Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
/ TOLNA A _ 8 rsíÉPÜJSAG NDK Ötletbörze Érdekes beszélgetésre került sor nemrégen a több mint egymilliós olvasótáborral büszkélkedő Drezda megyei napilap, a Sächsische Zeitung szerkesztőségében. Az újságírónak más dolga sem volt, mint az asztal körül ülők egymásnak szegezett kérdéseit és válaszait jegyezni. A vendégek szóvivője Siegfried Schiller professzor, a világhírű drezdai Manfred von Ardenne Kutatóintézet igazgatóhelyettese, kiváló újító, háromszoros Nemzetidíjas tudós, a helyi műszaki egyetem meghívott tanára volt. Beszélgető társait az újságírók választották ki: egy gép és berendezésszerelőből szabadalmi mérnökké előlépett szakembert, egy daruvillamossági szerelőt, sokszoros újítót, valamint két nyolcadik osztályos diákot, akiknek első közös találmányát az elektronikus tudásfelmérőt már gyártja is a 'vasút- modelljeiről ismert drezdai PREFO-gyár. A téma: az újítások, találmányok sorsa, legfőképpen pedig annak a kérdésnek a boncolgatása, hogy milyen ember az újító, hogyan válik valaki ötlet(ek) gazdájává, mi sarkallja a változtatásra? Őszintén megvallva, elsősorban a két srác véleménye érdekelt. Robert Elschner és Mathias Lugenheim, a Drezdai 65. számú Általános Iskola tanulója. Az NDK-beli Alkotó Ifjúság mozgalom keretében, az MMM (a Holnap Mestereinek Kiállítása) alkalmával rukkoltak elő gyártmánnyá érett ötletükkel és modelljükkel. A két kisdiák a legtermészetesebb egyöntetűséggel jelentette ki: „Már nem is emlékszünk arra, melyikünk ötlete volt az elektronikus tudásfelmérő. A sok-sok közös búvárkodás a szakkönyvekben, folyóiratokban, beszélgetés a tapasztalt szakemberekkel, az egymás közti viták, a tízpercekben felvázolt kapcsolási rajzok, logikai sémák egymást túllicitáló megszerkesztése — ez volt számunkra a legfontosabb. A megismerés, a felfedezés megismételhetetlen örömei vittek mindig előbbre bennünket” Érett emberek, sokszoros újítók sem fogalmazhatnának különben, mint ez a két kamasz. Az újításokról folytatott eszmecsere a probléma fölismerésétől a helyes útra terelő kérdések felvetésén át egészen a hasznosításig — szubjektív és objektív tényezőket egyaránt magában foglalt. És legfőképpen azt a figyelmeztetést, hogy semmilyen jó ötletet sem szabad elfektetni nemtörődömségből, irigységből. Az íróasztalfiók vagy a páncélszekrény nem lehet az újítások, találmányok megteremtője. A leleményes emberekért (Magyarországon meghonosodott szóhasználattal: a nehéz emberekért) küzd már több mint két évtizede az újítók Drezda megyei központja is, amelynek első vezetője az ország egykori legjobb esztergályosa, Erich Wirth volt. A Dippoldiswalder Platzon berendezett megyei újítóközpont eddig több mint 3100 rendezvényt szervezett majd százezer résztvevőnek. KULCSÁR LÁSZLÓ 1984. január 21. A laoszi népgazdaság tervei A Laoszi Forradalmi Néppárt III. kongresszusa jelentős feladatokat tűzött az ország népgazdasága elé. Az elmúlt évek eredményei arra utalnak, hogy e célok, ha nagy erőfeszítések árán is, de elérhetők. A célkitűzések valóra váltásában a baráti indokínai ország lakói számítanak a szocialista államok támogatására is. Hazánk közúti híd, baromfifarm és gyermekkórház építéséhez nyújt segítséget. A nem régiben aláírt 1984. évi árucsereforgalmi jegyzőkönyv szerint a többi között szövetet, akusztikai berendezéseket és elektromos cikkeket szállítunk, cserébe kávéért és a köny- nyűipari cikkekért. Szakembereink hozzájárulnak az iparszervezés terén szerzett tapasztalatok hasznosításához és a magyar kukoricatermesztési rendszer bevezetéséhez. A laoszi mezőgazdaság feladata, hogy véglegesen megoldja a lakosság élelmezési problémáit, s legalább hathónapos élelmiszer-tartalékot képezzen. 1985-ig a fő táplálékul szolgáló rizsből annyit akarnak termelni, hogy évente minden főre 350 kilogramm jusson. Továbbfejlesztik az állattenyésztést és a rizs mellett fokozottabban kívánnak gabonát, zöldséget, cukornádat és más növényeket is termeszteni. Az ország egyik legnagyobb természeti kincse, a faállomány védelme érdekében meg akarják szüntetni a hegyi lakók hagyományos művelési módszerét az erdőégetést. A rizstermelés növelését részben a szárazrizs termelés elterjesztésével oldanák meg, az arra alkalmas elárasztható területeken pedig szövetkezetek és állami gazdaságok szervezésével a nagyüzemi gazdálkodás kifejlesztésére törekszenek. A viszonylag keskeny, hosszan elnyúló országban megkülönböztetett jelentősége van az úthálózat fejlesztésének. A 9. számú főút megépítésében több szocialista ország is részt vállalt. A 247 kilométer hosszú út a vietnami Da Nang tengeri kikötővel köti össze az országot. Ez az út azért is jelentős, mert részben csökkenti az eddig kizárólag Thaiföld felé irányuló átmenő forgalmat. Tíz éven belül hozzá akarnak fogni az első vasútvonal építéséhez is. • Kevesen tudják, hogy Laoszban a világon a legnagyobb a folyók egy lakosra számított vízhozama, ami nagy lehetőséget ad az ország elektromos hálózatának kiépítéséhez. Az iparosítás jelenlegi foka ugyan még nem igényel túl nagy energia- mennyiséget, amire az is utal, hogy rendszeresen exportálnak a szomszédos Thaiföldnek elektromos áramot — valutáért. Szovjet szakemberek irányításával, valamint indiai cégek közreműködésével épül a Nam Ngum vízi erőmű harmadik lépcsője. Gondot fordítanak a fogyasztási cikkek termelésére, továbbá olyan exportcikkek előállítására, amelyekhez hazai nyersanyaggal (például fa, dohány stb.) rendelkeznek. Az ásványkincsek (mindenekelőtt az ón és a só) felszínre hozására bányák építését tervezik, továbbá az építőanyag- és mezőgazdasági szerszámipar kifejlesztését. G. I. Híd a 9. számú főútvonalon, amely a vietnami Da Nang kikötővel köti össze az országot. A hidat magyar szakemberek és laoszi munkások építették Necel mester varázslata Ryszard Necel mester a nyers agyagból gyönyürű formájú kancsókat, vázákat, gyertyatartókat varázsol elő. A lengyel közmondás szerint „nem szentek tapasztják az agyagot”, de aki már látta, hogyan születik agyagdarabkákból forgó korongon gyönyörű vonalú váza, annak úgy tűnik, hogy Ryszard Necel valamilyen varázslómesterség beavatottja. Az alaktalan tömbökből a művész egy-egy észrevehetetlen ujjmozdulatával formálódnak a megragadó szépségű kancsók, vázák, tálak, tányérok, gyertya- és virágtartók. Ryszard mester szerint „edényt tapasztani igazán nem nehéz”, de bizony művészet ez a javából. Az ő alkotásaiban a Gdansk melletti kasubföldi Chmielnóban élő Necel nemzetség kilenc fazekas-nemzedékének tapasztalata és rengeteg hagyománya tükröződik. A családban évszázadok óta apáról fiúra szállt a fazekasmesterség számtalan titka és hagyománya: a sajátos kerámiaformák és minták, díszítő motívumok, valamint a festés módja, a színek összeválo- gatása és a máz felvitele. Ryszard elhunyt édesapja, Leon Necel annak idején már 12 éves korában a fazekaskorong mellé ültette legifjabb fiát. A Necel családban mindig így szállt nemzedékről nemzedékre a fazekasművészet. A híres kasub stílust képviselő Necel-kerámiák kitűnnek nemesen egyszerű vonalaikkal, finom színeikkel — uralkodó közöttük a világosbarna és a homokszín —, valamint kecses és eredeti mintáikkal, amelyekhez hét hagyományos díszítőmotívumot használnak fel. A Necel- féle kerámiák legjellegzetesebb motívumai: az orgonaág, a nagy és kis tulipán, a kasub csillag, a liliom és a pikkelyminta. A chmielnói kerámia nemcsak Lengyelországban, hanem számos európai és tengerentúli országban is a keresett cikkek közé tartozik. Nagy a szerencséje annak a vásárlónak, aki Necel-pecsét- tel állátott kerámiatárgyra bukkan a népművészek munkáit árusító „Cepelia” vállalat valamelyik lengyelországi, vagy külföldi boltjában. Válás a Szovjetunióban Minden harmadik házasság — A család jövője Mintegy hárommillió házasságot kötnek a Szovjetunióban. A szociológusok kimutatták: a mai fiatalok elsősorban a szerelmet, a kölcsönös érdeklődési kört, a nézetazonosságot tekintik a legfontosabbaknak két ember kapcsolatában. A statisztikai adatok szerint évente 900—950 ezer házasságot bontanak fel az országban, vagyis minden harmadik új házasságra egy válás jut. Ezeket a számokat kommentálja az APN tudósítójának kérésére Kari Bazdirjev, az ismert szovjet szociológus. NEM VÄLSAG — A statisztika az első pillantásra nem vigasztaló. Ám egyáltalán nem jelenti azt, hogy válságban volna a család intézménye. Tény, hogy a lakosság majdnem 98 százaléka él házassági kötelékben, vagyis ez azt jelenti, hogy az emberek, csekély kivételtől eltekintve, a házasságot részesítik előnyben. Az országban 70 millió házaspár él, tehát a válások száma évente mindössze a másfél százalékot teszi ki. Ilyen szempontból a legveszélyeztetettebbek a fiatal házasok: egyharmaduk a házasságkötés első évében elválik, míg a másik harmad a frigyrelépés 1—5 esztendejében. — Hogyan kezdik az életüket a fiatalok? „A kunyhóban is lehet boldogság” — tartja egy orosz mondás. Világos azonban, hogy az induláshoz szükséges feltételek, a munkaviszony, a lakás meghatározó. Munkanélküliség nincs a Szovjetunióban, sőt, ellenkezőleg, sok ágazatban kevés a munkáskéz. Persze, az volna a csodálatos, ha a fiatal házasoknak az esküvő után azonnali átnyújtanák a lakás kulcsát is. Eltekintve attól, hogy a Szovjetunióban igen nagyméretű a lakásépítés, ilyen lehetőség még nincs. Ezért a kormányzat olyan határozatot fogadott el, amely szerint a fiatal házasokat egy sor kedvezmény illeti meg a lakáskiutalásnál. Aki pedig saját házat, illetve szövetkezeti lakást akar, az jelentős állami támogatást kap. AZ ELŐIDÉZŐ OKOK Valamennyi pénzzel, valamilyen lakással természetesen mindenkinek kell rendelkeznie. A szociológiai kutatások adatai szerint azonban az anyagi feltételek nem elsődlegesek a családi boldogság szempontjából. Lettországban például, ahol a válások száma a legmagasabbak közé tartozik, a férfiak 9,7, a nők 4,6 százaléka vallotta, hogy a válása anyagi nehézségek, a lakáskörülmények miatt következett be. Üzbegisztánban (ahol a legkisebb a válások száma) ilyen motívumokat általában nem említettek a megkérdezettek. A válások rendszerint a következő okok miatt jönnek létre: különböző világnézet, nem egyező életfelfogás, életvitel, a férfi elsődleges szerepe a házasságban, egymás meg nem értése, a házastársi munkától való elzárkózás, stb. Ezek az okok tesznek ki 100 válásból 70-et. Hogy kiismerjük magunkat a folyamatokban, vissza kell kanyarodnunk a történelemhez. A férfi évszázadokon keresztül a család feje volt, a kereső, a feleség pedig a háztartást vezette, a gyerekeket nevelte. Mindkét fél egymásra volt utalva abban a gazdasági konstrukcióban és kevésbé jutottak kifejeződésre az emberi, személyiségbeli vonások. A család mindenekelőtt gazdasági sejt volt. LELKI IGÉNYEK Ezek a hagyományok ma már nem léteznek. A nők a férfiakkal azonos jogokat élveznek a munkában, a társadalomban. A statisztika arról is tanúskodik, hogy a Szovjetunióban a fiatal nők képzettebbek a velük egykorú férfiaknál. A korszerű család költségvetése, vagyis a házastársak hozzájárulása a büdzséhez azonos mértékű a férfi és nő között. Száz házaspárt véve alapul az esetek több mint a felénél a nők, viszik haza a nagyobb ösz- szeget, illetve férjükkel azonos jövedelmet. Ez azt jelenti. hogy a család tagjai anyagilag függetlenek. Növekszik a házastársak között a lelki élet igénye. Sok férfi és nő nemcsak kívánságként beszél erről, hanem szükséges feltételként is. Ily módon átalakulóban van a családot összetartó feltételrendszer. A gazdaságlélektani közösséget a lélektani-gazdasági közösség váltja fel, vagyis a lelki tényezők kerülnek előtérbe. A család az állam védelme alatt áll — olvashatjuk a Szovjetunió Alkotmányában. Mit vár a család az új körülmények között a társadalomtól? Az a vélemény, hogy a segítségnek egyetemesnek kell lennie, összefüggésben a demográfiai politikával, a lakáshelyzet javításával, a gyermekek egészséges felnevelésének anyagi elősegítésével, vagyis minden eszközzel, amelyek a családi kötelék megerősítését szolgálják. RECEPT A BOLDOGSÁGRA? Ma már sok minden történt ezen a téren. Így például befejeződött a kísérlet és ma már az ország valamennyi iskolájában bevezették a tanulók családi életre való felkészítését. A felső tagozatos fiatalokat megtanítják a személyi hygiene szabályaira, a nemi felvilágosítás éppúgy szerepel ezeken az órákon, mint a családi élet etikája és pszichológiája. A nem várt, előre nem látható nehézségek leküzdésében sokat segít a fiataloknak a pszichológiai tanácsadó szolgálat, a fiatal házasok klubja. Még sokat kell tenni annak érdekében, hogy a lelki tényezők kerüljenek előtérbe és általánossá váljanak a szovjet családban. Erről is szó volt a nemrég Moszkvában is megrendezett VI. összszövetségi pszichológuskongresszuson. — Érvényes recept mindeddig nincs arra, hogyan lehet a család boldog — mondja Alekszej Bodalev akadémikus, a pszichológiai tanácsadó központok vezetője. — A pszichológusoknak az a dolga, hogy megtanítsák a házastársakat a diagnózis és a gyógymódok felismerésére, ha konfliktusok támadnak a családban. Nemcsak tudományos elemzéseket készítünk, hanem konkrét esetekkel és konkrét emberekkel is foglalkozunk. Ma már eredményekről is beszélhetünk. A leningrádi házassági és tanácsadó szolgálat munkája nyomán minden harmadik válni készülő család eltér a szándékától.
