Tolna Megyei Népújság, 1984. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-17 / 13. szám
AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIV. évfolyam, 13. szám ARA: 1,40 Ft 1984. január 17., kedd Mai számunkból A BŐRGYÁR UDVARÁN... (3. old.) RAJZ JÁNOS- ALAPlTVÁNY (4. old.) DÓZSÁS SIKER NAGYKANIZSÁN (5. old.) NÉGY KATEGÓRIÁBAN HÁROM ORSZÁGOS BAJNOKSÁG (6. old.) Megtartani a bizalmat Ismerek olyan parasztembert, aki nyolc tehenet gondoz, tudok olyan községről, ahol több tejet értékesítenek a háztájiból, mint a közösből, találkoztam olyan szőlősgazdával, aki munkája mellett családjával együtt csaknem egy hold szőlőt metsz, kapál, permetez, szüretel. A példákat még hosszan lehetne sorolni. Valameny- nyi azt bizonyítja, élénk a termelési kedv a háztáji portákon, a hobbikertekben. Kik vállalkoznak kistermelésre? Legpontosabban úgy válaszolhatnánk a kérdésre: mindenki, aki szereti a földet, a természetet, az állatokat, gondozásukra, ápolásukra nem sajnálja idejét, erejét. Az üdülőövezeti kertekben egymás mellet kapál a munkás, a tanár, a mérnök, a vezérigazgató, a minisztériumi tisztviselő. Széles körű társadalmi bázisa van a kistermelésnek. Enélkül persze nem is büszkélkedhetne a mostanihoz hasonló eredményekkel. A hazai agrártermelésnek egy- harmadát adják a kisárutermelők. Ágazatonként másmás az arány, de alig van olyan mezőgazdasági munka, amelyből ne vállalnának részt. Az állattenyésztésből például 44 százalékkal részesednek, a zöldség- és gyümölcsféléknek pedig több mint a fele az ő kertjükből származik. Ezen arányok is sugallják, hogy a legutóbbi évtizedben megváltozott a kistermelés célja. Még a hatvanas években is inkább önellátásra termeltek a gazdák. Most az árutermelés kerül mindinkább előtérbe. Ennek persze, feltétele a szakosodás. Ezért láthatunk például 8 tehenet egyetlen udvarban. A szakosodásra alapozott árutermelés azonban már másfajta követelményeket támaszt a kisárutermelés támogatásával szemben. Amíg egy tehenet tartott a falusi ember, jószágának megtermelte az abrakot, lekaszálta a szénát, begyűjtötte a pillangós takarmányt. Nyolc tehénnél ezt már nem teheti meg, hiszen nincs annyi földje, amelyen ennyi takarmány megterem. De hasonló helyzetben van a szőlő- termelő is. Korszerű kisgépre, hordókra, megbízható felvásárló apparátusra van szüksége ahhoz, hogy nyugodtan dolgozhasson. A mai, árutermelésre szakosodott kistermelés nem nélkülözheti a társadalmi segítséget. Sokan hajlamosak ezt leszűkíteni a mezőgazdasági nagyüzemek támogatására. Vitathatatlan, nélkülük nem boldogulnának a termelők. Tőlük kapnak tenyészállatot, szaktanácsot, takarmányt, fuvart, s még hosszan lehetne sorolni azokat a látszólag apró, de a termelőknek nélkülözhetetlen szolgáltatásokat, amik nélkül megbénulna a háztáji gazdálkodás. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, fogyasztási szövetkezetek többsége figyelemmel is kíséri a kistermelők igényeit, igyekeznek a kedvükben járni. Persze, nem önzetlenül teszik, s ezt nem is várhatjuk tőlük. A gazdaságok nagyüzemi felárat kapnak a kistermelőktől felvásárolt és továbbadott termékekért, ez növeli bevételeiket, szerényen gyarapítja nyereségüket. A fogyasztási szövetkezetek például 1982-ben 10 milliárd forint értékű terméket vettek át, a felvásárlás nyeresége 2,94 százalékos volit. A mezőgazdasági nagyüzemek törődése bármily sokoldalú, egyre kevésbé lesz elegendő a kistermelés fejlesztéséhez. Az árutermeléshez ugyanis pénz kell, amiből nem mindegyik gazdának van elegendő. A takarék- pénztárak, takarékszövetkezetek fokozottabb támogatását sem nélkülözhetik. Az árutermeléshez már kevés a családok munkaereje, gépesíteni kell a munkafolyamatokat. Sokat emlegetett panasz, hogy kevés és gyenge minőségű gépet, eszközt vásárolhatnak a termelők. Nemrégiben mondta indulatosan egy gazda: „Annak a kezébe adnám ezt a kapát, aki gyártotta.” Az olyan gyakran keresett TZ—4—K kistraktorból például 1984- ben is csak ötszáz darabot kínálnak majd, ami jóval alatta marad az igényeknek. A hazai agrártermelés egyik fontos célja az export bővítése, hozzájárulás az ország fizetési mérlegének javításához. S ha a kistermelés egyharmados arányban részesedik a mezőgazdasági termelésből, akkor a kivitel fokozása ebben az ágazatban is jelentős. Termelők és felvásárlók egybehangzóan állítják, hogy nem eléggé érdekeltek az export bővítésében. Jó néhány termék ára például magasabb a hazai piacon. Exportra pedig fokozott gondossággal kell előkészíteni a zöldséget, gyümölcsöt, s természetesen a több munkáért nagyobb jövedelmet is várnak a termelők. Széles körű tapasztalatok szerint a kistermelés bővítésének kulcsa a jövedelmezőség javításában rejlik. Persze, az igaz, hogy 1982-ben a kistermelés 9 százalékkal bővült. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy a jelenlegi jövedelmezőségben még érdekeltek a termelők, másfelől a családoknak szüksége van a jövedelmek kiegészítésére. Visszaélni mégsem szabad ezzel a helyzettel, hiszen ha a kistermelő elveszíti bizalmát, meginog termelési kedve, lemond az árutermelésről. A bizalmat visszaszerezni pedig sokkal nehezebb, mint megtartani. A mostani gyakorlat és a kutatások pedig arra engednek következtetni, hogy a kistermelésre még hosszú ideig szüksége lesz az országnak. Sőt, egyes eszközigényes ágazatokban még a fejlesztésről sem mondhatunk le. FARKAS JÓZSEF a.---.T V,_v ; Ma kezdődik a stockholmi konferencia Olof Palme fogadta Várkonyi Pétert Piriityi Sándor, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A semleges és el nem kötelezett Svédország fővárosában, a Balti-ten ger nyu gati partján fekvő másfél milliós lakosú Stockholmban ma megkezdődik az európai bizalom- és ibiztanségerősítő intézkedésekkel, valamint a leszerelés európai vonatkozásaival foglalkozó nemzetközi konferencia. Stockholm most először lesz ilyen nagyszabású nemzetközi összejövetel színhelye. A konferencián minden európai ország képviselteti magát Albánia kivételével. Minit az 1975-ös helsinki záróokmány irésze- -sei, jelen vannak az Egyesült Államok és Kanada képviselői is, összesen tehát 35 küldöttség, mintegy 400 delegátussal. Bár „összeurópai” tanácskozásról van szó, a résztvevők három csoportban szorosabban működnek együtt: a Varsái Szerződés tagállamai, a NATO, illetve az Európai Közösség tagállamai, végül a semleges és el nem kötelezett államcsoport. Monaco és a Vatikán kívül áll ezeken a csoportokon. A konferencia hat munkanyelve az angol, az orosz, a francia, a német, az oltasz és a spanyol. A küldötteket a szokásos diplomáciai mentesség és előjogok megilletik. Stockholmban ezekben a napokban gyakran emlegetik azt a történeűmi tényt, hogy szovjet részről még 1954 őszén javasolták egy európai kollektív biztonsági értekezlet összehívását, igaz — az Egyesült Államoík és Kanada nélkül. Az európai biztonsági és együttműködési értekezletre végül is 1973— 1975-ben, az alábbi városokban került sor: Helsinki— Genf—Helsinki. Ennek az értekezletnek eddig két utótalálkozója volt: Belgrádiban és Madridban. A harmadik utótalálkozóra 1986 őszén, Bécsiben kerül sor. A stockholmi konferencia mandátumát a madridi utótalálkozó záródokumentuma a következőképpen határozta meg: „...Több szakaszban hozzon új, hatékony és konkrét lépéseket, amelyek célja a további előrehaladás a bizalom és a biztonság erősítésében és a leszerelés megvalósításában, ezáltal kifejezést és nyomatéköt adva az államok azon kötelességének, hogy az egymás közötti kapcsolataikban tartózkodnak az erőszak alkalmazásától, vagy az azzal való fenyegetéstől... A konferencia folyamatát indít el, amelynek első szakaszát egymást kölcsönösen kiegészítő bizalom- és biztonságerősítő intézkedések sorozata megtárgyalásának és elfogadásának szentelik, azzal a szándékkal, hogy a katonai szembenállás csökkenjen Európában”. Stockholmiban tehát a 35- ök első ízben vitatják meg átfogóan az európai biztonság katonai vonatkozásait, mégpedig a békeidőben rendezett nagyobb hadgyakorlatokkal és katonai mozgásokkal összefüggésben, azzal a céllal, hogy szándékaikat egymás előtt tisztábbá tegyék. A szocialista országok az európai biztonság és bizalom tárgykörében a javaslatok (Folytatás a 2. oldalon.) Sarlós István Lengyelországba utazott Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese Mieczysiaw Rakó wski lengyel miniszterelnök-helyettes meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Varsóba utazott (MTI) A TOT ülése A nehézségek ellenére eredményesen dolgoztak a termelőszövetkezetek az elmúlt évben; termékeikkel zavartalan, kiegyensúlyozott lakossági ellátást biztosítottak. Hozzájárultak az export árualap fokozásához is. 1984- ben a közös gazdaságok a termelésben, a technika fejlesztésében, és az értékesítés átalakításában is további előrelépést terveznek, — ezt állapította meg a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, amely hétfőn az elmúlt évi gazdálkodás tapasztalatait vitatta meg, és az idei feladatokat elemezte. Az ülésen megjelent és felszólalt Váncsa Jenő mezőgazda- sági és élelmezésügyi miniszter. Mezőgazdasági kambinát lett a Daimandi Állami Gazdaság Tegnap délután a daimandi gazdaság központi kultúrtermében a szakszervezeti bizottság az igazgatótanács tagjainak, a gazdaság pártós a KISZ-titkárainak részvételével ünnepi tanácskozásra került sor abból az alkalomból, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az Állami Gazdaságok Országos Központjának előterjesztése alapján január 1-vel mezőgazdasági kombináttá nyilvánította a Daimandi Állami Gazdaságot. Az ünnepi tanácskozáson részt vett K. Papp József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának első titkára, Magyar Gábor MÉM-minisz- terhelyettes. Elsőként Magyar Gábor üdvözölte a tanácskozás résztvevőit. Mint elmondotta, annak, hogy egy állami gazdaság mezőgazdasági kombináttá váljék, számos szigorú kritériuma van.' Ezek a következők: a termelőerők koncentrációja, az üzem mérete, az anyagi bázis, a megfelelő fejlesztési álláp, a korszerű termesztés- technika, a termelésszervezési eljárások kidolgozása, és azok alkalmazása, a végtermék-feldolgozás vertikumának megvalósítása, az átlagosnál magasabb terméseredmény-mutatók, a tudományos intézetekkel való rendszeres és gyümölcsöző kapcsolat. Számít az is, hogy milyenek a társadalmi, politikai feltételek, az, hogy a vezetők mennyire vállalkozó szelleműek, hatnak-e a környezetükre, vagy sem, s hogy a munkaerő stabilan egy helyben maradjon. Fontos a szocialista munkaversenyben elért eredmény, valamint az, hogy a gazdaságban az élet- és munkakörülA tanácskozás résztvevői mények állandóan javuljanak. Dalmandon mindezek a feltételek a kombináttá alakuláshoz adottak voltak. A miniszterhelyettes ezek után beszélt a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta eltelt időszakról, az elmúlt év eredményeiről. Arról, hogy ez év januárjától az Al- sótengelici Állami Gazdaság megszűnt, s beolvadt a kombinátba. így a kombinát 2400 dolgozóval összesen 16 ezer hektáron gazdálkodik. Az ország állami gazdaságai közül a daimandi rendelkezett a legnagyobb fejlesztési forrással. Kiemelkedő volt a gazdaság termelésszerkezete, megteremtették a vertikális integráció feltételét, a vetőmagtermelés, a gabona, a takarmány, a hús-, a tejtermelés vertikumát, s ez meghatározta az eredményeket. Általánossá vált az ökonomikus szemlélet, ami országosan is követendő példa. Az, hogy a gazdaság kombináttá lett, elismerése az eddig végzett munkának, de egyben számos feladatot is jelent. Mert azt a rendkivüli kezdeményező és vállalkozó szellemet, ami Dalmandon megvalósult, a megnagyobbodott kombinátban tovább kell folytatni, növelni kell a termelést, bővíteni a hatékonyságot, s fokozott gondot kell fordítani a műszaki fejlesztésre is. Ezt követően Magyar Gábor átadta a mezőgazdasági kombinát alapitásáról szóló dokumentumot Vas Istvánnak, akit vezérigazgatóvá neveztek ki. A kombinát vezérigazgató-helyettese Varga János és Právics József. Végül Vas István beszámolt az elmúlt évi terv teljesítéséről, és javaslatot tett az idei tervre. Vas István vezérigazgató átveszi a kombinát alapításáról szóló okiratot
