Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-31 / 25. szám

1984. .január 31. 2 PÜJSÄG Az USA megsérti a megállapodásokat (Folytatás az 1. oldalról) hozzálátott a földi állomá- soztatású Pershing—2 bal­lisztikus rakéták és a nagy hatótávolságú robotrepülő­gépek telepítéséhez, amelyek elérhetik a Szovjetunió terü­letén lévő célpontokat, rálé­pett a SALT—2-ben foglalt előírások megsértésének az útjára. Ezek ugyanis tiltják a szerződés megkerülését harmadik ország vagy orszá­gok bevonásával, vagy bár­mi más módon, s tiltják a szerződéssel ellentétes nem­zetközi kötelezettségek elfo­gadását. Az Egyesült Államok nem tartja megfelelőképpen tisz­teletben az 1972-ben kötött ideiglenes megállapodás né­hány más pontját sem: gya­korlattá változtatta az inter­kontinentális rakéták kilö­vőhelyeinek álcázását. A hadászati fegyverzetkor­látozásról kötött megállapo­dásnak egyáltalán nem fe­lel meg az az amerikai szán­dék sem, hogy létrehozzák az interkontinentális ballisz­tikus rakéták két új típusát — az MX-et és a Midget- mant. Ugyancsak aggodalmat keltők az Egyesült Államok­nak a rakétaelhárító rend­szerek korlátozására vonat­kozó határidő nélküli meg­állapodással kapcsolatos lé­pései. Nagy radarállomást fejesztett ki Sheyma-szige- ten; az elhárító rakéták in­dító silóinál álcázást alkal­maztak; folynak a munkála­tok a mozgó rakétaelhárító radarállomások, kozmikus telepítésű rakétaelhárító rendszerek létrehozására; Minuteman—1 interkonti­nentális ballisztikus rakétá­val kísérleteznek azzal a cél­lal, hogy rakétaelhárításra tegyék alkalmassá; a rakéta­elhárító fegyverekhez több robbanótöltetes részeket hoznak létre stb. Noha kötelezettséget vál­lalt arra, hogy nem fejleszt ki országa területén rakétaelhá­rító rendszert, s nem teremti meg az alapját egy ilyen vé­delmi rendszernek, az Egye­sült Államok atlanti-óceáni és csendes-óceáni partjain, valamint az ország déli ré­szén új, nagy radarállomást (Pave Paws) fejleszt ki, amelynek adatai megfelelnek a rakétaelhárító rendszerek radarállomásaival szemben támasztott követelmények­nek, s amely alapja lehet az Egyesült Államok területi rakétaelhárító rendszerének radarral való biztosításának. Felmerül az a kérdés: mi­lyen céllal fejlesztik ki az Egyesült Államokban a ra­kétaelhárító rendszereket, amelyek alkalmazásuk esetén túllépnék a megállapodásban rögzített kereteket, s lénye­gében a megállapodás felbo­rulásához vezetnének? Hiszen az amerikai fél éppen ilyen nagyméretű rakétaelhárító rendszer létrehozásáról tett hivatalos bejelentést 1983. májusában. A szovjet fél elvárja, hogy az Egyesült Államok gya­korlati lépéseket tegyen a rakétaelhárító védelmi meg- állapodás'szigorú teljesítésé­nek biztosítása, céljából, egye­bek között hagyjon fel a nagyméretű rakétaelhárító védelmi rendszer kifejleszté­sének előkészítésével. A föld alatti atomkísérle­tekről és a békés célú atom­robbantásokról kötött 1974-es és 1976-os megállapodások­kal kapcsolatos állásfoglalá­sokat az Egyesült Államok mind ez ideig nem is ratifi­kálta, megakadályozva ezzel, hogy érvénybe léphessen egy sor fontos, a szerződések pon­tos teljesítésében való bizo­nyosság fokozását szolgáló intézkedés. Ügy tűnik, hogy ezek a té­nyek egyáltalán nem vélet­lenszerűek. Az atomfegyve­rek nagymérvű növelésének és korszerűsítésének prog­ramja, az a körülmény, hogy nem akarnak tárgyalásokat folytatni az atomfegyver­kísérletek teljes, és általános betiltásáról szóló megállapo­dás megkötéséről, és elutasít­ják a Szovjetunió által java­solt, az összes atomtöltet- kísérletre kiterjedő morató­riumot — mindez önmagáért beszél. Hasonló irányvonalat követ az amerikai fél a vegyi fegy­verek kérdésében. Az Egye­sült Államok elzárkózik az elől, hogy kétoldalú tárgya­lást folytasson, és megállapo­dásra jusson a Szovjetunióval a vegyi fegyverek betiltásá­ról és készleteik megsemmi­sítéséről. Nehéz megszabadulnunk at­tól a benyomástól, hogy ez az irányvonal nem véletlen, hi­szen Washington ugyanakkor fokozza a kétkomponensű mérgező vegyi anyagok gyár­tását, és kétszeresére kívánja növelni vegyi fegyvertartalé­kait. Ismeretes az is, hogy az Egyesült Államok nagy meny- nyiségű vegyi töltetet tárol európai országokban. A helsinki záróokmányban Washington kötelezettséget vállalt: részt vesz azokban az erőfeszítésekben, amelyek a katonai szembenállás csök­kentésére és leszerelési együttműködésre irányulnak. A valóságban azonban az utóbbi években az Egyesült Államok több olyan lépést tett, amelyek növelték a há­borús veszélyt Európában. Az Egyesült Államok fent említett lépései, az utóbbi években folytatott egész eu­rópai politikája aláássa az európai biztonság megszilár­dításának azt a folyamatát, amelynek alapjait a helsinki záróokmányban fektették le. A záródokumentumot többek között az Egyesült Államok is aláírta. PANORÁMA % STOCKHOLM A stockholmi bizalom- és • biatonságerősítő intézkedé­sekkel és a leszereléssel fog­lalkozó konferencián hétfő délután felszólalt Varga Ist­ván nagykövet, a magyar küldöttség vezetője. Hang­súlyozta, hogy a konferencia tevékenységének fő figyel­mét — a feszültséget kiváltó okok ismeretében — most a bizalom- és biatonságerősítő intézkedések átfogó megkö­zelítésére indokolt fordítani. Ezeknek az intézkedéseknek meg kell felelniük az erő­szakról való lemondás érvé­nyesítésére és az atomfegy­verek elsőként történő hasz­nálata betiltására irányuló kezdeményezéseknek. BERLIN Pierre Elliott Trudeau ka­nadai miniszterelnök hétfőn háromnapos, hivatalos láto­gatásra a Német Demokrati­kus Köztársaságba érkezett. A kanadai kormányfőt Erich Honeoker, ;az NSZEP KB fő­titkára, az államtanács elnö­ke hívta meg. PEKING Kína kísérleti mestersé­ges holdat bocsátott fel va­sárnap, és „fontos eredmé­nyeket ént el vállalkozásá­ban”. A műhold tevékenysé­gét figyelemmel kísérik, je­lentették be hétfőn Peking- ben. BECS A kábítószerek minden erőfeszítés ellenére évről év­re tovább terjednek és mind több áldozatot szednek — jelentették be hétfőn az ENSZ bécsi központjában. A világszervezet kábítószer-hi­vatalának vezetői riasztó ké­pet festettek a helyzetről az ENSZ kábítószer bizottságá­nak küszöbönálló tanácsko­zása előtt. Veszélyes illúziók Hétfő esti kommentárunk. Meglepetés senkit sem érhetett: Ronald Reagan újra­jelölteti magát az Egyesült Államok elnöki tisztéért folytatott versenyben. Esélyeiről természetesen dőreség lenne bármiféle jóslásba bocsátkozni, lépése azonban — az Egyesült Államok gazdasági és hadászati súlya miatt — vitathatatlanul világpolitikai jelentőségű. Ennél­fogva senki számára nem lehet közömbös, milyen érvekkel készül harcbaszállni az elnök. Rövid vasárnapi kortesbeszédét ugyanazok a fő gon­dolati elemek jellemezték, mint megelőző néhány állás­foglalását. Nevezetesen az Egyesült Államok megerő­södött világgazdasági pozíciója, s ami még lényegesebb, a reagani katonapolitikai lépések nyomán megszilárdult biztonsági helyzete. Mindezt az elnök nem alábecsü­lendő retorikai bűvészmutatvánnyal a világ általános biztonságának megerősödéseként ábrázolja. Hogy Rea­gan — választáspolitikai meggondolásokból mit és ho­gyan emel ki elnökségének háromévi teljesítményéből, ez — mondhatnánk — személyes dolga, s az Egyesült Államok belső ügye. Mégis roppant veszélyes illúziónak, önáltatásnak tűnik a mind sűrűbben ismételt propa­gandatézise a biztonságosabbá vált világról. Erről ugyanis az érintett kívülállóknak ellenkező vé­leménye van. Nem tekinthető véletlennek az amerikai külügyminisztériumnak minap átadott szovjet emlékez­tető időzítése. Ez a rövid dokumentum, amely azt teszi górcső alá, miként is teljesíti az USA a fegyverzetellen­őrzés és fegyverzetcsökkentés kérdésében vállalt jogi és politikai kötelezettségeit, önmagában is riasztó. Washington aláírta ugyan a SALT—2 szerződést, de nem volt hajlandó azt életbe léptetni. E lépés destabi­lizáló hatását az amerikai fél elmélyítette azzal, hogy Nyugat-Európában hozzálátott a Pershing—2 közép- hatótávolságú rakéták és a robotrepülőgépek telepíté­séhez. Minthogy ezek elérhetik a Szovjetunió területét, Washington lényegében megkezdte a SALT—2-ben fog­lalt előírások megsértését, utóbbiak ugyanis tiltják a szerződés megkerülését harmadik országok bevonásá­val. A szovjet állásfoglalás nyomatékkai figyelmeztet: nehéz elképzelni, hogy az Egyesült Államok vezetése ne lenne tisztában azzal, milyen következményekkel jár a védelmi és a támadó hadászati eszközök szerves köl- csönviszonyának a fölborítása. Mindezzel a szovjet do­kumentum azokra a rakétaelhárító rendszerekre, radar­állomásokra utal, amelyek tömegméretű kifejlesztése nagyjából a Reagan-kormányzat időszakára esik. Mondani szokták, napjaink biztonsága az erő, az elrettentés egyensúlyán nyugszik. Igaz, tegyük hozzá, de minél alacsonyabb szinten. És még ehhez is szükség van a bizalomra, az aláírt szerződések maradéktalan tiszteletben tartására. Enélkül az egyensúly is sebez­hető fogalom. GYŐRI SÁNDOR ClA-dosszié (I.) A „ciklon” és az ötödik pont Az Egyesült Államok Központi Hírszerző Ügynöksé­ge az utóbbi időben erőteljesen aktivizálódott. Ezt bi­zonyítja a tevékenységével kapcsolatos hírek megszapo­rodása is. Az új esztendő első napjaiban derült fény ar­ra, hogy a CIA lehallgatta Olof Palme svéd miniszter- elnök és a skandináv állam ENSZ-képviselőjének tele­fonbeszélgetését. A felvételt Palme kompromittálására próbálták felhasználni. Üjabb náci háborús bűnösről, nevezetesen Robert Jon Ver bélén belga SS-tlsztről és rendőrfőnökről tudódott ki, hogy az amerikai titkos- szolgálatok segítségével, azo k szolgálatában kerülte el a felelősségre vonást — távollétében Belgiumban halál­ra ítélték. S szintén a közelmúlt híre, hogy immár az Egyesült Államok sajtója is beismeri az amerikai titkos- szolgálatok gondosan megtervezett provokációja volt a dél-koreai utasszállítógép berepülése tavaly szeptember elsején a Szovejtunió távol-keleti légterébe. Mi az oka a CIA tevékenysége megélénkülésének? Most kezdődő sorozatunkban erre a kérdésre keressük a választ, s egyben betekintést nyújtunk a Központi Hírszerző Ügynökség múltjába Is. r‘^äSjä»i A CIA épületkomplexuma Washingtonban (Fotó: Der Spiegel — KS) Sok tétje van a választá­si évnek az Egyesült Álla­mokban. Elsősorban persze az, hogy ki lesz a Fehér Ház lakója. A világ szempontjá­ból nem sokkal kisebb je­lentőségű azonban egy má­sik ház vezetésének sorsa sem. Ez a CIA székháza. Az óriási, betonerődhöz hasonló épületben tízezer ember dol­gozik, föld alá süllyesztett komputerek egész erdeje végzi az adatok feldolgozá­sát. A választások nyomán dől majd el, hogy továbbra is az az ember — név sze­rint William J. Casey — marad-e a CIA főnöke, akit Reagan amerikai elnök sze­mélyesen szemelt ki erre a posztra. Casey alapvető fel­adata —, amelyet nagy lel­kesedéssel teljesít — az, hogy helyreállítsa a CIA 70­es évek derekán megtépá­zott tekintélyét, s továbbfej­lessze tevékenységét. A CIA történetének ezt a legújabb fejezetét és a még várható fejleményeket azon­ban nem lehet megérteni, a szervezet történetének leg­alább vázlatos ismerete nél­kül. Már csak azért sem, mert a Reagan megbízásából főszerepet játszó Casey sze­mélyileg is szorosan kapcso­lódik a CIA „őstörténeté­hez”. Megjelenése a szerve­zet csúcsán, éppen a Rea- gan-elnökség időszakában egyáltalán nem a véletlen műve. Amikor Casey elvégezte a jezsuiták által irányított ne­vezetes Fordham egyetemet, ahol tanárai erőszakossága és fékezhetetlen jelleme mi­att „ciklonnak” hívták, még csak 1934-et írtak. Ekkor az Egyesült Államoknak még nem volt központi hírszerző szolgálata. Roosevelt elnök 1940-ben foglalkozott elő­ször a kérdéssel, a döntés azonban csak a japánok Pearl Harbor ellen intézett támadása után született meg. Akkor az amerikai flot­ta óriási veszteségeit a nem központosított hírszerző szol­gálat rossz munkájának számlájára írták. Ebből a leckéből okulva hívta életre Roosevelt a Stratégiai Szob gálatok Irodáját (OSS). Ez a szervezet lett a CIA elődje. Az OSS vezetője Wil­liam Donovan ezredes, az amerikai üzleti és politikai világgal kitűnő kapcsolato­kat tartó ügyvéd volt. Mi­után az OSS a második vi­lágháborúban született meg, az első években tevékenysé­ge főleg a hitleri Németor­szág és Japán ellen irányult. Az ifjú William Casey már ekkor Donovan szolgálatá­ban állt. Elsősorban Svájc­ból, egy 150 hirszerzőből ál­ló, a német vonalak mögött megszervezett hálózatot irá­nyított. Svájci tartózkodása idején került személyes kap­csolatba az OSS egyik ve­zéregyéniségével, aki később a CIA történetének megha­tározó jelentőségű személyi­sége lett. Ez az ember, Ca­sey új pártfogója és barátja nem volt más, mint Allen Dulles, a hidegháborús idő­szak kemény politikát köve­tő külügyminiszterének, John Foster Dullesnek a fi­vére. Reagan kémfőnöke tehát ott állott már a CIA bölcső­jénél is. Tevékeny részt vál­lalt abból a munkából, amelynek során a második világháború végén Donovan és Dulles az OSS-t fokoza­tosan szovjetellenes irányba fordították. A szovjetellenes- ség és a hidegháború politi­kája indokolta, hogy a köz­pontosított amerikai kém­szolgálatot éppen a háború befejezése után, a béke re­ménységeit ígérő korszak hajnalán erősítették meg. Roosevelt halála után Tru­man elnök a kongresszus meghallgatása nélkül felosz­latta az OSS-t, és központi hírszerző hatóságot alakított ki. Az amerikai kongresszus 1947-ben elfogadta az úgyne­vezett nemzetbiztonsági tör­vényt. Ez gyökeresen átfor­málta az amerikai hírszerzés szervezetét és ezen belül hozta létre a ma ismert for­májában a CIA-t, a Közpon­ti Hírszerző Ügynökséget. Ennek a törvénynek a mai politikai helyzet szempont­jából is döntő intézkedése az volt, hogy felállította a Nemzetbiztonsági Tanácsot (National Security Council, NSC). Ennek tagjai az elnök, az áléinak, a külügyminisz­ter és a hadügyminiszter. A tanácsnak kiterjedt appará­tusa van, amelyet a min­denkori nemzetbiztonsági fő­tanácsadó vezet. A CIA szer­vezetét az 1947-es törvény a Nemzetbiztonsági Tanács alá rendelte. Ez magyarán azt jelenti, hogy a Fehér Ház la­kója, az Egyesült Államok mindenkori elnöke szemé­lyesen felel a CIA döntései­ért. A törvény második kö­vetkezménye az volt, hogy a nemzetbiztonsági főtanács­adó kulcsszerepet kapott az Egyesült Államok politiká­jának intézésében és a tör­ténelmi tapasztalatok sze­rint időnként az ország má­sodik leghatalmasabb embe­révé vált. A nemzetbiztonsá­gi törvénynek ezek az intéz­kedései azóta is megvála­szolhatatlan kérdések egész sorát vetik fel. " A nemzetbiztonsági tör­vény öt pontban határozta meg a CIA kötelességeit. Az első négy pontot a hírhedt­té vált ötödik gyakorlatilag érvénytelenné tette. Ez az ötödik pont ugyanis kimond­ja, hogy a CIA „másfajta fel­William J. Casey, a mos­tani főnök. (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) adatokat is teljesíthet”, ha erre a Nemzetbiztonsági Ta­nácstól utasítást kap. Ez vol­taképpen korlátlan cselek­vési szabadsággal ruházta fel a CIA vezetőit... (Folytatjuk) <-i -e.) Következik: II. A titkos hadműveleti osztály.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents