Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-22 / 18. szám

1984. január 22. A NÉPÚJSÁG ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Kenyér Egy tevel'i olvasónk leve­lében a 'község kenyérellá­tási gondjairól ír. A község hetente kétszer — hétfőn és pénteken — kap friss kenye­ret. A hétvégére szükséges kenyeret pénteken kell megvenni, mivel a bolt szombaton is zárva vám. De sok alkalommal csütörtöki kenyeret kapnak, amit négy napig kell enni. A levélre a Tolna .megyei Sütőipari Vállalat igazgató­ja, Szabó József a követke­zőket válliaszolta: ,,Konyhád város és város­környék kenyér- és péksüte­mény-ellátásának javítása érdekében 1983. IV. negyed­évétől — 1984. IV. negyed­évéig bonyhádi 210. számú üzemünknél teljes rekonst­rukciót hajtunk végre, ezért az üzemet le kellett állítani. Tevel község a bonyhádi 220. számú üzemünkből kap­ja a kenyeret. A rekonstruk­ció miatti átszervezés egyik következménye, hogy meg­változott a termelés időpont­ja (délután 2 órától másnap a kora reggeli órákig tart.) A község legkésőbb 10 óráig kapja meg az aznapra rendelt egész kenyérmennyi­séget. A hétvégi zavartalan ellá­tás biztosítása érdekében esetenként péntek délután friss kenyeret szállítunk ki a teveli üzletekbe. A panaszlevél említést tesz még arról, hogy — „...pult alatt marad a friss kenyér, illetve a központi bolt szom­baton nincs nyitva...”. Ennek a problémának megoldására az áfész illetékes... Továbbra is fontos fel­adatunknak tartjuk a lakos­ság jó kenyérrel történő, fo­lyamatos ellátását. Ennek ér­dekében hajtjuk végre a bonyhádi rekonstrukciót is. Az új üzem elkészültéig elő­forduló szállítási hiányossá­gokkal kapcsolatban kérjük a lakosság türelmét, megér­tését. Üzemi baleset Szigeti Géza dombóvári ol­vasónk az után érdeklődik, hogy az 1976-ban történt üzemi balesetével kapcsolat­ban fordulhat-e keresettel az Állami Biztosítóhoz. iPapp Júlia, az Állami Biz­tosító igazgatója a követke­ző tájékoztatást adta: „Az 1976. november 19-én történt balesetére benyújtott maradandó egészségkároso­dási — rokkantsági — igé­nyét a dombóvári fiókunk 1980. májusában nem tudta elfogadni és teljesíteni, te­kintettel arra, hogy a be­nyújtott orvosi iratok alap­ján egyértelműen megálla­pítható volt, hogy egészség- károsodása nem hozható okozati összefüggésbe a 4 évvel korábbi balesetével. Panasza szervi eredetű, ter­mészetes megbetegedés kö­vetkezménye. Mivel állásfoglalásunkkal nem értett egyet, így igé­nyét központunkhoz terjesz­tettük fel elbírálásra. Az Egészségügyi Miniszté­rium és az Állami Biztosító Központja megállapodása alapján létrehozott Orvosi Bizottság (OB) önt 1980. ok­tóber 22-én megvizsgálta. A négytagú OB megállapí­totta, hogy balesetből eredő egészségkárosodás nem vé­leményezhető. Panaszai ter­mészetes (szervi eredetű) megbetegedésből származ­nak. Az Orvosi Bizottság fenti állásfoglalásáról önt értesí­tette igazgatóságunk az 1980. október 25-én kelt levelében. Sajnálattal hozom szíves tudomására, hogy kérését a fent leírtak alapján nem áll módomban elfogadni és telje­síteni. Meg kell jegyeznem, hogy baleseti iratai már nem állnak rendelkezésünkre, mi­vel balesete 1976-ban történt és így igénye elévült.” Családi pótlék Nyosztor Ferenc dúzsi olí­va sónk leveléből: „Lányom a Bonyhádi Ci­pőgyár. ipari tanulója és a bonyhádi gimnázium kollé­giumában van elhelyezve. Ez évben a vállalatom, a Dom­bóvári Költségvetési Özem adott egy kérdőívet a családi pótlék folyósítása miatt, amit az iskola ki is töltött. Ezek után közölték velem, hogy az előző évit vissza kell fizetnem, mert nem jár ez a pótlék”. Kérdése: jogos-e a vissza­fizetés? Nagy Zoltán, a Társada­lombiztosítási Igazgatóság igazgatója válaszolt. „Megállapítottuk, hogy lá­nya 1982. augusztus 30-tól szalkmunk á stanul ó- ot th ónban van elhelyezve. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 30. § c) pontja értelmében csa­ládi pótlók a szakmunkásta­nuló-otthonban elhelyezett gyermek után nem jár. A középiskolai kollégiumban elhelyezett, szakmunkástanu­lót ds szakmunká'stan/uió-oitt- hani elhelyezésnek kell te­kinteni. A jogtalan családi pótlék kifizetését a Társadalombiz­tosítási Igazgatóság ellenőr­zés során tárttá fel. A dolgozótól társadalom- biztosítási ellátást vissza­követelni az esetben lehet, ha a hiba felfedése és a ki­fizetés napja között 30 nap­nál hosszabb idő nem telt el, 30 napon itúl csak abban az esetben, ha az a biztosított­nak felróható. A biztosítot­tól jogtalan 'kifizetést hatá­rozatban lelhet visszakövetel­ni, a jogorvoslati lehetőség feltüntetése mellett. A visszafizetésre kötelező határozatban foglaltak ellen a társadalombiztosítási kifi­zetőhely mellett működő Társadalombiztosítási Ta­nácshoz felszólalással élhet.” T e lefon számunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK Átalakult művelődési ház Falujukért aggódnak a várongiak Rendhagyó nyugdíjasta­lálkozót rendeztek pénteken délután Várongon, a Petőfi Tsz-ben. Azért emelkedik ki ez a rendszeresen megtartott találkozók sorából, mert hi­vatalosan most adták át a kis település felújított köz- művelődési intézményét. Párját ritkító azért is ez az esemény, mert a régi kultúr­otthon fenntartását a tsz vet­te át, majd jelentős anyagi ráfordítással < átalakította, s ugyancsak újszerű működési formát tervezve nyitotta ki kapuját fiatalok és idősek előtt egyaránt. Meglepődtem, amikor a szakad ó esőben megálltunk a megszépült épület előtt, amelyen már messziről fel­tűnt az új név: „Parasztok háza”. Hogy mennyire talá­ló az új elnevezés, hogy egy­általán mit takar, vagy akar takarni a név, hogy mennyi­re szerencsés titulus, azon nem hiszem, hogy érdemes polemizálni. Lényeg, hogy milyen kulturálódási lehető­ségek rejlenek a falak mö­gött, milyen programokkal kínálják a remélhetően egy­re többen betérőket, akik bi­zonyára hasznos, sokszínű műsorokra, elfoglaltságra lelnek majd itt. ■ És betérve a házba, új el­nevezésétől mégsem tudok elszakadni, hiszen a találko­zóra érkezettek lelkendezve örülnek a csapadéknak, sac- colják, hogy vajon hány milliméternyi eshetett eddig, s reménykedve kémlelnek ki újból és újból az ajtón, ab­lakon. Követve a péntek délután kronológiáját: pontosan két órakor foglalunk helyet a nagyteremben. Vagy hetven idős ember — a szövetkezet­nek százhúsz nyugdíjasa és járadékosa van — ül vára­kozóan az asztalok körül. Eljöttek a község és Dom­bóvár vezetői, a környező termelőszövetkezetek elnökei és ott volt K. Papp József is, a megyei pártbizottság első titkára. Ugyan ki is lenne a legil­letékesebb tájékoztatni a kö­zös gazdaság eredményeiről, gondjairól, gazdálkodásáról legjobban az idős embereket, mint Tancsik József, a szö­vetkezet elnöke. Szívesen hallgatjuk őt a beruházások­ról, a szolgálati lakásokról, az óvodáról, a vízellátásról, a társközségről, Lápafőről beszélni. S míg sorolja a ter­melés adatait, érzem, hogy szavai körül szorongás bú­vik meg. Gondolatai össze­csengenek Enyedi György professzornak, a település­földrajz ismert szaktekinté­lyének szavaival: „Lassan — eléggé lassan — kezdünk kigyógyulni a frissen urbanizálódó orszá­gok szokásos gyermekbeteg­ségéből, amely a városok mennyiségi növekedését a fejlődés mindenek fölött va­ló mércéjének, sőt céljának tekinti. Most már aggódunk falvaink sorsa miatt.” Tudom, hogy Várong és Lápafő sorsáért aggódik Tancsik József, s vele együtt éreznek a teremben ülők. Hiszen tudják, hogy a me­zőgazdaságnak a településsel való kapcsolata milyen na­gyon fontos, hiszen a mező- gazdaságban dolgozók jórészt falvakban élnek. Mert a ter­melőszövetkezetek keresik a módját, s többen meg is ta­lálják azt, hogy az egyre kedvezőbbé váló munkafel­tételek mellett javuljon a tagság életkörülménye is, növekedjék a kis települések lakosságmegtartó képessége. Kedvezményes kölcsönöket biztosítanak a lakásépítés­hez, támogatják a helyi gyer­mekintézményeket, szinte általános, hogy valamennyi szocialista brigádnak van „patronált” osztálya, úttörő- csapata, jelentős anyagi esz­közöket fordítanak az egész­ségügyi ellátás jobbá tételé­re, de részt vállalnak a lakosság élelmiszer-ellátá­sának javításából — sütő­üzemet létesítenek, bekap­csolódnak a húsellátásba és még folytatható a sor. A termelőszövetkezetek a gazdálkodás virulenssé válá­sával. ha különböző mérték­ben Is, egyre jelentősebb té- nvező' a település kulturális, közművelődési életének. Legtöbben támogatói a hely­béli művelődési otthonok­nak, többen letéteményesei a népi hagyományok ápolá­sának. Tehát a várongi Pe­tőfi Tsz is — igaz, újszerű formában — de fontos sze­repet vállal a község lakói­nak kulturálódásában, szóra­kozásában. A megyei mozi­üzemi vállalattól olyan fil­mek vetítését kéri, melyek Közülük többen járnak majd a nyugdíjasklubba A gazdálkodó szer­vezetek lakásként hasznosított ingatla­nai után a közüzemi ivóvíz- és csatorna­használati díjak megjízetéséről szól az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnöké­nek 3/1983. (XII. 12.) OVH számú rendelkezése, amely szerint gazdálkodó szervezet tulajdonában, illetve kezelé­sében lévő és lakás céljára hasznosított ingatlan részére közüzemi vízműből szolgálta­tott ivóvízért a vízdíjat, vala­mint az onnan elvezetett szennyvizekért a csatorna­használati díjat a tulajdonos, illetőleg kezelő gazdálkodó szervezet köteles a közüzemi szolgáltató vállalatnak meg­fizetni. Ha azonban úgyneve­zett mellékvízmérő van fel­szerelve, az ivóvízdíjat a la­kás mellékvízmérővel elkü­lönített vízfogyasztása után a vízfelhasználó fizeti. Kihang­súlyozandó, hogy a gazdálko­dó szervezet által megfizetett ivóvíz- és csatornahasználati díjaknak a lakást használó állampolgárra történő áthá­rítására a bérleti szerződés­ben foglalt külön megállapo­dások az irányadók. Ha helye van az ilyen áthárításnak, az áthárított díj összege nem le­het magasabb, mint a lakos­sági ivóvíz- és csatornahasz­nálati díj jogszabályban meg­állapított összege. A rendelkezés a Magyar Közlöny 1983. évi 56. számá­ban jelent meg és 1984. évi január hó 1. napján lépett hatályba. A Magyar Közlöny 1983. évi 57. számában az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökének a rendelkezései szerepelnek 11-től 32-ig ter­jedő sorszám alatt (XII. 17.) ÁMBH jelöléssel, és ezek a iogialkozasok, tevékenységek díjazásáról, a különböző munkakörökben dolgozók munkabéréről, egyes munka­körök munkaidejének megál­lapításáról szólnak, meghatá­rozzák a bértételeket az úgy­nevezett „tói—ig” határokat, az érintett munkakörökben a háromévenkénti alapbéreme­lés összegét stb. E rendelke­zések részletes ismertetését, lényegében a jogszabályokban írtak megismétlését nem tartjuk indokoltnak, hiszen az érdekeltek a Magyar Köz­löny hivatkozott számába a munkahelyükön is betekint­hetnek, az őket érintő ren­delkezéseket megfelelő ala­possággal áttanulmányozhat­ják. Indokoltnak tartjuk felhív­ni a figyelmet a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Érte­sítő 1983. évi 26. számában megjelent arra a tájékoz­tatóra, amely a gazdál­kodó szervezetek időszerű munkavédelmi szabályozási feladatait jelöli meg, és ki­mondja — többi között —, hogy első lépésként át kell tekinteni az összes munkafo­lyamatot, s ezek közül — a megfelelő szakemberek bevo­násával — ki kell választani a legveszélyesebbeket, a ki­választott munkafolyamatok­ra el kell készíttetni a tech­nológiai leírásokat. „Lénye­ges, hogy az utasítások — a munkavédelmi előírások fi­gyelembevételével — a tény­leges tevékenységet tükröz­zék; az azokban foglaltak betartását a gazdasági veze­tők biztosítsák, és meg is kö­veteljék.” DR. DEÁK KONRAD a TIT városi-járási szervezetének elnöke Az új Nemzeti javára A Népszínház és az Orosz­lányi Városi Művelődési Központ megállapodást kö­tött arról, hogy a két intéz­mény a jövőben közösen is hozzájárul az új Nemzeti Színház felépítéséhez. A Nép­színház négy esztendőn át évente 2 előadást tart az Oroszlányi Városi Művelő­dési Központban, s ezeknek az előadásoknak a teljes be­vételét a Nemzeti Színház számlájára utalják át. Az el­ső fellépés február 27-én lesz Oroszlányban: Urbán Gyula és Darvas Ferenc „Itt a piros, hol a piros?” című zenés já­tékát mutatják be. Tancsik József a tervekről beszél vetekszenek a tv műsorával. A belépőjegyet nem a nézők vásárolják, hanem a közös gazdaság. Ugyanakkor büfét alakítottak ki az intézmény­ben, gondolva arra, hogy bi­zonyára lesznek olyanok, akiket eleinte az üveg sör vonz a házba. Persze, „ná­lunk nem kell fogyasztani, mert itt az a legkedvesebb vendég, aki nem iszik” — mondta a tsz elnöke. Heten­ként diszkót rendeznek a fiataloknak, csütörtökönként pedig a nyugdíjasklubba várják az időseket. No és színjátszókor is alakult — telis-tele lelkesedéssel. A faluban élő fiatalok ad­tak műsort pénteken délután az öregeknek, s velük együtt lépett föl a törökkoppányi menyecskekórus is. Lelkesedés, jószándék. Je­lenleg ezek a fogalmak a meghatározói a termelőszö­vetkezetnek, de úgy tűnik, hogy a két kisközségben — a Várongon és Lápafőn — élőket is ez hatja át — el­sősorban. Bíznak egymásban, hisznek egymásnak. Munká­jukhoz, az újszerű kezdemé­nyezéshez pedig szakmai tá­mogatást kapnak az igen jól működő dombóvári művelő­dési központtól, meg mások­tól. Hogy miként válik be az új kezdeményezés, hogy mit jelent majd hónapok, esetleg egy-két esztendő múltával az újjászületett intézmény a két községnek, nem tudni... Jóslásba bocsátkozni pedig minek? Viszont szurkolni a sike­rért lehet. Sőt, kell is! V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: TÓTH FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents