Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-07 / 288. szám

2 NÉPÚJSÁG 1983. december 1. Nem született megegyezés az EGK-csúcsértekezletén Az Európai Gazdasási Közösség állam- és kormányfőinek egy csoportja a csúcstalálkozón. Bal oldalt Mitterrand francia köztársasági elnök, szemben középen az elnöki teendőket is ellátó Papandreu kormányfő. (Telefotó) Orvoselnök olajországban f^edd esti kommentárunk. *• Sok millió dolláros tiszteletdíj ütötte a markát két amerikai reklámszakembernek, akik a venezuelai választási kampányt az Acción Democratica (AD) és a keresztényszociális COPEI főhadiszállásáról irányították. Míg a hazaiak nagyrészt egyenlőnek tartották a két nagy párt esélyeit, elfogulatlan külföldi megfigyelők az ellenzéki AD győzelmére tippeltek. Várakozásukban nem is csalódtak. Jaime Lusinchi, az AD jelöltje az összes szavazat 54 százalékát szerezte meg, míg vetélytársa, Rafael Caldera — aki pedig már kormányozta az országot — be kellett, hogy érje a voksok harmadával. Az elnökválasztással párhuzamosan rendezett törvényhozási vá­lasztásokon a Demokratikus Akciópárt szintén sikert ért el, az új elnök tehát biztonságos többségre számíthat a parla­mentben. Az ötvenedik évében járó Lusinchi hivatására nézve orvos, de kora ifjúsága óta politizál. Űj kormányának aligha lesz könnyű dolga. A hetvenes években rohamosan fejlődő ország gazdagságának alapja a rendkívül bőséges kőolajkincs. Csak­hogy azóta a fekete arany ára csökkent, a termelést az OPEC döntésére visszafogták. Harminc milliárd dolláros állam- adósság, súlyos költségvetési hiány, és egyre aggasztóbb mé­reteket öltő munkanélküliség, valamint növekvő arányú pénz­romlás emészti Venezuelát. Nyilvánvaló, hogy a lakosság elsősorban az öt éven át kormányzó Campins elnököt, s rajta keresztül a COPEI-t hibáztatta a válságért. A voksok megoszlása azt mutatja, hogy az AD iránti bizalom egyszersmind az ellenlábas megbünte­tésével járt együtt: a választók többsége — s ebben a kam­pány is közrejátszott — nem a világszerte tapasztalható re­cessziónak, hanem mindenekelőtt a leköszönő elnöknek tulaj­donította az ország válságos állapotát. A szociáldemokrata színezetű AD-re most az a feladat vár, hogy a lehetőség ha- , tárain belül csökkentse a lakosság terheit. Am, erre csupán a takarékosság módszere kínálkozik: az évek óta egészségte­len mértékben földuzzadt államapparátus csökkentésével, az amúgy is rendkívül visszafogott beruházások ütemének lassí­tásával. A COPEI öt éven át nem vállalkozott az egyes gaz­dasági ágazatok közti aránytalanságok megszüntetésére. Márpedig Venezuela jövője szempontjából erre is szükség lenne. Venezuela új elnökét december közepén iktatják be. A hajdani orvostól joggal várják az országban, hogy megfelelő gyógymódot talál a válság enyhítésére. GYAPAY DÉNES Megemlékezés a magyar sajtó napja alkalmából Kudarccal zárult az athéni csúcsértéké let — jelentette be a Közös Piac elnöki tisz­tét betöltő Andreasz Papand­reu görög miniszterelnök. „Számos miniszteri konfe­rencia után sem született megegyezés, és különösen sajnálatos, hogy a résztve­vők egyetlen konkrét kérdés­ben sem értettek egyet” — mondotta a közös piaci csúcstalálkozó befejezésekor tartott sajtóértekezleten. „A háromnapos tanácsko­zás bebizonyította, hogy egyetlen tagország sem haj­landó nemzeti érdekei rová­sára fejleszteni a közösséget. A problémák orvoslása vál­ság idején különösen nehéz” — indokolta a kudarc okát a miniszterelnök, és újfajta megközelítésre szólította fel a tagországokat. A tízek Athénban a közös­ség pénzügyi válságára igye­keztek megoldást találni, de egyetlen tagország sem mó­dosította kiinduló álláspont­ját a tárgyalások során. Anglia és az NSZK a „szi­gorú takarékoskodást”, a mezőgazdasági feleslegek fi­nanszírozásának reformját tartotta elsőrendű fontossá­gúnak, Franciaország, Olasz­ország és Görögország vi­szont — védve agrártermelő­ik érdekeit — a költségveté­si források bővítését tartotta elsődlegesnek. Anglia azt is követelte, hogy tartós rende­zés keretében mérsékeljék közös piaci terheit. A közösség jövőjéről szól­va Papandreu hangsúlyozta, hogy az újfajta szemléletmód kialakítása már csak azért is Lengyelország az ellene hozott valamennyi amerikai szankció teljes megszünteté­sét követeli az Egyesült Ál­lamoktól, és részleges lépé­seket nem tart kielégítőnek — hangsúlyozta keddi sajtó- értekezletén Jerzy Úrban kormányszóvivő. A kormányszóvivő azzal kapcsolatban foglalkozott a témával, hofey Lech Walesa a feloszlatott Szolidaritás szakszervezet egykori veze­tője hétfőn Gdanskban bi­zonyos amerikai szankciók megszüntetését sürgette. Jer­zy Urban rávilágított, hogy Walesa vagy saját, egyre csökkenő tekintélyét igyek­elengedhetetlen, mert az ere­detileg hattagú közösség ki­bővülésével egyre érezhe­tőbb az északi és déli orszá­gok közötti polarizálódás, és ez még súlyosabbá válik, ha a tízekhez két további tagország csatlakozik. A tag­országok egyébként Spanyol- ország és Portugália csatla­kozásának — eredetileg 1986-ban megjelölt — határ­idejét sem rögzítették. A két országnak joga van arra, hogy rövid határidőn belül pontos választ kapjon a csatlakozás időpontjára — jelentette ki ezzel kapcsolat­ban Francois Mitterrand, ugyanakkor megismételte a sokszor hangoztatott francia álláspontot, amely szerint szik menteni azzal, hogy bí­rálja az országban rendkívül népszerűtlen szankciópoliti­kát, vagy most is az ameri­kai politika eszközeként lép fel. Korábban ugyanis tá­mogatta a Lengyelország el­leni szankciókat. Az operatív csoportok mű­ködésének felújításával kap­csolatban Urban hangsúlyoz­ta, hogy ezek a csoportok most részben más feladatot látnak el, imint 1981 vége és 1983 nyara között. Az ország honvédelmi készültségének ellenőrzésén kívül azt is megvizsgálják, hogy van-e változás a két évvel ezelőtt Párizs „megvédi termelőit az ibériai termények kon­kurenciájától”. Sajtóérte­kezletén a francia államfő azt is közölte, hogy még a spanyol és portugál csatla­kozás előtt kell a megoldást megtalálni a közösség belső problémáira. A közösség a várakozással és a megelőző, félhivatalos­nak tekintett közlésekkel el­lentétben nem tett közzé külpolitikai nyilatkozatot sem. „Nem helyénvaló, ha a szervezet, amely saját dol­gait nem tudja rendbe szed­ni, állást foglal a világpoli­tikai kérdésekben” — indo­kolta az állam- és kormány­fők döntését Andreasz Pa­pandreu. ellenőrzött polgári intézmé­nyekben, elsősorban a közle­kedésben, távközlésben, szol­gáltatásokban, biztosítják, hogy ne legyenek fennakadá­sok a télen. Urban arra is felhívta a figyelmet, hogy azok az operatív csoportok, amelyek most kedden kezd­ték meg tevékenységüket csaknem minden lengyel vá­rosban, nem kizárólag kato­nákból állnak, mint két év­vel ezelőtt, hanem a katonák a belügyminisztérium alá rendelt egységek, az állam- igazgatási szervek, a társa­dalmi és tömegszervezetek képviselői együtt láják el feladatukat. PANORÁMA BUDAPEST Osmo Váinölá, a Finn Köz­társaság budapesti nagykö­vete hazája nemzeti ünnepe alkalmából kedden fogadást adott rezidenciáján. A foga­dáson részt vett Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács he­lyettes elnöke, Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Cservenka Ferenc- né, az országgyűlés alelnöke, dr. Várkomyi Péter külügy-, dr. Hetényi István pénz­ügy-, dr. Horváth István bel- ügy-, dr. Köpeczi Béla mű­velődési miniszter, valamint társadalmi életünk több más kiemelkedő képviselője. * Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára kedden Argen­tínába utazott, dr. Raul Ri- cardo Alfonsin új argentin köztársasági elnök december 9-i beiktatási ünnepségeire. NAGYATÁD A Magyar Urbanisztikai Társaság elnöksége Hild Já- nos-emilékéremmel tüntette ki Nagyatádot, a város har­monikus fejlesztésében elért kimagasló eredményekért. A kitüntetést a kedden tartott ünnepi tanácsülésen Faluvé­gi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese adta át Ui-tz Ferencnének, a városi tanács elnökének. BERLIN A Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsá­gának Politikai Bizottsága keddi ülésén megvitatta és teljes mértékben jóváhagyta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára és Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsa elnöke november 30-i találkozójá­nak eredményeit. GENF Kedden Genfben teljes ülést tartott a hadászati fegyverzet korlátozásáról és csökkentéséről tárgyaló szov­jet és amerikai küldöttség. DAMASZKUSZ Kedden az izraeli légierő két gépe felderítő repülést végzett az arabközi béke- fenntartó erők kötelékében Libanonban állomásozó Szí­riái csapatok állásai felett. A Szíriái légvédelem tüzet nyi­tott, és lelőtte mindkét repü­lőgépet. Tel Avivban az iz­raeli hadsereg szóvivője csak egy gép lelövését ismerte el. Kedden a Vörös Üjság megjelenésének '65. évfordu­lója alkalmából ünnepi ülést tartott a Magyar Újságírók Országos Szövetségének vá­lasztmánya a MUOSZ szék­házában. Az idén 13 újságíró kapott arany tollat: Ábel Olga a Népszava, Baloghy Károly az MTI, Fedor Ágnes a Magyar Nemzet, Fodor László az Esti Hírlap, Fülep Kornél, a Hajdú-Bihari Napló, Kálmán Endre a Társadalmi Szemle, Pusztai Lajos a Magyar Rá­dió, Remete László a Szö­vetkezeti Hírlap, Rudnyánsz- ky István a Népszabadság, Vécsey Zoltán az Élet és Tu­domány, valamint Völgyi Ti­bor, az MTI nyugdíjasa és Donászy Kálmán, a Magyar Rádió külső munkatársa. Az újságíró-szövetség székházának Rózsa Ferenc- termében megkoszorúzták az első magyar legális kom­munista lap, a Vörös Újság márvány emléktábláját. A forradalmár elődök emléke előtt tisztelegve az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya nevében koszorút helyezett el Karvalics Lász­ló osztályvezető-helyettes és Bereczki Gyula alosztályve­zető, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatala képvise­letében Bajnok Zsolt állam­titkár, a TH elnöke és Si­mon Ferenc elnökhelyettes. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Király And­rásnak, a Magyar Újságírók Országos Szövetségében vég­zett egy évtizedes főtitkári munkásságának elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetést a ma­gyar sajtó napján Pálfy Jó­zsef, a szövetség elnöke adta át. Sajtoertekezlet Varsóban Gazdasági agresszió Nicaragua ellen Az üzemek, intézmények, a kávéültetvények védelmét többnyire az ott dolgozó mun­kások látják el. Lányok és asszonyok is nagy számban vesznek részt a fegyverfor­gatási alapismeretek elsajátítását biztosító kiképzésen. (Telefotó) Amikor néhány hónappal ezelőtt Nicaraguában jártam, alkalmam volt az ország gazdasági életének (több ve­zetőjével találkozni. Az ezer­nyi gond és nehézség leküz­désének lehetőségeiről foly­tatott beszélgetések szinte mindig ugyanazzal a néhány mondattal zárultak: a jelen­legi körülmények között még egy évre élőre is nehéz ter­vezni, mivel az agresszió folytatódása miatt senki nem (tudja, hogy a ma még meg­valósíthatónak látszó elkép­zelések közül mennyiről kell lemondani. Most, az év vé­ge felé közeledve már vilá­gosan látszik, hogy a ború­látó figyelmeztetések nem voltak alaptalanok, az ország minden erőforrását a véde­lemre, s a lakosság alapvető ellátásának biztosítására kell fordítani. Az elmúlt hónapokban ész­revehető változás történt a Nicaragua elleni agresszió taktikájában. A katonai tá­madások eddig teljes kudar­cot vallottak. Az ellenforra- dalmárofc hiába kaptak meg minden támogatásit az Egyesült Államoktól, nieara- guai területen sehol nem tudták megvetni a lábukat így kútba esett az a terv, hogy valahol Nicaraguában egy ellenkormányt hoznak majd létre, s ez a kormány külföldről kérhet segítséget. Bár a kiterjedt fegyveres ag­resszió veszélye változatlanul fennáll, de az első számú cél egyelőre más lett: Washing­ton most a nicaraguai gaz­daságot akarja megbénítani. Az ország északi és déli határait támadó ellenforra- dalmárok egy időre felhagy­tak a területszerző akciók­kal. Ehelyett a gazdasági ob­jektumokat vették célba. Re­pülőgépek bombázták a fő­város nemzetközi repülőterét, Nicaragua két kikötőjét, s az ország egyetlen geotermikus erőművét. Lerombolták a legfontosabb határátkelő he­lyeket. Üzemeket, raktárakat gyújtottak fel. A támadások miatt leállt a munka az or­szág északi részén lévő arany- és ezüstbányákban. A legnagyobb nicaraguai ki­kötőt, Corrintat ért támadás­ban több mint 6 millió liter dízelolaj lobbant lángra, s csak a tűzoltók kétnapos ön­feláldozó erőfeszítéseinek köszönhetően nem pusztult él teljes egészében a 25 ezer lakosú kikötőváros. A sorozatos szabotázsak­ciók miatt ia kormány rend­kívüli intézkedéseket hozott a gazdasági objektumok vé­delmére. A legfontosabb he­lyeket légvédelmi egységek védik, a gyárakat, üzemeket éjjel-nappali katonák őrzik. A határvidékeken felfegy­verzett önkéntes brigádok nyújtanak segítséget és vé­delmet a kávészüretelőknek. Nicaraguának eddig több mint 1 milliárd dollárnyi veszteséget okozott az ag­resszió. A gazdasági háború­ban azonban a felrobbantott hidak, .lerombolt épületek és a felgyújtott termés csak a kisebb tételeket jelentik. A veszteségek nagyobbik része abból adódik, hogy a tőkehi­ány miatt gazdasági tervek sokaságát nem lehet megva­lósítani, hogy a kényszerű importkorlátozások miatt a gazdaság szinte minden terü­letén visszaesik a termelés. A Reagan-kormáijy telje­sen befagyasztotta a Nicara­guának korábban megszava­zott amerikai hiteleket. Emellett Washington azt is igyekszik megakadályozni, hogy a nemzetközi pénzinté­zetek, vagy magánbankok nyújtsanak kölcsönt a közép- amerikai országnak. Ez a po­litika nem is volt eredmény­telen. A Somoza-diktatúra bukása előtt a kölcsönök és hitelek 78 százalékát adták a nemzetközi pénzintézetek, 1983-ban ez az arány 11 szá­zalékra csökkent. A diktatú­ra idején Nicaragua évi 150 millió dollár hitelt kapott magánbankoktól, ugyanezek a bankok az elmúlt négy év sarán 20 millió dollárnyi hi­telt sem adtak az országnak. A katonai és a gazdasági agresszió egyelőre lehetet­lenné teszi a sandinista kor­mány szociális programjának végrehajtását. Nem sikerült leszorítani az évi 24 százalé­kos inflációt. Ismét emel­kedni kezd a munkanélküli­ek száma, jelenleg a munka­képes lakosság mintegy 33 százaléka van állás nélkül. A fizetések aüg-alig emel­kednek. Bár az ellátásban még nincsenek súlyos gon­dok, valamiből mindig hiány van: egyszer olajat, máskor lisztet, rizst, vagy babot nem lehet kapni. Az Egyesült Államok arra számít, hogy a gazdasági ne­hézségek elégedetlenséget okoznak a lakosság körében, s így talán valamiféle belső (támaszra lelnek az ellenfor­radalmárok. Azonban ez a számítás is tévesnek látszik. A forradalom erős és bízik önmagában. Ezért mutatja, hogy a szigorú gazdasági korlátozások bevezetésével egy időben politikai, „nyi­tás” történt az országban. Nagyobb mozgásteret kaptak az ellenzéki pártok, amnesz­tiát hirdettek az ellenforra­dalom által megtévesztett möszkitó indiánoknak, sőt azt is lehetővé tették, hogy az ellenforradalmárok nagy többsége, ha leteszi a fegy­vert, szabadon visszatérhet az országba. GÓZON ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents