Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

1983. december 31. ^ÉPÜJSÁGII Titkairól vall az egri vár... Körséta a történeti kiállításon Részlet a várból Üzemtörténetek és krónikák Kozák Károly végigkalau­zol az egri vár történetét be­mutató új kiállításon, amely­nek forgatókönyvét ő írta. anyagát maga válogatta és rendezte. A régebbit tavaly lebon­tották, mert túlhaladta az idő. A feltárások során szá­mos értékes lelet került nap­világra, ezek egy része a nyilvánosság elé kívánko­zott, hiszen az ide látogató turisták — számuk évente majd félmillió — csak így alkothattak teljesebb képet a hajdani híres erősség kró­nikájáról. Eger mindig fontos szere­pet játszott az ország életé­ben. Királyok nevelkedtek itt, s uralkodók találtak ma­guknak örök nyugvóhelyet. Erre járt, e vidéken szívesen vadászott Nagy Lajos, s az a Zsigmond is, aki megsze­rezte magának nemcsak a cseh koronát, hanem a né- k met-római császári címet is. * Európai műveltségű főpapok találtak itt otthonra, köztük olyanok is, akik a pápai ud­var intézkedéseit is befolyá­solták. A gótikus palota első ter­mében — a díszes épületet Mátyás király hűtlenné vált tanácsadója és híres diplo­matája, Bekensloer János emeltette — a lassan ezer­éves település alapításával kapcsolatos tudnivalókkal is­merkedhetünk meg. A püs­pökséget Szent István hozta létre 1001 és 1009 között, s ezt követően hatalmas birto­kokat adományozott neki. A díszes mívű kőmaradványok a XI. és XII. századi meste­rek ritka tehetségére utal­nak, s a román kori kőfara­gó művészet szemet gyönyör­ködtető darabjai. Eger papi urai mindig hal­lattak magukról. Egyikőjük nemcsak II. Endre szentföldi keresztes hadjáratában vett részt, hanem az Aranybulla megfogalmazásában is segéd­kezett, s közreműködését-alá­írásával is hitelesítette. A tatár errefelé is pusztí­tott, s Rogérius mester leírá­sából értesültünk arról, hogy ekkor dőlt romba az István idején épített Szent János székesegyház. A tatárdúlás után lendüle­tes fejlődés bontakozott ki, s akadtak olyan egyéniségek, akik ezt személyes adottsá­gaik révén még inkább ser­kentették. Kozák Károly püspökinek vélt sírra bukkant, ebben — többek között — három pá­pai ólompecsétet, bullát ta­lált, s ezek birtokában izgal­mas nyomozás révén derítet­te ki az ismeretlen holttest kilétét. A vállalkozás siker­rel járt, megállapította, hogy II. Miklós földi maradvá­nyaira bukkant. A dunántúli Dörgödről származó férfi a bolognai egyetemen tanult, s később rektora is lett. Itthon előbb veszprémi kanonok, nyitrai főesperes volt, majd egri főpap lett. Sokoldalúsá­gát bizonyítja az, hogy nem­csak az építkezés irányítá­sához értett, hanem ügyes diplomata is volt, aki rend­szeres kapcsolatot tartott a pápai udvarral. Háromszor is szerzett búcsúengedélyt, s az innen befolyó összegeket arra fordította, hogy a ro­mán kori templom mögé ha­talmas gótikus szentélyt emeltessen. Ha belépünk a harmadik terembe, elképzelhetjük, mi­ként élhettek Eger egyházi nagyurai. Majdnem eredeti pompá­jában csodálhatjuk meg a palota emeleti nagytermét. Nem hiányzik a díszes, zöld­mázas kályha, a falrészletet remekmívű gobelinek díszí­tik, a berendezés pompaked­velő gazdákra utal. Volt is itt vendégeskedés, lukulluszi lakoma bőven. A ternesi gróf háromnapos ellátására nyolc­száz franknál is többet ál­doztak. összehasonlító adat­ként említjük csupán, hogy ebből a hatalmas summából nyoloszáz, abaposztóból ké­szült parasztöltözetet vásá­rolhattak volna bakancsok­kal együtt, ám az összeget mégij az asztali örömökre költötték. A három részre szakadt országban megpróbáltatások sora várt a gyorsan neveze­tessé és fontossá lett végvár­ra is. A két király — Ferdi- nánd és János — folyvást viaskodott, s hol egyikük, hol másikuk hívei vették bir­tokba a lassan rongálódó erődítményt. Dobó István kapitány — mintha csak sejtette volna a közelgő vészt — hozzáfogott megerősítéséhez. Kellett is, mert az óriási török sereg 1552. szeptember 11-én meg­jelent a falak alatt. A hon­szeretettel társult önfeláldo­zó hősiesség azonban vissza­verte az ellenséget. Az októ­ber 13-ig tartó küzdelemre emlékeztet minden a követ­kező helyiségben. Mintha a harc közepébe toppannánk. Eredeti tárgyi környezetben magnófelvételről szól hoz­zánk a krónikás, s az ezzel párhuzamos fényjáték szinte tökéletes illúziót teremt. A csatározásokat viszony­lag nyugodt évtizedek követ­ték, a hódítók megtelepedtek, berendezkedtek, s az erősebb jogán békés egymás mellett élésre kényszerítették a la­kosságot. A következő két szoba a hajdani hétköznapokat idé­zi. Ide került a noszvaji ro­mán templom díszes festett famennyezete. A zöldmázas kályha cserepeit 1570 körül készítette Miskolczi Mihály mester. A vitrinekben török és magyar edények, finom ívű kínai és perzsa porcelán- csészék sorakoznak. Remek­be sikerült ötvösmunka a XVI. századból származó aranyozott ezüstből formált díszkupa. Igényességről, jó ízlésről árulkodnak a fém alapanyagú írókészlet darab­jai, a hímzések, a feliratos, a pecsétes pipák. A rendező nem feledkezett meg arról sem, hogy Rákóczi szívesen időzött Egerben, melynek püspöke, Telekessy, kitartott a fejedelem mellett. Akkor is, amikor már az nem volt előnyös, amikor mellőzés, üldöztetés járt ér­te. Búcsúzóul megnézhetjük a XVII—XVIII. századra utaló edényeket, konyhai eszközö­ket, s az erősségről készült különböző metszeteket. PÉCSI ISTVÁN Hazánkban ma már jósze­rivel alig található olyan magára valamit is adó nagy­üzem, vállalat, amely az el­múlt években ne íratta vol­na meg isaját történetét. Kü­lönösképpen az évszázados múltú, nagy hírű gyáróriá- sok jeleskedtek. Vezetőik gyakorlott történészeiket, író- ikialt kérték fel a krónika pa­pírra vetésére: gyakran kül­sőre is imponálóan vaskos kötetek őrzik a múltait. Ha vékonyabb is egy-egy üzem- történet, is ha amatőr hely- történész munkája, akkor iis figyelemre méltó. Az üzemtörténetíírás moz­galma a felszabadulás után bontakozott ki. A korábbi időikből alig két tucatnyi gazdaságtörténetet, üzem-, iparág, vagy iparvidék tör­ténetet őriznek a könyvtá­rak; az utóbbi három, négy évtizedből viszont már több százat. S az elkészült króni­kák mindegyike nem is ke­rült a közgyűjteményekbe. Vannak olyan munkahelyek, alhol az átlagosnál is na­gyobb figyelmet szentelnek a hagyományoknak: tárgyi és írásos gyűjteményeket alakí­tottak ki, gyűjtik a forrásér­tékű üzemi évkönyveket, mérlegbeszámolókat, a tár­sadalmi szervezetek doku­mentumait. Ünnepi alkal­makkor kiállítások nyílnak: bemutatják az üzem barká­csoló mestereinek makett­jeit, rajzait, emléktárgyait, a legjobb szakmunkástanulók remekeit. Gondolván és mondván: ezek is az üzem történetéhez tartoznak... Az üzemtörténetírás leg­jobb művelői a Magyar Tör­téneti Társulásban önálló' szakosztályba tömörülnek, időről időre országos és re­gionális tanácskozásokra, ta­pasztalatcserére gyűlnek ösz- sze, újabban saját Értesítő­jük is van... Milyen munka folyik a szovjet stúdiókban, milyen újdonságok kerülnek ki mos­tanában az alkotók kezéből? A Moszfilm stúdióban ké­szült a nemrég elhunyt Alek- szandr Alov és társa, Vlagyi­mir Naumov világhírű .ren­dezőpáros műve, A part. Az adaptáció alapja Jurij Bon- darev magyarul is olvasható regénye. A főszerepeket Na- talja Bolohvosztyikova és Borisz Scserbakov játssza. Agatha Christie közkedvelt regényalakja, Miss Marple a hőse Vagyim Gyerbenyev produkciójának, amelynek címe: Miss Marple a gyilkost keresi. Az elemek ismertek: ősi fészek, nagy család, és személyzet, gyilkosságok — és természetesen izgalmas nyomozás. A krimi főszere­pét a népszerű fiatal színész, Andrej Haritonov játssza. A képek után ítélve szóra­koztató vígjáték A szerelem előérzete. Rendezője Tovik Sahvargyijev, főszereplői: Irina Alfjorova, Alekszandr Abdulov, Ligyija Szmirnova és Mihail Gluzszkij. Alekszej Arbuzov színdarabja nyomán forgatta Szavva Kulis A régi Arbat meséi címmel új film­jét. A történet nálunk is is­mert, a főszereplők: Igor Vlagyimirov, Zinovij Gerdt és Larisza Szucskova. A Magyarországon is ked­venc Ludmilla Gurcsenko legújabb filmje A fiatalság receptje. Karéi Capek A Makropolusz-ügy című köny­ve alapján forgatta Jevge- nyij Ginsburg az utópiszti­kus történetet egy 300 éves asszonyról. Elina Makrono- luszt Gurcsenko játssza, partnerei Oleg Boriszov, Szergej Sakurov, Arman Dzsigarhanjan. Jurij Nagibin A Berendej- erdő című elbeszélése nyo­mán készült A művész fele­sége című film. Alekszandr Pankratov rendezésében, Mai történet szerelemről, hi­vatásról, hűségről és tehet­ségről. A főszereplők: Valen- tyina TyelLskina, ismét Szergej Sakuróv és a rende­ző színész, akinek sorozata Az üzemtörténetírás a múltat már böbbé-kevésbe feltérképezte — bár teljes­ségről még nem beszélhe­tünk —, a jelen viszont még eléggé feltáratlan. A gyáriak mindennapjairól, örömeiről, törekvéseiről, életmódjáról még nem szólnak. Lehet enélkül üzemtörténet? S ki- mások menekíthetnék át a jövőnek a ma történelmét, ha nem mii magunk?! A legjobb üzemtörténetírói közösségek már rég felis­merték, hogy az emberi em­lékezet semmivel .sem he­lyettesíthető értékeket rejte­get. A Láng Gépgyáriak pél­dául személyesen keresték meg régi dolgozóikat, .nyug­díjasaikat, veteránjaikat, s lejegyezték visszaemlékezé­seiket. A telefongyáriak — ugyancsak társadalmi akti­visták segítségével — a régi sztrájkok, bérharcok emlék- anyagát ásták elő. Az or­szágban becslések szerint — vagy száz helyen működnek hasonló üzemi közösségek, s ez nem is kevés. El kell azonban fogadni az egyik ne­ves szaktekintély megállapí­tását, aki szerint a mozga­lom társadalmi hasznossága ma még elsősorban a gyűj­tőmunka, a gyűjtött emlékek megőrzésében, az üzemtörté­neti források ismeretében fe­jeződik ki. Mindez jórészt a múltra, a történelemre: nap­jaink krónikájára kevéssé vonatkozik. Más szavakkal: üzemtörténetírás van, léte­zik, virágzik, üzemi krónika- írás viszont alig-alig. Bizo­nyos, hogy elmarad az igé­nyektől — az önmagunkkal szemben támasztható igé­nyektől —, s a lehetőségeik­től is. Hogy mennyire, azt jelzi az ellenpélda, a helytörténe­ti mozgalom. A falukróniká­sok országszerte szorgosan rögzítik a dolgos hétközna­most ment tévénkben: Nyi- kita Mihalkov. A köztársasági stúdiókban is több újdonság látott nap­világot. A Beloruszfilrrvnól forgatták a Személyes leszá­molást Alekszandr Karpov rendezésében. Központi hőse egy „kényelmetlen ember”. Főszereplői: Vagyim Szpiri- donov, Tatjana Taskova és Valentyina Tyitova. Ugyan­ennek a stúdiónak a produk­ciója a Viharszünet, amelyet Viktor Turov írt és rende­zett. A cselekmény 1929-ben játszódik egy kis faluban. Főszereplők: Jelena Boriszo- va és Jurij Kaszjucsin. Türkmán filmesek készí­tették a Karakum sivatag, 45° árnyékban című filmet, Hodsakuli Narlijev rendezé­sében. Az egzotikus miliő­ben játszódó mai történet fő­szereplői számunkra isme­retlen türkmén színészek mellett ismert művészek: Je­lena Drapeko, akit a Csen­desek a hajnalok egyik ka­MŰVÉSZET pok eseményeit, például a tanácsüléseket, az iiskolaava- tásit, a itársadaLmi munkát, a járdaépítést, a falugyűlést, a sportnapot, a szüreti bált, az öregek.ünnepét. A települé­sek lakóinak örömeit, gond­jait. A krónikákban naponta gyűlnek a sorok. Az üzemi krónikák veze­tése a falusiénál talán bo­nyolultabb, italán egyszerűbb feladat. Kétségtelen, egy-egy üzem, gyár működése nem minden dolgozó számára át­tekinthető, a munkamegosz­tás feszesebb, ám a mérnök, a közgazdász, a jogász, a mű­vezető, a munkás, a szocia­lista brigádtag, a KlSZ-tiit- kár, a 'bizalmi, a raktáros a maga munkaterületén birto­kolja a szükséges ismerete­ket. Gondolatait, javaslatait, örömeit, gondjait papírra is vetheti. Megírhatja .napjaink helyi munkásmozgalmát. Ott meg is írják, ahol igénylik ezt a vezetők, s ahol szövetségesre leltek a szak- szervezetben, az ifjúsági mozgalomban és a népfronit- mozgalambain. Ezekben az üzemekben kétségtelen, nem aranykönyvek íródnak. Csak olyanok, mint amilyenek a hétköznapok. Olyan tükröt tartanak maguk elé a hely- történetíró munkásközössé­gek, amelyek nem torzíta­nak. Nem szabad, hogy tor­zítsanak, mert aikkor mél- tetlanok lennének a honis­mereti mozgalomhoz, amely­nek részei. tonalányaként ismertünk meg, és a nálunk is járt ne­ves színész rendező, Kirill Lavrov. A fiatal és még fiatalabb nézők számára is több új film készült. Látványos, szí­nes, zenés film A csodádok- tor tanítványa. Rendezője Borisz Rizarev, főszereplői: Mihail Gluzszkij, Ariadna Sengelaja és Szvetlána Qr- lova. Karantén az óvodában, az ötévesek között. Erről szól Hja Frez Karantén című ko­médiája, amelyben a többi között Tatjana Pelcer, Ligyi­ja Fedoszejeva-Suksina és Pavel Kadocsnyikov látható a felnőttszerepekben. Fiatalokhoz szól, a címe és a képek szerint vidáman, A nős agglegény. Vlagyimir Ragovoj rendezte, sok ifjú színész közreműködésével. A felsoroltak közül min­den bizonnyal találkozunk majd néhánnyal a magyar mozikban. ERDŐS MARTA Dobó István síremléke DEREGAN GÁBOR t Újdonságok a szovjet filmstúdiókból Kirill Lavron Budapesten, Kállai Ferenccel

Next

/
Thumbnails
Contents