Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

1983. december 31. ( TOLNA ' 2SrtEPÜJSAG Ezt hozta a hét a külpolitikában Héttő: Az SZKP Központi Bizottságának ülése, Andro- pov állásfoglalása az időszerű föladatokról — A japán parlament isméit Nakaszonét választja kormányfővé, de az LDP koalícióra kényszerült. Kedd: Libanonban ismét kiújulnak a harcok a hadse­reg és a siiita milícia tagjai között — Ellenzéki egységfront a chilei egyetemeken. Szerda: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülése, külpolitikai nyilatkozat — A palesztin katonai tanács ülé­se Szanaában — Kreisky és Kadhafi találkozója — Az indiai kormánypárt kongresszusa. Csütörtök: Washington bejelenti kilépési szándékát az UNESCO-ból — Nicaraguái összesítés: egy év alatt hat- száznál töibb támadás érte az országot — Argeniitn kato­nai vezetők felelősségre vonása. „ Péntek: A dél-afrikai csapatok ismételt behatolása Dél- Angolába — A lengyel szejm ülése. A hét 3 kérdése 1. Miről tanácskozott az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet parlament? Nők és gyermekek keresnek menedéket Bejrútban a liba­noni kormánycsapatok és a síita fegyveresek összecsapása idején. A hagyományos mérlegkészítés, valamint a következő esztendő feladatainak meghatározása állt az SZKP Köz­ponti Bizottságának .tanácskozása, s a plénumoit követő legfelsőbb tanácsi ülésszak középpontjában. A szovjet nép­gazdaság jó évet zár, de az eredmények felsorakoztatása mellett rendkívül kritikus hangvétellel tárták fel az el­maradásokat, bírálták a meglévő hiányosságokat. Az előterjesztett terv szerint jövőre meggyorsul a fej­lődés üteme, sőt az SZKP — a tartalékok mozgósításával — reális lehetőségieket lát a tervek legalább egy százalé­kos túlteljesítésére ils. (Ne feledjük, hogy hatalmas or­szágról van szó, s az olajtermelés egy százalékos túltel­jesítése — ez csupán egyetlen példa — mennyiségben csaknem egyenlő hazánk egy évi olajfelhasználásával.) A szovjet teljesítményadatok és tervek természetesen messze túlnőnek belső jelentőségükön és a világpolitikai tényezőt jelentenek. A Szovjetunió biztosítja planétán­kon a katonai erőegyensúlyt, a szocialista közösség veze­tő ereje, s kiemelkedő szerepet vállal a fejlődő világ or­szágainak segítésében is, tehát korántsem mindegy, mi­lyen gazdasági háttérrel rendelkezik. Ám, ha valamikor, most különösen nagy érdeklődés mutatkozott meg a moszkvai tervek iránt. Nem titok, hogy a nemzetközi helyzet rosszabbodott, az Egyesült Államok a fegyver­kezési verseny újabb és újabb fordulóit erőszakolja ki, s mindez hatalmas költségeket emészt fel, nagy energiá­kat von el más területekről. A nyugati „szovjetológusok” egyik viissza-visszatérő témája volt az utóbbi időben, hogy „Moszkvának, ha állni akarja a fegyverkezési ver­senyt, le kell lassítania más irányú gazdasági terveit és fejlesztéseit”. Az 1984-es népgazdasági tervről és költségvetésről, vala­mint az 1983-as terv teljesítéséről tanácskozott Moszkvá­ban a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. A pártplénum és a parlamenti ülésszak csattanós vá­laszt jelentett ezekre a kombinációkra. A Legfelsőbb Ta­nács kiül politikai nyilatkozatában megerősítette az eddigi törekvéseket és Jurij Andropov írásban eljuttatott hozzá­szólása is nagy hangsúllyal emelte ki: a Szovjetunió a jövőben is hatékony módon fenntartja a katonai erő- egyensúlyt. (A szovjet vezető személyesen nem lehetett jelen a központi bizottság ülésén. Visszautalnánk a nem­rég Moszkvában tartott sajtóértekezletre, ahol Zamjatyin elmondta, Andropov felépülőben van betegségéből, s el­látja a legfontosabb teendőket: ezt igazolhatta a plénum- hoz eljuttatott állásfoglalás is.) Az Andropov-hozzászólás- nak csaknem egésze a belső gazdasági feladatokkal, a munka jobb megszervezésével, a reformelképzelésekkel foglalkozott, s a gazdasági teendők összefüggő, komplex csokrát helyezte" a figyelem középpontjába. Vagyis a Szov­jetunió teljesíti a világbéke érdekében vállalt tenni­valóit, de nem hagyja eltéríteni magát a fejlett szocializ­mus feladataitól sem. Ez a szellem volt a moszkvai ta­nácskozások legfontosabb jellemvoná'sa, s ez realizálódik a tervszámokban is. 2. Hogyan állnak Tripoli után a palesztin mozgalom belső frontjai? Szanaában, az észak-jemeni fővárosban, Airafat rész­vételével összeült a palesztin katonai tanács. A tanács­kozás azonban meglehetősen foghíjas volt, hiszen a tizen­egy tagú testületből heten hiányoztak. Várhatólag további palesztin megbeszélések következnek, Tuniszban, majd Algírban, de egyelőre nehéz lenne elpre jelezni, mennyi­re ülnek majd egy asztalhoz a nemrég Tripoli térségében egymással még fegyverrel küzdők. Ha ugyanis már ko­rábban mutatkoztak a szakadás jelei, Arafat kairói tár­gyalásai (amiért még saját szervezete is bírálta, az elő­zetes konzultáció elmulasztása miatt) tovább mélyítették az ellentéteket. A feladat egyértelmű: az új helyzetben új palesztin stratégiát kell kidolgozni a politikai és katonai harcra, s ehhez meg kellene teremteni egy palesztin akcióegység minimumát. A különböző palesztin irányzatok között vi­szont — legalábbis ebben a pillanatban — nehezen kép­zelhető el kompromisszum, s a mozgalomban egy sajátos patthelyzet alakult ki. A megszállt területek lakosságának többsége (s ezek jelentenék egy majdani Palesztina alapját (Jasszer Arafa- tot támogatja, s a palesztin vezető számíthat az Öböl or­szágaiban élő palesztin közösségek rokonszenvére is. Mindennek alapján a parlament szerepét betöltő Palesz­tin Nemzeti Tanácsban Arafat még mindig képes lenne a többség biztosítására. A Libanonban élő 510 ezer palesztin mind nagyobb része viszont az El—Fatah zendülőivel tart, s élvezik Szíria, valamint Líbia támogatását. Ez pe­dig nem egyszerűen mennyiségi arányok kérdése, hiszen Kelet- és Észak-Libanonban találhatók a palesztin fegy­veres erők legütőképesebb osztagai, itt húzódik a tulaj­donképpeni „frontvonal”. Szíriának, mint' az egyetlen va­lóságos arab frontállamnak közreműködése is döntő, Da­maszkusz ez esetben nem egy arab állam a áok közül. A nyolc gerillaszervezetből összetevődő PFSZ-ben Arafat helyzete ily módon megrendült, s a kairói látogatás után a korábban tartózkodóbb, Hadd as és Haivaitmeh vezette felszabadítás! szervezetek is bírálták. Az ellentéteket nem lehet a szőnyeg alá seperni, de a visszavonhatatlan törés, a PFSZ kettészakadása mindkét irányzatnak súlyos, ha nem jóvátehetetlen károkat okoz­na. Ezért lenne szükséges minden lehetőséget megragadni legalább egy akcióegység létrehozására. A közeljövő mu­tatja majd meg, hogy az óhajtó mód mennyiben alakul­hat ált kijelentő móddá ... 3. Mi a helyzet Afrika déli végein? A Cunene folyó északi partján, Angola déli tartomá­nyaiban a héten ismét dörögtek a fegyverek. A dél-afrikai fajgyűlölő rezsim hadereje behatolt a szomszédos, füg­getlen ország területére — az angolai néphadsereg, a Fapia pedig felvette a harcot. A dél-afrikai—angolai csatározások mögött egy harma­dik ország jövője, Namíbia függetlensége az igazi problé­ma. Pretoriára mind nagyobb nemzetközi nyomás nehe­zedik, hogy tegye lehetővé Namíbia függetlenné válását: ezt eredetileg 1978-ma ígérte meg. Száznegyven hatályos ENSZ-határozat született erről eddig, s Legptóbb már Pá­rizs is változtatott álláspontján: Franciaország kilépett az ötös nyugati összekötő csoportból (az USA, Nagy-Britam- nia, Kanada és az NSZK voltak a többiek) s ezzel gya­korlatilag leállt ez a korántsem pártatlan közvetítés. Dél- Afrika megpróbálta Namíbia függetlenségét az Angolában a törvényes kormány kérésére ott tartózkodó kubaiak ki­vonásával összekapcsolni, de ez sem sikerült. Ügy tűnik, a dél-afrikai vezetés nehezen tudja tovább halasztani Namíbia függetlenségét, ezért olyan látszat- függetlenséget akar, amely kizárja a politikai életből a SWAPO-t a haladó, népi szervezetet. (A SWAPO mene­külttáborai Dél-iAngolában vannak és az angolaiak tá­mogatják a függetlenségi harcot.) így született a dél- afrikai javaslat a csapatok kölcsönös visszavonásáról és egy „elválasztó övezet” létrehozásáról. Angola ezt vissza­utasította, s Dél-Afrika most katonai fenyegetéssel pró­bálja kierőszakolni a döntést. RÉTI ERVIN Nakaszone ismét Japán kormányfője lett. A miniszter- elnök a Liberális Demokrata Párt székházából távozik. Magyar vezetők üdvözlete Kuba nemzeti ünnepére Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke és Lázár 'György, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsá­nak elnöke a következő tá­viratot intézte dr. Fidel Castro Ruzhoz, Kuba Kom­munista Pártja Központi Bi­zottsága első titkárához,, a Kubai Köztársaság Államta­nácsának és Minisztertaná­csának elnökéhez Havanná­ba: Tisztelt Fidel Castro elvtársi A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a kubai forrada­lom győzelmének 25. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek, Kuba Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri kubai népnek. Őszinte nagyrabecsüléssel emlékezünk arra, hogy huszon­öt évvel ezelőtt a kubai nép saját kezébe vette sorsának ala­kítását, megkezdte az új társadalmi rend építését. Népünk elismeréssel tekint azokra az eredményekre, melyeket a ku­bai nép szorgalmas és önfeláldozó munkával az eltelt negyed­század alatt ezen az úton haladva elért. Kuba nehéz külső körülmények között folytatja szocialista építőmunkáját, miközben belső sikerének és internacionalis­ta külpolitikájának eredményeként megbecsült helyet vívott ki magának a nemzetközi életben, kiemelkedő szerepet tölt be az el nem kötelezett országok mozgalmában, tevékeny ré­szese a világbékéért vívott küzdelemnek. Örömünkre szolgál, hogy pártjainknak, kormányainknak és népeinknek a marxizmus-leninizmus és a proletár inter­nacionalizmus elvein nyugvó testvéri barátsága, az élet min­den területére kiterjedő gyümölcsöző együttműködése ered­ményesen szolgálja mind országaink, mind az emberi hala­dás közös érdekeit. Dolgozó népünk teljes mértékben szolidá­ris az imperializmus által napjainkban különösen fenyege­tett Kuba népével. Forradalmuk győzelmének kiemelkedő évfordulóján szív­ből kívánjuk önnek és az egész testvéri kubai népnek, hogy további sikereket érjenek el hazájuk védelmében, országuk felvirágoztatásában, a szocializmus és a béke javát szolgáló munkájukban. Az évforduló alkalmából Apró Antal, az Országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Flavio Bravot, a Kubai Köz­társaság nemzetgyűlésének elnökét. Táviratban köszön­tötte kubai partnerszerveze­tét a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa, a Magyar Kommunista Ifjúsá­gi Szövetség Központi Bi­zottsága, az Országos Béke­tanács és a Magyar Nők Or­szágos Tanácsa. Jól vizsgázott a Paksi Atomerőmű Egy esztendeje termel vil­lamosenergiát a Paksi Atom­erőmű első blokkja. Az év nagyobb részében — augusz­tus 11-ig — próbaüzemben, azóta pedig teljes kapacitás­sal szolgáltat energiát az or­szágnak. Teljesítményével és biztonságával egyaránt jól vizsgázott az atomerőmű. Az 1983-ra tervezett egymilli­árd 600 millió kilowattóra villamosenergia helyett a ténylegesen fejlesztett ener­gia 1983. december utolsó napjáig kétmilliárd 460 mil­lió kilowattóra. A Paksi Atomerőmű Vállalat szakem­berei szerint kimagaslóan jó az üzembiztonság, tehát az első reaktorblokk pontosan azt produkálja, amit vártak tőle. PANORAMA BUDAPEST Súlyos harcokról érkeznek hírek Angola déli tartomá­nyából. A dél-afrikai fajgyű­lölő rezsim hadserege meg­szállás alatt tart több körze­tet, és várost, s a namíbiai menekültek táborait bom­bázza. A Magyar Szolidari­tási Bizottság a cselekménye­ket elítélő — pénteken köz­zétett — nyilatkozata rámu­tat: Dél-Afrika agresszív ak­ciója mögött az a törekvés áll, hogy szembefordulva az ENSZ határozataival és a világközvélemény követelé­sével, megakadályozza, vagy legalábbis elodázza Namíbia függetlenségének* elnyerését. MOSZKVA ‘ Pénteken Moszkvában meg­tartotta első ülését a márciu­si legfelsőbb tanácsi válasz­tások előkészítésére hivatott központi választási bizottság. Folytatódnak a jelölőgyűlé­sek. Az elsők között jelölték képvsielőnek Jurij Andropo- vot, az SZKP KB főttikijrát, a Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnökét, továbbá az SZKP KB több PB-tagját és póttagját, valamint titkárát. MANAGUA Heves harcok dúltak az el­múlt három napban Nicara­gua északi részén, Jinotega tartományban a kormány­erők és az ellenforradalmi csoportok fegyveresei között. A sandinista fegyveres erők és a nemzeti milícia 48 ellen- forradalmárt tettek harckép­telenné. Az Atlanti-óceán partvidéke mentén hondura- si vizekről érkezett hajók megtámadtak két nicaraguai halászhajót. VARSÓ Pénteken Varsóban befeje­ződött a szejm ülésszaka. A Wojcieoh Jaruzelski részvé­telével megtartott tanácsko­záson megemlékeztek az eílső ideiglenes népi parlament, a Lengyel Nemzeti Tanács megalakulásának 40. évfor­dulójáról. A szejm elfogadta az 1984-es állami költségveté­si törvényt és több törvény- erejű rendeletet hagyott jó­vá. BEJRUT Pénteken Libanon egész mohamedán lakossága csatla­kozott az izraeli megszállás ellen kibontakozott dél-liba­noni tiltakozó megmozdulá­sokhoz. Az ország minden mecsetjében elítélték a több mint másfél éve tartó izra­eli megszállást, az alapvető emberi jogokat semmibe vevő elnyomó intézkedéseket

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents