Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

1983. december 4. ^ÍÉPÜJSÁG3 Pénzköltő december Jó áruellátást ígérnek a kereskedelmi szervek Pályatársak találkoztak öregek az Derengés váltja a borongást idekint a Tolna megyei Tanács tengelici oktatási központjának még télelőn is gyönyörű parkjában. Mintha az időjárás is emlékeze­tessé szeretné lenni ezt a napot azzal, hogy hozzáiga- zodik azokhoz, akik az impozáns épület mai vendégei. Az ő homlokukon is ború és derű váltja egymást. Vendégek? Valójában nem azok a nyugdíjas tanács- elnökök és vb-titkárok, bár most invitálta őket először ilyen nagyszabású találkozóra a Közalkalmazottak Szakszervezetének megyetanácsi szervezete. asztal körül Várakozva, beszélgetve Meghittség kétféle körettel, fejedelmi tú- tanácsvezetők első találkozó­December a vásárlások, ajándékozások hónapja. A pénzköltéshez hozzásegít bennünket az OTP is, hiszen a héten a KST üzemi gyűj­tőhelyein visszafizették a dolgozók megtakarított pén­zét. Amelyet van mire elköl­teni, hiszen az áruellátás jó­nak ígérkezik. A múlt héten dr. Juhár László belkeres­kedelmi miniszter tájékoz­tatta a Parlamentben a ha­zai sajtó munkatársait. A miniszter elmondta, hogy a vállalatok nagy fi­gyelemmel, gondossággal ké­szültek fel, az iparral jó elő­re megállapodtak, így meg­nyújtották a vásárlási sze­zont, mert már november kö­zepén elkezdődött a karácso­nyi vásár. Az áruházak, boltok ellá­tása a nagykereskedelmi vál­lalatokon keresztül megtör­tént. Az idényjellegű áruk­ból a választék jó, egyedül a kisebb mikulási figurális, tejcsokoládé-árukból gyen­gébb a kínálat, de az előző évinél 2,5 százalékkal több szaloncukrot szállítottak az üzletekbe. Az italárukból is jó a kí­nálat. A nagyobb üzletekben a pezsgőből teljes a válasz­ték, az olcsóbb borokból azonban nincs olyan kész­let, mint az várható lett vol­na. A boltokban, mind az ál­lami kiskereskedelmi válla­latoknál, mind a fogyasztá­si szövetkezetek áruházaiban jelentős árukészlet van, sőt a nagykereskedelmi vállalatok­nál felkészültek a fogyó áruk pótlására is. Az illatszerekből, kozme­tikai készítményekből igen jó a választék, bár egyes im­A népgazdasági és ezen be­lül a Tolna megyei húsprog­ram végrehajtásában egyre nagyobb szerepet játszik a háztáji és kisegítő gazdasá­gok sertéshústermelése. E tényből kiindulva 1982 vé­gén együttműködés jött létre a Szekszárdi Húsipari Vál­lalat, az OTP Tolna megyei Igazgatósága és az ISV Szak- tanácsadó Főosztálya között a háztáji sertéshústermelés növelése érdekében, melyet az állatforgalmi vállalat és a környező nagyüzemek se­gítségével integrálnak. Az együttműködés elsődle­ges célja új kisgazdaságok létesítése, vagy a jelenlegiek bővítése. Mivel a gazdák többsége a megvalósításhoz, illetve a termelés beindításá­hoz szükséges pénzeszközök­kel csak részben rendelkezik, ezért az OTP az ISV műszaki közreműködésével 50 000 fo­rint erejéig kedvezményes kamatfeltételekkel építési, valamint 50 000 forint takar­Nemzetközi viszonylatban is korszerű akusztikai labo­ratóriumot szerelnek fel az Építéstudományi Intézet szentendrei kísérleti telepén. A létrehozása a házgyári technológiával készülő laká­sokkal és lakótelepekkel szemben támasztott maga­sabb akusztikai követel­ményekkel van összefüg­gésben. Megteremteni a feltételeit annak, hogy az építészek már az első lé­pésben, a tervezéskor gon­dolhassanak a zajvédelemre, akár egy egész településről, akár egy épület, vagy akár épületgépészeti berendezé­sekről van szó. Ennek jelen­tőségét, hasznát az adja, hogy a lakások akusztikai hibáinak utólagos javítása drága, sőt sok esetben lehe­tetlen. A 30 millió forintos költ­séggel kialakuló laborató­portárukból, amelyeket a vásárlók már megszoktak, gyengébb a kínálat. A ruházati áruellátás ki­elégítő, a franellféleségekből azonban kicsi a választék. A konfekcionált termékek kí­nálata alatta marad az el­múlt évinek, ám úgy vélik a kereskedők, hogy a vásár­lókat ki tudják szolgálni. Viszont az ipar szállítási ké­sedelme miatt a télikabát-el- látás nem megfelelő. A felső- és alsóruházati cikkek — főként a kötöttáru — mennyisége, választéka jónak ítélhető, csecsemőru­házatból közepes színvona­lú az ellátás. Egyes harisnya­féleségekből hiány volt az elmúlt hetekben, remélhető­en a vásárlások csúcsidejére az ipar feltölti az áruházak készletét. A műszaki áruk, a tartós fogyasztási cikkek választé­ka nem kielégítő, sokan ke­resik a nagy értékű import­árukat. A fekete-fehér tv-ké- szülékekből az ellátás jó, nyolc típus között lehet vá­lasztani. Jelentős tételben kerültek a megyei boltokba a megbízható, jó teljesítmé­nyű hűtőgépekből. Mosógép­ből a készletek megfelelőek. Megyénkben megbízható a hús- és húskészítményekből az ellátás, az üzletekben már­is akkora a forgalom, mint az ünnepek előtt szokott len­ni. Amint a Belkereskedelmi Minisztérium tájékoztatójá­ban is elhangzott, azt tapasz­taltuk Tolna megyében is. A vevők hangulata jó, a ke­reskedők állják a rohamot, s fáradságot nem kímélve azon munkálkodnak, hogy az ünnepi bevásárlás zökke­nőmentes legyen. mány- és tenyészanyag-vá- sárlási hitelt biztosít azok­nak a háztáji sertéstartóknak, akik legkevesebb 5 évi idő­tartamra vállalják, hogy a hitellel megépített épületek­ben a Szekszárdi Húsipari Vállalat részére állítanak elő hízósertést, vagy hízóalap­anyagot. Az eddig Pálfán, Decsen, Sióagárdon megtar­tott tájértekezletek, valamint az egyénileg történt ismerte­téseik eredményeként mint­egy 30 háztáji kisgazdaság élt ezzel a lehetőséggel. Az 1984-es évben további — Tolnán, Pakson, Duna- földváron, Tamásiban, Dom­bóváron és a megye vala­mennyi nagyközségében — tájértekezletek megtartásával az együttműködő partnerek célja, hogy minden érdeklő­dő megismerje e sertéster­melési forma nyútjotta lehe­rium „zengő szobájában” falburkolatok, álmennyeze­tek hangelnyelésének méré­sére, gépburkolatok, para­vánok zajcsökkentő hatásá­nak megállapítására, továb-, bá motorok, szivattyúk, ven­tillátorok és egyéb gépek zajosságának meghatározá­sára lesz lehetőség. A máso­dik helyiségben többek között a mennyezetek, a padló- burkolatok és a födémek hangáteresztéséfr vizsgálják majd. A harmadik helyiségben homlokzati falak, erkélyek, loggiák építhetők be, ezáltal itt szimulálhatok lesznek a homlokzatot érő külső hang­hatások is. A szentendrei akusztikai laboratórium várhatóan jö­vő év második felében kez­di meg működését. — Én még soha ilyen szép meghívót nem kaptam. El is akaróm tenni emlékbe — mondja Sárdi István, a rö­videsen várossá előrukkoló Tamási nyugalmazott tanács­elnöke. Mond azonban egye­bet is az előtérben csöndes beszélgetéssel gyülekezők egyik körében. Arról, hogy 13 éve most érezte először fontosnak magát, azt a bizo­nyos meghívót olvasva, ami ide szólította tiszteletteljes szép szavakkal. — Olykor-máskor kedvem támadt csak azt dalolni, hogy „kidőlt keresztfának ...” iKetten is folytatják nevet­ve: „ ... nem köszön már senki.” A nevetés, a mosoly, a fel­hőtlen pillantások arról be­szélnek szavak nélkül, hogy szerencsére nem igaz a nóta. Megyére szóló találkozóként ez ugyan az első. De italán nem az utolsó. Meg aztán ... csak megmaradnak azok a helyi rendezésű alkalmak is, amelyek megvoltak eddig. Hogy szerényebb lehetőséget kínáltak a közelmúlt fölidé- zésére és a jelen ünnepi át­tekintésére? Az a fő, hogy váltak és lesznek is. De hát... „ez itt, ez az igazi, elvtársak, vagy nem jól mondom?”. Egyhangú helyeslés itt, ahogy majd odabent is. Az együtt elköltött ebéd után, amikor a megyei tanács el­nöke, Császár József „kapja meg” a szólás jogát. Most még gyülekezés — zsongás. Kézfogások és ölelé­sek. Az egymást jól ismerők és alig ismerők öröme. — Jól nézel ki, Pista — így a szerbuszolás után ebben a társaságban. Amott spontán vetélkedés indul, hogy kinek havazta be jobban a fejét a kíméletlenül gyors idő. — Ja, komám, amíg az em­ber dolgozik, nincs ám ideje öregedni. — Milyen igaz. De én azt is hozzátenném, hogy addig betegeskedésre se futja az időiből. Csúnya dolog? Itt és most nem elítélendő, hogy a be­szélgető csoportok között jár­kálva hallgatózom. Itt is, ott is belekóstolva a találkozás szívből fakadó örömébe. Fél tizenkettőkor benépesül az előadói terem, amiben most az U-alakúan elrende­zettt asztalokat fehér da- masztabrosz födi. Kuhl Mi­hály, a megyei tanács szb- tiítkára köszönti a .meghívot­takat. Nyugdíjas tanácsveze- tőket mond, de a hang me­legéiből jól lehet érzékelni, hogy az aktívak nem tekintik kívülállóknak a nyugdíjaso­kat. — Mindenki eljött? — kér­dezem később súgva dr. Fü- löp Lajostól, a megyei tanács személyzeti osztályának ve­zetőjétől, aki könbehordozza a tekintetét az asztal mellé telepedetteken. — A meghívottak kéthar­mada van itt, ha jól taksá­lom, hatvan-egynéhányan. — És két feleségen kívül három asszony, ha jól em­lékszem, valáhányan vb-tit­károk voltak... Bölintás és csönd. Az elő­adói pulpitus fölött elhelye­zett vetítővásznán megjelen­nék a Tolnai tájakon című film első kockái. A hang kis­sé kopott, a kópiát is megvi­selte már a ki tudja hány lejátszás. A film felszabadu­lásunk 30. évfordulójára ké­szült, és jövőre már a 39. év­fordulót ünnepelhetjük. A „nézőtér” homályos in­kább, mint sötét, így jól lát­hatóak az arcok, a vonáso­kat ellágyitó érzelmi hullám­zás. S azt láthatom, amiért már érdemes volt összetalál- kozta/tni ezeket az embere­ket. A szülőhaza szeretete, büszkeség, csodálkozás és el­ismerés tükröződik az arco­kon. De az én arcom se lehet moccanatlan, mert közelhajol hozzám a madocsai Földes! János és ezt súgja: — Hát bizony, akik most itt ülnek, nagy idők üllőverői voltak. Kiiszler Albert, a cikóiak nyugdí jas elnöke arról neve­zetes, hogy mindig van ked­ve a nevetéshez, neveltetés­hez, most ünnepélyesen ko­moly. Inkább sóhajtja, mint mondja: — Haj, de sokat kellett dol­gozni azért, hogy ez a film ilyen Tolna megyét tudjon mutatni. Majd mindenki ehhez ha­sonló gondolatokkal tekint össze a vetítés végén. Az ér­zékenyebbek tán még köny- nyeznének is, ha nem nyílna az ebédlő ajtaja. Májgalus- ka leves, rántott és sült hús, rósrétes, sör, üdítő, kávé és szó, szó, közös emlékek kö­zös erőfeszítésekről. Ami el­hangzik egy-egy asztal mel­lett, akár egy-egy derűs, bo­rús fejezete lehetne a taná­csok történetének, a szocia­lista közigazgatás születésé­nek. Régóta itt vannak már a megyei tanács vezetőd, az el­nök, elnökhelyettesek, vb-tit- kór és a Minisztertanács Ta­nácsi Hivatalának két képvi­selője. Kívülük a városi ta­nácsok és járási hivatalok el­nökei jöttek még el. Ügy is mondhatnám, az úttörőik munkájának -mai folytatói, akik nevében Császár József, a megyei tanács elnöke nem csupán elvtársi, „fiúi” tisz­telettel mond köszönetét nyomban a jó étvággyal fo­gyasztott ebéd után. Az előadói terem képe vál­tozott. A park ajándékaként vázákban virító bogyós ágak mellett üvegkancsókbán vö­rös -bor rubinija. És korsók, melyeken a megyeháza dom­borodik. -Emlék a nyugdíjas ja résztvevődnek. — -Kár, hogy sokan nem élhették meg ezt a napot — hallom, miközben a -baráti beszélgetést -bevezetendő Császár József a -megye fej­lődéséről ad számat. — Meg lehet -ismételni a fejlődésnek azt a dinamiz­musát, amit elkönyvelhe­tünk? A mellettem ülő kérdező nem vár választ. Elnyűtt vo­násain elégedettség. „Lám, érdemes volt.” S van miért egyperces néma felállással adózni, fejet hajítva azoknak, akik a fejlődés előmunkása-i voltak, -de nem lehetnek már itt- Aztán megered -ismét a szó. Dobai Károly, a györkö- nyiek vb-ttitkára verset mond, hogy így adhassa köz­re, aminek kifejezésére gyön­ge a iköznapok nyelve. Be­szél Kozma Szilveszter, -aki a kakasdiak tanácselnöke volt és örül a községe fejlődésé­nek. Földesi János szívből fakadó mondandójának lé­nyege, hogy „jó így együtt lenni”. Majd az, hogy múlt­jukat rég elhagyták az urba- nizálódó falvak, s vigyázni kell, mert ott a haza. Beda József, aki 71-ben ment nyugdíjba a paksi járási ta­nács titkáraként, a -hőskort emlegeti és belekap a legfá­jóbb húrok egyikébe. Nem méltó hozzánk, hogy a mai népképviseleti önkormányza­ti szerveknek, a tanácsoknak a bérrendezést megelőzően nyugdíjazott tisztségviselői átlag 2000—3000 forintos nyugdíjból kénytelenek élni. Radnai János, Dalm-and nyugdíjas vb-titkára — aki ma is a legaktívabb besegí- tője az igazgatási munkának a Dombóvár környéki közsé­gekben — azt fejtegeti, hogy miént kellene jobban figyel­ni a lakossági véleményekre. S miért nem szabad a dolga­inkról szebbet, a valóságtól eltérőt mondani. Pohárköszönitő és nincs vége még. Hangol a zenekar. Nem, dehogy táncra. Csön­des nótázáshoz készül a kísé­relt, s kiderül, hogy az egy­mást régen látottak ma is nyomban megtalálják azt az összhangot, ami a cselekvés­ben jellemezte őket. LÁSZLÓ IBOLYA Fotó: Gottvald Károly Az ISV, az ÁHV és az OTP együttműködése tőségeket. Dr. Fekete László ISV főosztályvezető Akusztikai laboratórium építészeknek Köszönjük a munkát!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents