Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-04 / 2. szám

1984. .január 4. e^ÉPüJSÁG Évadzáró a kézilabdáiknál A kézilabda-szövetség elnöksége balról jobbra: Török Pál, Kincses Endre, Koncz Júlia, Fonyódi György. Nagy István Megyénk legjobb atlétái 1983-ban * Női dobószámok Hírek Az ipari szövetkezetek me­gyei sportbizottságának ki­bővített ülésén az 1983-as évi OKISZ* Kupa versenyek tapasztalatait értékelték, va­lamint döntöttek arról, hogy az idén két sportágban lesz az országos területi verseny házigazdája a Tolina megyei KilSZÖV: a lórii és női asz­taliteniszé és a női kispályás labdarúgásé. * A korcsoportos megyei fiú egyéni sakkbajnokság helye­zettjei. 11 évesek: 1. Papp Zoltán (Györköny) 3, 2. He­gedűs György 1,5, 3. Balogh Sándor 1,5 (.mindkettő Szed­res). 13 évesek: 1. Böndör János 1, 2. Lehmann Angéla 1 (mindkettő Györköny), 3. Pálfi Zoltán (Szedres) 1. 15 évesek: 1. Kemény Valter 2, 2. Mészáros Zoltán 1, 3. Mé­száros Ottó 0 (mindhárom Szedres). 17 évesek: 1, Né­meth Ottó 1, 2. Siklósi Zol­tán 0 (mindkettő Szedres) ponttal. * A Tolna megyei újonc, serdülő, úttörő és ifjúsági ökölvívó-körverseny idei programja: Január 15.: Szé­kesfehérvár. Január 29.: Du- naszentgyörgy. Április 15.: Németkér. Április 29.: Mo­hács. Szeptember 30.: (Dom­bóvár. A versenybíróság el­nöke Leposa Béla (Szek­szárdi. Tagok: Oláh Miklós (Bonyhád), Mestyán Ádám és Szabó István (Szekszárdi, Tóth József (Paks), Mészá­ros József (Mözs), Sumicz Árpád (Duinaföldvár), Cse- perka Zoltán (Mohács) és Gaál Tibor (Székesfehérvár). * A szekszárdi városi .kosár­labda-bajnokság állása: Nők: 1. IV. sz. Alit. Isk. KISZ 10, 2. Tanítóképző Főiskola 7, 3. Kereskedelmi Szakközép 6, 4. Költségvetési Üzem 4, 5. Paks ASE 4, 6. Kórház 4, 7. BHG 4 ponttal. Férfiak. 1. I. sz. Ált. Isk. KISZ 10, 2. Szekszárdi öregfiiúk 10, 3. Bonyhádi öregfiúk 9, 4. Ga­ray Gimnázium I. 7, 5. KSZE 7, 6. BHG 5, 7. Garay Gim­názium II. 5, 8. TÁÉV 4 ponttal. * A megyei ökölvívó-szövet­ség elkészítette — a négy forduló alapján — a megyei újonc, úttörő, serdülő és if­júsági körverseny végered­ményét: 1. Dombóvári Szöv. SE 320, 2. Paksi SE 307, 3. Mohács 96, 4. Dunaújváros 60 ponttal. Edzők: Dombó­vár: Lampert Gábor, Paks: Forral Ferenc és Kaj.tár László, Dunaújváros: Szalai Károly és Sumicz Árpád, Mohács: Csorbái Ferenc. * A tamási körzeti újonc, serdülő, ifjúsági, valamint felnőtt férfi és női .asztali­tenisz-bajnokságra január 14-én, szombaton a pince­helyi tornacsarnokban kerül sor. Kezdés: 9.30: Nevezési határidő: január 12. Cadizban lesz a spanyol—magyar A csütörtökön útra kelő magyar lablarúgó-válogatott keret a stuttgarti és Stras­bourg i teremmérkőzések után a spanyolországi Benidorm- ban táborozik, s ott folytatja felkészülését. Végleges, hogy január 18- án a hivatalos Spanyolország —Magyarország mérkőzést Cadizban rendezik meg, 20.30 órai kezdettel. Rendhagyó az ilyen késői évadzáró a kézilabdásoknál, melyre a szakosztályok kép­viselői — s mert ünnepélyes díjkiosztásra is sor került — a megyebajnokság legered­ményesebb játékosai is meg­hívót kaptak. A november végi, decem­ber eleji NB-s osztályozok, illetve a Magyar Kézilabda Szövetség továbbképzése késztette a szövetség elnök­ségét a „késésre”. A megyei sporthivatalban szűk „csalá­di” körben Fonyódi György, a szövetség elnöke köszön­tötte a jelenlévőket és ismer­tette, hogy az éves munkát egyes bizottságok vezetői ér­tékelik. Mint mondta, sajnos nagyon kevesen vannak, akik szabad idejüket sport- ágszeretetből feláldozzák, így tulajdonképpen egy-egy sze­mély végzi a különböző szak­területek bizottsági munká­ját. A szervezési bizottság ér­tékelését Nagy István ter­jesztette elő: — Az 1983-as versenyki­írás jónak mondható, melyet a csapatok elfogadtak és betartottak. A '84-es verseny- kiírásban némi változást ter­vezünk — a felnőttekhez ha­sonlóan az ifjúsági csapa­toknak is lesz körmérkőzéses „rájátszás”. — A megyebajnokságban 1983-ban' 249 mérkőzést ját­szottak a csapatok, ebből 131-et tavasszal, 118-at ősz­szel. Sajnos, egy mérkőzés félbeszakadt (Dalmand— Zomba), míg két mérkőzést nem játszottak le. Az MNK megyei selejtezőit a nőknél a Szekszárdi Spartacus, a Tolnai Vörös Lobogó, míg a férfiaknál a Hőgyész és a Dunaföldvár vette sikerrel. A November 7. ifi-kupán 11 csapat szerepelt. Öröm volt a nagy érdeklődés, így a jö­vőben két napra tervezzük a versenyt. A győztes a Szek­szárdi Spartacus női és Dombóvár férficsapata lett. Az ifjúsági bizottság nevé­ben Kincses Endre szólt: — Elmondhatjuk, hogy az egyik szemünk sír, a másik nevet, örülnünk kell, hogy a Szekszárdi Spartacus rend­szeres korosztályos utánpót­lás nevelése mellett ma már Mözsön, Zombán, Hőgyészen, Dombóváron és Dunafödvá- ron sem spontán, hanem szervezett nevelő munka fo­lyik. Különösen ki kell emel­ni a dombóvári fiúk óriási előrelépését, akik az OIB területi döntője mellett a kö­Módosítások a Országos értekezletet tar­tattak a megyei kosárlabda- szövetségek elnökei számára. A tizenkilenc miegye képvi­selői között Tolna megye ko­sárlabda-szövetségének elnö­ke, Szabó György is részt vett a háromnapos budapes­ti tanácskozáson. A témák egyike az 1983— 84-es olimpiai ciklus értéke­lése volt. Minit Horváth Fri­gyes, a (Magyar Kosárlabda Szövetség főtitkára elmond­ta, az elmúlt év látványos és eredményes volt a sportág .szempontjából, különösen ki­emelkedett a női válogatott szereplése. A klubcsapatok­nál végzett munkát pozití­van értékelte, a vidéki bá­zisok között külön foglalko­zott a Szekszárdi Dózsával. Jó példaként hozta fel a .li­la-fehéreknél folyó (tudatos, következetes szakmai mun­kát, aminek eredményeként a csapat már biztosította he­lyét az NB I legjobb tíz csa­pata között. A szövetség cél­kitűzése, hogy a Szekszárdi Dózsát az „A” kategóriába sorolja. Szabó György az értekez­letről még elmondta: szó esett az idei bajnoki rend­szer átszervezéséről. A há­romszintű bajnokságot tart­ják ideálisnak a szakembe­rek, mégpedig az első vonal, azaz az NB I mezőnyének le­szűkítésével, 12 csapat rész­zépiskolás bajnokságot is megnyerték. Sajnos, korosz­tályos versenyeztetést szer­vezetten csak a megyebaj­nokság mellett párhuzamo­san zajló ifjúsági bajnokság­ban tudtunk biztosítani. Szomorú, hogy az idén az eddig nagy sikerrel rendezett Ambrus Péter Kupa elma­radt. — A jövő évi fontos fel­adatok: az általános isko­lák 5—8. osztályosai részére évente két alkalommal ver­seny rendezése; a kiválasz­tó központ táborában min­den csapat számára lehető­vé tenni a legtehetségesebb játékosok továbbfejlődését; az utánpótlásnevelés fontos­sága miatt továbbra is köte­lezően előírjuk az ifjúsági csapat szerepeltetését. A játékvezetői bizottság jelentését Török Pál mondta el: — A Tolna megyei Kézi­labda Szövetség kevés játék­vezetővel rendelkezik. A mű­ködők száma csak töredéke a játékvezető-vizsgával ren­delkezőknek. A 18 játékve­zetőnkből nyolc tagja az or­szágos keretnek. Az 1983-as évben a megyei sporthivatal segítségével sikeres tanfolya­mot és vizsgát tettek 12-en, reméljük, lesznek majd kö­zöttük, akik vállalják a mér­kőzések levezetését. Az edzői bizottság nevé­ben Koncz Júlia beszélt: — Csak kevés szakosztály­ban folyik olyan érdemi te­vékenység, amely megfelel a megyei elvárásoknak. A me­gyebajnokság színvonalán csakis a megtervezett, rend­szabályokban vételével. Külön foglalkoztak a pályákon kialakult morális helyzettel, s ennek javítása érdekében szigorú változta­tásokat léptették életbe. így a mérkőzések kezdési idő­pontjait pontosan tartaná kell, megváltoztatása csak rendkívüli esetben lehetsé­ges. Érdekesség, hogy az NB I-es csapatokat hizonyos nézőszám elérésére kötele- zik, és a rendezők feladata lesz a közönség kiszolgálásá­ról — így a hangosításról is — gondoskodni. A nagyközönség számára is érdeklődésre számottartó (téma volt a szabályváltozta­tás. Ez év augusztusától meg kell növelni a pályák mére­tét, bevezetik a három pontot érő kosarat (a gyűrű közép­pontjától .mért 628 cm suga­rú köríven kívülről szerzett kosár), a 30 másodperces tá­madóidőben és a büntetődo­básaknái ás változtatásokat vezetnek be. Szabó György a fentiek mellett örömmel közölte a hírt: Horváth Frigyes elfo­gadta a megyei szövetség meghívását, s így a női vá­logatott amerikai turnéjáról, az ottani tapasztalatokról élménybeszámolót tart janu­árban a megyeszékhelyen. E látszólag apró momentum megyénk kosárlabda-életé­nek, az eddig végzett mun­kának egyfajta megbecsülé­se, elismerése is. — T. Zs. — szeres hétközi edzésekkel le­het javítani. * Fonyódi György, a szövet­ség elnöke foglalta össze az elhangzottakat. Többek kö­zött a következőket mondta: — A korábbi éveknél nyu- godtabb, kiegyensúlyozottabb bajnokságot zártunk és ez lehetőséget ad a színvonal emelésére. Az NB-s csapata­ink jól szerepeltek és ez kü­lön öröm. A megyebajnoksá­got nyert csapataink viszont nem tudtak megküzdeni a feladatokkal, az osztályozón alulmaradtak. Dicséret illeti a Tamási MEDOSZ női gár­dáját mindezek ellenére, hisz kitűnően helytálltak, nem sok hiányzott, hogy az NB II-be jussanak. A Hőgyészi HSC férficsapata viszont balszerencsés volt — a leg­erősebb csoportba került — a játékosok idegileg nem bírták a nagy felelősség sú­lyát. A járások megszűnésé­vel a szövetség előtt is új feladatok állnak, ki kell ala­kítani a városi körzeti köz­pontok szövetségeit. A szö­vetség az egyesületek veze­tőivel együtt örömmel fogad­ta a hírt, hogy Bátaszéken elkészült az új, nagyméretű sportcsarnok, mely a jövő­ben — minden bizonnyal — a kézilabda-sportágnak is esetenként otthont ad. Végül Fonyódi György el­ismeréssel szólt a két újonc: Nagymányok, valamint Ten- gelic csapatának teljesítmé­nyéről. A baráti hangulatú évadzáró befejezéseként át­adták az érmekej, a tiszte­letdíjakat. Ivan Davkin még testne­velési főiskolás volt Frunzé- ban (Kirgizia), amikor már olyan edzőtáborról álmodo­zott, ahol a különféle sport­ágak képviseletében elfér akár ezer ember is. Elvégez­te a főiskolát, de a körülmé­nyek miatt nem lett belőle sem híres sportoló, sem edző. Viszont beiratkozott az egye­temre, és építészmérnök lett. Igaz, nem szakadt el a sport­tól, hiszen sportlétesítménye­ket épített Frunzéban, Al- ma-Atában. Moszkvában. Amikor négy évvel ezelőtt Ivan Davkint felkérték, hogy legyen az alustai (a Fekete­tenger krími partvidékén) olimpiai edzőtábor igazgató­ja, megérezte, hogy itt al­kalma lesz régi álmát való­ra váltani. Alustában 1956 óta van edzőtábor. Itt készülnek fel a könnyű- és nehézsúlyú at­léták, a birkózók, a röplab- dások, a kosárlabdások. A száraz éghajlat, a tiszta he­gyi levegő, a tenger közelsé­ge nemcsak a szovjet olim­piai csapatok körében tette népszerűvé Alustát. Gyak­ran edzenek itt külföldi sportolók is, így a többi kö­Női dobószámokban sem jobb a helyzet, mint az előző két szakágban. A visszaesés az előző évekhez képest na­gyon nagy és sok vigasztalót nem is tudunk mondani. A listán szereplők közül Schwarcz Katalin a TFSE-be igazolt, Györkő Ildikó pedig abbahagyta. A többiek edzés­munkája is sok kívánnivalót hagy maga után. Dobó szak­embereinknek komoly erőfe­szítéseket kellene tenni a do­bószámok visszaesésének a megállítására. Testalkatilag alkalmas, munkát bíró és munkát szerető versenyzők felderítése, képzése, és meg­tartása talán sikerhez vezet­hetne. Súly lökés: Kelemen Erzsé­bet (Tamási) 11,34, Schwarcz Katalin (Bonyhád) 10,94, Egyed Krisztina (Dombóvár) 10,80, Vízin Erika 10,79, Kiss Andrea 10,69, Ulbert Erzsé­bet 10,10 (mindhárom Szek­szárdi, Magyar Klára (Dom­bóvár) 9,78, Györkő Ildikó zött finnek és bulgárok. Sta­dion, termek az ökölvívó- és könnyűatlétikai edzésekhez, 1250 m hosszúságú futópálya a könnyűatlétáknak, nyitott és fedett pályák a kosara­soknak, két röplabdapálya, két teniszpálya, szauna, 600 személyre kényelmes szállás­helyek, kellemes strand a tengerparton — ezek a lehe­tőségek várták korábban a vendégeket. Az alustai olimpiai edző­tábor most tovább épül, szé­pül. Az új igazgató tervei alapján emeltek például egy 500 férőhelyes új szállodát. Minden szobája 17 négyzet- méter alapterületű, kétsze­mélyes. Davkin elgondolásai alapján szervizközpont léte­sül a legkülönfélébb szolgál­tatásokkal. Az edzőtábor te­rületén épül két 25x50 m-es úszómedence és egy külön medence a gyermekeknek — mindegyikben tengervíz lesz —, továbbá új, emeletes, 48x24 m méretű sportcsar­nok. Ebben a földszinti rész lesz a birkózóké és a súly­emelőké, az emeleti csarnok­ban pedig a játéksportok ed­zései zajlanak majd. Davkin tervezett edzőpályákat a té­9,76, Endrődi Mária 9.70 (mindkettő Szekszárd), Fónai Judit (Dombóvár) 9,36. Diszkoszvetés: Szekeres Klára 40,00, Kiss Andrea 33,30 (mindkettő Szekszárd), Tóth Andrea 30,88, Egyed Krisztina 30,70, Magyar Klá­ra 29,84 (mindhárom Dombó­vár), Schwarcz Katalin 28,94, Czibulka Ildikó 28,94 (mind­kettő Bonyhád), Fónai Judit (Dombóvár) 28,66, Máté Réka (Bonyhád) 27,64, Polgár Edit (Szekszárd) 27,60. Gerelyhajítás: Egyed Krisz­tina (Dombóvár) 45,04, Györ­kő Ildikó 42,16, Endrődi Má­ria 36,10, Ulbert Erzsébet 36,02 (mindhárom Szekszárd), Schwarcz Katalin (Bonyhád) 34,78, Cser Gabriella (Szek­szárd) 32,98, Békéi Beáta (Dombóvár) 31,30, Nagy Ma­rietta (Szekszárd) 31,28, Bencze Andrea (Bonyhád) 30,34, Prandóczky Zsuzsa (Szekszárd) 29,20. Alustán li sportokhoz is, hiszen Alus­tát három oldalról hegyek veszik körül. A két közeli hegybe, a Csatir-dagba és a Demerdzsibe a sportolók sza­bad idejükben gyakran fel­mennek. Davkin igazgató nemcsak kiváló tervezőmérnök, ha­nem valóban jó gazdája is ennek a nagy sportlétesít­ménynek. Az edzőtábor te­rületén 250 férőhelyes gyer­mek- és ifjúsági sportiskolát nyitott tenisz, művészi tor­na, könnyűatlétikai szakosz­tályokkal. Nem feledkezett meg azokról sem, akik egész­ségi állapotuk vagy koruk miatt komoly sporttal nem foglalkozhatnak: s alakított egy testedző csoportot, amelyben 150 emberrel fog­lalkoznak. — Azt szeretném, hogy a mi olimpiai edzőtáborunk­ban együtt legyen mindenből a legjobb, ami a világklasszis sportolók felkészítéséhez szükséges — mondja az igaz­gató. — Már ma is megvan­nak az optimális feltételek bármilyen egyéni, vagy cso­portos edzési program végre­hajtásához. L. KOVALJOVA (Vége.) Hasznos lesz-e a túra? Két legyet egy csapásra. Ez jutott eszembe, amikor a szö­vetségi kapitány, Mezei György a túra mellett döntött a válo­gatott felkészülését illetően. Nyakunkon a VB-selejtezők, s emiatt a csapatépítés elodázhatatlan szükségessége arra a nagyon nehéz feladatra késztette a szakvezetést, hogy mér­kőzésszerű felkészülés közepette próbálják meg leg jobbjain­kat optimális fizikai állapotba hozni. A nagy kérdés: egyáltalán a nemzetközi porondon alap- követelménynek számító erőnlét (ezen belül a gyorsasági állóképesség) tekintetében a mérkőzésdömping fárasztó ha­tása ellenére lehet-e oly módon terhelni labdarúgóinkat, hogy az a bajnokságra, de főképpen a VB-selejtezők kezdetére fizikailag is — a magyar bajnokság langyos vizéhez képest — megújhodjanak. Azonos intenzitással két félidősök legyünk a kemény profiligában edződött osztrákok és hollandok ellen. Még elevenen él emlékezetünkben a spanyolországi Mun- diaion a nyolc közé jutásért vívott, a belgák elleni találkozó. A Mészöly-fiúk technikásak, mindenekelőtt roppant taktiku­sak voltak — nekünk állt a meccs, de... azon a napon majd- hogy semmivel sem jobb belgák a játék fizikai jellemzőiben felülkerekedtek. Alig negyedórát kellett volna kibírnunk. Am a belga szélső a mérkőzés hajrájában olyan lendülettel futott el a jobb oldalon, hogy bal oldali védőinknek még arra sem volt esélyük, hogy durva módon feltartóztassák. Ekkora kü­lönbség volt a gyorsaság terén. Visszakanyarodva a jelen állapotokhoz: a fizikai képzésről nem mondhatunk le. Annál is inkább, mert már 1974, a kö­vetelményrendszer bevezetése óta csak szajkózzuk. A kapi­tány csapatépítési elképzelését megértjük. Am osztjuk azok. aggodalmát, akik a túra hasznosságában (a fizikai képzés tűzoltómunkája miatt) nem bíznak. A szakvezetésen nagyon sok múlik: hogyan használják ki a lehetőséget. Erre a baj­nokság, no meg a nagy vizsgák választ adnak. —b égyé— Világklasszisok felkészítésére Olimpiai edzőtábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents