Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

XXXIII. évfolyam, 303. szám ÁRA: 1,80 Ft 1983. december 24., szombat

Mai számunkból

TERÜLETFEJLESZTÉS HÁROM SZAKASZBAN'

(4. old.)

EGYÜTT,

EGY ASZTAL KÖRÜL (5. old.)

AZ ÉVSZAZAD

vállalkozása

(9. old.) '

HÉTRŐL HÉTRE, HÍRRŐL HÍRRE

(3. old.)

Betlehem

békétlen békessége

Nincs benne az önéletrajzomban, de király is voltam. Már gyermekként. És nem is egy, hanem — jelentkező híján — egyszerre három: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. Tehát betleheme® játékbeli uralkodó, aki a léngos csillag útmutatása nyomán rátalált a kisdedre. Szerepem szövegére már nem emlékszem. Csak az izgalom emléke eleven bennem mindmáig, vajon rámjismernek-e a szomszédok, nem gyújtják-e föl a gyertyák kantonból esztoábált betlehemünket, s mindenekelőtt, mivel és hogyan jutalmazzák a hátiak a szereplést. A kegyes szövegekhez méltatlan perlekedéseikre emlékszem, hogy a kapun való kilépésünk után mi módon osztoztunk a keresményen. Ingerültségemre, hogy nekem miért mindig a fokhagymás kolbász jut és miért nem az édes sütemény.

Emlékszem továbbá arra a karácsonyra is — ennek harminckilenc éve —, amikor kezdő katonaszökevényként föllélegezve értesültem arról, hogy Budapest körül bezárult a gyűrű. Huszonegy esztendős voltam és lobogni kezdett bennem a jóremény: csak megérem élve a háború végét. Családom lehet, boldogulhatok, s valóra válik az énekben sóvárgó emberi törekvés: békesség, földön az embereknek... De az még messzi volt. Előbb át kellett élnem a főváros ostromának megannyi rettenetét és borzalmát. Hogy nem kevesek éppen a kereszténységre hivatkozva váltak gyilkosokká; hogy a „gyönyörűszép, titokzatos éj”-ben a vér és a tűz förgetege zúdult ránk.

Die emlékszem olyan karácsonyra is, midőn főnököm

— ez ötvemben történt — e szavakkal adta vissza a karácsonyi lapszámba szánt írásomat: „Szerinted van olyan tudományos kategória, hogy szeretet? Ugye nincs!? Haladó gondolkodású ember már nem beszél karácsonyról. Fenyőünnep van és pássz,”

...öt esztendő imúlva könnyebb lett volna számomra, hogy helyére tegyem a kioktatást. A huszadik kongresszus előszelében éledező Szovjetunióban jártam. Épp a fenyőünnep előtti bevásárlási,^készűdödési zsibongóiban. Ügy adódott, megkérdezhettem egy öreg forradalmárt, aki látta annak idején az Auróra ágyúinak torkolattüzét — vajon meddig melegszik még föl az emberiség ennek az ünnepnek a sugárzásánál, ö rámnézett és nagyon komolyan visszakérdezett: „Elfelejtheti-e az ember a békéről álmodott gyönyörű álmát? Ez nem vallási kérdés. Mint ahogy a szüleinket sem azért szeretjük, mert egyházi parancsolat van rá.”

Igen, sok-sok százada kísér bennünket ez az ünnep. És időnkint más-más színezete támad. Tagadhatatlan, hogy mostanában azt is 'mondhatnák: igazéból a belkereskedelem legnagyobb kampánya fűződik hozzá. Már a novemberi keresetek egy részét az ajándékvásárlás jegyében hagytuk a boltok pénztáraiban. Ilyenkor semmi sem drága. A mai gyermekek zöme ed sem hinné, hogy valaha boldog és dús meglepetésnek számított, ha valaki egy pár kesztyűt meg egy sálat lelt ott a karácsonyfa alatt. ‘Kfébalíláhas pöttöm diákfocisták olyan szerelésekért nyúzzák napjainkban a szülőket, mint amilyenre némelyik NB I-es csapatnak sem futja. Ha magnó — legyen japán... Ha lemez, azon szólaljanak meg a rockzene világsztárjai... Ha műkorcsolya, az legyen különb annál, amivel a Regőczy—Sallai kettős futott a világbajnoki címig.

...És könnyen megfeledkezünk azokról, akik karácsonyikor személyes gondjaikkal néznek farkassze- mat... Hogy Mátyás híres fekete seregénél nagyobb gyermekcsapat állami gondozott... Hogy kiarácaönytájit sok kórház szánalomból magányos öregek egész légióját veszi föl, mert így segíthet a csailádtalan élteseken

— ne érezzék annyira elhagyatottnak magukat.

Karácsonykor számtalan templomban röppen föl az

ének: „Békesség, földön az embernek...” Soha nem volt olyan fájdalmas, szorongató aktualitása ennek az óhajnak, minit ezen az ünnepen. Lesz-e 'békesség ?... Nem hinném, hogy bárki is vitathatná, minden mozgalmat, államberendezkedést, rendszert annak alapján lehet megítélni: milyen az emberélethez vadó viszonya. Mit kíván adni és mit nyűjit elemi létfeltételekben, műveltségben, szabadságban, erkölcsiekben és miit tesz az ember egészségéért és létezéséért — vagy éppen ellene.

Lehetetlen megkerülnünk -a kérdést: vajon megfér-e önmagával az emberiség... Van-e reménye arra, hogy az erőszak megtorpanjon annál a határmezsgyénél, melyen >túl már csak a kollektív pusztulás vár a büszke EMBERRE, aki behatolt a sejitek titkaiba és üzeneteket küld a távoli civilizációknak, megalkotta a piramisok csodáit és az elektronika mágiáját...

Egyelőre még a karácsony misztériumában oly fontos Betlehem sem mondhatja el önmagáról, hogy béke van olajfái alatt.

— Akkor hát?... akkor hát igazából megkopott ennek a napnak a varázsa?... Kár volna kijelenteni a szánkon. Hisz az ünnep minden időben azt hirdette: érdemes élni. Arról győz meg bennünket újra meg újra: fogékonyak vagyunk az örömre, a boldogságra, a sze- íretetre... Nem tudok arról, hogy az emberen kívül volna élőlény, amelyik léte küzdelmes folyamát ünnepekkel szegélyezné. Sorsunk nehéz éveiben így szólt a nemzethez a költő: „Lesz még egyszer ünnep a világon11. Abban a helyzetben az ünnep maga volt a reménység. Mostanában itársadalmunk zöme úgy fogalmaz: soha rosszabb ne legyen! Vagy: jaj, csak jövőre is legyen legalább olyan karácsonyunk, miint az idei.

B. N. E.

Befejezte munkáját az országgyűlés téli ülésszaka

A képviselők elfogadták az 1984* évi költségvetést

Pénteken a Parlamentben a Magyar Népköztársaság 1984. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat vitájával folytatódott az országgyűlés téli ülésszaka. A legfelső törvényhozási fórumán megjelent: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke.

Faluvégi Lajos beszéde

Elsőként Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra.

Az Országos Tervhivatal elnöke bevezetőben hangoztatta: gazdasági helyzetünket már hosszabb ideje az jellemzi, hogy ‘az ország nemzetközi kötelezettségeiből a ránk háruló terhek nagyok, miközben erőforrásaink jóval szerényebbek. Ügy kéll gazdálkodnunk tehát, hogy ezeket a viszonylag szűkös forrásokat okosan és célszerűen felhasználva, mindenképpen megőrizhessük fizetőképességűinket, további a is szavatolhassuk társadalmunk szociális biztonságát és megvédelmezhessük vívmányainkat. Népünk ismeri és megérti az ország helyzetet. Az emberék nagy többsége hajlandó rá, hogy fokozza teljesítményeit, fegyelmezetten dolgozzon és — ha kell — áldozatokat is hozzon.

— Faluvégi Lajos az 1984. évi népgazdasági terv előirányzatai bál — csatlakozva a pénzügyminiszteri expozéhoz — kiemelte: a terv alapját alkotó gazdasági lehetőségek és a gazdasági törekvések viszonya most olyan, hogy a gazdaságban továbbra is működtetni kell bizonyos fékeket, de — ha szerény mértékben is — a lendítőerők szerepe fokozódik.

— Mi mindig azon az állásponton voltunk — mondotta —, és most is azon az állásponton vagyunk, hogy fizetési kötelezettségeinknek mindenkor pontosan eleget kell tennünk: emiatt olykor népszerűtlen lépéseket is vállalnunk kellett ahhoz, hogy a tervezett egyensúlyt fenntartsuk.

A szabályozó-rendszerek különösen két vonását erősítettük meg. Elsősorban szabályoztuk a vásárlóerőt, másodsorban nagyobb szerepet kaptak a kibontakozást jobban segítő és ösztönző, a piachoz való rugalmas alkalmazkodást előmozdító elemek. Hangsúlyozta, majd figyelmeztetett arra, hogy jövőre sem számíthatunk olyan külső hatásokra, amelyek hozzásegíthetnek bennünket egy gyorsabb gazdasági növekedéshez, ezért a gazdaságirányításnak nagyobb mozgékonyságra és határozottabb cselekvésre van szüksége. Az évközi intézkedéseknek nem kívánt mellékhatásai is lehetnek, de az előző évek tanulságai azt mutatják,- hogy még nagyobb gond származik abból, ha cselekvés elmarad, vagy késlekedünk vele.

— Végezetül szeretném

megerősíteni, hogy a Moszkvában aláírt dokumentum a kölcsönös érdekéknek megfelelően szilárd alapot ad a Szovjetunió és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatok további tervszerű fejlesztéséhez. Nem lesz kevés azoknak a dolga, akikre a vállalt kötelezettségek teljesítése hárul. Mégis, mindent meg kell tennünk, hogy a jövő esztendő végeztével is a Szovjetunió megbízható kereskedelmi partnerének

mondhassuk magunkat. Ez a mi gazdaságunk számára meghatározó feladat.

— A gazdasági teljesítményeink szempontjából jövőre főként a termelési szerkezet korszerűsítésében, a termelési költségek csökkentésében kell előbbre jutnunk. A szerkezetátalakítás a kevesebb pénzügyi forrás ellenére sürgető feladat. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a legfontosabb területeken lépést tartsunk a műszaki fejlődéssel, a növekvő minőségi követelményekkel. Meg kell újítanunk a KGST- országokkal folytatott gazdasági kapcsolatok bővítésére irányuló erőfeszítéseinket. Együttműködésünk a kedvezőtlen világgazdasági körülmények közepette nemcsak a stabilizáló tényező, hanem minőségileg új lehetőségek hordozója is.

. 'Faluvógi Lajos beszédében kitért arra, hogy a termelési szerkezet’ nagy léptékű megújítására évek óta korlátozottak a beruházási eszközeink. Jogos az az aggály, hogy a beruházások csökkenése veszélyezteti a gazdaság - műszaki fejlődését, s emiatt több ponton elmaradhatunk a világszínvonaltól. Jövőre a népgazdaság összes új beruházására és pótlására kereken 220 milliárd forintot vettünk számításba. Fontos, hogy ebből ne csak az állóeszközök bővítésére, hanem a pótlására felhasználható eszközök is a korszerűsítést szolgálják.

Programjainkról szólva elmondotta: a jövő évben csaknem ötmilliárd forint értékű vállalati beruházás kezdődhet meg. Ez lehetővé teszi, hogy fontos gyógyszer- ipari, elektromechanikai, mű- anyagipari és ruházatipari termékek minőségét javítsuk. Az energiaracionalizálási kormányprogram keretében 1984-ben csaknem há- rommilliárd forint értékű beruházás valósul meg. Folytatjuk a gabonaprogram végrehajtását. Az ezzel kapcsolatos célokra miptegy há- rommilliárd forint fejlesztési támogatást irányoztunk elő. Előszar tűzi ki a terv azt a célt, hogy 15 millió tonna gabonatermést érjünk el.

(Folytatás a 2. oldalon)

I