Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-02 / 284. szám

2 ‘NÉPÚJSÁG 1983. december 2. Dzsemajel hiábavaló útja Izrael nem módosítja Libanonnal kötött egyezményét Egy amerikai televízióál­lomás kommentárja szerint „reményvesztett emberként” érkezett szerdán este Was­hingtonba Amin Dzsemajel, libanoni elnök, hogy még egyszer megpróbálkozzék a lehetetlennel: rávegye a Re- agan-kormányzatot az Izrael­nek nyújtott feltétlen támo­gatás megszüntetésére, s az izraeli csapatok kivonásának kieszközlésére. Amin Dzsemajel csütörtö­kön a Fehér Házban Reagan elnökkel és Shultz külügy­miniszterrel tárgyalt. Két dologban — a libanoni belső feszültségek enyhítésében és az izraeli megszállás meg­akadályozásában — hiába A NATO rakétatelepítése — részben a haderőcsökken­tési tárgyalásokon részt vevő országok területén — nem fe­lel meg Bécs szellemének, és nem mozdítja elő a tárgyalá­sokat — állapította meg a szocialista országok szóvivője a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgya­lások csütörtöki ülése után. Válasza egy szovjet tudósí­tónak arra a kérdésére vo­natkozott, hogy a közép-ha­tótávolságú atomeszközökről folytatott genfi tárgyalások­hoz hasonlóan nem szakad­Kerekasztal beszélgetést hí­vott össze a megyei pártbi­zottság illetékes osztálya a magyar nyelvű szovjet lapok aktuális terjesztési felada­tainak megtárgyalására. A beszélgetésen tegnap délelőtt — többek között —, részt vett Bányász Béla, a magyar nyelvű szovjet lapok ma­gyarországi főszerkesztője, Kővágó Gyuláné, a Lapkiadó vár segítséget Washington­ból. Mindössze pár órával Dzsemajel Washingtonba ér­kezése előtt az onnan éppen elutazó Samir izraeli mi­niszterelnök kijelentette: nem járhat sikerrel semmi­féle libanoni kísérlet az amerikai segédlettel megkö­tött libanoni—izraeli csapat­kivonási megállapodás felül­vizsgálására. Izrael nem hajlandó mó­dosítani a Libanonnal má­jusban kötött egyezményt — jelentette ki Jichak Samir, izraeli miniszterelnök szer­dán a washingtoni sajtó­klubban. Az amerikai fővárosban híre terjedt, hogy Fahd hatnak-e meg a nyugat ma­gatartása miatt a béosi tár­gyalások is. A szóvivő rámutatott, hogy e tárgyalások semmit nem mozdulnak előre, mivel a Nyugat a legcsekélyebb szán­dékot sem mutatja a meg­egyezésre; Murray Simons brit nagykövet például a csütörtöki ülésen csak ismét­lésekre sozrítkozott. A NA­TO egyetlen lépést sem tett az álláspontok közelítéséért; ragaszkodik javaslataihoz, amelyekről tudja, hogy elfo­gadhatatlanok. Mindenek­előtt a katonai szembenállás csökkentésének mikéntjében Vállalat terjesztési osztály- vezetője, a városi és a járá­si pártbizottságok illetékes munkatársai, a megyei ta­nács, a KISZ, a tsz-szövetség, a MÉSZÖV és a posta kép­viselői. Ezeknek az újságoknak a terjesztése az agitációs mun­ka része, ugyanakkor termé­szetesen szervezési feladat is. A hat magyar nyelvű szovjet szaúdi uralkodó levelet kül­dött Reagan elnöknek, s ál­lítólag közölte ugyan Szíria alapvető készségét csapatai­nak Libanonból történő ki­vonására, egyidejűleg azon­ban követelte, hogy állítsák össze az izraeli katonák Li­banonból történő távozásá­nak menetrendjét. Samir újságírók kérdésére válaszolva megismételte azt az álláspontját, hogy az iz­raeli csapatok kivonásának az összes egyéb idegen erő kivonásával egy időben kell megtörténnie. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője úgy nyi­latkozott, hogy kormánya kitart az egyezmény mellett. kell megegyezni — szemben azzal a NATO-taktikával, amely a lényeget egy jöven­dő egyezmény ellenőrzésében keresi. A brit nagykövet beszéde egyébként általánosságokat tartalmazott a NATO tárgya­lási szándékáról és a szocia­lista javaslatok „bizonyos pozitív elemeiről”. A NATO- szóvivő is arról beszélt, hogy a Nyugat jelentősnek ítéli és fo’ytatni kívánja a bécsi tár­gyalásokat. A következő ülést — vár­hatóan e forduló utolsó előtti tanácskozását — a jövő hét szerdájára tűzték ki. lap Tolna megyében több mint kétezer példányban fo­rog közkézen, de igen eltérő területi megoszlásban, a poli­tikai munka feladata megta­lálni a „fehér foltokat”, és megfelelő lapokat eljuttatni a megfelelő helyre. A Szov­jetunió életéről, népeiről, gazdag .kultúrájáról szóló la­pok 20 nyelven, 140 ország­ban tájékoztatják az olvasó­kat. PANORÁMA BUDAPEST Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke be­mutatkozó látogatáson fo­gadta Aravinda Ramachand- ra Deo-t, az Indiai Köztársa­ság rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetét. MOSZKVA Dmitrij Usztyinovnak, a Szovjetunió marsalljának, az SZKP KB Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének vezetésével a BKP Központi Bizottsága és a Bolgár Ál­lamtanács meghívására szov­jet katonai küldöttség tesz hivatalos baráti látogatást december első felében Bul­gáriában — jelentették be csütörtökön Moszkvában és Szófiában. VARSÖ Hivatalos baráti látogatá­sát befejezve, csütörtök es­te repülőgépen hazautazott Prágába a Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Cseh­szlovák köztársasági elnök által vezetett csehszlovák párt- és kormányküldöttség. A tárgyalásokról közös nyi­latkozatot adták ki. BERLIN A Szabad Német Ifjúság (FDJ) Központi Tanácsa csü­törtökön megtartott ülésén Eberhard Aurichot válasz­totta meg első titkárává. Egon Krenz, a Központi Ta­nács eddigi első titkára az NSZEP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára lett. Az ülés részvevői a többi között tá­mogatták a szovjet fiatalok­nak azt a kezdeményezését, hogy az 1985-ös Világifjúsá­gi Találkozót Moszkvában tartsák meg. GENF Csütörtökön Genfben tel­jes ülést tartott a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről tárgyaló szov­jet és amerikai küldöttség. Továbbra sincs előrelépés Bécsben Szovjet lapok terjesztése Magyar vezetők üdvözlete Laosz nemzeti ünnepén Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke az alábbi táviratot küldte Kaysone Phomvihane elvtársnak, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága főtitkárának, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöké­nek és Szufanuvong elvtárs­nak, a Laoszi Népi Demokra­tikus Köztársaság elnökének, a Legfelsőbb Népi Gyűlés el­nökének Vientianeba: Kedves elvtársak! A Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság kikiáltásának nyolcadik évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, országgyűlése, egész dolgozó né­pünk nevében üdvözletünket küldjük önöknek, a Laoszi Népi Forradalmi Párt Központi 'Bizottságának, a Laoszi Népi De­mokratikus Köztársaság kormányának, legfelsőbb népi gyű­lésének és a laoszi népnek. Népünk szolidáris azzal a küzdelemmel, amelyet a laoszi nép a szocialista építés vívmányainak megvédéséért folytat, és őszintén üdvözli azokat az eredményeket, amelyeket for­radalmi pártja vezetésével a népi hatalom megszilárdításá­ban, a társadalom és a gazdaság szocialista átalakításában elért. Örömmel látjuk, hogy pártjaink, országaink és népeink testvéri barátsága és együttműködése a marxizmus—leniniz- ,mus és a proletár internacionalizmus elvei alapján folyama­tosain erősödik a két nép érdekeinek, a szocializmus, a hala­dás és a béke közös ügyének szolgálatában. Nagyra értékeljük és támogatjuk a Laoszi Népi Demokrati­kus Köztársaságnak a Vietnami Szocialista Köztársasággal és a Kambodzsai Népköztársasággal közösen kialakított és elvi alapokon nyugvó kezdeményezéseit, amelyek Délkelet-Ázsia békéjének és biztonságának, a térség országai együttműkö­désének az erősítésére irányulnak. Nemzeti ünnepük alkalmábó l további sikereket kívánunk a testvéri laoszi népnek pártjuk Ilii. kongresszusa, valamint az első ötéves tervük által kitűzött feladatok megvalósításá­hoz, hazájuk felvirágoztatása érdekében kifejtett nemes te­vékenységükhöz. * zetek Országos Tanácsa, a Az évforduló alkalmából a KISZ Központi Bizottsága és Hazafias Népfront Országos a Magyar Nők Országos Ta- Tanácsa, az Országos Béke- náesa ugyancsak táviratban tanács, a Magyar Szolidan- köszöntötte laoszi partner- fási Bizottság, a Szakszerve- szervezetét. (MTI) Elutazott a spanyol parlamenti küldöttség A spanyol parlamenti kül­döttség, amely Leopoldo Tor- res Bourseault-nak, a képvi­selőház első elnökhelyettesé­nek vezetésével az ország- gyűlés meghívására tett hi­vatalos látogatást hazánk­ban, csütörtökön elutazott Budapestről. A spanyol delegációt fo­gadta Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke és Traut- mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke. A ven­dégek találkoztak Szépvölgyi Zoltánnal, Budapest Főváros Tanácsa elnökével, vidéki programjuk során pedig Ko­márom megyében tettek lá­togatást. A repülőtéri elutazásnál megjelent Apró Antal, ott volt Jósé Maria Ullrich y Rojas, Spanyolország buda­pesti nagykövete. Euro rakéták A fölényszerzés logikája Folytatódik a tiltakozás az amerikai nukleáris fegyverek európai telepítése ellen. Londonban az Egyesült Államok nagykövetsége előtt asszonyok tüntettek. fására, a katonai fölény meg­Amikor a nyugatnémet parlamenti szavazást követő­en bejelentették, hogy az Egyesült Államokból elindí­tották a Pershing—2 típusú, közép-hatótávolságú rakéták első alkatrész-szállítmányát a ibaden-würtenbergi Mutlan- genbe, az utolsó remények is szertefoszlottak a genfi tár­gyalások sikerét illetően. Ez a lépés immár bizonyossá tette, hogy az amerikai veze­tés a szovjet kompromisszu­mos javaslatok ellenére vég­rehajtja tervét, amely 'nem­csak a regionális, hanem a 'globális katonai erőegyen­súlyt is felbomlással fenye­geti. Ennek első lépéseként az Egyesült Államok ez év végéig Nagy-Britamn iában és Olaszországban 16—16 ro­botrepülőgépet, az NSZK- ban pedig kilenc Pershing—2 rakétát kíván elhelyezni. A genfi tárgyalások folytatása így értelmetlenné vált. A folyamatot közvetlenül elindító NATO-döntés meg­hozatalakor, 1979 decembe­rében arra hivatkoztak, hogy a szovjet SS—20 típusú ra­kéták telepítése a Szovjet­unió előnyére megbontotta az európai katonai erőegyen­súlyt és éz a Nyugat részéről ellenlépéseket tesz szüksé­gessé. Ezzel indokolták a 108 Pershing—2 rakéta és a 464 robotrepülőgép telepíté­sének tervbevételét, ameny- nyilben e kérdésben nem jön létre megállapodás a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok között 1983 végéig. Ez az okfejtés egészen a legutóbbi időkig fennmaradt, jóllehet, közben itöbb alka­lommal is bebizonyosodott: a közép-hatótávolságú hordo­zók (rakéták, repülőgépek) terén megközelítőleg azonos mennyiséget tartanak nyil­ván mindkét oldalon, .míg a robban átöltebek számában a NATO javára egyértelmű fö­lény mutatható ki. A leg­utóbb nyilvánosságra hozott adatok is erre utalnak: a Szovjetuniónak jelenleg kö­zép-hatótávolságú kategóriá­ban (1000—5500 kilométeres hatótávolság, vagy hatósu­gár) 938 hordozóeszköze van (454 szárazföldi, 18 tengeri telepítésű rakéta, 466 repülő­gép), míg a NATO 857-tel rendelkezik (144 tengeri és 18 szárazföldi telepítésű rakéta, valamint 695 repülőgép), ez­zel szemben az általuk hor­dozott atomtöltetek, illet­ve atombombák aránya 3056:2153 az Észak-atlanti Szövetség javára. Ezek után felmerül a kér­dés, hogy mi (lehet az oka a genfi tárgyalások kudarcá­nak. Nos, ez a Genfben ta­núsított amerikai magatar­tásban lelhető fel, abban, hogy az Egyesült Államok a szovjet kompromisszumos ja­vaslatokat mindvégig elve­tette, ezzel minden megálla­podási lehetőség útját eltor­laszolta. Mindebből nyilván­valóan kiderült, hogy a kö­zép-hatótávolságú atom­fegyverek nyugat-európai te­lepítése az Egyesült Államok módosított globális straté­giájának egyik lényeges ele­mét képezi. Ha figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy a közép- hatótávolságú atomfegyverek alkalmazása csak 1000—5500 kilométer között képzelhető el, ahol a felső határ egy­ben a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti leg­kisebb földrajzi távolságot jelenti, világossá válik az amerikai elképzelés lényege. Az Egyesült Államok .az ilyen fegyverek nyugat­európai telepítésével úgy fe­nyegetheti a Szovjetuniót és szövetségeseit, hogy közben maga nem kerül veszélybe. Miután így a „veszélyeztetési egyensúly” eltolódik az Egyesült Államok javára, kettős előnyhöz juthat: egy­részt megnő a lehetősége ar­ra, hogy egy esetleges fegy­veres konfliktust Európára korlátozzon, másrészt az így nyert „veszélyeztetési” fö­lényt .bizonyos helyzetekben a katonai nyomás, vagyis a kényszerítés eszközeként al­kalmazhatja. Ezzel összefüggésben álla­pította meg Jurij Andropov, az SZKP főtitkára, a Szov­jetunió elnöke, az amerikai fegyverek európai telepíté­sének megkezdését követő nyilatkozatában, hogy ami az Egyesült Államok nyugat­európai szövetségeseinek biz­tonságét illeti, az a jelek sze­rint csupán annyiban érdekli az amerikai vezetőket, amennyiben a nyugat-euró­paiak életükkel, városaikkal csökkenthetik az Egyesült Államokat érő megtorlást abban az esetben, ha Wa­shington engedne a kísértés­nek, s nukleáris háborút rob­bantana ki. Ebből követke­zik, hogy az amerikai közép- hatótávolságú atomfegyve­rek nyugat-európai telepíté­se távolról sem válaszlépés, hanem az egyensúly megbon­szerzésére irányul. Nyilván­való ezek után, hogy a Szov­jetunió kénytelten volt visz- szautasítani minden olyan washingtoni kísérletet, amely az ilyen jellegű amerikai ka­tonai képességek egyoldalú létrehozását célozta. Ez volt az oka annak, hogy elfogad­hatatlannak minősítette az Egyesült Államok „nulla változatát”, amely a brit és a francia atomütőerő révén egyoldalú előnyt 'biztosított volna a NATO számára és el­utasította a „közbülső” meg­oldásokat is, mint a „nulla változat” hasonló célokat szolgáló variánsait. Ezzel szemben ésszerű kompro­misszumként, mint utolsó lehetőséget felajánlotta, hogy az Európában elhelyezett kö­zép-hatótávolságú fegyverein hordozott atomtöltetek szá­mát Nagy-Britannia és Fran­ciaország hasonló jellegű po­tenciáljának szintjére csök­kenti, amennyiben az Egye­sült Államok lemond .tervé­nek végrehajtásáról. Az amerikai telepítés meg­kezdése ennek a lehetőség­nek az egyértelmű elutasítá­sát jelentette. A Szovjetunió és szövetségesei számára így nem maradt más hátra, mint megfelelő lépésekkel ellensú­lyozni egyrészt a megbomlott katonai erőegyensúlyt Euró­pában, másrészt — az ame­rikai elképzelések tarthatat­lanságát bizonyítandó — olyan mértékben megnövelni az Egyesült Államok veszé­lyeztetését, mint amilyen mértékben megnőtt saját ve­szélyeztetésük a telepítés kö­vetkeztében. Ennek érdeké­ben a Szovjetunió kénytelen volt hatályon kívül helyezni a közép-hatótávolságú atom­fegyverek telepítésére vállait egyoldalú moratóriumot. Az NDK és Csehszlovákia kor­mányával egyeztetve meg­gyorsította a megnövelt ha­tótávolságú harcászati-had­műveleti .rakéták e két or­szág területén történő elhe­lyezésének előkészítését. Fi­gyelembe véve továbbá azt, hogy az Egyesült Államok saját rakétáinak európai el­helyezésével fokozza a Szov­jetunió ellen irányuló nuk­leáris fenyegetést, megkezdte az óceánokon és tengereken olyan fegyverek elhelyezését, amelyek megfelelnek az ame­rikai lépésnek. A Szovjetunió ugyanakkor kijelentette, hogy a tervezett intézkedések nem a katonai erőfölény megteremtésére irányulnak, hanem csupán a nyugati lépések mértékében, azok ellensúlyozását szolgál­ják. Amennyiben az Egyesült Államok és a NATO többi tagállama készséget mutat arra, hogy visszatérjen a te­lepítést megelőző helyzethez, a Szovjetunió is hasonlókép­pen fog eljárni. A Szovjet­unió célja az — mutatott rá Juriij Andropov nyilatkozatá­ban —, hogy Európa váljék teljességgel mentessé a nuk­leáris fegyverektől, beleért­ve mind a közép-hatótávol­ságú, mind a hadműveleti­harcászati atomfegyvereket. Kormányunk egyetértéséről és támogatásáról biztosította a szovjet vezető megállapítá­sait. Leszögezte, hogy „a ma­gyar kormány a kialakult helyzetben megalapozottnak, a katonai erőegyensúly fenn­tartásához pedig szükséges­nek 'tartja a szovjet kormány­nak a saját országa és a Var­sói Szerződés többi tagálla­ma biztonságát szavatoló, a 'béke megőrzését célzó lépé­seit”. Tolnay László az Országos Béketanács leszerelési bizottságának elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents