaljósabb hónap Tunézia számára. A hatmilliós (bár Magyarországnál több mint kétszer nagyobb területű) észak-afrikai állam modern történetében, azaz az 1956-os függetlenné válás óta már másodszor szabadult el a pokol az év első hónapjában. Ez persze a fejlődő országok zö­mében megszokott, gyakori politikai-gazdasági robbanásokhoz mérve nem jelezne nagy bajokat, sőt, akár a viszonylag nyu­godalmas ország képét kelthetné. Csakhogy a legutóbbi válság alig hat éve, 1978. januárjában érte utol Tunéziát, s ez a mostani robbanással együtt már kétségkívül azt mutatja, hogy gyorsul az idő errefelé. A januári — ezek szerint ismétlődő — belpolitikai válságok okai, sőt, a forgatókönyvei is kísértetiesen hasonlítanak egy­másra. 1978-ban ugyanúgy a nehezülő életviszonyok, a dur­ván megemelt élelmiszerárak, a riasztó és milliós tömegeket megnyomorító infláció gerjesztették a legszegényebbek elke­seredettségét, amely aztán a hatalom elleni nyílt lázadásba torkollt. Most hasonlók történnek az új év első napjai óta. A különb­ség csupán annyi, hogy a mai lázadást nem előzte meg né­hány hónapos tompított forrongás, vagy sztrájk, mint 1978- ban. De ez nehéz is lett volna, hiszen a szakszervezeteket akkor jószerivel megfojtották, s azóta is igen szigorúan ügyel rájuk a hatalom. Az 1984-et „köszöntő” kenyérlázadás tehát sokkal spontánabb, következésképp még nagyobb elkesere­dettséget tükröz. Ami nem is csoda, hiszen az ország helyzete az elmúlt években sem javult. Sőt! A gazdaság jó működé­séhez elengedhetetlen export csökken (nem csoda, hiszen a fő kiviteli-bevételi cikkei Tunéziának a kőolaj és a foszfát), az élelmiszerellátáshoz mind többet kell importálni. A gazdasági válság kényszerítette a kormányt arra, hogy megszüntesse a gabonafélék, és ennek nyomán a kenyér árá­nak állami támogatását, mire január 1-től több mint a dup­lájukra szöktek fel a leglényegesebb élelmiszerek árai. Ez a legszegényebbek, főleg az ország déli vidékén élők számára elviselhetetlen csapás volt. Elemi erővel robbant ki a „kenyér- lázadás”, amely pár nap alatt lángra gyújtotta a fővárost is. Rendkívüli állapot, rendőrsortűz, katonai ellenőrzés alá vont városok — ez Tunézia 1984. januárjában. Az agg elnök, Burgiba szokásos keménységével lép fel a rendszere ellen lá­zadókkal szemben. Csakhogy ezúttal még nehezebb elcsíti- tani az elkeseredetteket. AVAR KAROLY A spanyol külügyminiszter Havannában (Folytatás az 1. oldalról) A TASZSZ szovjet hírügy­nökség csütörtökön nyilatko­zatban ítélte el a Dél-afrikai Köztársaság Angola-ellenes agresszióját. A nyilatkozat hangsúlyozza: a Szovjetunió határozottan követeli vala­mennyi Angola ellen irányu­ló agresszív tevékenység be­szüntetését, a dél-afrikai csapatok teljes kivonását a megszállt angolai területek­ről. A nyilatkozat megállapít­ja, hogy Dél-Afrika nemcsak törvényellenesen tart meg­szállva angolai területeket, hanem tovább szélesíti a füg­getlen és szuverén ország el­leni agresszióját. Célja az, hogy megsemmisítse a hala­dó politikát folytató Angolát, (Folytatás az 1. oldalról) rábbi taktikáját, azt remélve, hogy a megtorló, megelőző támadások révén felszámol­hatja a fegyveres ellenállást a siita többségű, megszállt Dél-Libanonban. Safik el-Vazzan libanoni miniszterelnök az izraeli ag­ressziót elítélve rámutatott, hogy az effajta légitámadá­sok nem szavatolják az iz­raeli Galilea biztonságát. A al-Baath című damasz­kuszi lap annak bizonyíté­kát látja a legutóbbi izraeli légitámadásokban, hogy a Szíriái fogságba esett ameri­kai pilóta szabadon bocsá­tása semmit sem változtatott Washington magatartásán. Miközben Szíria szabadon bocsátotta Goodman hadna­gyot, a Reagan-kormány is­mét a Szíriái állások fölé katonai erő alkalmazásával tartósítsa a dél-afrikai tér­ségben a fajüldöző-gyarma­tosító rendszert, destabilizál­ja a szomszédos, független afrikai államokban a politi­kai helyzetet, és megakadá­lyozza a namíbiai kérdés po­litikai rendezését^ Teljesen nyilvánvaló, hogy közvetlen kapcsolat van a legutóbbi dél-afrikai táma­dás és a nemzetközi — min­denekelőtt amerikai imperia­lizmus agresszivitásának megerősödése között. Az Egyesült Államok és néhány más NATO-tagállam szállítja a dél-afrikai rezsimnek a sza­badságszerető afrikai álla­mok elleni agresszióhoz szükséges fegyverzetet. ' A dél-afrikai rezsim újabb agressziója ismét bizonyítja, küldte harci repülőgépeit és arra ösztönözte Izraelt, hogy légitámadások sorozatát hajtsa végre a libanoni nem­zeti mozgalom ellen — álla­pítja meg a csütörtöki kom­mentár. Az izraeli megszálló had­sereg hat katonája meghalt vagy megsebesült és egy csa­patszállító jármű megsemmi­sült, amikor csütörtök reggel a szidoni kikötő közelében pokolgépes merényletet haj­tottak végre egy gépesített járőr ellen. Szidon további két ellenállási akció színhe­lye volt csütörtök délelőtt. A vaktában lövöldöző izraeliek megsebesítettek egy libano­ni járókelőt. A Bejrútban tartózkodó Rafik Hariri szaúd-arábiai közvetítő az Elie Szalem li­banoni külügyminiszterrel hogy az egymást követő faj­üldöző dél-afrikai kormá­nyok és pártfogóik tevékeny­ségének következtében a bé­két veszélyeztető helyzet ala­kult ki az afrikai kontinens déli részén. A kialakult hely­zetben teljesen megalapozott és időszerű az angolai kor­mánynak az ENSZ főtitkárá­hoz eljuttatott rendezési ja­vaslata, amely előirányozza a katonai cselekmények azonnali beszüntetését Ango­lában, a dél-afrikai meg­szállók azonnali kivonását onnan és a Namíbiára vonat­kozó ENSZ-határozatok — köztük a Biztonsági Tanács 435-ös határozata — alapján a namíbiai politikai rende­zés gyakorlati megvalósítá­sát. folytatott csütörtöki megbe­szélést követően kijelentette, hogy csupán néhány techni­kai részlet tisztázásától függ a libanoni fővárost és a Suf heységet érintő pacifikálási terv végrehajtása. Szerdától ismét a libanoni kormány vendége Donald Rumsfeld amerikai megbí­zott, aki később Reagan el­nök üzenetével Damaszkusz­ba utazik. A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet katonai taná­csa kizárt soraiból öt tisztet, köztük Abu Muszát, Arafat- nak az El-Fatahon (a PFSZ legnagyobb tagszervezetén) belüli legfőbb ellenlábasát. „A törvényes vezetés elleni összeesküvéssel” indokolt ki­zárás hírét a WAFA palesz­tin hírügynökség közölte szerdán este. PANORAMA BUDAPEST A Német Kommunista Párt meghívására csütörtö­kön a Német Szövetségi Köz­társaságba utazott a Magyar Szocialista Munkáspárt kül­döttsége, hogy részt vegyen az NKP Nürnbergben meg­nyíló 7. kongresszusán. A küldöttség vezetője Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. * Kao Samreth, a Kambod­zsai Népköztársaság buda­pesti nagykövetségének ide­iglenes ügyvivője hazája nemzeti ünnepe alkalmából csütörtökön fogadást adott. A fogadáson részt vett Ben- ke Valéria, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, Tra­utmann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Cser- venka Ferencné, az ország- gyűlés alelnöke, Markója Imre igazságügy-, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élel­mezésügyi, Veress Péter kül­kereskedelmi miniszter, va­lamint társadalmi, gazdasági és kulturális életünk több más képviselője. HAVANNA Marjai József miniszterel­nök-helyettes csütörtökön a karibi szigetország főváro­sába érkezett, ahol Jósé Ro­món Fernández kubai mi­niszterelnök-helyettes meg­hívására részt vesz a ma­gyar—kubai gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság soron kö­vetkező 12. ülésszakán. VARSÓ Wojcieoh Jaruzelski mi­niszterelnök csütörtökön ta­lálkozott Józef Glemp bíbo­rossal, Lengyelország prímá­sával. A megbeszélésen érté­kelték az elmúlt év legfonto­sabb eseményeit, megvitatták az állam-egyház viszony egyes fontos kérdéseit. A kubai fővárosba érke­zett csütörtökön Fernando Moran spanyol külügymi­niszter. A spanyol diplomá­cia vezetője a két ország kapcsolatairól és gazdasági együttműködésének fejlesz­téséről tárgyal majd vendég­látóival. Kuba és Spanyolország kapcsolatait mindkét fél na­gyon jónak értékeli. A spa­nyol kormány soha nem csatlakozott ahhoz a Kuba elleni politikai és gazdasági blokádhoz, amelyet az Egye­sült Államok igyekezett rá­kényszeríteni szövetségesei­re. Polgári áldozatok Libanonban A jégvilág kincsei Az év elején történt. Az Antarktisz partjai előtt hor­ganyzó Fudzsi nevű jégtörő­ről és a közeli Sava japán Déli-Sark-kuitató állomásról SOS-jelzést adtak le: a hajón szolgálatot (teljesítő Murata Hizomi koponyasé- rüJlést szenvedett. A műtét­hez haladéktalanul oxigén­palackokra volt szükség. A jelzést fogták a Casey-öböl- ben lévő Molodozsnaja szov­jet és a Ross-tenger partján működő amerikai McMurdo tudományos .telepen. A szov­jet kutatók nyomban fel­ajánlották a két oxigénpa- lackukat, az amerikaiak fje­dig légi úton Üj-Zélandból hozattak további négyet. A műtét ezek után sikerült és a japán lapok nagy elisme­réssel írták a szovjet—ame­rikai életmentő segítségről. AZ „ANTARKTISZ- SZERZÖDÉS” Több mint húsz ország ku­tatói vesznek részt a szinte emberfeletti munkában, hogy megfejtsék az Antarktisz tit­kát. Az 1959-ben megkötött „Antarktisz-szerződést” an­nak idején 12 ország írta alá. Időközben még többen csatlakoztak az egyezmény­hez. A szerződés szerint a terület nyitva áll a kutató­munkára a világ valameny- nyi országa előtt. Az aláírók kötelezték magukat, hogy ezen a területen tartózkod­nak mindenféle katonai ak­ciótól és atomrobbantási kí­sérlettől. Felségjogra 1991- ig egyetlen ország sem tart­hat igényt. A nemrég véget ért wa­shingtoni Antarktisz-konjfe- rencia feladata volt, hogy a •továbbiakra is szabályozza a •nemzetközi együttműködést a délsarki kontinensen. Az esetenként egymásnak el­lentmondó kívánságokat a konferencia úgy hidalta át, hogy a résztvevők egyez­ménytervezetet készítettek a hatodik kontinens „élő erő­forrásainak” felhasználásá­ról és tárgyaltak az ásvány­kincsek kiaknázásának fel­tételeiről. A tanácskozáson néhányan aggodalmuknak adtak hangot, hogy a konti­nensen meginduló gazdasá­gi tevékenység súlyos kör­nyezeti károkkal járhat. NEGYVENÖTMILLIÄRD HORDÖ OLAJ A feltárási munka legje­lentősebb részét szovjet és amerikai kutatócsoportok végzik, de ma már több mint 70 kutató állomás működik a területen. A másfél Európa nagyságú terület egészét másfél-három kilométer vas­tag jégtakaró borítja. Az esz­tendő kilenc hónapjában éj­jel-nappal sötétség honol. Ilyenkor az átlaghőmérsék­let mínusz 60 fok, „nyáron” ennek a fele. Nincs semmi­féle növény, csupán a parti sziklák peremén valamiféle csenevész moszatfaj.ták. De a partmenti vizedben, becs­lések szerint sok milliárd tonna krill tanyázik. Ez az •apró rákíéle proteinben rendkívül gazdag, ízletes cse­mege. Tudósok úgy vélik, hogy ezzel kielégíthetnék az egész emberiség fehérjeszük­ségletét. A legfontosabb kutatások az Antarktisz végtelenül gaz­dag ásványkincsének kiak­názás! lehetőségeiről foly­nak. Szovjet geológusok megállapították, hogy a dé­Egykor cs ma. 1911. december 14-én érte el Roald Amundson a híres norvég sarkkutató és expedíciója, a világon elsőként a Déli Sarkot. Roald Amundsen, Godf- red Hansen és Helmer Hansen mínusz 62 Celsius-fok hi­degben kutyákkal és szánkóval. (Fent) A Déli Sark mai közlekedési eszköze, a különlegesen épített terepjáró gép­kocsi. (Alul). 11 kontinens mélyében ugyanazok az ásványi kin­csek fordulhatnak elő, mint a rézben, nikkelben, arany­ban, gyémántban, vasércben, radioaktív ércekben és szén­ben rendkívül gazdag déli félteke más területein. Egy amerikai felmérés szerint az Antarktisz kontinentális 'ta­lapzatában nem kevesebb, mint 45 milliárd hordónyi olaj (1 hordó == 159 liter) rejtőzik. (összehasonlítás­képpen az USA tartalékai — a felmérések szerint — 15 milliárd hordót tesznek ki.) A földgázkészleteket 85 mil­liárd köbméterre becsülik. MEGÉRI A KÖLTSÉGEKET A kutatás és a feltárás munkája azonban óriási ne­hézségekkel jár. A már em­lített -időjárási tényezőkhöz járul az is, hogy ezt a terü­letet több mint ezer kilomé­ter jeges óceán választja el a legközelebbi lakott száraz­földitől és itt olyan viharos a tenger, mmimt 'sehol másutt a földtekén. Igaz, a technikai fejlődés e tekintetben is se­gítséget nyújt: tavaly példá­ul leszállt — a Molodozsna­ja kutatóállomás repülőterére — az első menetrend szerinti Moszkva—Antarktisz szovjet légi járat: az AEROFOLT IL —18 D típusú gépe. A terv Az Antarktiszt tanulmányozó szovjet tudósok minden év­ben légi expedíciókat szerveznek a sarkvidékre. A repülő­gépek leszállóhelye. szerint az antarktiszi szovjet kutatóállomások váltósze­mélyzete ezzel a repülőjá­rattal utazik majd a Szov­jetunió és délisarki állomás­helye között. A kutatók elsőrendű fel­adata most az, hogy a leg­korszerűbb technika felhasz­A Kooperáeija nevű szovjet utasszállító hajó befejezti negyedik útját a hatadik kontinensre. A hatalmas távolsá got 54 nap alatt tette meg. A hajó a hetedik szovjet.dél sarki expedíció résztvevőit szállította a Mirnij-telepri nálásával legyőzzék a mind­eddig áthatolhatatlannak vélt jégpáncél ellenállását és megnyissák az utat a hal­latlan természeti kincsek fel­tárásához, kiaknázásához. Ez a vállalkozás kétségte­lenül rendkívül költséges. De nem feledhetjük: az emberi­ségnek óhatatlanul szüksége van az itt rejlő hallatlan tar­talékokra. Az e célokra for­dított áldozat mindenképpen meghozza gyümölcsét. Egyet kell értenünk Trevor Armbrister amerikai tudós véleményével, aki an­tarktiszi kutatóútjáról visz- szafcérve kijelentette: a hadi­kiadások akárcsak 20 száza­lékos csökkentése árán megoldhatnánk legalább egy évszázadra a világ energia-, nyersanyag-, s nem utolsó­sorban élelmezési problémá­it. GÄTI ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents