Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-29 / 24. szám

1984. január 29. Képújság 3 fl társadalmi tulajdon védelme Milyen lesz Paks 2000-ben ? Új válaszok egy régi kérdésre A paksiak remélhetőleg 2000-ben is látni fogják ... szárnyashajók és jachtok né­Két évvel ezelőtt lapunk­ban interjút közöltünk arról, hogy Tolna megyében a tár­sadalmi tulajdont hogyan tiszteli a lakosság, milyen gondokkal jár a rendőrség szakembereinek munkája, s miként segítik ezt az üze­mekben, gyárakban. Az az­óta eltelt idő minden bi­zonnyal újabb tanulságokat adott. Ezekről kérdeztük Je- lics Miklós rendőr őrnagyot, a megyei főkapitányság népgazdasági és társadalmi tulajdonvédelmi osztályának megbízott vezetőjét. — Mindenekelőtt azt sze­retném elmondani, hogy a társadalmi tulajdonban kárt okozó — ismertté vált — bűncselekmények száma az elmúlt két évben összessé­gében nem emelkedett Tolna megyében. A lakosság előtt már ismert totócsalás kivé­telével nagy kárral járó, köz­nyugalmat jelentősen zava­ró, közfeltűnést keltő bűn- cselekményt nem követtek el. A bűnügyi helyzet alakulá­sát mutató számadatok az elmúlt két évben lényegében azonos szinten maradtak: 1981-ben 654, 1982-ben 651 olyan büntetőeljárást foly­tattunk le, aminek a káro­sultja a közvagyon volt, az 1983-as év némi emelkedés­sel zárult. A bűncselekmény­fajták közül a lopás részará­nya az összes társadalmi tu­lajdon elleni bűncselekmé­nyekből 41 százalék, ez csök­kenő, a betöréses lopás emel­kedő, de a sikkasztás, a csa­lás és az orgazdaság csökke­nő tendenciát mutat. — Az előidéző okok alapjá­ban véve nem változtak. Bűnügyeinkből megállapítha­tó, hogy az őrzés, tárolás hi­ányosságai, a belső szerve­zetlenség, a bizonylati fegye­lem lazaságai, a felelőssé­gi rendszer sokszor rendkí­vül laza beszabályozottsága, az ellenőrzés hiánya vagy felszínessége ma még gyak­ran teremt olyan helyzetet, amire építetten bűncselek­ményeket, bűncselekmény- sorozatokat követnek el. Olyan tényezők, mint a ke­reslet-kínálat, igények és le­hetőségek, egyéni, csoport- és társadalmi érdek közötti különbözőség... Bennünket ebben a munkában az az elv vezérel. * hogy a szocialista büntetőjognak nem a bünte­tések súlyosságában kell hogy legyen az ereje, hanem abban, hogy a bűnelkövetők számára a felelősségre vonás elkerülhetetlen legyen. — A közelmúltban néhány kirívó esetről szereztünk tu­domást. Szeretnénk ezekről részletesebb információt kö­zölni lapunkban. — Mint mondottam: a köznyugalmat jelentősen ir­ritáló gazdasági bűncselek­ményt nem követtek el. Az más kérdés, hogy egy-egy üggyel a lakosság többet és tovább foglalkozik, mint ál­talában, ami a fokozódó ér­zékenységet tükrözi, ennek örülni lehet. Néhány idevá­A termékszerkezet korsze­rűsítését, a gyár választéká­nak szélesítését, technológiai sorok és kulcsrakész termék­komplexumok szállítását, valamint — ezzel párhuza­mosan — a kereskedelmi- piaci tevékenység javítását tűzte ki célul az 1984-es év­ben a Láng Gépgyár. A ter­vek szerint a tavalyinál 200 millió forinttal nagyobb lesz az idén a gyár termelésének értéke, amely hozzávetőleg 1,2 milliárd forint lesz. En­nek közel 40 százalékát az energetikai gépgyártás adja, további 30—30 százalékot tesz ki a vegyipari és élelmi- szeripari gépek, berendezé­sek aránya. Az energetikai gépgyártásban nagy jelentő­ségű a különféle turbinák — a 200 kilowattostól egészen a 150 megawattos teljesít­ményűig — gyártása, a ka­zánok, valamint a különle­gó — a nyomozás adatait tar­talmazó — ügyről: a TITÁN szekszárdi fiókjánál dolgozó 11 személy 5 kívülállóval ösz- szejátszva több mint egymil­lió forint kárt tudott okozni hivatali beosztással való visszaéléssel, az ellenőrzési lazaságok kihasználásával, az ügyviteli utasítások be nem tartásával. A bogyiszlói Du nagy öngye Téesz sérelmé­re öten — élükön a termelé­si főmérnök — fakitermelés­sel összefüggésben hűtlen ke­zeléssel, sikkasztással és vesztegetéssel okoztak kárt. Folyamatban van még a nyo­mozás a Szekszárdi Húsipari Vállalat sérelmére elkövetett lopás ügyében, a gyanúsítot­tak közel 6 mázsa, exportra szánt, főtt tarját loptak ki az üzem területéről. A Moson­magyaróvári Kötöttárugyár hőgyészi gyáregységénél 8 személy folyamatosan fona­lat, félkészterméket, készárut lopott ki a laza portai ellen­őrzést és pontatlan árunyil­vántartást kihasználva. Egy hőgyészi család 3 tagja mint­egy 300 000 forint kárérték­ben követett el folyamatosan kisebb-nagyobb értékben úgyszólván megszámolhatat- lan rendbeli lopást, olykép­pen, hogy azoktól a vállala­toktól, tsz-ektől, intézmé­nyektől, kiskereskedelmi egy­ségektől, ahol munkájukkal összefüggésben megfordultak, ami kezük ügyébe került, azt ellopták. A károsultak felkutatása jelenleg is folyik. A Borsodi Vegyikombinát szekszárdi gyáregységénél a kötelező bizonylati és ’nyil­vántartási rendet sértették meg, jogosulatlanul kedvez­ményes áron értékesítették a termékeket. — Már azért is el kellett ezeket mondani, mert megle­hetősen sokféleképpen halla­ni az ügyekről, s a lakosság megfelelő informálása la­punk kötelessége... — A megítélések kétségte­lenül lehetnek többfélék, az is igaz, és erre utaltam már, hogy még megtalálható a kö­zömbösség is, de az ilyen és hasonló bűnügyekre való la­kossági reagálás a közvagyo­nért érzett felelősség erősö­dését mutatja. — Az üzemi rendészeti munkáról mi a véleménye? — A rendészeti munka szükségessége vitathatatlan, sokkal nagyobb a felelőssé­gük, mint sokan gondolják. Nagy szerepük lehet és van is a megelőzésben, hisz ab­ban a közegben élnek és dol­goznak, ahol az elkövetési le­hetőségek megteremtődhet­nek, melyek az ingatagokat elkövetésre csábítják. Jól irányzott intézkedéseikkel, a gazdasági vezetők figyelmé­nek felhívásával elejét vehe­tik emberi sorsok kisiklásá­nak, károk bekövetkezésé­nek. Feladatuknak — lehe­tőségeik határán belül — eleget is tesznek. A mun­kánkhoz nyújtott lakossági, rendészeti segítség közreját­szik abban, hogy a Tolna megyei Rendőr-főkapitány­ges atomenergetikai beren­dezések előállítása. Az élel­miszeripar megrendelésére elsősorban paradicsom- és gyümölcsfeldolgozó gépsoro­kat, valamint cukoripari be­rendezéseket készítenek. A gyár 1984-ben kiemelt gyártási feladatokat is telje­sít. Algériába például csir- kehulladék-feldolgozó üze­met szállítanak. Felújítják a Mohácsi Farostlemezgyár kazánját és a Pécsi Hőerőmű 50 megawattos turbináját. Csehszlovákiába atomener­getikai berendezést — védő- henger-megfogó szerkezetet — szállítanak, — és a Ganz- MÁVAG mellett alvállalko­zásban elkészítik az atom­erőműveknél alkalmazott kazettaátrakó berendezése­ket. A Láng Gépgyár az idén is jelentős külkereskedelmi megrendeléseknek tesz ele­ság és szervei az ismeretlen tettesek felderítésében ered­ményesen dolgoznak. — A témát közelítsük meg arról az oldalról, ahol rit­kábban látható munka van egy ügy felderítése folyamán. Például a belső ellenőrök, üzemrendészek, önkéntes rendőrök tevékenységére gondolok, sőt, talán úgy is fogalmazhatok, hogy aktí­vabbaknak kellenne lenni a fentebb említett beosztásban dolgozó embereknek. — Az elkövetést elősegítő okok sokfélesége szükséges­sé teszi a különböző szervek, intézmények funkcionáriu­sainak összehangolt részvéte­lét az ügyek felderítésében, vizsgálatában, így és ezen az úton jutnak szerephez az el­lenőrök, üzemrendészek és önkéntes rendőrök. Itt lehet szó arról is, hogy ki-ki a maga jogkörét, beleértve szakértelmét és lehetőségét, latba vetve tanulmányozza és értékeli területét, von le esetleg bűnügyileg is figyel­met érdemlő következtetést, majd tesz ellene intézkedést. Szembeötlő ez azokban az esetekben, amikor bűnügyi vizsgálatot végzünk, bizony láthatóvá válik, hogy hol és mikor lehetett volna meg­előzni vagy megszakítani a bűnös folyamatot. Ezeket mi okulás céljából az illetékes szervek részére megküldjük. Az a tapasztalat, hogy e posztokon többnyire a köz­vagyon védelmére jól felvér­tezett emberek ténykednek. — Végül szívesen halla­nánk arról, hogy az új gaz­dasági munkaközösségek ho­gyan „illeszkednek” bele az új helyzetbe, s ebből követ­kezően milyen további ten­nivalókra hívják fel a lakos­ság figyelmét... — Az új gazdasági mun­kaközösségek létrehozásának normái szerint e tevékenység gazdasági, jogi, irányítási, ellenőrzési feltételeit a tár­sadalmi érdekkel összhang­ban kell szabályozni, gon­doskodni arról is, hogy kap­csolódjanak szocialista üze­mekhez. A gazdasági mecha­nizmusba való beépülést ez garantálja. A gazdasági mun­kaközösségek . nem nagy múltra tekintenek vissza, ezért kriminalitásukról, bűn­ügyi fertőzöttségükről nem lehet beszélni.. Folyamato­san tanulmányozzuk tevé­kenységük gyakorlatát, az így szerzett tapasztalatokat a védelemszervező, megelő­ző munkánkban hasznosítjuk, tájékoztatjuk az illetékes párt- és állami szerveket, ha intézkedéseket javasolunk vagy kezdeményezünk. Ed­dig néhány olyan jelenséget már felismertünk működé­sükben, amelyek ugyan rendőri beavatkozást nem in­dokoltak, de esetleges bűn- elkövetési módszerként a jö­vőben figyelmet érdemelhet­nek, ám sietek hozzátenni, hogy ezek sem újszerűek, nem mondhatók egyedül e működési formák sajátjának. PÁLKOVACS JENŐ get. A tervek szerint a szo­cialista piacon 12 millió ru­bel értékben adnak el ter­mékeket a külkereskedelmi vállalatok közvetítésével, a tőkés piacra pedig négymil­lió dolláros kivitelt tervez­nek. Élelmiszeripari gépeik fontos piaca a Szovjetunió, ahova az idén államközi megállapodás alapján töb­bek között tíz paradicsom­feldolgozó gépsort szállíta­nak. A műszaki fejlesztés egy­úttal lehetőséget kinál a ter­mékszerkezet korszerűsíté­séhez is. Idén új gyártmá­nyok prototípusait mutatják be: ilyen például az az új szennyvíztisztító berendezés, amely kisebb ipari üzemek és kommunális intézmények szennyvíztisztítási gondjait oldja meg. A címben foglalt kérdés nem új és nem is itőlünk .származik. A paksi könyvtár igazgatója, Herczeg Ágnes, még aktív tanár koráiban, tette fel nyolcadikosainak, akiknek válaszait egy 1976- os cikkünkben összegeztük. Az akkori gyerekek egy se­reg vágya — emeletes, tágas építkezés, új lakótelep, vá­rosközpont, vasútállomás — azóta részben vagy egészben már megvalósult. Az ,,óriá- si”-nak képzelt iskolai könyvtár szintén, ha niem is ilyen méretekben, de minden igényt kielégítően. Mozgó­járdára, ia többszintes sztrá­dáikon száguldó viililianyautók- ra, főleg pedig a sugárfüg­gönnyel szigetelt strandira, ami szintén szerepelt laz ak­kori álmok közt, még várni kéül. — Ügy lett volna jó, ha az 1975-ös VIII. osztály tegjiait újra megkérdezhettük volna ugyanarról. Jobb, ha az új­ságíró nem ábrándozik — ebből semmi se tett. Az osz­tálytársak szétszóródtak, van aki Moszkvában tanul közü­lük, más Kecskeméten, több­ségük holléte azonban isme­retlen, idlőkerítésükire nem vállalkozhattunk. Az újrakérdezésre azonban igen, amiben Oláh Mihály, a paksi II. isz. Általános Iskola igazgatója volt segítségünkre. Huszonheten válaszoltak, a nyolcadik A osztályból. A kérdés nem változott: „Mi­lyen lesz Paks 2000-ben?” Sci-fi ? Mielőtt a válaszok részle­teibe merülne, engedjen meg az olvasó egy fi.gyelmezt etésit. Az évezred utolsó esztendeje 16 év múlva köszönt reánk, ami a 2—3-szor tizenhat évet megéliteknek könnyen fel­mérhető intervallum, de va­lakinek, aki ma még össze­sen sincs 16 éves, holdbéli, vagy legalább a tudományos- faintasztiikus regények színte­rével felérő távolság. Ne tes­sék tehát csodálkozni, ha a gyerekek fantáziája itt-oitt kissé meglódul. Inkább örül­jünk annak, hagy van kép­zelőerejük. Hadd utaljunk arra, hagy élünk nóhányan az országban, akik 14 éves korunkban se atomerőművet, se interkontinentális ballisz­tikus rakétát, se szuperszoni­kus repülőgépet, de italán még (televíziót se tudtunk el­képzelni ... Paks ma is az ország szer­ves része. Mi sem természe­tesebb, minit az, hogy a nyol­cadikosok 2000-ben is ilyen­ként képzelik el, és vála­szaikkal az ország egészének vélt-remélit állapotára utal­nak. Szivünk szerint mind a huszonhetük sorait idéznénk (az olykor meglepő helyes­írási hibákkal együtt), de er­re nem lévén tehetőség, vá­logatni, tömöríteni és csopor- tosítaá vagyunk kénytelenek. Előbb a meglódult fantázia birodalmából... A város fölé üvegkupola borul majd, kiküszöbölve az időjárás viszontagságait. A rabotok általánosak lesznek, sőt Mukli Zoli szerint „a rendőrökre sem lesz szük­ség, mert azok munkáját is robotemberek fogják végez­ni”. Mindenkinek lesz autó­ja, elsősorban elektromos meghajtással. A közlekedés ingyenes, a mozgójárda min­dennapi, mellyel a város re­pülőterét is meg lehet köze­líteni. Visszatér a „nyereg- vasút” elképzelése, mely alatt valószínűleg függesztett ma­gasvasút értendő. A Dunát pesitik be. Reálisabban Közelebb kerülve a való- szerű valósághoz, Patrik Pé­ter így vélekedik: „Paks most már állandóan csak fej­lődni főig és ez a folyamat csak sokára ér véget.” He­gedűs László meg éppen így: „2000-ben Paks Magyarország legnagyobb és legfejlettebb városai közé fog tartozni.” Ennek elsődleges oka az atomerőmű, de más üzemek — így elsősorban a konzerv­gyár — fejlődése is várható. Meglepő isokan foglalkoznak az egészségügy előrehaladá­sával, a fájdalommentes mű­tétekkel, a rák gyógyíthaitóvá válásával, és azzal, hogy „Egy kórház is felépül, amire nagy szükség van.” (Niki Erzsébet) „Paks lakóinak élete kényel­mesebbé válik. Gondolok itt a kábeltelevízióra, lakásból történő ügyintézésre vagy vá­sárlásra ... Paksat... mivel az atomerőműben kevés szak­munkás dolgozik, zömmel ér­telmiségiek lakják majd, ezért hatalmas kulturális igényekkel keli számolni” — véli Faragó László, akii bi­zakodik, hisz „minden lehe­tőség meg lesz arra, hogy az emberek boldogan éljenek.” Pach Éva, akii bár a jövő­vel kapcsolatban alaposan leszed minden féket a fan­táziájáról, maga is érzi, hogy inkább csak játszik a gon­dolatokkal. Végül közli: „Én nem szeretnék ilyen világban élni, minit amilyent leírtam. Ez megfelel, amilyen most van.” Sejfhetőleg azombhn nem mindenkinek és nem min­denben. Igények Az elképzelések ugyanis a mai hiányérzetet is tükrö­zik. A válaszolók több, minit fele emlékezik meg a maj­dani dús parkokról és feltű­nően sokan foglalkoznak a környezetvédelemmel. Olykor (tegyük hozzá, hogy nem is ■indokolatlanul) elég pesszi­mistán : „A környezetvédelem erősen fejlődik és romlik ... A Dunában nem lesz élet a ísok szennyeződéstől, A há­lák elpusztulnak a növé­nyekkel együtt.” (Apáti Zol­tán) A már most közismertté vált uszoda tervezése szinte mindenki fantáziáját meg­mozgatja. Sokain többet is kí­vánnak, ezenkívül sportpá­lyákat, vízi életet. A pénzzel se tehet minden rendben. „A pénz értéke le­csökken, Kivonják a forga­lomból.” (Szaikiter János). Jó lenne tudná, hogy a mai ár­emelkedések mennyire moti­válták Nagy Kollár Helgát vagy Kobilmann Károlyt. Előbbi úgy véli: „16 év múl­va minden drágább tesz, ezért megszűnik a fizetés és mindenki a szükségleteinek megfelelően vihet haza árut az üzleteikből, de ha valami­ből többet vinnének el, ak­kor az lopásnak számít.” Utóbbi szerint: „18 éven alu­liaknak nem kell a boltban fizetni 1000 forint alatt.” Tanulás Mi sem érthetőbb, mint az iskolások érdeklődése a jövő iskoílái iránt. Van, aki való­színűnek tártja a 10 osztályos általános iskolát, más a kül­földi tanulmányi kirándulá­sokat, sőt, azt is, hogy „Az iskolákat lebontják és kiépí­tenek egy oktatási közpon­tot, ahol mindenki tanulhat.” Miig az 1975-ös iskolások még csak az automatikus felelte­tő gépnél és a robot-táfola- törlőnél tartottak, a maiak szerint 2000-ben a gyerekek­nek csak 5 osztályt kell jár­niuk, a másik hármat otthon, ia tv előtt ülve végzik el és csák vizsgázni járnak be. Ál­talános a feltételezés, hogy az évezred végére Paks fő- iskalarváras tesz, ezenkívül sok más iskolával gazdagabb, így „nem kell messze menni tanulni.” (Kern Szilvia) Végül, de nem legvégül mai mindennapjaink fenye­getéseinek tükröződése: „A házak a föld alatt lesznek bombabiztosán.” 'Paksot nap­erőmű vek látják majd el villamos energiával, de „Ezeknek védelmére elhe­lyeznek S—20 rakétákat.” (Farkas Tamás) „A várostól néhány kilométerre katonai bázist építenek.” (Feil Fe­renc). Befejezésül pedig Mukli Márta írása, mely akár kortörténeti dokumen­tumként is felfogható: „Nekem kétféle vélemé­nyem van. Lehet hogy Paks olyan tesz, mint régen. A mai házak helyett föld tesz ... Kis viskóik tesznek, paraszt- házak fehérre meszelve, kö­rülötte tyúkok kapargálják a földet és disznók röfögnek. Vagy. lehet, hogy ilyen étet sem lesz. Roncsokban hever a szép városunk. Vagy szebb élet köszönt ránk. Átalakul szép, szennyezetten várossá... Középiskolák épülnek, eset­leg tesz főiskola, egyetem... Az atomerőmű fejtett, nagy teljesítményű atomerőművé válik. A lakosság nagy ré­sze itt fog dolgozni ... Már nem tesz nagy újság a szí­nes televízió. A régi város­részeket addigra átépítik új lakóteleppé. Az uszoda már kedveit sportlétesítmény lesz. Műjégpálya tesz. Téten csak úgy 'lökik fél egymást az emberek a pályán. Gyá­raik, nagy üzemek a termé­keiket exportálják különbö­ző nagy, külföldi városok­ba.. Az utolsó mondáit: „Azt hiszem, véleményem a jobbik, szebbik élet felé hajlik.” A miénk is. ORDAS IVAN Fotó: Cz. S. Termékkorszerűsítés a Láng Gépgyárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents