Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-09 / 290. szám

t iM83. december 9. Árörjárat 2. A gyártóIaz üzletekig Árőrjáratunk első részében a termelői árak alakulásá­ról, az új rendeletek és sza­bályozók hatásairól, ellent­mondásairól írtunk. Most a mindannyiunkat közelről érintő fogyasztói árakról lesz szó. Jelenleg a fogyasztási cik­kek mintegy 57 százalékának szabadon változik az ára, 43 százalékuknál központilag szabják meg, hogy mekkora összeg kerüljön az árcédu­lákra. Elvileg a termelői árak ismeretében már köny- nyedén kiszámolhatnánk, mennyi is lesz végül kiírva az üzletekben. A gyártól a kereskedelem úgynevezett termelői áron vásárolja meg az árut, ehhez hozzáadja sa­ját költségeit — a csomago­lás, a raktározás, a szállí­tás árát — valamint törvé­nyes hasznát, egyszóval a nagykereskedelmi árréssel növeli az árat. A kiskereske­delem a következő lépcső, ezek a vállalatok is elszá­molják a maguk költségeit r és a hasznot a kiskereske­delmi árrésben, esetleg még forgalmi adót is fizetnek. Mindezeket összeadva végül is kijön a fogyasztói ár. TÁMOGATÁS ÉS ELVONÁS Ha változik a termelés költsége, változik a fogyasz­tói ár az előbb leírt össze­függések alapján. Csakhogy a hazai árrendszer fittyet hány az ilyen logikának; ahelyett, hogy a fogyasztói ár nézne felülről lefelé a termelőire, ez utóbbi tornáz­ta föl magáit a valóságban magasabbra (vagy legalábh- ■ is a fogyasztói árral azonos szintre). Tehát valahol hi­ba csúszott a számításba. Szerepet játszik ebben egy számunkra, fogyasztókra ép­pen kedvező jelenség is. Az utóbbi évek során egyre szű­külő körben, de változatla­nul tovább él a fogyasztói ártámogatások rendszere. Bi- > zonyos alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások árá­ba besegít a költségvetés .is; az eladóknak velünk együtt fizeti meg a teljes árat. A támogatott termékek közé tartozik a többszörös áremel­kedést megért cukor, a hús, vagy éppen a tüzelőolaj. E támogatások miatt is ala­csonyabb összeget fizetünk az üzletekben, mint ameny- nydt a termelő valójában föl­számol. A termelői és a fogyasztói árak közé nemcsak a költ­ségek és a haszonikulcsok, hanem úgynevezett termelési és forgalmi adók is beépül­tek. Elvben arra szolgálna az elvonás, hogy a kívánatos mederbe tereljék például a fogyasztást. Csakhogy az egészségesnek tartott tea for­galmi adója nagyságrendek­kel magasabb a kávé hasonló terhénél, s a zsír fogyasztá­sát is inkább támogatja a költségvetés — a kisebb for­galmi adó kivetésével —, mint például a vajét. Igaz, az elmúlt évek során sok vál­tozást ért meg a termelési és a forgalmi adók rendszere, de a jelenlegi formájában zavarja az árak legfontosabb hivatását, a valós értékek, költségek és hasznok méré­sét. Ezeknek az elvárásoknak csak egy kétszínű, tehát a termelői áraknál magasabb fogyasztói árszintet magába foglaló árrendszer tehet ele­get. MENNYIRE SZABADOK a szabad Arak? Amiint láttuk, a fogyasztói árak képzése sem mentes bi­zonyos ellentmondásoktól. De valljuk be, fogyasztóként mindenkit leginkább az érde­kel, mennyit is kell fizetni a piacon, az áruházban. Mi­óta egyre szélesebb a sza­bad árak köre, mind több­ször italálkozhaitunk egy ter­méknél több árral, néha annyiféle az ár, ahány az üzlet. Talán, azért iis szidják olyan sokat ezt a már nem is olyan új rendszert. Igaz, a kisvállalkozások megjelené­sével még tovább bonyoló­dott a helyzet, manapság ne­hezebb megtudni, miért fi­zetünk egy oipősarkaliásért negyven, nyolcvan, vagy ép­pen hatvan forintot. Az em­bernek óhatatlanul az az érzése támad, hogy becsap­ják. Pedig szigorú jogszabá­lyok őrködnek a szabad ára­kat alakító verseny és az árképzés tisztasága fölött. Először is, minden olyan áremelést, ahol az elérhető haszon már meghaladja a jogszabályban meghatározott szintet, be kell jelenteni az Országos Anyag- és Árhiva- fainak. Néhány hónapra, akár egy fél évre is felfüg­geszthetik az áremelést. Ha még ezek után is ragaszko­dik vállalatunk a magasabb árhoz, bizonyos nyomós okot kell fölmutatnia a soron kö­vetkező árellenőrzés során. Nem lehet ugyanis az ár magasabb, mint az iparági átlag, a monopolhelyzetben lévő termelő sem használ­hatja ki, hogy csak tőle vá­sárolhatunk. Az önköltséget, ha ez a gyártó rossz miunká­ja miatt emelkedik, sem le­het véig nélkül a fogyasztók­kal megfizettetni, ahogy a hiánycikkek árának drágítá­sát sem nézik jó szemmel az ellenőrök. A jogtalan áreme- désből származó úgynevezett tisztességtelen hasznot ter­mészetesen elvonják a gyár­tótól, MEGÚJULÁSRA vArva A piaoi viszonyokat köz­vetítő, a külpiaci alkalmaz­kodást elősegítő árképzési formák csak lassan szorítják ki a régi maradványait, s ez a folyamat nem mentes szük­ségszerű visszalépésektől, bizonyos ellentmondásoktól a normativítást és a vállalati önállóságot sértő intézkedé­sektől. Üj árrendszer szük­ségességéről, az eddigieket jelentősen módosító formák bevezetéséről már régóta vi­tatkoznak a szakértők. Vár­ható, hogy 1985 az árreform bevezetésének éve lesz. Az viszont már most is bizonyos, hogy a világpiaci árakat közvetítő formát semmiféle más nem válthat­ja fel. LAKATOS MARIA Az én szakmám: Eddig csak jól megtermett, az életerőtől duzzadó ácsokkal — „levegő-akrobatákkal” találkoztam. Tóth László, a Tolna megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat szakoktatója is „veri” a kilencvenet. Erős, energikus ember, mint általában a szak­mabeliek. — Én is hatvan kiló körüli voltam, mi­kor kezdtem a szakmát. De, ezt a munkát nem lehet három zsömlével és egy pohár kakával csinálni — mondja a jó étvágyú emberek kedélyességével. Az ács szakma szerteágazó munka. Az állványozás, a zsaluzás már a modern ipar hozta feladat, de azért mégis az ácsok munkájához párosították úgy harminc év­vel. Egyenrangú társak, még akkor is, ha a szép tetőmunka a szakma kiemelkedő teljesítménye. Az ácsnak éreznie kell a fát, tapintással megállapítja a fenyőről, hogy az mire hasz­nálható. Egyszerű ránézéssel lehet látni, persze, csak a szakemberek ránézése után vall a fa magáról, meg a szakember érdes újbegyének adja át a finomságát, vagy a használhatatlanságát jelentő információt. „Megette a fene” azt az ácsot, aki szédül, nem jár-kel fenn a magasban olyan ottho­nosan, mintha Szekszárdon, a Garay téren sétálgatna a kislánnyal, vagy a feleségével. Szédülni nem szabad, mert azt az orvos is hamar kiszuperálja. Az ács-állványozók­nak évenként, félévenként — a munkától függően — kell menni orvosi alkalmassági vizsgálatra. — Az ácsnak a térlátás a legfontosabb segítsége. Különben — a térlátás híján — hiába kap gyönyörűen kidolgozott rajzot, nem ér vele semmit. Csak pontosan lemá­solja, de a tető összedől, vagy „hasas” lesz a betonfal, amit ő zsaluzott — mondja a szakoktató, aki már két éve próbálja az utánpótlásnak elmagyarázni a szögbeverést egyetlen kézzel, úgy, hogy abban a kézben van a szög, amelyikben a szekerce. Nehéz mutatvány ez. Csak ácsok képesek rá. Szakemberek, akik legalább egy-két évet eltöltőitek a szakmában. Nem öncélú pró­bálkozás, amit a gyerekekkel elsajátíttat: fönn az állványon, vagy a tetőn, az egyik ács-állványozó Tóth László kézzel kapaszkodni kell — legtöbbször — és csak a másikkal lehet dolgozni. Persze, meg kell tanítania az ácsnak saját kezeit, hogy összehangoltan dolgozza­nak. Ez így fából vaskarika. De próbálja meg valaki ugyanakkor a feje tetejét si­mogatni az egyik kezével, és a hasán kör­körös mozdulatot végezni a másik kézzel. Nem fog menni. Az ácsnak-állványozónak tudnia kell ezt, mert enélkül annyit ér, mint a kerék nélkül a legmodernebb autó. A szakoktató nem sokat magyaráz a szakmáról. Tessék megnézni a város, Szek- szárd tetőit, a régi tetőket, vagy ha teheti valaki, nézzen be a zsinagóga átépítésére, mestermunkákat láthat. De, egyszerű sé­tálóként megnézhető még a szekszárdi pos­ta épülete is, vagy az új általános iskola lépcsői. Mind mind az ácsok-állványozók kezemunkáját dicsérik. — A legfontosabb, hogy nálunk nincs egyetlen olyan mozdulat, amit már máskor csináltunk. Minden fa, minden szál deszka más .. . H. J. — G. K. Képújság 3 A vadvédelem közös ügy — A vadon élő állatok hozzátartoznak hazánk szép tájainak képéhez, és teljessé teszik azt. Ha eltűnnének, az egész magyar táj szegé­nyebb lenne. A vadvédelem ma már közös ügy, amiért tennünk kell — kezdi a be­szélgetést Zaják Árpád, a Természet- és Vadvédelmi Állomás igazgatója. — Fácánkert nevét hallva, a megyét ismerő emberek többsége azonnal az önök ál­lomására gondol. — Bizonyos fokig ez ter­mészetes is, mert az ország­ban ez az egyetlen ilyen jel­legű intézmény. Sőt, Európá­ban is egyedülálló szervezet a miénk. Harmincán dolgo­zunk itt, Fácánkerten, ez a létszám elegendő az országos feladatok ellátására. — Mi a feladatuk, milyen jogkörrel rendelkeznek? — Legfontosabb felada­taink közé tartozik a növény­védő szerek vadveszélyessé­gének vizsgálata, a még ke­reskedelmi forgalomba nem került vegyszerek kísérleti, laboratóriumi bevizsgálása. Véleményezési jogkörünk van, mellyel élünk is, és azt elfogadva, hozzák meg a meg­felelő intézmények a dönté­seiket. Ha a vizsgált vegy­szer hatékonysági mutatói kedvezőek, de vadvédelmi szempontból veszélyesek, nem engedjük forgalmazni. Ebben az esetben fontos a helyettesítésre való törekvés. Az elmúlt időszakban közel húsz készítményt vizsgáltunk meg, és ebből mindössze egy nem felelt meg az igen szi­gorú előírásoknak. A forga­lomban lévő, majdnem négy­száz féle növényvédő szerből csak kettő-három vadveszé­lyes. — A veszélyes vegyszerek esetében mi a tendő? — A hol és hogyan, vala­mint a mennyi elvét szem előtt tartva ezek sem okoz­nak gondot. A felhasználás módjától igen sok függ. — Melyek azok az okok, amelyek miatt nem engedé­lyezik egyes szerek haszná­latát? — A legfontosabb elv az ellenőrzés során az, hogy a vizsgált növényvédő szer ne pusztítson, az állatokat ne gátolja a szaporodásukban, és az állatra kifejtett hatásá­ban ne zárja ki a környezeti ingerekre való fogékonyságot. Egyszóval: az állat ne ve­szítse el reagálóképességét. — A növényvédő szerek ezek szerint nem veszélyezte­tik a vadállomány létét? — A mezőgazdaságban fel­használt vegyszerek által okozott veszteség elenyésző, szinte a nullával egyenlő. A mezőgazdasági műveletek so­rán sokszor óhatatlanul irt­ják az apróvad-állományt: talajelőkészítésnél, aratásnál, kaszálásnál. Ide tartozik még a rosszul előkészített tarló­égetés is, amikor kizárják a menekülés lehetőségét. Ez elkerülhető. — Mi okoz gondot? — Az amúgy is nehéz vadvédelmi feladatokat nehe­zíti, hogy nagyon megválto­zott a határ. A vadállomány­nak fészkelő- és búvóhelyre van szüksége, ami nagymér­tékben leszűkült. A zavarta­lansági tényező pedig a me­zőgazdaság fejlődésével egyre inkább kevésbé képzelhető el. Fészkelő- és búvóhely hiá­nyában nagy területek nép- telenedtek el, és ez komoly gondot okoz. — Milyen eredményeket ér­tek el a vadvédelemben? — Hazánkban igen jó a természetvédelmi munka is. Sok ritkuló állatfajt igyek­szik megvédeni. A héja és az egerészölyv szépen megsza­porodott. Ha az apróvadak élőhelye nem megfelelő, ak­kor fontos szerep jut ezek­nek a madaraknak. Magyar- ország csatlakozott ahhoz a szervezethez, amelyik tiltja a csalétkes irtást. Ez is ered­mény, mert ez az eljárás nem volt szelektív, a célján túl sokszor veszélyeztette a dúvadakon kívül más élőlé­nyek létét is. — Hogyan védekeznek ak­kor a dúvadak ellen? — Sajnos, ma is sok a dú- vad. Kóbor kutyák, macskák, rókák. A vadásztársaságok megteszik a magukét, ameny- nyit tudnak, kilőnek. Nagyon elszaporodott a vetési és a dolmányos varjú. Sikerült ki­kísérletezni egy új eljárást, amely csak a varjúféléket irtja. Tavaly nyolcszázezer ilyen tojást készítettünk a gyérítés elősegítésére. A var­jak tavaszi kártevésé a leg­nagyobb. Tojásokat rabol­nak, megeszik a kihelyezett takarmányt, megdézsmálják a vetéseket. Északról jönnek, több tízezres csapatokban, és komoly kártevéssel kell szá­molnunk. Ezért télen is vé­dekezünk ellenük. Tavaly tízezer kihelyezett tojás után ötezer varjú hullott el. Kés­leltetett hatású szerrel dol­gozunk, ami növeli a haté­konyságát. Szeretnénk, ha a gazdaságok, szövetkezetek, vadásztársaságok igényelnék ezeket a gyérítőszereket. Mi felkészültünk. A természet- védelmi hivatal sem gördít akadályt elé, mert a hollók védelme a hivatallal együtt­működve megoldott. — És a rágcsálók elleni vé­dekezés? — A kérdés megoldása ép­pen most aktuális. Azonban ez a legveszélyesebb növény- védelmi eljárás, mert elpusz­títhatja a mezei nyulat és az őzet egyaránt. Kukoricada­rára fölvitt anyaggal történik ez, ami vérzékenységet okoz, gyorsan és hatékonyan pusz­títja a rágcsálókat. Óvatos gazdálkodásra van szükség. Nem szabad a megengedett legmagasabb dózist alkal­mazni, mindig a feltétlenül szükséges mennyiség kihelye­zése jelenti a megoldást. Egyenletes kiszórásra van szükség, és a gépek feltöltési és szerelési helyein ne ma­radjon szórt csalétekcsomó, mert azt a vadállopnány is feleszi. Az élőnyul pedig hat­van dollárt ér a külpiacon. — Mivel foglalkoznak még? — Nálunk történik a mezei rágcsálók távelőrejelzése is. Méhkímélő szerek ellenőrzé­se, toxikológiai vizsgálatok elvégzése is a feladataink közé tartozik. Javasolt tech­nológiánk betartása a vad­védelmet szolgálja. A vad­állomány szinten tartása nem­csak hobbi és valuta miatt fontos. Kísérleti módszereink tökéletes biztonságot nyújta­nak a felhasználóknak és a vadállománynak egyaránt. Közös érdekünk, hogy óvjuk, védjük, és ápoljuk a hazánk­ban élő apró- és nagyvada­kat egyaránt. Sz. S. Dürrögü fácánkakas búvóhelyén Fotó: Zaják Árpád Nagyüzemi körülmények között ellenőrzik a vegysze­rek hatását A kaszálás áldozata ez a fácáncsalád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents