Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-04 / 2. szám

1984. január 4. iÜÉPÜJSÁG/5 Labda 62 millió forintért Megindult a szőrmepiac és a konfekció A minőség az export egyik legfontosabb feltétele Nyugodtan mondhatjuk, hogy nehéz éveket zárt a Simontornyai Bőr- és Szőr­mefeldolgozó Vállalat. És még az sem biztos, hogy a következő évek nem lesznek még nehezebbek. Ez néha független attól, hogy a válla­latnál jól dolgoznak, vagy sem. A piaci helyzet dönt legtöbb esetben. Mivel a szőr­mések olyan gyártmányokkal vannak jelen a piacon, ame­lyek abban a pillanatban el­adhatatlanná válnak, amikor egy kicsit is a világban gaz­dasági hanyatlás jelentke­zik. Tudjuk, hogy a világban a hetvenes évek közepétől gaz­dasági és piaci válság dúl. Ilyenkor a kereslet a szőrme, vagy a drága és tartós bőr­áruk iránt megcsappan. Csök­ken az igény a futballabda iránt is ... S ezeket gyártja a simontornyai vállalat. Természetesen az előbbiek nem jelentik azt, hogy min­denben felmentést kell adni, olyan esetben is, amikor a belső szervezetlenség, vagy a rossz piaci munka miatt ke­rül nehéz helyzetbe egy-egy ilyen ..divatorientált” válla­lat. A simontornyaiak- soha nem is kerestek mentségeket. Nekigyürkőztek, új piacok, új lehetőségek után kutattak. Igaz, hogy közben az évek során felgyülemlett egy ma­gas készlet a vállalatnál, ami pénzügyi gondokat okozott. Iván János megbízott igaz­gató tájékoztatása szerint az 1983-as évet jól zárta a vál­lalat. Elsősorban felszámol­ták az áthúzódó készleteket, ami már 1984-ben azt is je­lentheti, hogy készletgazdál­kodásukban elérhetik az op­timális szintet. Ehhez azon­ban az is kellett, hogy telje­síteni tudják — december 19-re teljesítették is — fel­adataikat. A vállalat árbevé­tele 213 millió forint, ebben jelentős export is volt: 76 millió forint. Ami azt jelen­tette, hogy exportjukat 33 százalékkal növelték. Külö­nösen a konfekciót, ami így elérte a 15 millió forintot. Ezek a termékek az NSZK-ba és az Amerikai Egyesült Ál­lamokba mentek, jó minőség­ben és megfelelő szállítási ütemezésben. Ezt bizonyítja, hogy 1984-ben szőrme és kon­fekció termékeiket zömmel az NSZK számára növelni tudják és 28 millió forint ér­tékben exportálnak belőle. Külön szót kell ejteni a francia ADIDAS-céggel való kapcsolatukról. Hosszú évek óta gyártanak az ADIDAS részére labdákat, 1984-ben is 200 ezer darabot, ami szám­szerű növekedést nem jelent, de sikerült hétszázalékos ár­emelést elérni a partnernál. Az 1984-es terveik között sze­repel, hogy 221 millió forin­tos termelési értékből 90 millió lesz az export, és mintegy 17 millió forint nye­reség képződik a vállalatnál. Munkásmíivelődés .A Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa Központi Könyvtáira 75 munkahelyre vásárolja és juttatja iái a szak- és ismeretterjesztő műveket, valamint a szép- irodalmat. A szakszervezeti bizottságok évente 300 000 forinttal járulnak hozzá a központi könyvtár működé­séhez. A jelenlegi 110 000 kö­tetes állományból legalább hatszor frissítik az üzemi könyvtárak anyagát. Könyv- vásárlásra 400 000 forintot költenek, amelyből mintegy 10 000 könyvet vásárolnak. A letéti könyvtárakba be­iratkozott 6000 olvasónak a fele fizikai dolgozó és szo­cialista ibrigádtag. A központi könyvtár álltai szervezett könyvmapi ünne­pek, ankétok, irodalmi .estek, író-olvasó 'találkozók nagy érdeklődést váltattak ki. A 25 rendezvény vendége volt többek között Baranyi Fe­renc, Csörsz István, Fehér Klára, örsi Ferenc, Marosán György, dr. Veres Pál, Már­vány! György. Terveik között az is sze­repel, hogy még több mun­kás, szocialista brigádtag ol­vasson, vegye igénybe a könyvtár segítségét a tanu­láshoz, továbbképzéshez, önműveléshez szükséges iro­dalom kézbeadásán keresz­tül. A formális és általános brigádvállalások helyett az egyén igényeinek megfelelő­en ajánlják a szórakozáshoz, vagy éppen a hobbitevé­kenységhez. Ennek valóra váltásához az is szükséges, hogy a szét­szórt. munkahelyekkel ren­delkező helyeken is legyen fiókkönyvtár. Jelenleg a dolgozók 55 szá­zalékának van lehetősége ar­ra. hogy szakszervezeti könyvtárat hasznátjön. Válasz nélkül Egyszerre vagyunk munkavállalók és tulajdonosok. Mi­közben kötelesek vagyunk teljesíteni a munkahely által megszabott feladatainkat, alapvető jogunk részt venni a munkahelyünket — tehát bennünket is — közelebbről érintő kérdések megvitatásában, sőt, egész sor kérdés köz­vetett vagy közvetlen eldöntésében. Naivitás lenne persze azt képzelni, hogy a jogoknak és a kötelezettségeknek ez a kettőssége mindig és mindenütt valamiféle idillikus összhangban érvényesül, hogy nincs már vállalat, ahol inkább csak az egyiket, vagy a másikat tartják számon. De az óhajtol függetlenül: ahhoz, hogy akár munkahelyi kötelességünknek, akár pedig állampol­gári jogainknak maradéktalanul eleget tehessünk, a meg­felelő szervezeti keretek, formák, továbbá a tárgyi és em­beri feltételek is elengedhetetlenek. Ahol rossz az anyag­ellátás, ahol nincs összhang a dolgozók szakképzettsége és munkája között, ahol nem a legmegfelelőbbek töltik be a vezetői posztokat, ott a legnagyobb igyekezettel sem végezhető jó munka, nem tehetünk eleget munkaköri kö­telezettségeinknek. 4 Nélkülözhetetlen a feltételek biztosítása a munkahelyi jogok érvényesítésében is. Az üzemi demokráciát elvileg mindig fontosnak tartottuk. Az irányítás túlcentralizálása azonban jó ideig még a vállalati vezetők számára sem tette lehetővé, hogy érdemben beleszólhassanak a vállalat munkájába. A gazdaságirányítás bevezetett változásai az üzemi demokrácia kiteljesedéséhez is jobb körülményeket teremtettek. Lehetővé, egyszersmind szükségessé vált, hogy élettel, tartalommal telítődjenek a dolgozók fórumai. A műszaki fejlesztés, a bérezés, a szociális létesítmények építése, a munkafegyelem, az anyagi ösztönzés, rendre-sorra olyan témák, amelyek megvitatásában és eldöntésében a válla­lati vezetők mellett az egész dolgozó kollektíva szerepe fontos. Egy üzemszociológiai vizsgálat során tizennégy ipari és kereskedelmi vállalat több ezer dolgozója mondta el véle­ményét. A megkérdezettek kétharmada érzékeli, hogy az üzemi szakszervezeti szervek kikérik a dolgozók vélemé­nyét, képviselik a dolgozók érdekeit, és megfelelő tájé­koztatást nyújtanak erről a képviseletről, mig a válaszolók egyharmada hiányolja ezt. Az üzemi demokrácia lényeges fóruma a termelési ta­nácskozás, ám — amint ezt a vizsgálat megállapította —, o termelési tanácskozásokon elhangzott javaslatoknak, észrevételeknek csupán negyven százalékára érkezik vá­lasz, azokra sem mindig megfelelő. A vizsgálattól függet­lenül is gyakori a panasz, hogy nem veszik mindenütt ko­molyan a dolgozók javaslatait, legfeljebb a döntés után kérdezik meg véleményüket. Ezek a bírálatok természetesen az egyik vállalatra job­ban, másutt kevésbé érvényesek. Annyit azonban feltét­lenül jeleznek, hogy a vállalati dolgozók fontosnak tartják az üzemi demokráciát, arra törekedve, hogy gyakorolhas­sák munkavállalói és tulajdonosi jogaikat, kötelezettsé­geiket. FÖLDESí JÓZSEF Társadalmi összefogás Környezetünk védelméért 1983 végén környezetvé­delmi fegyveres őrök tettek esküt. Ez az esemény új fe­jezetet nyitott a környezet- védelem hazai történetében. Még másfél évtizeddel ez­előtt ;is pusztán a természet- védelmet értettük a környe­zetvédelem alatt, sőt maga a környezetvédelem szó is tel­jesen ismeretlen volt nyel­vünkben. Az emberi környe­zet hazai védelme történeté­ben 1976 fordulópont volt. Ebben az évben fogadta el az Országgyűlés a környe­zeti és természeti értékek védelméről szóló törvényt. Ez a jogszabály teszi kötelező­vé minden magyar állampol­gár számára — tehát nem­csak a tisztségviselőknek, hi­vataloknak és társadalmi szerveknek — környezetünk megóvását. Már a korábbi évek során megszületett a vízről, az egészségről és a természetvédelemről szóló törvény, az ipar, a mezőgaz­daság és ia közlekedés roha­mos fejlődése, a felgyorsult városiasodás azonban szük­ségessé tette egy egységes, átfogó jogszabály megalko­tását is. A társadalmi-gazda­sági fejlődés természetes ve­lejárója, hogy megszaporod­tak a nem kívánatos mellék­hatások. Ezek elhárítása, il­letve csökkentése nemcsak a ma élő, de a jövendő nem­zedékek számára is nélkülöz­hetetlen. Mintegy fél évszá­zaddal ezelőtt a természetes öntisztulás elegendőnek lát­szott, hogy a föld, a levegő, a víz, az élővilág, a táj és a települések környezeti szeny- nyeződését kiküszöbölje, ma már azonban ez nem elegen­dő. Hazánk közepesen fejlett iparral és fejlett mezőgaz­dasággal rendelkezik, terüle­tét tekintve kis ország, éven­te 10 millió tonna sziláid és folyékony hulladékot bo­csát ki. Ennek az óriási és egyre növekvő mennyiség­nek az újrahasznosítása, csökkentése, illetve a hulla­dékszegény eljárások kidol­gozása áll a környezetvédel­mi koncepciók középpontjá­ban. Az elmúlt fél évtizedben kiépült a magyar környezet­védelem szervezeti rendsze­re. A korábbi Természetvé­delmi Hivatal örökét — ki­bővített hatáskörrel — az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal vette át, amely hót környezet- és természetvédelmi felügyelő­ség • közreműködésével látja el az emberi környezet vé­delmére rendelt feladatát. A korábban az egyes minisz­tériumok és főhatóságok kö­zött felaprózott feladatokat egyrészt a hivatal, másrészt a kormánybizottságként mű­ködő Országos Környezet- és Természetvédelmi Tanács látja el. A legutóbbi öt esztendőben nem kevesebb, mint 40 mil­liárd forintot fordítottak or­szágszerte a víz és a levegő, illetve a termőföldek védel­mére. Kiemelt programmá vált a másodlagos nyers­anyagok újrafelhasználása az iparban, bár ezek aránya még mindig rendkívül cse­kély, nem éri el a 10 száza­lékot sem. A háztartási hul­ladékok elhelyezése — ezt minden természetjáró em­ber tanúsíthatja — tovább­ra is rendezetlen. Ugyanak­kor kiemelkedő jelentőségű volt a budapesti szemétége­tőmű üzembe helyezése. A fővárosban keletkező háztar­tási és hasonló jellegű ipari hulladékok kb. 60 százalékát ártalmatlanítják itt. A sze- mótégetőmű hosszú távú megoldást biztosít, korszerű módszerrel, s bár alapvetően környezetvédelmi célú léte­sítmény, technológiai rend­szere lehetővé teszi a sze­métégetésnél keletkező hő­mennyiség energetikai hasz­nosítását is. Az elképzelések szerint 1983 végétől fokozato­san felfutó mértékben >a kül­ső távhőszolgáltatás is meg­indulhat — gőz formájában — a környező újpesti ipar­telepek számára, s a tervek szerint innen fogják ellátni az épülő káposztásmegyeri lakótelepet távhővel, vala­mint meleg vízzel. A környe­zetvédelmi hatóságok javas­latára az utóbbi években le­állították például az olyan közismerten környezetszeny- nyező üzemek működését, mint a tatabányai és a sely- pi cementgyár, s bezárták a tatabányai ötvözetgyárait is. A lassan egy esztendeje üzemelő és 1983. novembe­rében felavatott Paksi Atom­erőmű az atomenergia békés célú felhasználásának eddi­gi legnagyobb hazai alkotá­sa. Az évtized végéig folya­matosan, bővülő erőmű épí­tése során kiemelt .fontossá­got tulajdonítottak és tulaj­don, ítianak a biztonságos, a lakosságot és a környezetet még az esetleges üzemzavar­kor sem szennyező üzeme­lésnek. A beruházás minden negyedik forintját a bizton­ságra fordítják. A környe­zetbe kerülő szennyező anya­gok mennyisége lényegesen kisebb a maximálisan meg­engedhetőnél. Az atomerő­műnél egyidejűleg működik a mérő- és az éllenőrzőrcnd- szer. A környezetvédelemmel hivatásszerűen foglalkozók­nak az új létesítmények működésénél .sokkalta több gondot jelentenek a korábbi időkből származó hiányossá­gok, mulasztások, amelyek­nek kiigazítása — folyama­tosan — több itízmilliárd fo­rint ráfordítást jelentenek a népgazdaság, s az egyes üze­mek számára. Bár a levegő szennyezésének csökkentése terén sikerült nem kevés eredményt elérni (a buda­pesti Belváros gázfűtésre történő átalakítása, Kecske­mét, Ajka, Szolnok levegő­jének javítása) mégis még napjainkban is az ország te­rületének 9 százalékán, a megengedhetőinél szennye- zettebb a levegő. Ezen a te­rületen ma 4 millió ember él. Különösen az energiaipar, á vaskohászat, az építő- és vegyipar kéndioxid szeny- nyezésének korlátozása sür­gető feladat. Ha az utóbbi időben némileg csökkent is a gépkocsik számának növe­kedési üteme, a közlekedés­nek, mint szennyező forrás­nak a jelentősége azonban megnőtt. Napjainkban a gépkocsiknak legalább 20 százaléka olyannyira elöre­gedett, hogy szénmonoxid- és koramkibocsátásuk a megengedhetőnek a többszö­röse. A környezetvédelem = önvédelem. Mindenkinek a maga munkahelyén és kör­nyezetéiben példát keli mu­tatnia helyes magatartásá­val. A Hazafias Népfront, a Vöröskereszt és a MTESZ akciói, a rendszeresen meg­rendezésre kerülő „Protenvi- ta” kiállítások a lakosság és a szakemberek széles köré­nek véleményét formálják helyes irányiba. Fokozatosan beépül a környezetvédelem az általános iskolai oktatás tantervébe is. Sajnos a kö­zépiskolák 'és az egyete­mek diákjai még nem ismer­kedhetnek meg magasabb szinten a helyes környezet- védelmi magatartással. A parkerdők számának nö­vekedése, az önkéntes ter­mészetvédelmi őrök hasznos tevékenysége jól példázza a társadalom minden rétegé­nek cselekvő részvételét eb­ben a jövőnek szóló tevé­kenységben. 1984-ben a ter­vek szerint újból megrende­zik a madarak és fák nap­ját is! A dolgozók védelmét korszerű és minden igényt kielégí­tő orvosi rendelő szolgálja Pakson. A biztonsági és környezetvédelmi berendezések közé tar­tozik Pakson a 100 méteres kéménypár

Next

/
Thumbnails
Contents