Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-21 / 17. szám

1984. január 21. NÉPÚJSÁG 9 Mongólia Dél-Góbi bemutatkozik Dél-Góbi ajmak 15" járás­ból áll. Területe nagyobb, mint Svájc, Belgium, Dánia és Hollandia együttvéve. Több mint 61 ezer fős lakos­ságát tekintve az ajmak a 18 mongol megye sorában a 10. helyet foglalja el. Az ajmak elsősorban az állattenyésztésben ér el ki­emelkedő sikereket, de ipara is számottevő, s a színes­fém- és szénlelőhelyek most folyó feltárásával a fejlődés további lehetőségeire nyílik kilátás. Az állattenyésztés ered­ményeit jól mutatják a szá­mok: az ajmak a tevék szá­mát illetően az első, a kecs­kék száma szerint pedig a harmadik helyen áll orszá­gos viszonylatban. Igen je­lentős a szarvásmarha-állo- mányuk is. Tenyésztenek még karakült és csamari fajtájú húsjuhokat, továbbá egy új fajtát, a jól tejelő, fi­nom gyapjat adó gurvan szajhan kecskét. A gazdasá­gok emellett sertést és ba­romfit is tartanak. Az egészségügyi intézke­déseknek köszönhetően év­ről évre gyarapszik az állat- állomány. Az ajmak legelői­nek 74 százalékát öntözik. Több (gyógy- és takarmány­ellátó ' központot, állatorvosi rendelőt és fejőállomást lé­tesítettek. Az utóbbi években meg­különböztetett figyelmet for­dítanak a földművelés fej­lesztésére. Ma a gabonafé­lék vetésterülete 16,5-szer, a burgonya és zöldségféléké 15,5-szer, a takarmányoké pedig 13,4-szer nagyobb, mint 25 évvel ezelőtt. Jelen­leg 400 hektáron folytatnak öntözéses földművelést. Ezen a területen magas termésho­zamokat érnek el a takar­mányfélék termesztésében. A gazdaságok burgonya-, pa­radicsom-, uborka-, dinnye és almatermesztésre is be­rendezkedtek. 1985-re az aj­mak önellátó lesz burgonyá­ból és zöldségből, s az állat­tartáshoz szükséges takar­mány 30—40 százalékát is saját termésből fedezik majd a gazdaságok. Erősödik az ajmak ipara is. Az ipari termelés növe­kedésének 80 százalékát a munka-termelékenység foko­zásával érték el. Az utóbbi 15 évben a termelési alap csaknem a háromszorosára, a forgótőke majdnem a két és félszeresére növekedett. Évente 10 százalékkal nö­vekszik a villamos energia, a szén és a só termelése, to­vábbá a textil-, a cipő- és az élelmiszergyártás. Dél-Góbiban manapság évente mintegy 15 millió tugrikot fordítanak bölcső­dék, óvodák, iskolák, kór­házak, rendelőintézetek, szol­gáltató és kulturális létesít­mények építésére. Jelenleg 430 lakosra jut egy kulturá­lis intézmény. Egy-egy lakos évente 21 alkalommal for­dul meg kulturális rendez­vényen és 19-szer jut el mo­ziba. Rádiója a családok 97 százalékának van, s egy-egy család 5—7 sajtótermékét já­rat. Gyarapodik a tájmú­zeumok, könyvesboltok és a könyvtárak száma is. Dél- Góbi iskoláiban, iparvállala­tainál, termelőszövetkezetei­ben szép számmal működ­nek amatőr művészeti cso­portok és tömegsportkörök. Növekedett az egészség- ügyi ellátás színvonala is. Minden járásban működik orvosi rendelő, egy orvos 400 lakost lát el. Kommunális és szociális juttatásokra 6,2 millió tugrikot fordítanak, a kiskereskedelmi forgalom pedig eléri a 70 milliót. Az életszínvonal emelése érdekében növelik egyes me­zőgazdasági termékek felvá­sárlási árát. Ipar Csehszlovákia ipari terme­lése 1948—1982. között meg­közelítőleg 12-szeresére nőtt. A termelés e rohamos növe­kedése jelentős légszennye­ződést okozott. Bár az utób­bi évtizedekben hatalmas összegeket fektettek a kör­nyezetvédelembe, évente 1,26 millió tonna szilárd anyag és több mint négymillió ton­na gáz kerül a levegőbe. Az országban 102 millió tonná­nyi fűtőanyagot tüzelnek el évente. Mivel a földgáz- és nyersolaj készleteik elég sze­rények, a fűtést és az ener­giatermelés 63 százalékát a szénre, elsősorban az észak - és a nyugat-csehországi kül­színi bányákból számazó barnaszénre alapozzák. Köz­ben a hazai szén fűtőértéke csökkenő tendenciát mutat, tehát olyan fűtőanyagokat is fel kell használniok, ame­lyek nemkívánatos szénke­veréket tartalmaznak. A kö­vetkezmény: a levegő foko­zott szennyeződése. A kormányzat ezért arra törekszik, hogy a szilárd fű­tőanyagokat fokozatosan más energiaforrásokkal, elsősor­ban az atomenergiával he­lyettesítsék. Másrészt igye­keznek arról gondoskodni, hogy a gyárkéményekből a lehető legkevesebb égéster­mék jusson a levegőbe. A hetvenes évek elején — a szovjet konstrukciójú köny. nyűvízű reaktorokkal — megkezdték a nukleáris erő­művek építését. Azóta a csehszlovák gépipar már atomreaktorokat gyárt. E pillanatban három nukleáris erőmű épül az országban, mindegyik négy, — egysé­genként 440 megawattos — reaktorral. Közülük az első Pozsony­tól nem messze, a nyugat­szlovákiai Jaslovké Bohuni- ceben épül. Két blokkja már dolgozik, a harmadikat most próbálják, a negyediket szerelik. Ilyen teljesítményű erőmű épül a dél-morvaor- szági Dukovany községben: első blokkja 1984. végétől ad áramot. A dél-szlovákiai Mochovce faluban az atom­erőmű alapozása most kez­dődött meg. S már hozzálát­tak a negyedik atomerőmű építésének előkészítéséhez a dél-csehországi Temelin köz­ségben. Az utóbbi négy, egy­ségenként 1000 megawattos reaktorral működik majd. Az idén Csehszlovákia össz- áramtermelésében az atom­energia nyolc százalékkal ré­és környezetvédelem Csehszlovákia legnagyobb vegyipari létesítménye, a SLOVNAFT Vegyiművek szesül. 1985-ben 17—18 szá- forrásra is, azokra, amelyek zalék, a kilencvenes évek ele- nem károsítják a környeze- jére 30 százalék lesz az tét. A szovjet földgázt a kö- arány. zép- és nyugat-európai or­Közben nagy figyelmet szágokba szállító tranzit fordítanak a többi energia- vezeték negyedik vonala ré­Reaktort szerelnek a Skoda-Művekben vén ott, ahol szennyezett a légkör, földgázzal helyettesí­tik majd a szenet és az ola­jat. Sorban épülnek a vízi erő­művek. E téren már sokat tettek, hála a sok hegyi fo- lyónak. A kisebb folyókon és a nagyobb patakokon törpe vízi erőműveket telepítenek. Több száz ilyenről van szó. Szorgalmazzák a napenergia kihasználását, főleg vízme­legítésre, a mezőgazdaságban. Mindennek ellenére még hosszú évtizedekig mint tü­zelőanyag és energiaforrás a szén marad az első helyen. A kémények elavult pernye­elválasztó berendezéseit újabbra, jobbra cserélik ki. Nagy gondot okoznak a gázok. Ellenük elsősorban kéndioxid-felfogó berende­zéseket építenek. Egy ilyen rendszert most szerelnek fel az Usti nad Labem-i gáz­gyárban. Az észak-csehor­szági tusemicei erőmű egyik 200 megawattos blokkjához olyan felszerelést terveznek, amelynek fel kell fognia az elszivárgó kénmonoxid zö­mét. A csehszlovák szakem­berek kifejlesztették a Re- nox—604 típusú berendezést, amely a salétromsavgyártás vég-gázait fogja és dolgozza fel. Az észak-csehországi lo- vosicei vegyi üzemben, ahol felszerelték, a nitrogénoxid- szivárgás az eredetinek egy- tizedére csökkent. A kötélpályák városában Ruhagyűjtemény Leningrádban Valószínű, hogy még a legmagasabb termetű tiszti­szolgák is lábujj hegyre áll­tak, ha segítettek I. Péter­nek felvenni a ruháit. A da­liás, két métert is meghala­dó növésű cár könnyen el­képzelhető a leningrádi Menysikov-palotában rende­zett kiállításon bemutatott kosztümjei alapján. Az I. Péter ruhatárából származó 14 öltözék, amelye­ket orosz és nyugat-európai mesterek készítettek, fogal­mat ad az Ermitázsban őr­zött egyedülálló XVIII. szá­zadi ruhagyűjteményről. Láthatók itt annak az idő­szaknak más formájú felső­ruhái is: a rossz idő ellen védelmet nyújtó köpenyek, a redingot, ez a sajátos for­májú, hosszú, kétsoros ka­bát, francia és német szabá­sú mellények és köntösök, amelyek egyszerű posztóból díszítés nélkül készültek — ezeket hétköznapokon hord­ták. Hatásos ünnepi öltözé­kek, berlini férfiöltöny arany hímzéssel, köntös. Nyugat-Grúzia egyik hegy­vidéki kisvárosa: Csiatura. A város határát a völgyben hú­zódó Kvirila folyó jelenti. A környék egyik legfontosabb jellemzője a vegyiparban, a nyomdaiparban, az elektro­technikában, az üveggyártás­ban, az orvostudományban és a mezőgazdaságban egy­aránt használt mangánérc kitermelése. A Giaturmarge- nyec vállalat bányái és érc­dúsítói a hegyekben találha­tók. A szállításhoz szüksé­ges vasútvonalak ezzel szem­ben lent, a völgyben fekvő város központján haladnak keresztül. A kitermelt ás­ványt a dúsítókig, majd a szállítást biztosító vasútállo­másokig kizárólag kötélpá­lyák segítségével lehet eljut­tatni. Jelenleg a városban 23 teherszállító és 18 sze­mélyszállító kötélpálya mű­ködik. Teljes hosszuk 35 ki­lométer. Évente a kötélpá­lyák ötmillió tonna ásványt szállítanak. A bányászvárosokból ki­alakult hagyományos elkép­zelések azonnal szertefoszla­nák Csiaturába érkezve. Dél­szaki növényzettel borított domboldalak, a csillogó fé­nyű víztárolókban úszkáló hattyúk képe fogadja az ide­látogatót. A hegyre fel kes­keny utcácskák vezetnek. A város felső emeleti épületei a Kvirila partjáról nézve játékházaknak tűnnek. Pon­tosan ide, a magashegyi te­lepüléshez vezetnek a kötél­pályák. A kötélpályák kötik össze a hegyi bányákat és bányásztelepüléseket a szín­házzal, a mozival, az áruház­zal. Ha például Naguti lakó­teleptől a kanyargós hegyi utakon autóbusszal akarunk a városba jutni, akkor er­re az utazásra legalább hu­szonöt percet kell áldozni. Ugyanez a távolság a kötél­pályán négy perc alatt meg­tehető. A téli időszakban — a hófödte utak járhatatlan- sága miatt — a kötélpálya biztosítja szinte az egyetlen közlekedési és szállítási le­hetőséget. Csiatura több száz lakójá­nak ad munkát a kötélpá­lya. Ki gépészként, ki mű­szerészként, ki szerelőként dolgozik. A személyszállító kötélpályákon minden fül­kében kalauz is van, aki a jegyek ellenőrzése mellett segíti a ki- és beszállást, te­A központi állomásról az utasok három irányba indulhat­nak ■■■■■■■ Fémek - porból Kazahsztán egyik legré­gibb, az M. I. Kaiinyinről elnevezett ólomüzemében megkezdte működését egy új porfeldolgozó üzem. Ma már a kohászati termelés hulladé­kai, amelyek korábban az atmoszférába kerültek, be­kapcsolódtak a vállalat nyersanyag-mérlegébe. Az az első lépés a széles körű, komplex nyersanyagfelhasz­nálási program megvalósítá. sa felé. Ez pedig lehetővé teszi, hogy évi sok millió ru­bellel növeljék a termékki­bocsátást. Az új üzem vissza­kapcsol a termelési ciklusba olyan nagy mennyiségű fém­tartalmú részecskéket, ami elegendő, hogy évente száz tonna ólmot olvasszanak ki belőle. A hatalmas szűrők óránként több, mint egymil­lió köbméter technológiai és szellőzési gázt fognak fel. Sóra vezető hegyikecskék A Tien-San köponti terü­letein óriási sókészletekre bukkantak a hegyikecskék akaratlan segítésével. A rég­óta itt l'akók szerint a va- .dászsiker szinte minden eset­ben a növényzet nélküli sziklás vidéken kísérte őket. A legkíváncsibb természetű vadászok követni kezdték az állatok útját, ami több száz­méteres mély szakadékba vezetett. Kiderült, hogy só­ért járnak ide a hegyikecs­kék. Kirgiz tudósok megálla­pították, hogy ebből az ős­idők óta létező természetes sóbányákból már Dzsingisz kán hadai is vételeztek sót. A bányák újbóli üzembe he­lyezéséhez nem volt szükség különleges befektetésekre. iefonkapcsolatot tart a gé­pésszel. Durmishan Csacsamidze édesanyja — Ciala — is a kötélpályán dolgozik. A fiú gépész, az édesanyja jegyke­zelő. — A Perevisza mellett hú­zódó kötélpályát úgy 30 év­vel ezelőtt építették meg — emlékezik Ciala. A falu éle­tében ez rendkívüli esemény­nek számított. Mindenki ki­járt nézegetni a Kvirila part­ján fekvő parkhoz midössze néhány perc alatt eljuttató fülkéket. A kiváncsi nézelődők kö­zött volt Ciala is. Néhány oda-vissza utazást követően véglegesen ott maradt ka­lauzként. Sok víz folyt le azóta a Kvirila folyón, Ciala férjhez ment, gyermeket ne­velt, megözvegyült... Kisfia gyakran látogatta meg édes­anyját munka közben és szí­vesen utazott az élénk szí­nű fülkében. Érdeklődését felkeltették a kötélpálya műszaki problémái, ezért a középiskola elvégzését kö­vetően a kötélpálya-gépész szakot választotta. Durmishan Csacsamidze a Tbiliszi Műszaki Egyetem csiaturai tagozatára kíván jelentkezni. Mérnök szeret­ne lenni, új, automatikus, számítástechnikai vezérlésű kötélpályákat építeni.

Next

/
Thumbnails
Contents