Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-08 / 289. szám
1983. december 8. (tnÉPÜJSÁG 3 Arörjárat I. Termelői áraink kétarcúsága Emlékplakettek kiváló lapterjesztőknek Tegnap délelőtt Szekszárdon, a sajtóházban dr. Murzsa András, a Tolna megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója Kiváló Lapterjesztő emlék plakettet adott át a Népszabadság terjesztésében végzett munkájáért Kulcsár Csabánénak, a bátaszéki posta- hivatal hírlapfelelősének, Cserép Imrének, a tamási járási pártbizottság első titkárának, Máté Istvánnak, a paksi postahivatal vezetőjének, Pintér Jánosnak, a tolnai nagyközségi pártbizottság ti tkárának és Vaszari Gyulá nak, a szekszárdi megyei postahivatal hírlaposztály-ve zetőjének. A bensőséges han gulatú ünnepségen részt vett dr. Király Ernő, az MSZMP Tolna megyei bizottságának titkára is. Szakos Agrárértelmiségiek a közművelődésben Hálátlan dolog manapság az árakról írni. Miközben az üzletekben, áruházakban — kis túlzással élve — hétről hétre változnak az árcédulák, a legtöbben azt hiszik, az árak csak emelkednek. Ám, nem ilyen egysíkú a hazai árrendszer működése; a bonyolult folyamatok eredményeként alakul ki az árcédulákon olvosható hol magasabb, hol alacsonyabb összeg. S amit mi látunk, az csak a piramis csúcsa, a fogyasztói ár, az alap, a termelői árképzés, amely megváltozott formájában már harmadik esztendeje szabja meg a vállalatok életét. A KOMPLETIT1V SZABÁLYOZÁST A közkeletű néven kompe- titív árképzésként emlegetett új szabályozást 1980-ban vezették be. Lényege, az idegenül hangzó név ellenére egyszerű: a hazai termelők is érezzék a világpiac ítéletét, vagyis ne számolhassanak magasabb nyereséget az itthoni áraikban sem, mint amit külföldön elértek. Természetesen az importtermékek és -anyagok ára sem lehet alacsonyobb a világpiacinál, a fogyasztók és a vállalatok egyaránt ezen az áron vásárolják a külföldi cikkeket. A vállalatokat új helyzet elé állította a módosított árképzés, most már a gazdaságos termelés és export lett elsősorban az érdekük. Az új árképzés hatáskörébe csak azok kerültek, amelyek legalább termelésük 7 százalékát exportálták; még így is vezető szerephez jutott a világpiaci tendenciákat követő és közvetítő árrendszer. Az árak növelésének még egy korlátot szabtak az illetékesek, egy termék ára nem lehet magasabb, mint ha ugyanazt importból szereznék be. Mindez — legalábbis első látszatra — igen kedvező a belföldi fogyasztó számára, hiszen ha külföldön alacsonyabb például az automata mosógép ára, mint nálunk, akkor ugye, itthon is ár- csökkentésnek kell bekövetkeznie ... Valóban így történt: le kellett szállítani ennek az oly sok ideig hiánycikknek számító terméknek az árát. Csakhogy nem csupán a mosógépről volt szó. Az új szabályozás bevezetése után derült ki, hogy Nyugaton drasztikusan esett a kohászati és az alumíniumipari termékek ára, olyannyira, hogy válságágazatnak minősítették ezt a két iparágat. Mindez a mi kohászatunkat és alumíniumiparunkat is igen súlyosan érintette. Nem volt elég, hogy — a korábbihoz mérten — csak keveset tudnak gazdaságosan exportálni, tetézte a gondjaikat, hogy itthon is tetemes mértékben le kellett volna szál- lítaniok az árakat. Nyilván, hogy e két iparág jövője, az ott dolgozó több tízezer ember létbiztonsága azt igényelte, hogy a kohászat és az alumíniumipar kapjon felmentést a belföldi árcsökkentés kötelezettsége alól. EXPORTOFFENZÍVA Később más iparágakban, mindenekelőtt az ipari export mennyiségét, értékét meghatározó feldolgozóiparban is hasonló fejleményekre került' sor. Énen kazonban már nem az volt az oka, hogy a feldolgozóipar is válságágazatnak minősült, hanem valami más. Ezeket az okokat elemezve írta Veress Péter külkereskedelmi miniszter: „1981— 1982-iben külső politikai és gazdasági körülmények súlyosbították amúgy is nehéz helyzetünket. S bár Magyar- ország politikai szilárdsága, gazdasági teljesítőiképessége iránt mértékadó körökben vallód! kétely nem merült fel, mégis nehézzé vált fizetőképességünk megtartása. Ez követelte meg az úgynevezett exportoffenzíva prioritását, vagyis azt, hogy minden korábbinál jobban előtérbe állítsuk a kivitelt, megfeszített erővel törekedjünk fokozására... Ezért a szabályozást úgy módosítottuk, hogyha a vállalatok csak viszonylag alacsonyabb jövedelmezőségű, vagy kedvezőtlenebb árfekvésű termékékből tudják exportjukat bővíteni, ez ne sértse, érdekeiket, ne romoljon belföldi értékesítésük jövedel- ' mezősége. A gyakorlatban ez az elv úgy valósul meg, hogy ha a vállalat elér exportjában egy bizonyos előírt növekedési ütemet, belföldi árait még akkor sem kell leszállítani, ha az export jövedelmezősége vagy árszínvonala csökken”. ÁTMENETI INTÉZKEDÉSEK Miközben a kompetitív árképzés ellentmondásos hatását mérlegeltük, kissé elterelődött a figyelem a hagyományos, az önköltség alapján, a megengedett haszonkulcsok szerint kalkuláló vállalatokról. Az önköltség szerint kalkuláló vállalatok az emelkedő költségeket viszonylag könnyedén átháríthatják a vevőkre. Ennek a tendenciának a megfékezésére tett kísérletet a kormányzat, amikor az építőiparban bevezette a versenytárgyalások rendszerét, vagyis azt, hogy a partnerek nyújitsanak többet a megrendeléseként: vállalják el olcsóbban a munkát, kötelezzék el magukat a jobb minőségre, stb. Csak a főbb vonásait írtuk le a jelenlegi termelői árrendszernek. Valószínű, már ennyiből is kiderült, hogy átmeneti állapotát éli: a régiből a külpiac kemény ítéletét közvetítő új felé tart. S bár elég sokan bírálják a szokatlant, különösen azt követően, hogy átmenetileg a kompetiitív árszabályozás részleges halasztására kényszerültünk, nem lehet kétséges, hogyha túljutunk a mai nehéz időszakon, mégiscsak a külpiaci értékekhez igazodó honi árképzésnek lesz jövőjeLAKATOS MÁRIA Következik: 2. A gyártól az üzletig. A műveltség fejlesztésének aktív tényezője a szövetkezeti mozgalom. „A mezőgazdasági termelés állandó emelése méllatt megtisztelő feladatuk tagságuk nevelése, a művelt, egységes, szocialista módon élő, gondolkodó szövetkezeti parasztság formálása is” — mondja ki a TÓT elnöksége és az Országos Népművelési Tanács közös felhívásában. A termelőszövetkezeteket -törvény kötelezi arra, hogy rendszeresen növellijék a tagság szakmai, politikai és kulturális képzettségét. Azt sem tagadhatjuk, hogy közös érdek az, hogy a szövetkezeti tagok, akik tulajdonosként sok lényeges ikérdéslben szavazatukkal döntenek, minél szélesebb látókörű, tájékozott emberek legyenek. — Nem elhanyagolható szempont, hogy a nagyabb tudású, kulturáltabb életmódot folytató emberek közreműködése kedvezően befolyásolja a termelési eredményeket. Mindezek ismeretében indultunk Szakcsra megnézni, megérdeklődni, hogy milyen szerepe, helye, lehetősége és feladata van a szakcsi agrárértelmiségieknek a község közművelődési életében. A szövetkezet irodájában Fehér János műszaki főága- zatvezetővel találkozunk, aki ■közli, hogy egyelőre be kell érnünk vele, mivel a „többiek kint -vannak a területen”... Nehezen indul a beszélgetés, s a kérdésemre kérdéssel válaszol: — Ki vegyen részt falun a közművelődési munkában, ha nem a pedagógus és nem az agrárértelmiségi? — majd hozzáteszi: — Ha a szakmámmal kapcsolatos előadás tartására megkérnek, aktkor szívesen megyek, de inkább a tsz-en belül tevékenykedem. így például a téli hónapokban a szakmai továbbképzéseket. KRESZ-vetélkedöket szervezünk a műhelyben dolgozóknak, a traforosoknak, gépkocsivezetőknek. Az utóbbin -az „úrvezetők” is részt vehetnek. Ezekkel a megszerzett ismeretek felelevenítése, esetenként azok kibővítése ia célunk. Lassan bővül a beszélgetők köre, -hisz többen megérkeznek Sebestyén József főagronómussal együtt. Arra a kérdésre, hogy mennyire számíthatnak az agrárszakemberekre a közművelődésben Szakoson, a főagronó- mus így válaszol: — Ha szakmai dolgokról van szó — községi szinten is —, akkor mindig ott vagyunk. A fiatalokat is támogatjuk... Közüliünk való a KISZ-titkár, és a sportot is mint a szabad idő egyik lényeges elemét segítjük. Elmondta még Sebestyén József, hogy a szövetkezetben Benedek János üzemgazdász a közművelődési és versenybizottság elnöke. Jelentős szociális és kulturális alapot biztosítanák a tagsággal egyetértésben meghatározott célokra. Jut ebből az összegből a művelődési háznak és az ifjúsági klubnak is. — A féli estéken a nyugdíjasok klubjában és a tagságnak is előadássorozatot szervezünk, állattartással, de főleg állategészségüggyel kapcsolatos témákban — veti közbe Kocsis Imre agrokémiai ágazatvezető, majd hozzáteszi: — Szerveztünk utakat Dombóvárra, a művelődési központ programjaira. A szocialista brigádoknak volt színházi bérlete és térítés mentesen szállítottuk őket a szövetkezet autóbuszával az előadásokra. Dr. Losteiner Zoltán jogtanácsos is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Igaz, mondja, ő nem agrárértelmiségi, de ismeri a „helyzetet”. Vallja, hogy minden egyes vezetőségi gyűlésen vagy tanácskozáson úgy közelítik meg a kérdéseket, hogy az emberek a napi híreket, információkat helyesen tudják fogadni. — Komoly felvilágosító munka van — mondja, maid hozzáteszi. — Ez is — a műveltség fokozása — közművelődési munka.. Aztán szól még a jogtanácsos arról, hogy a szakcsiak igénylik egy-egy esemény politikai és esetenként kulturális hátterének a megvilágítását... A feltett kérdésekre pedig válaszolni keld. Szó esik ezután még sok mindenről. A tekepálya, a sportrendezvények, jóléti tónál kialakult társasági szokások a szabad idő hasznos, kulturált eltöltésének. a regenerálódásnak. kikapcsolódásnak ió lehetőségei. A népek közti barátságot. a szocialista nemzetköziséget mozdítja elő a közművelődés eszközeivel is az MSZBT-tagcsoport. Beszélgetünk sikerekről, fólsikerekről és kudarcokról is. Közben Bessenyei Zoltán tsz-elnök toppan be. A kölcsönös üdvözlések után mindjárt a „tárgyra térünk”. — Szövetkezetünknek meghatározó szerepe van a község kulturális életében — kezdd a itsz-einök. — Itt nemcsak az anyagi támogatásra gondolok, hanem azokra a rendezvényekre is, amelyeket a művelődési házzal és a pedagógusokkal egymást kölcsönösen támogatva szervezünk.1 iNálunk a szemafor zöldre van állítva és ha sikert akarunk elérni, akkor továbbra is együtt keld dolgoznunk mindenkivel. Szövetkezetünkben kiemelkedő jelentőségű a szakmai hozzáértés növelése, ezért is van szükség a pedagógusokkal kialakított jó kapcsolatra. Azzal pedig, hogy javítjuk a község közművelődési feltételeit, mi is hasznot húzunk, mert ezzel is biztosítani tudjuk a fiatalabb korosztályokból kikerülő munkaerőt magunknak. Érdekes kezdeményezésről is szól Bessenyei Zoltán. A tsz az általános iskolával együtt vetélkedőt szervezett Ki tud többet a szakcsi Üj Élet Tsz- ről? elnevezéssel a felsőtago- za'tosokraak. így a gyerekek azon túl, hogy megismerték a tsz eredményeit, munkáját, bizonyos fokú pályaorientációt is kaptak. Benedek János üzemgazdász arról beszél, hogy elég nehéz — az eredmények ellenére — a közművelődési munka. A fiatalok nagy része házasságkötésig igen aktív utána leáll, mert a „vagyongyűjtés időszaka következik”. Ez a sajátos helyzet azért is van, mert az igen fejlett és a szövetkezet által támogatott háztáji állattartás majd minden családban „öröklődik”. A szövetkezetben elkészítették a szellemi és fizikai dolgozók továbbképzési tervét. Gond csupán a szakmunkások képzésével van. — A fizikai állományból szakközépiskolába többen jelentkeznek, minit szakmunkásképzőbe — mondja Bálint Zoltán főálilattenyésztő-he- lyettes, majd tovább folytatja a gondolatsort: — Kellenek a szakmunkások, ezért a vezetőség szorgalmazza is a képzést. Tíz százalékkal több lesz a bére annak, aki elvégzi a szakmunkásképzőt. Hogy mennyire lesz csábító ez az ajánlat, azt majd a jövő dönti el... De remélhetik Szakoson, hogy ezzel a hozzáállással, odafigyeléssel nem maradnak eredmény nélkül. ÉKES LÁSZLÓ Az én szakmám: szerszámkészítő A nevében is valami fontos rejtezkedik. Szerszámkészítő . .. Elárulja, hogy nélküle nem létezik az ipar, de semmi sem a világon. E szakma tudója olyan fontos ember, aki munkájával másoknak megkönnyíti az életét, segíthet, és segít is, mert egy rosszul élezett késsel nem lehet a legjobban megsütött kenyeret sem tisztességesen megszegni ... A szakma jó „kenyeret” is jelent, Művelőjének megbecsülést és tisztességet. A gépek nem „mennek” szerszámok nélkül — mondogatják is ezt sokszor a szakmabeliek. Ennyi szakmai sovinizmust meg is engedhetünk nekik, mert milyen „szaki” az, aki nem az ő szakmáját tartja a világ legfontosabb beosztásának. Schaub József az MMG-AM szekszárdi müszergyárának érettségizett szerszámkészítője. nem emlegeti minduntalan az ő szakmáját, de érződik, hogy sokra tartja; mégiscsak ez a legfontosabb ... — Ebben a szakmában „titok” van, és az első szerszám elkészülte után csodálatos hallani a művezető elismerő szavait — mondja. — Természetesen az is megtart ennél a szakmánál, hogy lehet gondolkodni, sőt, kötelesség. Meg kell szervezni a munkát. Szervezni, mert a szerszámkészítő rajzot kap. de nem részfeladatot bíznak rá, hanem összetett munkát, olyan munkát, ami végül keményen vizsgázik az alkat- részavártóknál. Vizsgázik, mert akik használják a szerszámot — azt, amit hetekig, hónapokig készített valaki —, pillanatok alatt megállapítják, hogy fabatkát sem ér, de azt is. hogy mestermunka. Itt, a műszergyárban meg az a szokás, hogy minden szerszámon ott a készítőjének a neve, s aki ad egy kicsit magára, rossz szerszámot nem ad ki a keze közül. Talán ez az egyetlen olyan szakma, amit évszázadok óta — még a kézmívesség idejében is — becsültek, amelyik nem szorult hátrányba, a gépesítés nem szorította ki a szakmák küzül. mert még most is — az okos gépek segítségével is — kézi munkát igényel, és kiváló szakértelmet. Ezért is maradnak meg kevesen a szakmában. Schaub József szerszámkészítő Nincs kitartásuk, hiányzik a „pepecselő” munka feletti öröm, nem tudják elképzelni már az első látásra a kész gyártmányt, amit majd a szerszám gyárt, amit saját kezével, türelemmel és kellő kitartással készített. — Szerteágazó ez a munka. Nem elég, ha csak reszelni tud az ember. Minden vasas munkához érteni kell. Nem szólhatok mindenért az esztergályosnak, vagy a köszörűsnek, de az edzőnek sem. Meg kell tudnom csinálni a más szakmabeliek munkáját is. És csak akkor tudok szerszámot készíteni egy présgéphez, ha tudom, hogy miként működik az a présgép — mondja Schaub József. A satujában egy présszerszám van éppen, összetett munka, de hát a jó szakmunkásnak általában „firnyákos” feladatot adnak, máskülönben nem is érezné jól magát... H. J.