Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-08 / 289. szám

2 "NÉPÚJSÁG \ 1983. december 8. Shultz bonni sajtóértekezlete Shultz amerikai külügyminiszter (középen) látogatást tett Bonnban. Tárgyalt Kohl kancellárral (jobb oldalt) és Genseher külügyminiszterrel is. (Telelőié) Az Egyesült Államok és az NSZK kormánya változat­lanul kitart az amerikai kö­zép-hatótávolságú fegyverek nyugat-európai telepítése mellett — ezt erősítette meg szerdai, közös sajtóértekezle­tén Bonnban George Shultz amerikai és Hans-Die.trich Genseher nyugatnémet kül­ügyminiszter. A két nyugati politikus ezt azzal próbálta indokolni, hogy — úg'ymond — „nem lehet megengedni azt a mo­nopolhelyzetet", amellyel sze­rintük a Szovjetunió rendel­kezik a közép-hatótávolságú fegyverek területén. Schultz közölte, hogy a Heagan-kormány „semmi­lyen új kezdeményezést” nem tesz a közép-hatótávol­ságú fegyverekkel kapcsola­tos tárgyalások ügyében. Shultz és Genseher szerint „most a Szovjetunión a sor”, hogy folytassa az eredmény­telennek bizonyult genfi tár­gyalásokat. Így az amerikai külügymi­niszter jelezte, hogy kész részt venni az európai biza­lomerősítő intézkedésekkel és leszereléssel foglalkozó, stockholmi konferencia ja­nuári megnyitásán, ahol esetleg találkozhatna Andrej Gromikóval, a Szovjetunió külügyminiszterével is, ha létrejönne a megállapodás a megnyitó ülés résztvevőinek szintjéről. Békemozgalmunk fontos eseménye Megalakult az egyházközi békebizottság A magyarországi protes­táns, ortodox, izraelita és unitárius vallásfelekezetek képviselői szerdai — az evan­gélikus egyház budapesti püspöki hivatalában tartott — ülésükön egyházközi béke­bizottságot alakítottak. A tes­tület az Országos Béketanács keretében, ezzel együttmű­ködve tevékenykedik majd. A békebizottság feladatá­nak tekinti — egyebek között — az egyes vallásfelekezetek együttes társadalmi és béke­akcióinak szervezését. Cél­juk: békeszolgálatuk össze­hangolása az Országos Béke­tanács munkájával és az együttműködés kialakítása azokkal a vallásos és szeku- láris békemozgalmakkal, amelyek a társadalmi igazsá­gosságért és a békéért fára­doznak. Az egyházközi béke­bizottság alakuló ülésén el­fogadta az országos és megyei szervek működését meghatá­rozó szabályzatát, és meg­választotta tisztségviselőit. Az Országos Béketanács egy­házközi békebizottságának elnökévé Bartha Tibor refor­mátus püspököt, főtitkárává Aranyos Zoltán zsinati taná­csost választották. Az alakuló ülésen Sarkadi Nagy Barna, az Országos Bé­ketanács főtitkára rámuta­tott: a békemozgalom párat­lan méretű fellendülésének lehetünk tanúi hazánkban is, és a határokon túl is — hang­súlyozta. Sok országban meg- újhodnak a régebbi humani­tárius mozgalmak, s világ­szerte újak születnek az ösz- szetartó közösségek erőire építve. A főtitkár őszinte örömmel üdvözölte az egy­házközi békebizottság meg­alakulásának tényét, amely fontos eseménye a magyar- országi békemozgalomnak. Az ülésen az új békebizott­ság elnökségi tanácsa nyilat­kozatot tett közzé. Ebben egyebek között hangoztatják: Tiltakozunk az ellen, hogy az imperialista erők — a hívő embereket megtévesztve — a hit védelmének igyekeznek feltüntetni a szocialista tár­sadalmi rend ellen irányuló fenyegetést. Kérjük hittestvé­reinket, bárhol éljenek e vi­lágon, közös erőfeszítéssel álljanak ellen a gonosz, em­bergyilkos erőknek, amely erők mindent, az emberiség jövőjét is készek kockáztatni kiváltságaik önző védelmé­ben. Minden erőnkkel támo­gassuk hitünk parancsát kö­vetve, azokat, akik harcolnak a társadalmi igazságosság ér­vényesítéséért, és az emberi­ség békéjének megmentésé­ért. PANORÁMA BUDAPEST Á világ szovjet baráti tár­saságaihoz intézett felhívás elfogadásával ért véget szer­dán a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság rendezésében megtartott nemzetközi ta­nácskozás. A szovjet baráti társaságok immár hagyomá­nyos találkozóján kilenc or­szág — Bulgária, Csehszlo­vákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, a Szovjetunió és Viet­nam — testvértársaságainak küldöttségei tanácskoztak a szocialista országok békepo- JiitikájáróL, s tájékoztatták egymást az országaikban fo­lyó barátsági munka formái­ról, módszereiről. BEJRÚT A Szíriái hadsereg szerdán libanoni területen átadta annak az amerikai pilótának a holttestét, akinek gépét vasárnap este lőtte le a Szí­riái légvédelem. A koporsót a libanoni hadsereg képvise­lőinek adták ki, hogy juttas­sák el a Nyugat-Bejrútban állomásozó amerikai tenge­részgyalogosok képviselőhez. Egy másik amerikai pilóta, aki ejtőernyővel földet ért, továbbra is Szíriái fogságban marad. MOSZKVA Pénteken visszatért Baj- konurból a Moszkva mellet­ti Csillagvárosba a legutób­bi szovjet űrexpedíció két résztvevője, Vlagyimir Lja- hov és Alekszandr Alek- szandrov. Az űrhajósokat hozzátartozóik, űrhajóstár- saiik, a szovjet űrprogram irányítói, a Szaljut űrállo­más és a Szojuz—T űrhajók tervezői, a világűrben vég­zett kísérleteket összeállító tudósok fogadták. LISSZABON Két tucatnyi kisebb erejű pokolgép robbant kedden éj­jel a portugál fővárosban és környékén. A falragaszok szerint a robbantásokat „vá­laszul” szánták arra, hogy több ezer ipari munkásnak nem fizették ki a bérét és a munkáltatók még csak nem is jelezték, mikor szándé­koznak változtatni álláspont­jukon. Athéni kudarc Szerda esti kommentárunk. Athén alighanem csupa fekete betűvel kerül be a Közös Piac históriájába. A görög fővárosban tartott csúcstalálkozón a tízeknek tulajdonképpen semmiben sem sikerült megállapodniok. Egyetértés legföljebb abban jött létre, hogy az EGK ezúttal a korábbi gond­jainál is jóval súlyosabbakkal kényszerül szembenézni. Andreasz Papandreu görög kormányfő, a Közös Piac soros elnöke kudarcot emlegetett, Margaret Thatcher brit miniszterelnök pedig borúlátóan úgy nyilatkozott, hogy a gazdasági integráció a szakadék szélére sodró­dott, mivel a hosszú távú problémák közül egyiket sem orvosolta. Csakugyan úgy tűnik, hogy a tízek mit sem hajlan­dóak föláldozni nemzeti érdekeikből, viszont enélkiil elképzelhetetlen a közösség fejlesztése. A világot még mindig sújtó recesszió közepette ez többé-kevésbé érthető is: ha végigtekintünk a Közös Piac tagállamai­nak listáján, bizony — más-más okból, de — minde­gyiknek van oka a panaszra. Amíg például a nyugat­németek és a britek lándzsát törtek a legszigorúbb ta­karékosság mellett, és a mezőgazdasági fölöslegek — különösen tejtermékekből gyűltek föl roppant készletei: — finanszírozásának reformját sürgették, addig a fran­ciák, az olaszok és a görögök a költségvetési források bővítését, vagyis a közteherviselés növelését szorgal­mazták. Érthető okokból: Párizs, Róma és Athén nem mondhat le agrárérdekeinek védelméről, parasztságé nak, kis- és nagytermelőinek képviseletéről. Margaret Thatcher egyik főszereplőjévé lépett elő a csúcstalál­kozónak. híven tolmácsolta azt a régebbi keletű brit követelést, hogy legyenek elnézőbbek Angliával szem­ben, s mérsékeljék a közös picci terheit. Erről egyébként rendkívül heves vita kerekedett a brit miniszterelnök és Francois Mitterrand francia elnök között, s a két ország integráción belüli ellentétei ismét föllángoltak. Jellemző, hogy még azt sem döntötte el a csúcstalál­kozó: Portugália és Spanyolország pontosan mikor nyerje el teljes jogú tagságát. Eredetileg 1986-ban je­lölték meg a csatlakozás dátumát, de éppen az athéni ellentétek felszínre hozták a régi dilemmát: vajon a két, jellegzetesen agráripari termékekkel jelentkező állam nem fokozza-e a bonyodalmakat a Közös Piac berkeiben, s a jelenlegi merev álláspontokat sikerül-e az elkövetkező években némileg közelíteni egymáshoz? Céljait illetően az athéni csúcstalálkozón a közösség pénzügyi válságára kellett volna valamilyen megoldást keresni. Nos, ez a szándék csúfos kudarcot vallott. Oly­annyira, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően még a külpolitikai nyilatkozattal is adósak maradtak az állam- és kormányfők. GYAPAY DÉNES Japán választások Erőpróba December 18-án általános választásokat tartanak Ja­pánban. Nyolcvannégymillió szavazó polgár járulhat az urnákhoz, hogy döntsön a parlament alsóházának össze­tételéről.- idő előtt A Tanaka-iiKy a mostani választásra is messzemenően kihathat. A volt miniszterelnök távozóban az ítélethirde­tés után. A távol-keleti szigetország milliós nagyvárosaiban meg­szokott nyüzsgő focgalom karácsony előtt tovább duz­zad. Idén pedig még a meg­szokottnál is élénkebb a han­gulat: az üzleti negyedek vil­logó fényreklámjaihoz, az ajándékvásárlásra csábító, harsogó hangszórókhoz az elmúlt hetekben választási szónokok fellépései, kisebb- nagyobb pártgyűlések járul­tak. PARLAMENTI PATTHELYZET A tokiói törvényhozás megújítására eredetileg a négyéves ciklusoknak meg­felelően csak jövő júniusban kellett volna sort keríteni. Az utóbbi időszak belpoliti­kai fejleményei azonban ar­ra kényszerítették Nakaszo- ne Jaszuhiro miniszterelnö­köt, hogy — több mint fél évvel hivatali idejének le­járta előtt — feloszlassa az alsóházat és előrehozza a voksolás időpontját. A kor­mányfő döntésének oka az volt, hogy kizárólag így tud­ta feloldani a patthelyzetet, amely a japán közéletben a Tanaka-perben hozott októ­beri ítélet óta kialakult. Em­lékeztetőül : Tanaka Kakueit, aki 1972 és 1974 között volt az ország miniszterelnöke, a Lockheed-féle megvesztege­tési ügyben játszott szerepe miatt több éves börtönre és 500 millió jenes pénzbünte­tésre ítélték. Az exkormányfő, aki ma névleg független képviselő, ám valójában változatlanul a kormányzó Liberális De­mokrata Párt egyik legbefo­lyásosabb politikusa, azonnal fellebbezett, s kijelentette: semmiképp nem hajlandó lemondani parlamenti man­dátumáról. Márpedig ezt az egyébként meglehetősen megosztott ellenzéki pártok ritka egyöntetűséggel köve­telték. Hosszas viták, hatá­rozati javaslatok következ­tek — mindhiába. Az ellen­zék így — egyéb lehetőség híján — a törvényhozás boj­kottjához folyamodott, s több mint egy hónapig nem vett részt a parlament munkájá­ban. Végül nem maradt más kiút, mint a választások ki­írása. EGYESZTENDÖS MÉRLEG Tokiói megfigyelők a vok­solás kimenetelének latolga­tását általában összekapcsol­ják Nakaszone egyesztendős tevékenységének elemzésé­vel — a jelenlegi kormányfő ugyanis jó egy éve, 1982 no­vemberének utolsó napjai­ban lépett hivatalába. Nos, e bizonyítvány vegyes össz­képet mutat. Az LDP a mos­tani karácsonyi kampány középpontjába külpolitikai témákat igyekezett állítani. A kereskedelmi súrlódások persze megmaradtak, de tény, hogy Nakaszone való­ban harmonikus viszonyt alakított ki az ország fő szö­vetségesével, az Egyesült Ál­lamokkal. Ám azon az áron, hoey elődeinél fokozottabb mértékben alkalmazkodott a washingtoni adminisztráció elvárásaihoz. Áll ez a kato­napolitika területére is; gon- doliunk csak a megszaporo­dott közös hadgyakorlatokra, a haditechnológiai kivitel en­gedélyezésére. a katonai ki­adások gyorsított növelésére. Ez utóbbi kérdés különö- s°n sok vihart kavart. Ja­pán a többi fejlett tőkés ál­lamhoz képest viszonylat jól birkózik mee a világgazdasá­gi nehézségekkel, de ez nem jelent teljes problémamen­tességet. A nyersanvassze- génység és az export gond­jai mellett egyre többen fi­gyelmeztetnek a munkaerő elöregedésére, s a költséeve- tés hiányának emelkedésére. Nakaszone. aki a gazdaság fellendítését elsősorban az állami kiadások megnyirbá­lásával akarja elérni, rend­kívül takarékos költségvetést dolgozott ki 1984-re. A nad- ráeszíimeehúzás azonban a hadügvi tárcát nem érinti: a katonai kiadások jövőre is­mét rekordütemben, csak­nem hét százalékkal nőnek. ESÉLYEK ÉS KÖVETKEZMÉNYEK A gazdasági helyzet ala­kulása, a külpolitikai léné- sek hatása, a korrupció köz- megítélése; számos tényező esik tehát latba a Nakaszo- ne-kabinet ténykedésének elbírálásánál. Az általános várakozás szerint a majd­nem három évtizede egyfoly­tában hatalmon levő LDP pozícióit nem fenyegeti je­lentősebb veszély. A Tanaka- ügy hozhat ugyan szavazat- visszaesést, de a parlamenti erőviszonyok felborulása nem várható. Az LDP dol­gát ráadásul megkönnyíti, hogy az ellenzéki pártok a jelek szerint képtelenek túl­lépni ellentéteiken, s nem tudnak reális, tömegmére­tekben ható alternatívát nyújtani sem gazdasági, sem külpolitikai téren. így a leg­több szakértő az LDP újabb — igaz, némileg megcsap­pant többséget biztosító — győzelmét jósolja. Az ará­nyok persze korántsem mel­lékesek. A kormányfő hely­zetét különösen kényessé te­szi, hogy személyesen is Ta­naka lekötelezettjének tart­ják. Ha az ebből fakadó szavazatveszteség túl nagy­nak bizonyul, akkor Naka­szone trónja meginoghat, s kiéleződhet az LDP soraiban dúló hagyományos frakció­harc. Márpedig a Felkelő Nap országában a választók voksai mellett legtöbbször épp ezek a kulisszák mögöt­ti küzdelmek szoktak dönte­ni. SZEGŐ GÁBOR Nakaszone egyik fő célja az Egyesült Államokhoz fűző­dő viszony harmonikusabbá tétele. A japán kormányfő Rónáid Reagan társaságában az amerikai elnök novem­beri látogatása során.

Next

/
Thumbnails
Contents