Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-09 / 290. szám

1983. december 9, a Képújság Tudósítóink írjak Juliska néni babái özvegy Zsebe Józsefné a kölesdi népviseletbe öltöztetett babáival Beszámoló taggyűlés a mozgássérültek egyesületénél Mindenki ismeri KöLesden özvegy Zsebe Józsefnét, Ju­liska nénit. Fiatalabb évei­ben felsőruha varrásával foglalkozott, de „bejáratott” gépiétől nem tudott megvál­ni. Egy félig összevarrt gal­lér árulkodik, hogy hetven esztendővel a háta mögött, még mindig dolgozik. — Sorozatban készíti a kö­lesdi babákat? — Nem! Nem ebből élek! Igaz, már készítettem né­hány viseletbe öltöztetett ba­bát, de csak akkor, ha meg­kértek rá. Helybelieknek, vagy a falu-ból elszármazott vidékieknek. Ezeket az uno­káimnak varrtam. — Ma már — kölesdi nép­viselet nincs! Honnan tudja mégis ilyen pontosan, hogy milyen volt? — A ruha, ami irányt mu­tat, nagyanyámnak a me­nyecskekor! viselete volt, az 1880 körüli élvekből. Ez még igazi kölesdi. Hát ez a min­tám! — Milyen volt az akkori menyecske öltözete? — A fején pánitlikás kon- tyot, piros kasmírkendőt és pintlit viselt. Ez teljesen be­fedte a fejtetőt, sőt a hom­lokot is részben. Fehér, bő volt az ing, piros mellény­nyel, rajta gyöngydíszítés. A két, kikeményített alsószok­nyáit slingelt csipke futotta körül, s erre került a páros, rózsás bőszoknya, — fodor­ral. A fodor szélén sárga dísz. — A férfiak ruházata is ilyen díszes volt? — A fehér gyolcsból ké­A szekszárdi 5-ös számú Általános Iskolában már két alkalommal rendeztek zenés műsort a gyerekeknek. Elő­ször novemberben a pécsi Szélkiáltó együttes látoga­tott el az iskolába, most, de­cember 2-án a budapesti Spóra együttes volt a ven­dég. A gyerekversekre kompo­nált saját zenei műsorukat közel 200 tanuló hallgatta meg. A zenehallgatás öröme, a közös éneklés adta élmény, szített bőgatyát harmonika- szérűén hajtogatták és va­salták. Az ing ugyancsak fehér, de az alja és az ujja „madáréval”, kivarrással dí­szített. A fekete bársony- mellényre fekete zsinórból alakított dísz illett, és sár­garéz gülügombok. A fejre kerek tetővel, fekete kalap. A férfiak páros kasmírken­dővel gyakorta körül is kö­tötték a derekukat. a játékos, táncos vetélkedő magával ragadta a hallgató­ságot, amely nagy tapssal jutalmazta a színvonalas mű­sort. Az együttes a jelenlegi fel­állásban két éve játszik együtt, most készülnek első kislemez felvételükre. Leg­közelebbi fellépésük a gye­rekeknek rendezett parla­menti fenyőfaünnepély lesz. Fotó és szöveg: BOGNÁR CECIL — Ma hol lehet hozzájut­ni ezekhez az anyagokhoz? — Szinte hihetetlen, de Szekszárdon mindent meg lehet kapni, csak utána kell járni. Azitánt, ha együtt a sok ez-az, géppel varrom, mint valamikor. A sok időt a kézzel készített gyöngy­hímzés, vagy a fekete zsinór­dísz felrakása, és a slinge- lés — vagy a többi apróság elkészítése veszi el. KONRÁD LÁSZLÓ Diszkontból bútoráruház Bonyhádon a bútorbolt a régi tanácsház omladozó, fel­újításra váró épületében már régen megérett a kiköl­tözésre. A szekszárdi Domus megnyitásakor tervbe vet­ték megszüntetését is. Bony­hádiak és környékének azonban szüksége van bú­torboltra. Ezt figyelembe véve döntött úgy a Népbolt Vállalat és a helyi tanács, hogy a Diszkontot Tolna me­gye második legnagyobb alapterületű bútoráruházá­vá alakítják át. A közel két éve létesített Diszkont áruház nem vál­totta be a hozzá fűzött re­ményeket. így csak a neve maradt meg, élelmiszerbolt lett belőle. A vásárlóközön­ségét a környék lakói, a ci­pőgyár és a ruházati szövet­kezet dolgozói adták. Nap­jainkra már elérték azt a forgalmat, amit kialakítása során terveztek. Ebben nem kis szerep jutott a bolt dol­gozóinak bő áruválasztékuk­kal, sok árengedményes áru­val, udvarias kiszolgálásuk­kal, az üzilet tisztaságával. Ez a magas színvonal kö­vetendő példa lehetne. For­galmuk azonban még így is kevesehb, mint Bonyhád többi élelmiszerboltjáé. Az épület adottságai mi­att alkalmas bútoráruház­nak, bár igaz, hogy nem a központban van. A földszin­ten és az emeleten az oszlo­pok között akkora a tér, hogy lakószobákat lehet be­rendezni. Ilyen megoldással Bonyhádon eddig csak a mű­velődési ház bútorkiállításán találkozhattunk. Az épület­ben a lift egyelőre a kisebb bútordarabok szállítását könnyíti meg, de ez még át­alakításra vár. A vevők job­ban áttekinthetik majd a vá­lasztékot, nem kell egyik raktárból a másikba vándo­rolniuk. Az eladók munka- körülményei is javulnak, és reméljük, a kiszolgálás szín­vonala is. December közepén mind­két üzletben elkezdik a lel­tározást. A bútoráruház nyi­tása január második felére várható. SZEKÉR JÓZSEF Megtartotta éves beszá­moló taggyűlését a Mozgás- sérültek Tolna megyei szer­vezete a Babits Mihály mű­velődési központ kistermé­ben, ahol szép számmal gyűl­tek össze a megye egész te­rületéről a mozgássérültek. A beszámoló — melyet Koczka Mihály elnök ter­jesztett elő — részletes elem­zést adott 'az elmúlt év mun­kájáról. Elhangzott, hogy az elnökség több mint 80 sors­társ ügyével foglalkozott az .elmúlt évben, s az esetek többségében kedvező döntés A dombóvári „Alkotmány” Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezet nyugdíj asklubot ho­zott létre. Így nemcsak évente egyszer találkozhat­nak az idős emberek, hanem alkalmuk adódik, hogy ha­vonta egyszer-kétszer össze­A Volán 11. számú Válla­lat szekszárdi telepén a meg­növekedett gépkocsipark, valamint a csuklós autóbu­szok belépése szükségessé tette a szervizműhely és a Nem kis nehézségbe ke­rülne összeszámlálnom, hányszor gyűjtöttem hulla­dékot apró emberkékkel az eltelt két évtized alatt. Gondjait, nehézségeit sok­szor átéltem, de mindig akadt valami vonzerő, ami­ért újra meg újra nekilát­tam a gyűjtésnek. Az idei tanév első harma­dának fő úttörőfeladataként a hasznosanyag-gyűjtést je­lölte meg az országos úttörő- elnökség. A csapatok ezért is, no meg a korábbi tapasz­talatok és hagyományok őr­zése, áp>olása végett ismét lázas gyűjtésbe kezdtek. Po­rosodó és korrodáló vasszer­számoknak, eszközöknek, használaton kívül helyezett vagy már agyonviselt, el­nyűtt textilneműknek, kiol­vasott sajtótermékeknek, el­használt könyveknek üzentek hadat a kisiskolások. Egyik ismerősöm mondta nemrég: ha nem lenne MÉH, ki kellene találni. Milyen igaza volt! Hihetetlen, hogy minden évben mennyi „sze­métnek” számító hulladékot gyűjtenek össze a gyerekek! Nagy (többségük még a szü­lők segítségét is igénybe ve­szi, mert itt-ott akadnak bi­zony nehezebb súlyú vasda­rabok is. Cipelésükhöz ke­vés a gyermekerő, elkelnek az igazi fogdmeg kezek. De nem kevés azon gyermekek száma sem, akik 1—2 km-t gyalogolva hozzák a maguk gyűjtötte 1—2 kiló vasat, papirt, rongyot. Hozzák, mert hogy a megye 1500—2000 mozgássérültje közül csak mintegy 340 személy tarto­zik a szervezetbe. Ugyan­csak nagy probléma, hogy mind ez ideig nem sikerült Szekszárdon egy megfelelő helyiséget találni, hol a moz­gássérültek ügyeivel foglal­kozhatnának, illetve az el­nökségi üléseket vagy más összejöveteleket meg lehetne tartani. Jelenleg kialakítás alatt van egy helyiség, de ennek a bérleti dija — a mozgássérültek anyagi hely­zetéhez viszonyítva — kissé magas. jöjjenek a termelőszövetke­zet kultúrtermében, progra­mokkal, előadásokkal, film­vetítéssel, kirándulással, ba­ráti beszélgetéssel színesítve nyugdíjas napjaikat. kocsimosó bővítését. Mind­két helyiséget modern esz- közökkél, műszerekkel szerel­ték fel. A korszerűsítés, bő­vítés közel 2 millió forintba került. B. C. gyűjtötték, s mert ez úttö­rőfeladat is számukra. Valósággal megtisztul a környék, a település egy-egy hulladékgyűjtési akció nyo­mán. Érthetetlen azonban, hogy felelőtlen emberek ál­tal, nagyon rövid időn belül újra visszaáll a közízlést, a környezet tisztaságát csúfító, rondító állapot. Sokaknak könnyebb a kimustrált tűz­helyet árokba dobni, vagy a megüresedett műanyag fla­konokat erdő mentén elszór­ni, mint összegyűjteni, s a kívánt időben egy megadott helyre kitenni összegyűjtés végett. Mert a legtöbb tele­pülésen van már szervezett szemételszállítás. A gyűjtött anyag elszállí­tása idén némi zökkenőkkel történt. Ugyanis a paksi MÉH a gyűjtési időpontban költözött új helyre. Koráb­ban a mostani mezőgazdasá­gi bolt tenyérnyi helyén vé­gezte tevékenységét. Innen a gimnázium mögötti, alig va­lamivel nagyobb helyre köl­tözött. Szükségmegoldásként. Most viszont végleges helyé­re. Aki megtekinti az új te­lepet, irigykedve szemlélhe­ti a nagy különbséget. Kor­szerű, szinte minden igényt kielégítő telepet kaptak. Sütő Ferenc vezetőt kér­tem meg a telep bemutatá­sára: — Valóban modern, kor­szerű telephelyet kaptunk. A mintegy 9 milliós beruházás rendelkezik szociális létesít­ményekkel, egy még nem Múltba nézés Rossz szokás lett az utób­bi években, hogy a kelleté­nél többször sóvángunk el­múlt, (távoli dolgok után, nosztalgiázunk. De hol len­nének a diáktalálkozók szívfacsaró és szívderítő pil­lanatai emlékezés nélkül? Nemrég boldog részese voltam egy gyönki 30 éves találkozónak. 1945-ben az akkori 8 osztályos gimnázi­um első osztályát kezdték a mostani összejövetel résztve­vői. Átélték az iskolák ál­lamosítása mellett az új tár­sadalmi rend felépítésével járó és az iskolásokat érintő változások egész sorát. Ré­szesed voltak tantervi, peda­gógiai koncepcióknak. Mint minden ilyen össze­jövetelen, .itt is számbavétel történt — ki mi lett, kinek nem sikerült korai és későb- hi álma, ki kapott kitünte­tést. Elhangzottak sablonos­nak tűnő ismertetők és szá­nalmat, megértést kiváltó kis tudósítások. Az együtt'lét savát-borsát mégis a vissza­emlékezések adták. Gyönik akkor még járási székhely volt, nem rendelke­zett olyan adottságokkal, amely egy odaérkező vidé­ki gyerekre mély benyomást tehetett volna mindjárt az első órákban. Afféle nagy község volt szerény házai­val, sáros utcáival. Az intéz­mények belülről azonban biztosítani tudták azt az at­moszférát, amelyet el tudott fogadni és az élet bizonyí­totta, hogy el is fogadott minden nebuló. Tanárok és diákok életre szóló kapcso­lata teremtődött meg anél­kül, hogy valaki is eről­tette volna. Tanulásban, sportban, kulturális tevé­kenységben, közéleti szerep­lésben alakult és szövődött a mindmáig megmaradt közös­ségi kohézió. Élményszámba ment visz- szaemlékezni, hogyan is épült fél a focipálya, a szín­játszók hogyan járták a szbmszédos falvakat nem ekhós, hanem parasztszéké- ren. Rendszeresen látogat­ták a pártgyűléseket, besegí­tettek a terv- és békeköl­csönök jegyzésébe, a téesz­csék szervezésébe. Nélkülük nem volt (társadalmi meg­mozdulás, ott voltak minde­nütt Az öregdiákok szíves örö­mest idézték fiatalságuk tar­talmas és sokszor romanti­kus epizódjait. Teszik ezt öt­évenként, anélkül, hogy unalmassá válna az emléke­új MEH-telep teljesen befejezett csarnok­kal és több mint hatszor ak­kora területtel, mint az elő­ző telephelyünk. Tudunk la­za lemezt, papírt, alumíniu­mot, rongyot bálázni, ezáltal javul a vagonkihasználá­sunk. Terveink között szere­pel a begyűjthető anyagok körének bővítése, s a hulla­dékdeszka válogatása, osz­tályozása, feldolgozása is. Lehetőségeink, adottságaink biztosítják a minél jobb. vá­lasztékosabb lakossági ellá­tást. Az új környezet esztétiku- sabb kialakítására máris történtek intézkedések, a négyszeres aranykoszorús szocialista brigád közremű­ködésével elültettünk 140 fa­csemetét. Igyekszünk még otthonosabbá, vonzóbbá ten­ni munkahelyünket. Hauszman Jánosnétól rangsorolás, helyezés nélkül arról édeklődtem, hogy mi­lyen volt a körzetükhöz tar­tozó iskolák úttörőinek gyűj­tési eredménye. Kissé vissza­fogottan, a sporttudósítások­ból kölcsönvett szókapcsolat­tal kezdi: „volt jobb”. Okát nem feladatunk vizsgálni, de nagyon remélem, hogy lesz még jobb is. A mostani eredmények közül a györkö- nyi, paksi Bezerédj és a né­metkéri iskolások eredmé­nyeit emelte ki. „Lesz jobb”, reménykedem én is, mert továbbra is visz- sza kell juttatni az ország vérkeringésébe a még hasz- n sítható anyagokat. N. A. Az együttes tagjai: Donát László, Zsoldos Ákos és Ege­re László A lelkes közönség A Spóra együttes Szekszárdon született. Hiányosságként említette, SCHAFFLER ÁDÁM lUyugdijasklub Bordi Imréné Fejlesztés A felújított kocsimosó Nagy falusi Albert Hasznosanyag-gyűjtés -

Next

/
Thumbnails
Contents