Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

uKépújság 1983. december 4. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Nyereségrészesedés Orsós iLajosné fáddá lakos leveléből: „1981 júliusától 1983 szeptemberéig a nagy­dorogi dohánybeváltó faddi telepén dolgoztam. Minden £vben fizettek nyereséget, és mindig kaptam. De most, no­vember 3-án nem kaptam, pedig 9 hónapot dolgoztam le. Vannak, akik három, vagy négy hónapja dolgoz­nak, és ők kaptak nyereséget. Hogy lehet ez?” Fonyó István, a Dunántúli és a Duna—Tisza közi Do­hányfermentáló Vállalat Nagydorogi Beváltó Üzem vezetője az alábbi választ adita: „1983. november 3-án a faddi telepünk nem fizetett nyereségrészesedést. A dol­gozóknak kifizetett pénz a béralap terhére történő ju­talmazás volt. Jutalomban viszont csak az állományban levő dolgozó részesülhet, ha erre a telep gazdasági és társadalmi vezetői érdemes­nek tartják. Nyereségfizetés — ameny- nyiben a vállalatunk nyere­séges lesz — várhatóan 1984 tavaszán lesz, és atoennyiben a Kollektív Szerződésünk ér­telmében a panaszos jogosult erre, természetesen meg fog­ja kapni.” Kivételes ellátás Kovács Gyula bátaszéki ol­vasónk a november 5-i szá­munk ön kérdez — mi vála­szolunk rovatában olvasta Papp Júliának, az Állami Biztosító Tolna megyei Igaz­gatósága igazgatójának vá­laszát a CSÉB/80-tagsággal rendelkező olvasónk nyugdí­jazása esetére biztosított szolgáltatásról. Levélírónkat nem elégítette ki a válasz. A CSÉB/80 tagsági könyv 32. pontja a következőket .tar­talmazza: „A itag nyugdíjazá­sa esetén: ha részére a ma­gyar társadalombiztosítási szerv öregségi (szolgálati) nyugdíjat, kivételes ellátást állapít meg, és a nyugdíj- megállapítás hatályakor leg­alább 5 éves megszakítás nél­küli tagsággal rendelkezett, 4000 forint egyszeri szolgál­tatásra jogosult.” Kovács Gyula szerint ki­vételes ellátás a rokkantsági nyugdíj megállapítása is. Az igazgatónő által említett rokkantsági térítést a CSÉB/ 80 biztosítás teljesen külön a 25. pontban biztosítja, mely az előibhivel nem vonható össze, hiszen akkor az a dol­gozó, aki megrokkan, hátrá­nyosabb helyzetbe kerül, mint az egészséges. Azért sem voríható össze a két szol­gáltatás, mert a rokkantsági térítésnél 6 hónapos várako­zási időhöz köti a biztosítási összeg kifizetését. Ha tehát valaki a CSÉB/80 megköté­se után 5 hónappal kerül rokkantsági nyugdíjba, ak­kor az igazgatónő szerint semmilyen térítést sem kap. A levélíró arra a kérdésre szeretne választ kapni, hogy az igazgatónő mit ért a 32. pont alatt meghatározott ki­vételes ellátás alatt? A levelet Papp Júliának, az Állami Biztosító Tolna megyei ilgazgatósága igazga­tójának küldtük el. „A CSÉB/80 tagsági könyv 32. pontja egyértelműen leír­ja, hogy a 4000 forint egy­szeri szolgáltatást az Állami Biztosító csak akkor folyósít­ja, amennyiben a tag részére öregségi (szolgálati) nyugdí­jat, kivételes ellátást állapí­tanak meg és a nyugdíj-meg- álilapítás idején legalább 5 éves folyamatos tagsággal rendelkezik. A kivételes ellátás alatt az esetleges korkedvezményes nyugdíj értendő. A rokkantság nyugdíjat kivételes ellátásnak annál in­kább sem tekinthetjük, mivel a tagsági könyv 25. pontjá­ban foglaltak szerint a tag csak rokkantsági, vagy bal­eseti rokkantsági nyugdíjaz­tatása esetén fizethető a rokkantsági csoportnak meg­felelő összeg. Ennél a szol­gáltatásnál a belépési nyi­latkozat aláírása és a nyug­díj megállapítása között 6 hónapnak kell eltelnie. A levélben említett újság­cikket a levélíró nyilván fél­reérthette, hiszen a két szol­gáltatás valóban nem von­ható össze, azok egymástól teljesen függetlenek. Az előző csak öregségi (szolgálati) nyugdíj kivételes ellátás esetén folyósítható, míg az utóbbi abban az eset­ben, amikor a CSÉB-tag a nyugdíjkorhatár elérése előtt rokkantsági, vagy baleseti rokkantsági állományba ke­rül. Ez esetben ha a tag ké­sőbb el is éri az öregségi, vagy a korkedvezményes nyugdíjkorhatárt, mivel a társadalombiztosítási szerv továbbra is rokkantnyugdíj címén folyósít számára és nem adja ki az öregségi nyugdíjhatározatot — mely­nek csatolása biztosítási fel­tételeink értelmében előírt — nem áll módunkban a 4000 forint nyugdíjszolgáltatási összeget kifizetni.” Utazzunk-e vagy ne? Péczeli Györgyné harci lakos a következőket írta: „Egy vasárnap este nagy tö­meg várt a bonyhádi járatra Tamásiban. A többség Szek- szárdra szeretett volna utaz­ni, én Harcra, de volt egy pár közelebbi utas is. Ahogy beállt a busz, a sofőr és a kalauz közölte velünk, hogy senkit nem tud felvenni. So­kan, akik tamásiak voltak, megfordultak és hazamentek. Mit tegyen az, aki nem tud visszamenni, vagy nem me­het, mert várja a kötelesség? Kisebb vita is kerekedett, ami nem újság. Végül páran még ,feltömörültek’ a már amúgy is zsúfolt buszra, köz­tük én is. De így is 15—20 utas maradt le a buszról. Ez így megy minden vasárnap.” Pech József, a Volán 11. sz. Vállalat igazgatója a kö­vetkezőket válaszolta: „Vasárnapi napokon a Ta­mási—Szekszárd viszonylaté esti utazás lehetőségét októ­ber 23-án, 30-án és november 7-én megvizsgáltuk. A vizs­gálat idejében Tamásiból in­dult járat 17.05, 17.20 és 18.15-kor Szekszárdra, 18.20- kor pedig két autóbusz Zom- bán át Bonyhádra. A közlekedő járatok közül a 18.15-kor induló és Szek­szárdra közlekedő járat ál­lóutasokkal, a 17.05, 17.20 és a 18.20-kor induló járatok pedig általában csak ülő utasokkal közlekedett. A vizs­gálat idejében utaslemaradás nem volt. A vasárnap este Szekszárd irányába közlekedő autóbu­szok férőhelyei az utasok számát meghaladják. Hogy egyes rendkívüli alkalommal mégis zsúfoltság vagy utas­lemaradás van, az abból adó­dik, hogy az utasok nagyobb része a legutolsó járattal kí­ván elutazni. A menetrenden változta­tást nem tehetünk, így az utasoktól alkalmazkodást, a korábban induló járatokkal történő utazást kérünk. Ez kényelmesebb és biztonsá­gosabb is.” Hernyóirtás Krizák Vincéné Szedres, Rákóczi u. 74. sz. alatti la­kos a nyáron felszólítást ka­pott a tanácstól büntetés ki­fizetésére, mivel fáin nagyon elszaporodott a szövőlepke. Panaszosunk jogtalannak tartotta a büntetést, mert minden erővel és tudásuk­kal irtották a hernyókat. Dr. Péter Gergely, a Szek­szárdi Járási Hivatal igazga­tási osztályvezetője válaszolt a panaszosnak. „A Tolna megyei Növény­védelmi és Agrokémiai Állo­más 3. sz. körzeti felügyelője Fülöp Tamásné 1983. június 14-én feljelentést tett 28 szedresi lakos — köztük az ön férje — ellen, mert hely­színi ellenőrzése során meg­állapította, hogy a használa­tukban lévő ingatlanon az amerikai fehér szövőlepke ellen kötelező védekezést nem, illetve nem megfelelő­en végezték el. A fenti szabálysértést ké­pező magatartás miatt a Szedres községi Tanács V. B. Szakigazgatási Szerve, mint I. fokú szabálysértési ható­ság, férjét az 1983. június 29- én kelt 29/1983. szabs. sz. ha­tározattal tárgyalás mellőzé­sével 400 forint pénzbírság megfizetésére kötelezte. Mi­után férje a határozat ellen az átvételt követő 8 napon beiül kifogást nem terjesztett elő, így a határozat 1983. jú­lius 8-án jogerőre emelkedett. A szabálysértési hatóság a jogerős pénzbírságot jogsze­rűen tiltotta le férje nyugdí­jából. A bíróság letiltása 1983. jú­lius 25-én történt. A letiltást ön vette át. Célravezetőbb lett volna, ha férje élt volna a jogorvoslati lehetőséggel, mert akkor bizonyítási eljá­rás keretében — helyszíni szemle tartása, tanúk meg­hallgatása — tisztázni lehe­tett volna férje felelősségét. Most azonban, közel öt hó­nap elteltével már nem le­hetséges.” Telefonszámunk: 16-211 M/ VÁLASZOLUNK Válasz egy riportsorozatra ünnamatia Dunaföldváron feltűnést keltett a Népújság november 17—18-i számaiban megjelent Annamatiától Dunaföldvárig című írás. A figyelmet az Annamatia (ejtsd: Annamá­ria) elnevezés (is) ébresztget- te, mivel e szép kelta erede­tű római korban (is) használt helységnév (?) aligha nevez­hető közismertnek. Bár, Du­naföldváron él e név: közmű­velődési intézmények kórusá­nak neveként... Az írás szerzője szerint: „Dunaföldvár ismert múltja mintegy négyezer évre tekint vissza. A régi kelta település Annamatia néven már római erősség...” stb. Gondolom, érdeklődésre tarthat számot: mit tudunk Annamatiáról? A kelta korból csak a fenn­maradt, vagy lelt régészeti leletek „beszélnek”. Ilyeneket találtak Dunaföldvár térségé­ben, a Duna jobb parti lösz­halmain Baracstól Komlódig. Bölcskén pl. a híres faragott követ, amelyen kelta viseletű nő disznófejet tart tálon. Ki­terjedt kelta település (falu) pontos helyét még nem is­merjük. Történelmi leírásokból tud­juk, hogy a kelták az i. e. IV. században érkeztek a mai Magyarország területére és az illyr őslakosságot leigázva, a Közép-Duna táján is meg­telepedtek. Feltehetően elfog­lalták és lakták a baracsi, (macskaluki), földvári (öreg­hegyi), kömlődi (várhegyi), bronzkori földvárakat is. A római korból — a régé­szeti leletek tömege mellett — már írott emlékek is ma­radtak fenn. Ezekből vannak ismereteink Annamatiáról. Wosinsky, Tolna megye vi­lághírű régésze, már a XIX. század végén a milleneumra megjelent díszes, hatalmas kétkötetes Tolna megyei mo­nográfiájában eredeti római források, (útikönyvek, tér­képek) alapján többször is megemlíti Annamatiát. Az Antunus Initárium, valamint a Tabula Peutingerina stb. révén végigkalauzol bennün­ket a megyénkén áthaladó Mursa-Acquincum (Eszék­Öbuda), hadi és kereskedel­mi út nyomvonalán. Ebből tudjuk, hogy a római Lugio castruma a dunaszekcsői Vár-hegyen állott. A szek­szárdi védmű: Alisca a mai Kálvária-hegy oldalán lehe­tett, Alta Ripa Tolna táján, Lussonium a kömlődi Vár­hegyen volt. Annamatia castruma Baracs-pusztán volt található. Cziráky Gyula: Tolna me­gyei Dunaföldvár múltja és jelene c. könyvében (1910) azt írja. hogy Annamatia a római korban Baracson volt, a kelták idején lenyomult a földvári határba... Ma már ismerjük pontos helyét. Dr. Visy Zsolt, a du­naújvárosi Intereisa múzeum régésze, légi felvételekkel meghatározta helyét: Anna­matia a mai Baracs község határában, a Duna jobb part­ján magasodó löszdombokon, a 6-os főközlekedési úttól ke­letre, a halászcsárdától északra állott. Területének egy része partcsuszamlások (suvadások) áldozata. Annamatia, (s a többi ró­mai erőd) helye, történelmi emlékhely. Sajnos, erre sem emlékoszlop, sem tábla nem figyelmeztet. Igaz, e helyeken még látnivaló rom sincs, de — véleményem szerint — ki- rádulóhelynek kiváló! SZELECZKY JÓZSEF A római ún. Limes-út nyomvonala Dunaföldvár térségében. (Dr. Visy Zsolt egyik tanulmányának áb­rája) —-—— A vállalati golgozók alapbérének megál- lapításáról szól a Mi­V) nisztertanács elnök­JT'-' helyettesének 5/1983. — (XI. 12.) ME számú rendelete, amely szerint a vállalat köteles a fizikai fog­lalkozásúak és az ilyen bedol­gozók által ellátott munkakö­röket és munkákat — a jog­szabályban előírtak figyelem- bevételével — minősíteni és ennek alapján azokat bércso­portba besorolni. Más besoro­lási feltételek mellett ugyan, de természetesen bércsoport­ba kell besorolni a nem fizi­kai foglalkozásúakat is. A rendelet egyik melléklete részletesen felsorolja a fizi­kai foglalkozásúak besorolási feltételeit, meghatározza a szakképzettségi fokozatokat és munkafeltételi fokozatokat, tartalmazza a fizikai foglal­kozásúak tarifatáblázatát. Egy másik melléklet írja elő a nem fizikai foglalkozásúak besorolási feltételeit, s ugyan­csak mellékletként szerepel a nem fizikai foglalkozásúak bértáblázata külön-külön fel­tüntetve a vezetők, az ügyin­tézők és az ügyviteli foglal­kozásúak bértételének alsó és feílső határát. Kihangsúlyozandó, hogy a rendeletben előírt alsó bér- határok alkalmazása 1986. december 31-től kötelező, de addig is felül kell vizsgálni a dolgozók besorolását és azt legkésőbb 1984. december 31- ig e rendeletnek megfelelően kell megállapítani. A Minisztertanács elnökhe­lyettesének 6/1983. (XI. 12.) ME számú rendelete a mun­kabérek legkisebb összegéről szól, hatálya — a mozgóáru­sok kivételével — valameny- nyi munkáltatóra és az álta­luk munkaviszony keretében foglalkoztatott minden dolgo­zóra kiterjed. A rendelet sze­rint teljesítménykövetel­ményhez nem kötött időbér­nél a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozó részé­re a fizetendő személyi alap­bér alsó határa havibér al­kalmazása és a teljes mun­kaidő teljesítése esetén 2000 forint, órabérben dolgozók­nál 11 forint. Teljesítmény­bérnél, ideértve a jutalékos bérformát is, a teljes munka­időben foglalkoztatott dolgo­zó havi munkabérének legki­sebb összege — a teljesít­ménykövetelmények százszá­zalékos, valamint a teljes munkaidő teljesítése esetién — 2000 forint. A vállalatok és egyes szö­vetkezetek kategóriába soro­lását rendeli el és szabályoz­za az Állami Bér- és Munka­ügyi Hivatal elnökének 5/1983. (XI. 12.) ÁBMH szá­mú rendelkezése. Kimondja, hogy a vállalatot — a jogsza­bályban írt kivétellel — az előző évi tényszámai alapul­vételével kategóriába kell so­rolni, a besorolásokat első al­kalommal 1984. június 30. napjáig, szövetkezetek eseté­ben legkésőbb a rendelkezés hatályba lépését (1984. janu­ár 1.) követő küldöttgyűlésig kell végrehajtani és azokat a komplex felügyeleti ellenőr­zés során felül kell vizsgálni. A rendelkezés természetesen előírja a besorolás mikéntjét is, mellékletei pedig megje­lölik a különböző profilú vál­lalatok besorolási értékeit. A fenti valamennyi jogsza­bály a Magyar Közlöny idei 51. számában jelent meg. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a Magyar Közlönynek ugyanebben a számában több, korábbiakat módosító jogsza­bály is olvasható. A 39/1983. (XI. 12.) MT számú rendelet a vállalati jövedelemszabá­lyozás rendszeréről szóló, a 40/1983. (XI. 12.) MT számú rendelet a vállalati bérszabá­lyozás, a részesedési alap fel- használása és a magasabb ve­zető állású dolgozók anyagi érdekeltségi renszeréről, a pénzügyminiszter 38/1983. (XI. 12.) PM számú rendelete a mezőgazdasági nagyüzemek adózási renszeréről szóló ko­rábbi jogszabályt módosítja. Ezekkel a módosító rendel­kezésekkel itt nem foglalko­zunk, ez ugyanis a módosí­tott szabályok ismertetését is igényelné, amit pedig nem tartunk indokoltnak, ezért szorítkozunk csupán a figye­lemfelhívásra. DR. DEÁK KONRÁD Bonyhád megér egy búcsúelőadást (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A bonyhádi városi műve­lődési központ igen gazdag programot kínált a munka utáni kikapcsolódásra és szó­rakozásra vágyóknak. Az elő­csarnokban kE^rácsonyi kira­kodóvásár fogadta a belépő­ket. Cipőt, papucsot, fazekas munkákat, fafaragásokat le­hetett vásárolni. Azokat, akik földrajzi is­mereteiket akarták bővíteni, Fehér Klára várta az emeleti táncteremben. Előadása után könyveiből lehetett vásárolni, amelyeket a helyszínen rög­tön dedikált. A színházteremben az OKISZ-Labor tartott aerobi- cos divatbemutatót. A műsor­ban a TFSE aerobic csoport­ja lépett fel. Átlagéletkoruk 18 év. Edzőjük dr. Széchenyi Józsefné, aki Jane Fondától tanulta az aerobicot. A magyarnóták kedvelői­nek Szántó Károly énekelt. Majd Horváth Attila táncdal- énekes lépett a színpadra. Utána Fábián Éva, a Neoton famíliából kivált énekesnő következett. „— Többet sze­retnék Magyarországon éne­kelni, de itthon kevesebb a lehetőség. A fővárosi ifjúsági házakban önálló műsorral lé­pek fel. Ebből 50 perc a zenei rész, majd beszélgetek a fia­talokkal. Ezzel a műsorral szivesen jönnék Bonyhádra is.” — mondta. Nemrég jött haza Jordániából és most az NDK-ba készül. Legközelebb a televízió szilveszteri műso­rában láthatjuk. A műsorvezető, Molnár Margit a következőket mond­ta: „— Legutoljára riporter­ként jártam Bonyhádon, zo­máncügyben. (Hol a zománc — itt a zománc!) Azóta kivá­ló minőségű termékek kerül­nek ki a gyárból. Ezzel a mű­sorral vidéki nagyszínházak­ban léptünk fel. Bonyhád ek­kor még nem szerepelt a programunkban. Az OKISZ- Laborral 15 éve konferálom a bemutatókat. Ebben az év­ben ez a búcsúfellépésünk. Nagyon hálás a közönség.” A műsor zárórészében lé­pett fel Záray Márta és Vá­mosi János. Két éve voltak önálló műsorral Bonyhádon és most is nagy szeretettel jöttek. ,,— A mai este ráadás, mivel ezt a turnésorozatot november 3-án befejeztük, a csapat felbomlott. De a mű­velődési ház hívására össze­egyeztettük a programot és most itt vagyunk. Bonyhád valóban megér egy búcsúelő­adást. Legközelebb a szilvesz­teri tévéműsorban láthatnak bennünket; egy kis meglepe­téssel szolgálunk a kedves közönségnek.” SZEKÉR JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents