Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-30 / 306. szám
1983. december 30. NÉPÚJSÁG 3 Bölcskei Rákóczi Beszélgetés a téesz-e/nőkkel a szabályozóváltozásokról Mind ez ideig a mezőgazdaság ár és pénzügyi szabályozórendszere alapjában véve megfelelően működött. Az ösztönző közgazdasági feltételeknek nem kevés a szerepe abban, hogy — az idei aszálykárok ellenére — a legfontosabb termelési célkitűzéseket a termelés teljesíteni tudta. A lakosság élelmiszerellátását sikerült biztosítani, s bár a piaci feltételek nehezedtek, az élelmiszergazdaság a népgazdaság devizamérlegének javításához jelentősen hozzájárult. Minthogy azonban a fokozódó követelményeknek továbbra is meg kell felelni, szükségessé vált több területein a szabályzók módosítása, kiigazítása. Ennek várható hatásáról beszélgettünk Ul- bert Adómmal, a bölcskei Rákóczi Tsz elnökével. Mindenekelőtt azt kérdeztük, hogy nálunk mennyi elvonást jelent a jövő évben az új gazdasági szabályozó rendszer. — Ami a nyereséget illeti, 4 millió 800 ezer forint nyereségelvonással számolunk. Az évi nyereségünk 20 millió körüli, az idén 23 millióval számolunk. Az SZTK 10 százalékkal nő, s minthogy az éves munkabér 20 millió kör •rüli ez 2 milliót tesz ki. Nő a melléküzemági tevékenység adómértéke, negyven vesszőfonó asszony dolgozik a ‘tsz-ben, s ezután félmillió lesz a nyereségelvonás. A melléküzemág idén nyereséget hozott — 300 ezer forintot —, de jövőre várhatóan veszteséges lesz. — A műtrágyavásárlás 1 millió 280 ezer forint többletkiadást jelent jövőre. Az ipari takarmány ára — ami 240 vagon takarmányt érint — 720 ezer forinttal lesz több. Az üzemanyagár-válto- zásból származó kiadásunk várhatóan 420 ezer, az alkatrészek után 450 ezer, a növényvédő szer után pedig várhatóan 200 ezer forinttal lesz több. A következő évben nem jár a gabonaprémium, pedig az idén 2 millió 420 ezer forintot tett ki. Ha mindezt összeadjuk 8 millió 310 ezer forintot jelent. — Miből számítanak többletbevételre ? — Az áremelkedések következtében búzánál 1 millió 200 ezer forint, kukoricánál egymiüió-egyszázezer, napraforgónál 315 ezer, a hízómarhánál 185 ezer, a hízósertésnél pedig 700 ezer forint lesz a többletbevételünk. Mindez 3 millió 498 ezer forint bevételt jelent összesen. Idén is, akárcsak az elmúlt évben, intézkedési tervet dolgoztunk ki, igen részletesen. Sikerült betartani, s ennek köszönhető, hogy a nyereségünk az 1983-as évben hárommillióval meghaladja a húszmilliót. A körülményekhez igazodva csökkentettük a veszteséges ágazatokat: vonatkozik ez a szarvasmarhára, a melléküzemágra — ez utóbbinál az anyavállalatra áthárítottuk a terheket. Amennyiben ezt nem vállalr ták volna, a termelést egyik napról a másikra megszüntetjük. De vállalták az általános költségnövekedésből, a munkabér-, az anyag-, a szállítás-, az energiaköltség növekedéséből származó többletet. — Csökkentettük a tehénlétszámot is 170-ről 120-ra. Tüzetesen felülvizsgáltuk a műtrágya- és a növényvédő- szer-felhasználást — kevesebbet szórtunk ki, a kemikáliák hatása mégis megfelelő volt. — Hogyan alakult a munkabér-felhasználás? — Az idén tömegében a tavalyi szinten maradt, viszont igen nagy gondot fordítottunk a munkaszervezésre. Amikor helyben, a szövetkezetben nem volt munkánk, kerestünk másutt, közelben is, és távolabb is. A gyalogmunkásaink dolgoztak az atomerőműnél, segédmunkát, falazást, betonozást végeztek, Budapesten pedig a Villamosszigetelő és Műanyaggyárban vállaltunk munkát. A dolgozók ingyen kaptak szállást, hétfőn hajnalban mentek el, és pénteken este érkeztek meg. Adódott munka a dunaújvárosi Vasműben is, főleg az építkezéseken. — Helyben tehát nem tudnak elegendő munkát biztosítani az embereknek... — Meg is mondtuk nekik ezt őszintén... Főleg ilyenkor, télen van gond, s elsősorban a gyalogmunkásoknál, a traktorosoknál, és az építőipari ágazatban. Szép, hosz- szú őszünk volt, s így korán végeztünk a betakarítási munkákkal. Akinek szabadsága még maradt, kivette Művelésiig-változtatást hajtottunk végre decemberben, s aki januárfebruárban dolgozni, keresni akar, jelentkezik a brigádvezetőnél. A létszám ismeretében keresem meg a velünk kapcsolatban álló cégeket, akik a téli időszakban tudnak munkát biztosítani. A tagok munkanapját jóváírjuk, jár a háztáji, a szabadság, a gazdaságon kívüli munkáért ugyanúgy a termény, mintha itthon dolgoztak volna. — Miben látják a megoldást a szabályzók miatti kevesebb bevétel ellensúlyozására? — Minthogy szövetkezetünkben magasak a termésátlagok, ezek jelentősebb növekedésével egyelőre nem lehet számolni, tehát többletnyereségre így nem lehet szert tenni. Viszont az eddig kevés hozamot adó rét és legelőterületet szántóföldi művelésbe vonjuk. Itt nulla volt gyakorlatilag a nyereség, most egy hektár 8—10 ezer forintot is hozhat. Egyelőre 60 hektárról van szó, így a nyereség sem lesz kevés. Gyepet azokon a vizes területeken telepítünk, amelyeken korábban szántóföldi növényeket termeltünk. Magyarán szólva művelési' ágátcsoportosítást hajtunk végre. Valamennyi kultúránál a jobb termőképességű fajtákat keressük és vetjük el. A szokottnál több szemes terményt tárolunk, üzemanyag- tartályokat vásároltunk, amelyeket már fel is töltöttünk. A takarmánykeverést még szeretnénk bővíteni, úgy hogy a szükséges 240 vagonból ne száz, hanem 150 vagonnyit keverjünk helyben. — Mi a helyzet az állattenyésztésnél ? — A sertéstartási rendszerrel megállapodást kötöttünk tenyészsüldő-értékesítésre. Azokban az épületekben, amelyekben korábban szarvasmarhákat tartottunk, sertéseket helyeztünk el. Itt, ezen a telepen 120 kocasüldő már benn van — az állatokat a keszthelyi tangazdaság tenyészetéből vásároltuk. Az utódok egy részét tenyészanyagként kívánjuk értékesíteni, a másik része a gazdaságban marad. Tettük ezt azért, mert nyereséges, s a tenyészanyag-értékesítés mellett évente 1000-rel több hízót adhatunk át a húsiparnak. Ezek azok az intézkedések, amelyekkel az elvonás jelentős részét ellensúlyozni tudjuk. — Mennyi az a nyereség, amely az üzem fejlesztéséhez, fenntartásához, a jövedelem szerény mértékű növeléséhez szükséges? — Ez az összeg 18—20 millió forint, ez alá semmiképp nem mehetünk. A szakmai gárda, a tárgyi feltételek nálunk biztosítottak ennek a nyereségnek az eléréséhez. — Beruházásokra nemigen van mód, ez pedig egyértelműen a fejlődés gátja... — A fejlesztési lehetőségek visszaszorítása, csökkentése véleményem szerint 2—3 évnél tovább nem tarthat, — különben a fejlődés megáll, és a környező országok gazdaságával nem tudunk lépést tartani. Addig azonban a kis pénz is pénz, minden forintot meg kell becsülni. Például úgy, hogy bár kapható, de ha a műhelyünk felszereltsége megengedi, házon belül gyártunk alkatrészeket. Mérsékeljük a kirándulások számát, figyelünk a fogyóeszköz-vásárlásra, s nem veszünk mondjuk olyan munkaruhát, ami rövid idő alatt tönkremegy. Hát körülbelül így próbáljuk mi itt Bölcskén megoldani, hogy a körülményekhez képest gazdaságunk produkálja azokat az eredményeket, amelyeket egy ilyen üzemtől a népgazdaság elvár. D. Varga Márta Fotó: Bakó Jenő . ■ 111 L i i.. .i . “ i i i .i. i " — ...................... . ‘ r ' A z én szakmám: húsfeldolgozó Szerencsém van: eszembe sem jut Rács Györgynek azt mondani, hogy személyében húsfeldolgozó szakmunkást keresek. Megsértődne egy életre, aztán megnézhetném magam. Mert Rács György hentes- és mészáros, vagy más megfogalmazás szerint: böllér. A böllér szónak olyan ize van, mint a jóízű pecsenyének. A húsfeldolgozó pedig sótlan, fűszertelen... Szerencséje is van a szakmai nevek adójának — ha van ilyen —, hogy nem találkozott Rács Györggyel. Mert azért bármenynyire is eliparosodott a szakma, jól felszerelt, csillogó-villogó üzemekben vágják le a sertést meg a marhát, azért nem szabadna megcsúfolni a szakmát ilyen elnevezéssel. Hentes és mészáros. — Évszázadok óta ez a szakma neve, miért ne lehetne most is: még akkor is, ha manapság virslit, parizert, meg mindenféle készítményeket gyártanak... De ne füstölögjünk. Már csak azért sem, mert Rács Györgynek esze ágában sincs ezzel foglalkozni. Majd minden napra jut neki egy-egy hízó a faluban, Németkéren vagy a környéken. Elég munkát ad az neki. Meg itt van a községi hatósági hússzék, ott is akad dolog, még így, 68 évesen is. Rács György még most, 68 évesen is ledönt másodmagával egy jószágot, legyen az akár több mázsás is. Mert a ledöntésnek forsza van. Csak a lábára Rács György kell kötni a kötelet és zsupsz, egyetlen rántás... Persze azért ehhez erő is kell. Rács György majd kicsattan az egészségtől. Kezét összefogja a mellén: „Na, így kell kinéznie egy hentesnek..." — Csak egészséges ember lehet böllér — mondja. — Kell az erő is, de a gyomorbajos ember nem tud rendesen fűszerezni. Ezt fogadjuk el Gyuri bá'tól, mert ő már 1934-ben viaskodott a jószágokkal, és ha összeszámolnánk egy országnyi állat pusztult el á keze által. — Mi a legfontosabb? — A tisztaság. Kérem, a tisztaság elsőrendű dolog. Ha valaki ezt nem érti, akkor kár is győzködni tovább vele. Aki nem kényes arra, hogy a keze patyolat legyen, abból lehet, hogy lesz böllér, de csak egy évig, mert többet nem hívják... Persze, nem mindenki alkalmas még húsfeldolgozónak sem. Aki nem bírja a vér látványát, ne is közelítsen a szakmához... Beteg lesz, és az undorkodó hentes nem hentes. Mert kérem az az igazi, amikor a mester összedolgozza a tölteléket, akkor eligazítja szépen a vájdlingban, a mutatóujjára vesz egy falat nyers tölteléket és megkóstolja... A nyelvének már azt is éreznie kell, hogy mi lesz ebből füstölés után, vagy a nyáron, kiérződik-e belőle a só vagy a bors... Ezt jó szem előtt tartani. Minden szakmához adottság kell. A hentességhez, a böllérség- hez vagy — nevezzük hivatalosan — a húsfeldolgozáshoz is. — Meddig még, Gyuri bácsi? — Míg egészség van. A bort is szeretem, meg a tenyérnyi zsíros pecsenyét is.'Még ezt kedvelem, addig a böllérke- dés is tart. H. J. — G. K. Új év, új munkarend Negyvenórás munkahét számos ipari üzemben Az új évben országosan is, megyénkben is, számos ipari üzemben új munkarendre, a negyvenórás munkahétre térnek át. Az átállás előkészítését már ez év második felében megkezdték. A feltételeket biztosították, a munkák jól haladnak, így országosan több mint kétszáz vállalat közel hatszázezer dolgozója végzi munkáját rövidebb időben, mint az 1983-as esztendőben. A mi megyénk ipari üzemeinek mintegy egyharma- dát érinti az átállás, a dolgozólétszám pedig mintegy hét-nyolcezer. Az átállást a Minisztertanács 1044 1983. (X. 27.) sz. rendeleté szabályozza, amelynek legfőbb feltételei, hogy a munkaidő-csökkentést központi támogatás nélkül kell végrehajtani, elsősorban a hatékonyság javításával, a technológiái folyamatok szervezettségének finomításával, a veszteségforrások csökkentésével. Alapvető, hogy a munkaidő-csökkentés nem akadályozhatja a gazdálkodó szerv feladatainak ellátását, a lakossági szolgáltatást és a dolgozók munkabére nem csökkenhet. Egyértelmű, hogy a mun-, baidő csökkenése — ha az nem jár teljesítménycsökkenéssel, márpedig nem járhat — magasabb teljesítményt kíván a dolgozóktól. Ez azt jelenti, hogy nagyjából öt százalékkal kell többet pro- dukálniok az embereknek, mint a negyvenkét órás munkahéten. * Hogy ez biztosítható legyen, a gazdálkodó szerveknek, a szakszervezetek munkahelyi szerveivel közösen programot kellett készíteniük, amely tartalmazza a munkaidőalap-kiesést - ellensúlyozó intézkedéseket, a kooperációs, lakossági szolgáltatásokkal összefüggő feladatokat, a dolgozók munkarendjét, a munkabérekre vonatkozó intézkedéseket. Mindezt meg kellett Vitatni a dolgozókkal és az átállást csak velük egyetértésben lehetett eldönteni. Végül is az átállást az illető gazdálkodó szerv felügyeleti szerve engedélyezte, vagy — bár ilyen példa nem sok volt — utasította vissza. Vannak tartalékaink, melyek feltárása hozzásegít az áttérés zökkenőmentes bevezetésére. Az egyik legfontosabb ilyen tartalék a vállalati szervezés javítása. Nem véletlen, hogy mindenütt az üzem- és munkaszervezés jelenlegi helyzetének felülvizsgálatával kezdték a munkaidő-csökkentés feltételeinek kimunkálását. El kell mondani azt is, hogy január elsejével, illetve elejében az átállásnak csak az első szakasza zárul le. Amint a bevezetőben emlí-f tettük, megyénk ipari üzemeinek, vállalatainak hozzávetőlegesen harminc százaléka tér át a negyvenórás munkahétre. Az év végéig azonban az ipar és építőipar valamennyi vállalatánál, szövetkezeténél megtörténik az átállás, tehát 1984 végére általánossá válik a csökkentett munkaidő — változatlan bér és változatlan teljesítmény mellett... Néhány Tolna megyei vállalat, amely január elsejével — pontosan másodikával — áttér az új munkarendre: Az ipari szövetkezetek nagyobb többsége, a tanácsi vállalatok közül a kéményseprők, a nyomda, a bútoripari vállalat. Az ipari üzemek közül a Simontomyai Bőrgyár, a Bonyhádi Zománcárugyár, a műszergyár, a Mezőgép stb. Problémát néhány területen csak a közlekedéssel kapcsolatban tapasztalnak az illetékesek, ezt is elsősorban a két szekszárdi ipartelepen. Ennek elsősorban! oka, hogy az egyes ipartelepeken található üzemek nem egyszerre térnek át az új munkarendre. Egy figyelemre méltó dolog: A közlekedés alakításánál a fizikaiak, illetve a több műszak esetében a 6, 14 és 22 órai műszakkezdést, a nem fizikaiak esetében a 8 óra körüli műszakkezdést kell figyelembe venni arra is tekintettel, hogy az államigazgatás és igazságszolgáltatás területén 1984. március 1-től át kell térni a negyvenórás munkahétre. A szekszárdi műszergyárban — pontos nevén az MMG Automatika Művek szekszárdi gyárában is nagy feladatot jelentett az áttérés kimunkálása. Amint Horváth Endre igazgató elmondta, a gyár egységesen — benne a szekszárdi gyár is — október 30-án „pályázta meg” a munkaidőcsökkentést. Szándékosan használjuk a pályázat kifejezést hiszen, ha a hivatalos neve nem is ez, lényegében arról van szó, hogy csak az kaphat engedélyt a csökkentett munkaidő bevezetésére, aki annak feltételeit meggyőzően kimunkálja és ezt bizonyító erővel tárja a felügyeleti szerv elé. A laikus számára első pillanatban • igen egyszerűnek tűnik a dolog, hajlandó azt hinni, hogy egyszerűen egy döntés bevezetéséről van szó. Pedig korántsem ez a helyzet. Elmondta Horváth Endre azt is, hogy a munkahelyi demokrácia különböző fórumain — bizalmitestületi ülés, párttaggyűlés, üzemi tanácskozás — tárgyának a dolgozókkal, ütköztették a különböző véleményeket. A terv az emberek döntő többségénél egyetértésre talált és számos hasznos javaslattal járultak hozzá az elképzelés alapos kimunkálásához. Most 42 órás munkahéttel dolgozik a gyár, az új munkaszervezetben napi 24 perccel csökken a munkaidő, vagyis heti két órával. Igen nagy feladatot jelentett a közlekedéssel való egyeztetés. Negyvenöt helységből járnak a gyárba a dolgozók. De a műszergyár nem függetleníthette magát — már ami a helyi közlekedést illeti — az északi ipartelep többi vállalatától sem. Elsősorban velük kellett egyeztetni elképzelésüket. Ez sikerrel megtörtént, és amint az igazgató hangsúlyosan elmondta, a Volán részéről is a legteljesebb megértéssel találkoztak. Az 550 embert érintő változás — hangsúlyozni kell, hogy kedvezően érintő változás — feltételeit a begyakorlottság további javításával, technikai fejlesztéssel és legfőképpen a munkaszervezés finomításával lehet és kell biztosítani. A kiesett — pontosabban csak látszólag kiesett — munkaórák száma évente 57 ezer. Az elkészült program szerint ennek kompenzálása biztosított, tehát az üzemet veszteség nem érd. A dolgozók viszont igen sokat nyernek, mert keresetük nem csökken, tulajdonképpen nagyobb megterhelésnek sem lesznek kitéve, viszont kényelmesebben tudnak elutazni és ebédjüket is kényelmesebben tudják elfogyasztani, a tisztálkodásra is marad elegendő idejük. Az új munkarend tehát egyértelműen előnyös és ahol megfelelően történt az előkészítés, ott az áttérés zökkenő- mentes lesz. L. Gy. 4
