Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-22 / 18. szám
1984. január 22. NÉPÚJSÁG 3 Szebb és divatosabb áru Magyar és szovjet fogyasztási cikkek cseréje Az idén tovább bővül a magyar és a szovjet fogyasztási cikkek külkereskedelmi cseréje. A Szovjetunióba irányuló exportunkban a gépipari, könnyűipari, mezőgazdasági, élelmiszeripari fogyasztási cikkék aránya eléri az éves kivitel 36 százalékát. Az importban ez a hányad kisebb, hiszen a legjelentősebb részarányt az energiaihordozók, ásványi termékek és egyéb nyersanyagok képviselik. A behozott termékek között azonban számos fontos fogyasztási cikk is szerepel. 1984-ben 27 400 személygépkocsi érkezik a Szovjetunióból, ezek közül 25 500 Lada személyautó. Motorkerékpárokat, varrógépeiket, hűtőgépeket, zsebszámológépeket, kerékpárokat is szállítanak a szovjet partnerek. Emellett 1984-re mintegy 500 ezer tonna cement, 129 ezer köbméter építőfa, 800 ezer köbméter fenyő fűrészáru és 70 ezer tonna finomított só szállítására vállalkoztak a szovjet vállalatok. Ezőknek a termékeknek nem kis része szintén a lakosság igényeinek közvetlen kielégítését szolgálja. Az ARiTEX Külkereskedelmi Vállalat a 'közelmúltban Moszkvában nagyszabású kiállítást rendezett, melynek eredményeként mintegy 7 millió rubeles új szerződést kötött sportszerek eladására. A vállalat az idén Kisinyovban rendez kiállítást, ahol legkeresettebb bútorait mutatja be. A magyar vállalat vásárol is szovjet bútorokat, az idén mintegy másfél millió rubelért. A HUNGAROTEX és — a múlt évben alakult leányvállalata — a TRIKOTEX exportja számára is meghatározó a szovjat piac. Á termelőkkel együttműködve mind nagyobb gondot fordítanak arra, hogy szebb és divatosabb ruházati cikkeket és méterárut kínáljanak partnereiknek. A HUNGAROTEX és a TRIKOTEX szakemberei az év első hónapjaiban már az 1985. évi kínálatukat mutatják be partnereiknek, ezt követően Moszkvában kereskedelmi bemutatókon véglegesítik az 1985-ös igényeket. Ugyanakkor az újabb beszerzési lehetőségekről is tájékozódnak a magyar vállalat szakemberei. A HUNGAROTEX elsősorban gyapot, műrost és kender alapanyagokat importál a szomszédos szocialista országból. A fogyasztási cikkek forgalmának bővülését mindinkább elősegítik a határmenti, illetve áruházi cserék. A KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalat a múlt esztendőben ihatánmenti árucsere keretében összesen 4 millió rubel értékben exportált, illetve importált fogyasztási cikkeket. A behozott termékek listáján hűtőszekrények, porszívók, kerékpárok, játékok szerepelnek, emellett jelentős mennyiségben vásároltak halkonzervet, fagyasztott halat, italokat, így pezsgőt és vodkát. Cserébe a magyar vállalatok elsősorban húskonzervet, italokat és friss zöldséget, gyümölcsöt és kozmetikumokat szállítottak. A tervek szerint ez a forgalom az idén mintegy 50 százalékkal bővül, s eléri a 6 millió rubelt. Lendületesen fejlődik az áruházi csere is. Kezdetben a moszkvai GÜM áruház vállalkozott ilyen akció (lebonyolítására, a múlt esztendőben bekapcsolódott egy-egy leningrádi, odesszai és tallinni áruház is. Az idén a tervek szerint rigai és bakáid áruházakkal is megszervezik a cserét, amelyben a magyar partner a Centrum Áruházak. Áruházi csere keretében a múlt esztendőben mintegy 3 millió rubel értékben forgalmaztak termékeket, az idén mintegy 4 millió rubeles forgalomra 'számítanak. Cukorrépa Kötik a szerződéseket A cukoripar tavaly a kedvezőtlen időjárás ellenére megtermelte az ország cu- k o rszüksé gletát. Amint 'az ágazat értékeléséből kitűnik; az aszály következtében a tervezettnél 2000 vagonnal kevesebb — 44 000 vagon répa érkezett az üzemekbe —, ám a magasabb cukortartalom, a kedvezőbb tárolási lehetőségek, s a rövidebb betakarítási-feldolgozási időszak eredményeként összesen 454 000 tonna cukrot állított elő az iparág íl gyára, és ez fedezi a 'lakosság igényeit. A feldolgozás befejeztével az üzemekben megkezdőditek a karbantartási munkák. Szétszedik, kitisztítják a berendezéseket, és kicserélik az elkopott alkatrészeket. Több helyen folytatódnak a rekonstrukciók ; Petőházán az elöregedett bepárló állomást újítják fel, Ácson és Sárváron energiatakarékos kazánokat állítanak be. A gyárak a mezőgazdasági partnerekkel ezekben a napokban már kötik az idei termeltetési szerződéseket. Nehéz feladat vár a termelőkre, hiszen a tartás csapadékhiány miatt még mindig csekély a talaj víztartalma, ami csökkenti a gazdag termés esélyeit. Ugyanakkor csupán 25 ezer hektáron biztosították az öntözés feltételeit. A termelés költségei növekednek, s a bétakarítógépsorok egy része elöregedett, s mindez visszaveti a termelési kedvet. Éppen ezért az üzemek kedvezményeket adnak mezőgazdasági partnereiknek. Az 1984-re tervezett 115 000 hektár cukorrépa-termőterület döntő tötahságére már megkötötték a szerződéseket. Az állami gazdaságok, tsz-ek elképzelése szerint az idén más éveknél korábban, már március második felében megkezdődnek a vetések, hogy a talaj nedvességtartalmát mindjobban hasznosíthassák. Ipari műemlékeink (6.) H borjadi torony A hazai ipari műemlékek jegyzékében megyénk egyetlen sorral sem szerepel. Vizsgálódásaink nyomán úgy tűnik, hogy ez igazságtalan. Sorozatunkban meglévő és megőrzendő ipartörténeti műemlékeinkre kívánjuk röviden, szinte jelzésszerűen felhívni a figyelmet. Aki Kötesd irányából Borjúdra tárt, az a kis település bejáratánál balra, a dombtetőn érdekes, vár,toronyra emlékeztető épületet figyelhet meg. Még érdekesebb azonban, hogy ezt még a környékbeliek közül is milyen sokan nem teszik meg. Sörétgyártó toron^ küzd itt az enyészettel és várja, amíg valakik mai hasznosításáért kezdenek küzdeni. Aminek végső ideje. A sörétgyártás régi 'technológiájának tömören összegezett alapelve az, hogy arzénvegyületekkel együtt olvasztott ólmot magasról hideg vízbe csöppentettek és az esés közben gömb formát vett fel. A magasság függvényében különböző méretűt. A borjádi torony inkább 30, mint 25 méter magas, de ezt a magasságot ismeretlen építői a domb aljába vájt (ma is használt) pincével is megnövelték. A lehulló cseppek aknája jól kivehető és jó állapotban van maga a torony is, mely anyagából következtetve a múlt század végén, e század elején épülhetett a későbbi igazságügy-miniszter, Pesti Pál családjának birtokán. A legújabb szakkiadvány (Kiss L.—Kiszely Gy.— Vajda P.: Magyarország ipari műemlékei, Bp. 1981.) hasonlóról az egész ország területén se tesz említést. Az ipari forráskutatás azonban nem a laikus, napilapnál dolgozó újságíró feladata. Az több mint valószínű, hogy itt sörétet már soha nem gyárt senki. Az viszont bizonyos, hogy az egyelőre még jó állapotban lévő épület, a Sió kanyarulatára nyíló pompás panorámával, még kilátótoronyként is több szolgálatot tehetne a jelenlegi semmilyennél. Magyarázó tábla éppúgy elkelne itt, mint ahogyan valamilyen, elsősorban idegenforgailmi hasznosítás és természetesen alapos szakmai vizsgálat is. O. I. Fotó: Cz. S. A sürétgyártó torony várja feltáróit Verik a lármadobot? Mi jó, mi nem a hétvégi körzeti ügyeletesen Ha már itt van doktor úr... Kevés, lakossági ellátást érintő intézkedés kevert akkora vihart, mint a járóbeteg- ellátásnak az az új ügyeleti rendje, mely az illetékesek nyilatkozata szerint „sikeres próba után” lépett érvénybe 1983. november 4-én. Mindezt nem tudhattuk még akkor, amikor lapunk október 26-i számában tájékoztattuk az érintetteket az új, telepített és mozgó, URH-adóval ellátott ügyeleti központ kialakításáról. Nem sejtettük még novemberben, decemberben sem. Az elmúlt napokban azonban, amikor is az ismerkedés céljával 'kíséreltünk meg képet alkotni a rendszer működéséről, „kiborult a puttony”, s kiderült, hogy az öt ügyeleti központ — Dombóvár, Bonyhád, Paks, Nagy- dorog, Bátaszék — már azt megelőzően falugyűlések uralkodó témája volt, amikor még csak tervként foglalkoztatta az érintetteket. Magyarázzuk a dolgot csak azzal, hogy mindent így fogadunk nagyjából, ami eltér a gyakorlat hosszú próbáját kiálló megszokottól? A heves érzelmi kitöréseknek ezenkívül más oka is volt, és hellyel- közzel van. S nem is csak egy az ok. Az új ügyeleti központ ellátási területét jelentő községek egyik-másika azért hördült föl, mert az intézkedésben önállóságának veszélyeztetését, vagy már kivívott jogainak csorbítását vélte fölfedezni. A lakosságra sem hatott megnyugtatóan, hogy megnőnek a távolságok. * Sürgős orvosi segítségért „nemcsak ide a szomszédba”, hanem a sokadikba kell folyamodni. A járóbeteg-ellátásban szolgálatot teljesítők véleménye sem volt egyhangú, noha senki más nem tudhatta úgy, mint éppen ők, hogy ami a korszerűbb ellátás nevében készül, az tulajdonképpen nekik olyasmit garantál, ami ugyanolyan joguk, mint valahányunknak, az ingyenes, magas színvonalú egészségügyi ellátás. A pihenés lehetőségét. „Ha madár veréb — az orvos is ember” — hangzott el a hét elején Bátaszéken, az öt új ügyeleti központ egyikében, ahol a komoly téma nem zárta ki a tréfálkozást beszélgetésünkből. A nagyközségi közös tanács ügyvezető főorvosa, dr. Szabó Károly volt a szóvivő, aki nemsokkal betoppanásunk után asztalra rakta a két és fél hónap tapasztalatait. Hát, kérem, van ebben szép is, jó is. És együtt a kettőt nevezhetjük biztatónak. Ám, ami gond, azon törjük csak a fejünket szorgalmasan. Kivétel nélkül. Egészségügyiek, és azok, akikért az egészségügy van. Soroljam? Megteszem. Nem kifogástalanok a korszerű technika működtetésének feltételei. A stabil adók huilámsávját mások is használják, így alkalmasint bábeli nyelvzavarból kell kihámozni az esetünkben életbevágó fontosságú információkat. — Belebeszél az adásba Mohács, Komló, olykor jugoszláv adó is — közölték az ügyeletbe párosával osztott orvosok segítői, a körzeti ápolónők. Majd a gépkocsi- vezetők nyilatkoztak úgy, hogy gyakran akadályozza beárnvékolós a kapcsolatteremtést, pedig nem mindegy, hogy pl. Decsről — három sorompó kiböjtölése után — a körzetközpontba érve telje- sítenek-e kihívást Sárpilisre, vagy Bátaszékre tartva. Na és a telefon ... Az nem is egészen megfelelő jelző, hogy megyénkben pocsékok a telefonhasználat lehetőségei. A segélytelefonok gyakran gr.»»». Itt a húszas hívja — Rátaszéken — a huszonegyest használhatatlanok. A berepü- lőzött állomások se százszázalékosan megbízhatóak. így nem nehéz elképzelni annak a hozzátartozónak a lelkiállapotát, aki 2, 3, 4 sikertelen kísérlet után lohol a vasútállomásra, (már ahol ez van), mert „ott senki se találkozott még töksüket, vagy félelmetes űrzenét szolgáltató készülékkel”. Más... A körzetközpontban maradó orvos ellátja a megjelent betegeket, a nővér segíti a munkájában, és kezeli a stabil URH-készüléket. De .. . mivel az ügyeleti kocsi nincs ellátva megkülönböztető jelzéssel, haladása nehézkes, sebességtúllépés esetén kockázatos, a hosszan zárható sorompók se a gyors célba érést biztosítják. Igen vegyes képet mutatnak az ügyeletben 48 — vagy ahol egy körzetközpontnak több az ügyeletbe osztható orvosa — 24 órát töltők szociális körülményei is. Legtöbb helyen egy-egy rendelőben elhelyezett heverő áll rendelkezésre, a tisztálkodás, étkezés bonyodalmas. Ám nemcsak a felsoroltakból táplálkozik a mondás, miszerint ha a veréb madár, az egészségügyi dolgozó is ember. Kényeztetést vár? Dehogy! Csak azt, amit egy szolgálatot teljesítő ember — akinek ezt a tevékenységet világért se fizetik túl — joggal elvárhat. Tőlünk is. * Nemcsak a szóban forgó öt ügyeleti központ problémája, hanem a hétközi kis ügyeleteké, és nem URH-s hétvégieké, hogy rengeteg a több, mint bosszantó igény- bevétel, fölöslegesen. (Mert ügye, ha már úgy is ott van az orvos, miért ne dolgoztassuk?!) Az elmúlt hét végén ügyeletet teljesítő gyógyszer- tárak közül a szekszárdiban szolgálatot teljesítő Nagy Klára gyógyszerésztől kérdeztem, milyen volt a szolgálata. Derűsen válaszolta, hogy „csendes, hál’ istennek”. Szó szóra, kiderült, hogy „csak” 170-en jöttek gyógyszert kiváltani. — Milyen maguknál a zűrös ügyelet? — kérdeztem, mire ő elmondta, hogy november végén és decemberben voltak hétvégék, amelyeknek a forgalma 450—500- as volt. Igaz, nem friss recepttel jöttek annyian. A receptek 35—40 százaléka jön csak a hét végi ügyeletektől a megye városaiban. A kisebb településeken nem él a több napos, hetes receptek hétvégi beváltásának a divatja. Tíz, tizenkét gyógyszertár teljesít szolgálatot, és a távolságok, a hét végének utazási nehézségei, no és a költségek olykor azokat is visszatartják a receptbeváltástói, akiknek nyomban kellene kezdeni a fölírt gyógyszerek sz dését. Az ügyeletes örvös, akit beteghez hívnak, csak a legfontosabb, életmentő gyógyszereket viszi magával a lázcsillapítókon, görcsoldókon kívül. A problémák ellenére mégsem a gyógyszer- ellátás vonala a zűrös. A járó- beteg-ellátásé annál inkább, főként az indokolatlan igény- bevétel miatt. Nem ritka pl. Szekszárdon, hogy 60—70 beteg között mindössze 3—4 valóban beteg ember akad. S valószínű, úgy lesz ez mindaddig, amíg nem alkalmazzuk a csehszlovákok példáját. Csehszlovákia testvéri ország, ingyen adná a tapasztalatait arra vonatkozóan, hogy miként kell az állampolgári jogaikkal visszaélőket megfékezni. Csehszlovákiában az indokolatlan hívásokat, megjelenéseket kifizettetik a delikvensekkel. Talán CB-készülékek beszerzése se lenne akkora gond. Pedig ilyenekre lenne szükség, áthidalni velük az országos átlagnál sokkal gyöngébb telefonellátottsár gunk által támasztott nehézségeket. Bátaszéken nem any- nyira, mint Bonyhádon és Dombóváron a telefonos segélykérés sikerében nem bízók elő-előcsöngetik, zörgetik szabadnapos orvosaikat. S ugyan, melyik orvos meri megtenni azt, hogy a központi ügyeletre utasítva a beteget — vagy hozzátartozóit —, megtagadja a hívás teljesítését. * Az eddig leírtak után joggal várja az olvasó, hogy az epilógus ne hiányolja az optimista hangokat. Senkiit a megalapozott derűlátásról nem beszélünk te. Az új ügyeleti központok rövid működési tapasztalatai ez idő szerint nem tekinthetőek teljesnek. Objektivitás dolgában se jeleskedtünk eddig, de talán elkezdhetnénk. Akkor is, ha a rendszer akkor működhet majd hibátlanul, amikor minden adott lesz és a követelményüstáról eltűnnek a mínuszjelek. Mimde- n eke lőtt a technikai feltételekre gondolunk, hiszen nem elég, hogy vannak URH adóvevőink, több ügyelati gépkocsink futhat hétvégeken, míg a székhelyen is ott az orvos és segítője. Deesen alig valamivel a központi ügyeleti rend bevezetése után két haláleset történt. Ezeket is, ahogy a harmadikat is, a központi ügyelet számlájára írta a közvélemény. Ügy keletkezett a szomorú eseményekből, felelősségre vonás nem, mert az elhalálozások akkor is bekövetkeztek volna, ha helybeli orvost hívnak. A nagyközségi közös tanácson fölvett jegyzőkönyv — kelte november 14. —, megjárva hivatalos útját a megyénél, eljutott a Pécsi Postaigazgatóságra is, mely ugyancsak vizsgálatot indított és .megállapította, hogy a segélykérő telefon adott napon rendben volt, föltételez- hetően a hozzátartozók nem használták előírásszerűén. De szerepel a postaigazgatóság átiratában az is, hogy a „jobb minőségű összeköttetés csak a teljes aútomati- zálás után biztosítható. Deesen erre csupán a teljes szekszárdi autamat'izálás után kerülhet sor, előreláthatóan a VII. ötéves tervben.” Ismerve a 'népgazdaság teljesítőképességét, a várakozás nem egyedül Decsnek jut tehát osztályrészül. Hogy ennek ellenére javítani kelil a lehetőségek határain belül a kapcsolatteremtés, -tartás, feltételein, a szoígálaitot ellátókról való gondoskodáson? Olyan tény, amit nem elég tudomásul venni! LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Bakó Jenő
