Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-29 / 24. szám
4- NÉPÚJSÁG 1984. január 29. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Nyugdíjbamenetel előtti szabadság Pásztor Gyula, Paks, Rákóczi u. 3. szám alatti lakos ez év április 22-én tölti be 60. életévét. Munkahelyén érdeklődésére azt a választ kapta, hogy nyugdíjbamenetel előtti szabadság csak akkor illeti meg, ha már betöltötte a 60. életévét. Érthetetlen számára, miért utána kapja meg a szabadságot és miért nem előtte? r Dr. Deák Konrád az alábbi tájékoztatást adta: „A Munka Törvénykönyve 27. § (1) bekezdése kimondja: A felmondási idő 15 naptól hat hónapig terjedhet. Ezen a kereten belül a felmondási idő mértékét a munkaviszonyban töltött idő tartamától és végzett munka jellegétől függően a kollektív szerződés határozza meg.” A (2) bekezdés szerint: „A munkáltató és a dolgozó az előírtnál hosszabb, de hat hónapot meg nem haladó felmondási időben is megállapodhatnak.” „Nyugdíjbamenetel előtti szabadságot” a Munka Törvénykönyve nem ismer, ellenben a 27. § (3) bekezdése ekként rendelkezik: „A munkáltató a felmondási idő egy részére vagy annak teljes tartamára a dolgozót a munkavégzés alól felmentheti.” Ha a munkáltató mond fel, a felmondási idő egy részére a dolgozót fel kell menteni a munkavégzés alól, s a kötelező felmentés időtartamát 15—30 nap között a kollektív szerződés állapítja meg a felmondási idő mértékének figyelembevételével. Felmentheti a Telefonszámunk: 16-211 munkáltató a dolgozót ennél hosszabb időtartamra, akár az egész felmondási idő tartamára a munkavégzés alól, de ez nem kötelező, ön — tanácskérése szerint — 1984. április 22-én tölti be 60. életévét. Ha ön most mond fel, a munkáltatója nem köteles felmenteni a munkavégzés alól, .ez a kötelezettsége csak akkor áll fenn, ha ő, a munkáltató mond fel. A munkáltató viszont azzal az indokkal, hogy ön elérte a nyugdíjkorhatárt, csak 1984. április 23-án mondhat fel, tehát csak ettől az időponttól kezdődően mentheti fel önt a munkavégzés alól, ekkor viszont „a dolgozó kívánságának megfelelő időpontban, összefüggően vagy részletekben kell” a felmentést megadni. Ismételten kihangsúlyozzuk, hogy nem „nyugdíjbamenetel előtti szabadságról” van szó, hanem arról, hogy ha a munkáltató mond fel, biztosítania kell új munkahely keresésének a lehetőségét a dolgozó részére, tehát fel kell mentenie a munkavégzés alól, hiszen ha ezt nem tenné, a dolgozónak nem volna lehetősége új munkahelyet keresni. Nos, ezt az alapvető szabályt nem módosítja a Munka Törvénykönyve arra az esetre sem, ha a dolgozó nyugdíjba megy és — esetleg — már nem kíván új munkahelyet keresni. A felmondási időre vagy annak részére felmenteni a munkavégzés állói örat csak 1984. április 22-ét követően tudja munkáltatója és ekkor kötelessége is, ha ő mond fel az ön életkorára itekintettel.” Meleg víz Somi Benjáminná szekszárdi olvasónk a következő kérdéssel fordult szerkesztőségünkhöz : „Mikorra várható, hogy szombaton és vasárnap is rendszeresen lesz meleg víz? Mi az oka annak, hogy a fűtési szezon megkezdése óta ezekre a napokra nem biztosítják a meleg vizet?” Sokszor telefonált már, a vezetőkkel is beszélt, de egyértelmű választ senkitől sem kapott a városgazdálkodási vállalatnál. Balogh János, a városgazdálkodási vállalat műszaki igazgatóhelyettese az alábbi választ adta: „Az ön lakásának hőellátását is biztosító B/3 jelű hőközpontunk körzetében 1983. X. 10. és XII. 16. között 28 alkalommal végeztünk a lakásokban méréseket. Méréseink során megállapítottuk, hogy a használati meleg víz (továbbiakban: hmv) ellátásra vonatkozó jogos panaszok — amikor a hmv hőmérséklete a 40 Cel- sius-fokot nem érte el — csupán négy alkalommal (november 12., december 10., 11., 13.) és minden esetben az esti órákban voltak. A fenti hőközpont' körülbelül 150 lakás hőellátását biztosítja. A tervezés fázisában megállapított (TSG—61 Országos Tervezési Irányelvek szerinti) hmv-csúcsfo- gyaszfós értékei a valóságban nagyságrenddel nagyobbak. Tekintettel arra, hogy a hmv-itermellő berendezés fent ismentetett kapacitásra lett kialakítva, a csúcsfogyasztási időszakban a panaszmentes hmv-ellátást mindenkor biztosítani nem tudjuk. Ennek kiküszöbölésére a hmv-csúcsfogyasztások előtt a hőközpont üzemében módosításokat eszközlünk, melynek hatására a panaszok mérséklődnek.” Lemaradó utas Salamon József né szaká- lyi lakos leveléből: „Fiam katonai szolgálatot teljesít Siklóson. December 4-én itthon volt és este a pécs—harkányi gyorsjáratú busszal szeretett volna visz- szamenni, ami Szakályban 18 óra 39 perckor van. A buszsofőr meg sem állt, csak fényjelzést adott és továbbhajtott. A buszon nem voltak olyan sokan, hogy egy katona ne fért volna fel.” Albert Ferenc, a pécsi 12. számú Volán Vállalat igazgatóhelyettese a következő választ adta: „1984. december 4-én a Veszprém viszonylatú autóbuszjáratunk menetokmányait ellenőrizve megállapítottuk, hogy Szakály—Bony- hád között mintegy 47 fő utaslemaradás volt. Gépkocsivezetőnk a panaszolt megállóban megállt, de utast az autóbusz maximális terheltsége miatt felvenni már nem tudott. Közöljük, hogy munkaszüneti napokra (vasárnap) Veszprémből 17.30 órakor autóbuszjárat indul Pécsre, amely Szakályt 20.09 órakor érinti. Amennyiben fia a mentesítő járatot igénybe veszi, a Pécsre, illetve Siklósra történő eljutása biztosított lett volna.” Ml VÁLASZOLUNK A tanácsi kezelésÍ ben levő állami földek mezőgazdasági hasznosításáról szóló korábbi jogsza----------- bályt módosítja a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter 29/1983. (XII. 30.) MÉM számú rendeleté, amely szerint a haszonbérlő a tanácsi kezelésben levő belterületi föld használatáért évente megyeszékhelyen, valamint országos jelentőségű üdülőterülettel rendelkező városokban és községekben négyzetméterenként legfeljebb 2 Ft, egyéb városokban és községekben négyzetméterenként legfeljebb 1 Ft haszonbért tartozik fizetni. A pénzügyminiszter 63/1983. (XII. 30.) PM számú rendeleté a gazdálkodó szervezetek egymás közötti viszonyában a késedelmi kamat mértékéről szól és kimondja, hogy a gazdálkodó szervezetek egymás közötti pénztartozásaik határidőn túli teljesítése esetén — a rendeletben megjelöltek kivételével — a késedelmi kamat évi 20 százalék. A magánszemélyek forgalmi adójáról szóló korábbi jogszabályt módosítja a pénzügyminiszter 65/1983. (XII. 30.) PM számú rdendelete. Az új szabályozás szerint forgalmi adó alá esik a magánszemélyek által a) előállított ipari termék, gépi adatfeldolgozási termék értékesítése vagy a végzett szolgáltatás; b) bérfőzésben előállított gyümölcspálinka magánszemély részére történő értékesítése; c) automata gépeknek rendelkezésre bocsátása a játékosok részére közvetlenül; d) az arra kijelölt üzletekben konvertibilis valutáért to. vábbeladásra vásárolt cigaretta, szivar, dohány. Tudni kell, hogy az általános jövedelemadóról szóló jogszabályban meghatározott közületi szervek kötelesek a kisiparosok részére történő kifizetéskor a számlában feltüntetett forgalmi adót levonni és azt a kisiparos telephelye szerint illetékes adóközösséghez átutalni, a kisiparos pedig köteles az általa adott számlán feltüntetni a termék vagy szolgáltatás adókötelezettségét és a forgalmi adó mértékét, valamint a telephelye szerint illetékes adóközösség címét és bankszámla számát. Módosult az ifjúsági takarékbetétről, valamint a fiatal házasok áruvásárlási kölcsö- néről szóló korábbi jogszabály is, és a pénzügyminiszter 68/1983. (XII. 30.) PM számú rendelete szerint öt éven át történt rendszeres betételhelyezés esetén a kedvezményezett a betét után a kamaton felül prémiumban is részesül. A fenti valamennyi jogszabály a Magyar Közlöny 1983. évi 63. számában jelent meg és 1984. évi január hó 1. napján hatályba lépett. A Magyar Közlöny idei 1. számában jelent meg és ugyancsak 1984. január 1-én lépett hatályba az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének a munkakönyvek kiállításáról, kezeléséről, nyilvántartásáról, a munkakönyvbe történő bejegyzésekről szóló korábbi jogszabály kiegészítő és módosító 2/1984. (I. 1.) ÁBMH számú rendelkezése, amely szerint munkakönyv nélkül alkalmazható a termelőszövetkezeti tag a termeilőszövetkezet vezetőségének írásos engedélyével, az abban meghatározott időtartamra, továbbá a szünidő tartama alatt, vagy azon túl a középfokú oktatási intézmény vezetője által adott írásbeli engedéllyel munkát vállaló tanuló. DR. DEÁK KONRÁD a TIT szekszárdi városi szervezetének elnöke A szakcsi hírversíró nyomában Tóthpál József, a szakcsi hírversíró negyvennégy éve halott, de emléke az emléke zők révén él. Munkásságának dokumentumait ma is őrzik. Jogosan. A hírverselés művelői elfogytak. Ahogy letűnt az a kor is, mely életre hívta a műfajt. Mikor volt az ? Régen. Akkor, amikor elkezdődött a parasztság polgárosodása. Ekkor kezdett csökkenni a népdal, a népballada hagyományos szerepe a parasztság életében, és kezdett elterjedni az újságolvasás. A hírverselés az újságot pótolta, az volt a dolga, hogy igaz történetet adjon elő. A hírversek azokról a falusi emberekről szóltak, akik jól ismerték egymást és akiket a hírversíró is ismert. Bizonyos hírességet biztosítottak annak, akiről írtak. Gyilkosságokról, rablásokról, hűségről, hűtlenségről verseltek. Tóthpál Józsefről és a többi hirversíró munkájáról Illyés Gyula is ír a Puszták népében. Mi Szakoson kutattuk az emlékeket. Karácsony Imre: Hát az úgy volt... Az Üj Élet Termelőszövetkezet irodájában Bessenyei Zoltán tsz-elnök mutatja a megsárgult papírokat, melyeken szinte kiabál a nagybetűs cím: „Szakcs és Vidéki Hírek”, aztán alatta: „Irta Tóth-Pál József, hír-versíró”. Utána pedig következnek két oldalon a verssorok. Végül: „Moosz Könyvnyomda Dombóvár”. Fel is olvas néhányat közülük az elnök, akitől megtudjuk, hogy a szakcsiak büszkék a hírversírójukra. Az idősebbek, akik ismerték, emlékeznek rá, őrzik a műveit. De a fiatalabbaknál is megtalálható már néhány fénymásolt példány. Féltett kincsként. A tsz-irodában Braun Henrik kalauzolásával indulunk emlékezőket keresni. A havas utat taposva azon tűnődöm, hogy vajon milyen ember volt Tóthpál József. A választ Papp Istvánék- nál kapom meg. — Alacsony termetű volt, a fejét mindig hátraszegve tartotta, a szemével állandóan hunyorított. Kopott, rongyos és piszkos öltönyben járt, a lábán kötött tutyi, a kezében láncos bot. A vállán lógott egy madzagfülű csumaszatyor, abban voltak a versei. A kalapján galamb- toll. Mivel télen-nyáron vándorolt, mindig ott aludt, ahol ráesteledett. Nyáron pajtában, fészerben, télen istállóban. Mindig elkerült a pincék felé is, mert szerette a bort. Ha valami hírt hallott, nyomban megvolt a vers a fejében. Egy vallásos, ám kicsit ittas asszonynak a szőlőhegyen például ezt rögtönözte: „Sárbú vót a föcskefészek, — szentes asszony mér vót részeg? — Vörösborbú sokat ivott, — A búzába forgolódott.” A mondás szerint nem maradt megválaszolatlanul a költemény — „Szakcsi kőttő, híres kőttő — Mégis azér semmiérő. — Sokat vásáll a kőttésbű, — Mégis szűkön a kenyérbű.” A vándor hírmondó Somogy és Tolna megye mintegy negyvenhárom településén fordult meg rendszeresen és reklámozással is foglalkozott. Csizmadiák és suszterok —, A Magyarhoz messze vagytok. — Nézzétek a kirakatát — Ott láttak szép cipőt, csizmát.” Ezekért a sorokért hol pénz, hol élelem, hol szállás „járt”, de a legfontosabb az volt — hallhattam az em- lékezőktől —, hogy a módosabb réteg bizalmát elnyerje. Irt is róluk elég sokat. * A nyolcvanéves Karácsony Imre bácsi sincs szűkében az emlékeknek. Érkezésünk után mindjárt elmesél egy történetet, aztán elmond egy verset is:„— Szűrő, szita, tejeslábos, — megszökött a nagykocsmáros. — Ütnak indult a múlt héten, — elfogták a határszélen. — Hurkába vitte a pénzét — A csendőrök azt is nézték. — Én is olyan hurkát vennék, — Jaj, de nagyon boldog lennék!” — De tudok ám én még valamit, csak nem jut hirtelen eszembe... — Azt mesélje el — szól közbe Braun Henrik — amikor a bíró fiának a ruhája ottmaradt a menyecskénél, a bíró meg azért fizetett, hogy ne kerüljön bele a versbe. — Hát az úgy volt — kezdi Karácsony Imre bácsi a történetet, s közben már kuncog is kicsit —, hogy a biró fiát ott érte a menyecskénél a menyecskének az apósa. Észrevette az öreg, hogy a bírónak a fia ment arra és bekátott, aztán meg súgott is valamit a menyecskének. Biztosan azt, hogy este gyün. A menyecske ura meg levót vidékre. Ácsmester volt. Oszt mikor a fiú elment, a menye mindjárt ágyruhát cserélt. Gyanús volt ez az öregnek, hogy mér csinálja a menye, mert hát a fia nincs itthon. A szobájuk a konyhaajtóra nyílott, az öreg meg az istállóban aludt. Éjféltájba fölébred, megnézi, hogy úgy van-e az ajtó, ahogyan hagyta. Hát nem úgy vót. Szépen kinyitotta. Hát a menyecske mellett ott feküdt a bírónak a fia. — Na, fiam, meggyütté? — kérdi. Az meg mukogott. — Ne szóljon neki, mert elfáradt! — mondja a menyecske. Te, ez a ruha nem a Jóskáé! — szedte az öreg a karjára. Két család lakott egy házban, ment fölkelteni azokat is. — Gyertek csak ki, van itt valaki, de nem a Jóska! De mikor mentek be, addigra a biró fia fölhúzta már a csizmákat, meg a nagykabátot, gatyába, kala- patlan, aztán futóra ... Az öreg másnap elvitte a községházhó a ruhákat, átadta a bírónak: — Nem tudom, kié ez a ruha — azt mondja —, ott volt minálunk. A bíró meg csak nézte: — Ismerős, hát hagyja itt! — Nem mondta, hogy az ü fiáé. — Hun jártál az éjjel, édes fiam? — kérdi tüle, az meg elmondta. Aztán mikor gyütt a faluba a Tóthpál, a bíró má leste. Mindjárt ment hozzá, hogy ne tegye be a versbe, megfüzeti. Azt akkor megegyeztek egy összegbe. Papp István: Mindig úgy járt a pincék felé, a hegyekben is. Sokat füzeteit a bíró, így nem került bele a versbe. — Honnan (tudta meg ezt az esetet ? — kíváncsiskodom. — Tudott az mindent. Ritkán volt Szakcson, mert ugye j(árita a környéket. Ebbőd élit, a létfenntartáshoz kellett neki. Bort, ennivalót, szállást adtak neki ... Hogy tetszett-e mindenkinek a vers? — kérdez vissza Karácsony Imre, majd válaszod ás. — Nem tudok róla, hogy valakinek nem tetszett volna, mert olyan -szépen elrakta, hogy. Várjon csak, eszembe juitott egy döbröközi verse — mondja, majd szavalja is. — „Döb- röközön egy hadifogoly hazaérkezett, — A kis feleségével nem is beszélhetett. — örömmel ment haza, körösz- tül a réten — A kis felesége lógott a kötélen.” — Hát ezt a hírt hogy szerezte Tóthpál? — Hogyan? Hát úgy, hogy aimáikor bement egy faluba, mindig azzal kezdte: „Haha- haj, na mi újság?” Aztán amikor mondták neki, azt kérdezte: „Hát még?” Nem írt az ortit semmit. Akkor fejbe tudta tartani, otthon aztán megírta. Már szedelőzködün/k, indulnánk vissza. Imre bácsi kísér bennünket. Az ajtóban búcsúszó helyett visszahivatunk. A jó meleg szobában, a Baki-hegy levét kóstolgatva előjönnek a kocsolad versek arról az emberről, aki csak rá akart ijeszteni az ipára, de agyoncsapta. — Még egy volt ám, az meg így szólt: — ,/Kocsola községben sokan szaladtak, — Egy kőműves legényt kiásni akartak. — Rászakadt a nagy part, ott leibe halálát, — Sokan kürüűálliták gyászos koporsóját.” Elapad aztán az emlékezés, ami azt tanúsítja, hogy Tóth pád József nem volt országos hírű költő, csak egy .figurázó” ember, az egyszerű ember ék krónikása, aki a ■népköltészetet „művelte”. (Ékes)
