Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

1983. december 3. "NÉPÚJSÁG 3 Beszámoló taggyűlések Megyeszerte taggyűléseket tartanak a pártszervezetek, kritikusan és önkritikusan értékelik-elemzik az ez évi párt­munkát és meghatározzák az 1984. évi feladatokat. Há­rom beszámoló taggyűlésen jártunk. TÁÉV ÉPÍTÉSVEZETŐSÉG DOMBÓVÁR A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dombó­vári építésvezetőségének te­vékenysége három megyére terjed ki, dolgoznák termé­szetesen Tolnában, de So­mogybán és Baranyában is, néha egészen messze székhe­lyüktől. A vállalati vezetés „ütőképes” egységnek tartja a dombóvári építésvezetősé­get és nem ritkán bízza meg olyan feladattal, amely gyors és igen lelkiismeretes mun­kát igényel. Építenek laká­sokat Dombóváron, de ők építették fel — szocialista szerződésben vállalt kötele­zettségüknek megfelelően fél évvel a határidő előtt — a Láng Gépgyár üzemcsarno­kát, felépítették a mözsi ag­rokémiai telepet, kivitelezői voltak a dunaföldvári oxi­géngyár 'bővítésének, építe­nek Siófokon és Mágocson... A tizenhét tagú pártszer­vezetnek tizenöt tagja vett részt a beszámoló taggyűlé­sen, ketten igazoltan voltak távok Annák ellenére, hogy nehéz összefogni egy ilyen — szétszórt munkahelyeken tevékenykedő — pártszerve­zetet, a megjelenési arány a taggyűléseken hasonlóan jó, minit most. Faragó József titkár mond­ta el a vezetőség beszámoló­ját. Kiemelten foglalkozott a beszámoló a pártszervezet gazdaságpolitikai tevékeny­ségével, amivel eredménye­sen segítette, hogy az építés- vezetőség kollektívája a je­lenlegi nehéz gazdasági kö­rülmények között is helyt tudjon állni. Eredményes mind a pártszervezetben, a mind a szakszervezetben a politikai oktatás. A beszámo­lóban is hangsúlyt kapott, de a felszólalások is alátámasz­tották, hogy nem kielégítő a szocialista hnigádmozgalom- mal való foglalkozás. A jö­vőben többet kell tenni e té­ren. Nem figyelt fel kellő időben a veszetőség arra, amit a taggyűlés előtti elbeszél­getésekkor felvetettek a párt­tagok, hogy nem értékeli a szakmai és szákszervezeti ve­zetés rendszeresen a brigá­dok .tevékenységét. Már fel­vetődött egy évvel ezelőtt, hogy a párttagok egy része passzív a taggyűlésen. E té­ren következett be javulás, ám nem elegendő. A pártszervezet év közben_ is fellépett és ezután is fel-" lép a termelésben néha meg­mutatkozó szervezetlenség­gel szemben. A Központi Bi­zottság áprilisi határozatá­nak útmutatása szeriint — és ezt nemcsak a beszámoló hangsúlyozta, hanem a fel­szólalók is — előbbre kell lépni a teljesítmény szerinti bérezésben. „Oda menjen a több pénz, ahol a több mun­ka van!”. Tűrhetetlen álla­pot, hogy a markológép-keze­lő ha egész hónapban áll a gépe, még ötszáz forinttal sem keres kevesebbet, mint­ha végig dolgozna. A párt- szervezet feladata, hogy el­lenőrző tevékenysége kereté­ben fellépjen az ilyen jelen­ségek ellen, a kommunisták dolga, hogy elfogadtassák a közvéleménnyel a teljesít­ményarányos jövedelmeket. A vállalati pártbizottság­nak az alapszervezetre vo­natkozó minősítését Rubányj János pb-titkár ismertette. SIMOVILL IPARI SZÖVETKEZET A simontomyai SIMOVILL Ipari Szövetkezet a megye egyik leggyorsabban fejlődő ipari szövetkezete. Annak el­lenére, hogy most már évek óta a 'beruházási javakat elő­állító üzemek sok gonddal küszködnek, a SIMOVILL- niak sikerült „talpon marad­nia”, rendszeresen olyan új­donságokkal megjelennie a piacon, amelyek kelendőek. Bár ez évben a tervezett két­százmillió forintos termelés­iből csak 195 millió realizáló­dik (ez is magasabb az előző évinél), a nyereség sem éri el a tervezettet, a dollár­ellenértékű export — ami újdonság a szövetkezetben — meghaladja a tervezett ti­zenöt millió forintot. Ihász János párttitkár — aki az alapszervezet vezető­ségének beszámolóját ismer­tette — szólt a legfontosabb néhány termelési-gazdálko­dási mutatóról és ele­mezte a pártszervezet gazdaságpolitikai tevékeny- ( ségét. Négy gazdaságpoli­tikai témájú taggyűlést tartattak, ezeken elemez­ték a gazdálkodás különböző területeit, hoztak határoza­tokat, amelyek megvalósulá­sát rendszeresen ellenőrzi a vezetőség. Ilyen volt például a gazdasági munkaközössé­gek helyzete, tevékenysége (jelenleg három működik), amelyek jól szolgálják a szö­vetkezet előtt álló feladatok teljesítését, emellett — a pártszervezet javaslata alap­ján — olyan ellenőrzési rendszert épített ki a szövet­kezet vezetése, amelyekkel meg lehet akadályozni a kü­lönböző visszaéléseket. Az alapszervezet vezetősége fi­gyelemmel kíséri, ellenőrzi a személyzeti és kádermunkát, nagyrészt ez is közrejátszott ábban, hogy a szövetkezet különböző vezetői posztjain szinte kizárólag saját nevelé­sű szakemberek dolgoznak. Ma huszonkilenc tagja van az alapszervezetnek — ket­tőt az idén vettek föl —, na­gyon jó a szocialista brigá­dok, illetve az azokban dol­gozó kommunisták párttaggá nevelő tevékenysége — és minden párttagnak van párt­megbízatása. Külön elismerés jár azoknak a párttagoknak, akik a szövetkezet különböző választott szerveiben tevé­kenykednek. Ám vannak, akiknek képességeiből több­re is futná, .mint ami párt­megbízatást most teljesíte­nek, ezeket az elvtársakat komolyabb feladatokkal kell megbízni. Kritikusan szólt a beszámoló a pártosoportok munkájáról, amelyeknek te­vékenysége ma még csak a tagdíjbeszedésre és a taggyű­lésre való mozgósításra ter­jed ki. A vezetőségnek a kö­vetkező évben — és ez meg is fogalmazódott a határo­zatiban — arra kelil töreked­nie, hogy a pártcsoportok aktív, politizáló közösségek­ké váljanak. Kritika érte a KlSZ-szervezet munkáját is, a javítás érdekében az ed­diginél többet kell tennie a pártszervezetnek, a KISZ- ben dolgozó kommunisták­nak. Szóba került nemcsak a beszámolóban, hanem a fel­szólalások során is az, hogy a következő esztendő sem lesz könnyebb, mint az idei, a gazdasági körülmények nem javulnak, sőt esetleg még nehezebbé is válnak. A pártszervezetnek a kommu­nisták meggyőzésével, moz­gósításával, a gazdasági ve­zetés új, a körülményekhez jól alkalmazkodó kezdemé­nyezéseinek támogatásával (kell segítenie, hogy a szövet­kezet fejlődése tovább tart­son. Felszólalt a taggyűlésen Cserép Imre, a tamási járá­si pártbizottság első titkára, Beidek László, a simontor- nyai községi pártbizottság titkára a végrehajtó bizott­ság által készített minősítést mondta el. DÖBRÖKÖZ, KÖZSÉGI ALAPSZERVEZET A döbröközi pártszervezet 39 tagból áll — zömmel nyugdíjasok. Többen — egészségi állapotukra tekin­tettel — már korábban fel­mentést kaptak a pártmun­ka, a taggyűléseken való rendszeres részvétel alól, azonban közülük is eljöttek néhányan e fontos tanácsko­zásra. A pártszervezet tevékeny­ségének középpontjában — lévén falusi alapszervezet — a községpolitika áll. Ennek irányítása-ellenőrzése és a feladatok megvalósítására való mozgósítás. Eredményes munkáról adhatott számot Birtalan Albert párttitkár, amikor a vezetőség beszámo­lóját ismertette. Befejeződés­hez közeledik a 75 férőhelyes óvoda és a 300 adagos kony­ha-étkező építése, amelyre az anyagi fedezet túlnyomó részét a községben — sőt Dombóvárott — működő gaz­dasági egységek összefogásá­val teremtették elő, rengeteg társadalmi munkát végeztek és végeznek a helybeliek és környékbeliek, főleg a szo­cialista brigádok. Ugyanilyen „forrásokéból került sor út- kövezésre, bővítették a köz- világítást. Az idén végzett társadalmi munka értéke meghaladja a 3,3 millió fo­rintot. ez az év végéig még egymillióval nő. A társadal­mi munkában, és a mozgó­sításban példamutatóan jár­nak élen a kommunisták. Több éve visszatérő téma a taggyűléseken — így a beszámoló taggyűléseken is — az, hogy többet kell tenni a község népességmegtartó képességének fokozása érde­kében, mivel a népesség az 1975. évi 3156-ról 2743-ra, tehát 413-mal csökkent. Min­den esetben első helyre ke­rült a tennivalók között, hogy helyi munkalehetősége­ket kell teremteni a döbrö­közi lányoknak-asszonyok- n-ak. Most e téren is jelentős előrelépésről adhatott számot a vezetőség: októberben megkezdődött a betanítás a dombóvári áfész 'és a Skála- Coop által létesített és fenn­tartott varrodában. Egyelő­re 54-en ismerkednek a szak­mával. tanulják a varrást, de a létszám néhány hónapon belül „felfut” százra. Eredményesen segíti a párt- szervezet az iskolában a vi­lágnézeti és a honvédelmi nevelést azzal is, hogy veze­tői részt vesznek úttörő-raj- gyűléseken, világnézeti órá­kon. Gyenge pontja a pártszer­vezetnék a pártépítés. Négy éve volt az utolsó tagfelvé­tel. Rosszabbak a feltételek is, mint az üzemi, vagy hi­vatali-intézményi .alapszer­vezetekben, aki a téeszben dolgozik a faluból vagy el­jár máshova, nem jöhet szá­mításba. A taggyűlés úgy határozott, hogy elsősorban a pedagógusok között kell erő­síteni a párttaggá-nevelő munkát. Erős oldala viszont a párt­munkának a pártcsoportok tevékenysége. Aktív moz­galmi élet folyik mind a négy pártcsoportban, különö­sen a 4-es számúban, ahol — döntően Czékus Tamás MÁV forgalmi szolgálattevő, pártcsoportbizalmi kezdemé­nyezéseinek következtében rendszeresen összejönnek, megbeszélik nemcsak az idő­szerű kül- és belpolitikai kérdéseket, hanem a lakos­ságot foglalkoztató problé­mákat is. A pártcsoportok kezdeményezésére döntött úgv a taggyűlés, hogy a jö­vőben — taggyűlések után — a napirend befejeztekor nem mennek haza, hanem együtt­maradnak — nem kötelező jelleggel — és beszélgetnek az aktuális kérdésekről, no- litizálnak. Felmerült az a kí­vánság is a beszámoló tag­gyűlésen, hogy a nemzeti és munkásmozgalmi ünnepeket nagyobb nyilvánosság bevo­násával rendezzék meg. Ugyancsak többen szorgal­mazták. hogy legyen szoro­sabb a kapcsolat a községi és a téesz-pártszervezet kö­zött. A dombóvári párt-véere- haitóbizottság által készített minősítést Szivek István pb- tag mondta el. 3. 3. HÍRRŐL Anélkül, hogy naptári reformtervet for­gatnék a fejemben, ezúttal a 47. és 48. hét­ből fabrikálnék egy rendhagyó, mert nyolc­napos hetet. Világént se azért, mert no­vember 25-től december 2-ig tartó időszak eltért az eddig eltelt hetektől. A szokatlan áttekintésre az inspirálja a hétköznapok krónikását, ami kimondottan és kimondat­lanul összeköti az eltelt nyolc napot. S itt nem elsősorban az olyan hétköznapok so­rába ékéit ünnepi alkalmakra gondolok, mint amilyen a Babits-centenárium orszá­gos programjának Tolna megyei befejezé­se volt, hanem azokra a majdnem jeltelen eseményekre, amelyeken akkor sem tudunk átlépni érzéketlenül, ha se közel, se távol nem rengették meg a világot. Ám ez fon­tosságukból mit sem von le. Jelentőségük­ből úgyszintén nem veszítenek, mivel kö­zös dolgaink törvénye szerint tovább élnek gondolat- és érzelemvilágukat meghatáro­zó és alakító emlékeinkben. 1945-1983 Bonyhád kezdte a sort és nem kísérlem meg összeállítani a listát arról, hogy a kö­zeli napokban mikor és mely településünk lakói fognak megemlékezni felszabadulá­sunk 39. évfordulójáról. Az egész haza felszabadulásának 39. év­fordulójáig meg kell még élnünk négy hó­napot. Ám ami az alkalomhoz illően emel­kedett hangulatú, történelmet idéző szám­vetésekben van, az az egészről, a szocia­lista hazáról szól. Bizonyítandó, hogy tu­dunk élni a szabadsággal. S igen, némely vonatkozásban már majd megannyi aján­dékával is, bár ami a jogosnak 'méltán ne­vezett büszkeségünket illeti, olykor készek vagyunk elhallgatni eredményeinket, vív­mányaink nagyszerűségét. A hányaveti di­csekvés hajlamát hiányolja e sorok írója? Attól őrizzen meg bennünket önbecsülé­sünk a sírig! Azokkal van nekünk némely­kor vitánk, akik a mai, a napi gondoktól eltelve megfeledkeznek arról a nem csoda­tévő, mégis rtörtémelem'formáló erőről, amit az ország, a megye és egy-egy települé­sünk népe testesített és testesít meg. Együtt, a közmegegyezéssel országot építő, fönn­tartó, gazdagító nemzet. Hogy nem érde­mes a pesszimistákra szót vesztegetni? Már hogyne volna érdemes, amikor söté- tenlátásuk hatássai van mások közérzeté­re! Olyanokéra, akiknek eszükbe nem jut- na „fogjuk meg és vigyétek” fölkiáltássai kiállni a sorból, s a „pálya széléről” diri­gálni mit, miként kellene csinálni. Nóta bene, hogyan kellett volna ezt, vagy azt a közös felelősségű, fáradalmú dolgunkat csi­nálni. Mutogatás nélkUI Gondolom, nemcsak nekem tűnt föl, hogy az elmúlt nyolc nap alatt megjelent lapszá­mainkban az „amiből élünk” gyűjtőcím alá sorolható gazdaságpolitikai írásainkban igen sokszor használtuk — és elárulhatom örömmel — ezeket a kifejezéseket: export, exportfejlesztés, korszerű termékek, kor­szerű termelés. Ügy tűnik, hogy az eszten­dő utolsó negyedére sikerült szakítani va­lamelyest a másra mutogatás gyakorlatá­val is az ipar háza táján és ugye nem kell részleteznem ennek össznépi hasznát? Ar­ra azért senki se számítson, hogy a nyere­séges termelés évi eredményei szükségte­lenné teszik '1984-re szólóan a további erő­feszítéseket. A jól szervezett munkára, munkafegyelemre, a munkaerő ' ésszerű, gazdaságosabb felhasználására, az ugyan­csak ésszerű energia- és anyagtakarékos­ságra —, hogy a többit ne soroljam — vál­« k r; , : li •Hl \ 1; Fodor Tibor, a KISZÖV elnöke adta át az első díjat Horváth Gyöngyinek, a Szek­szárdi Szabó Szövetkezet férfiruha-készi- tő tanulójának. Dombóváron kiállítást rendeztek és em­lékünnepséget tartottak Kós Károly szüle­tésének 100. évfordulója alkalmából. Ké­pűnkön a műsoradó Kapós táncegyüttes és az ünneplő közönség. tozatlanul nagy szükségünk lesz. Ha úgy tetszik, gyárakban, földeken, a .tudomány műhelyedben és különböző intézményeink­ben egyaránt. Nincs ugyanis mód a „ho­gyan élünk” naponta fölmerülő kérdései­nek megválaszolására. Divat ítélkezni és elsősorban a fiatalok felett, noha az ál­talánosításon alapuló „véleményezés” ká­ros volta elég közismert. A felnőtt 'korosz­tályok tiltakoznak ha őket ítéli meg szigo­rának első számú céltáblája, a fiatalság, az általánosítás módszerével operálva. E héten sokszortailálkozott az újságolvasó if­júságunk életéről szóló információkkal. Szakmai verseny a szövetkezeti ipar ifjú szakmunkásjelöltjeinek — fiatalok elhe­lyezkedését segítő irodák — készülődés az 1984-ben esedékes ifjúsági parlamentekre. Vagy: Babits-versmondóverseny. A felso­roltak kapcsán mondom: nagy látás- és ‘halláskárosodásra vall, ha a mai fiatalok címszó alatt nem azokat látjuk, halljuk, akik a századok óta folyó nemzedékváltás megbecsülő szeretetünkre, elismerésünkre érdemes résztvevői. Ezért is bántja a fü­lemet — és bánt tapasztalataim szerint mind több fület — a mai fiatalok véget érni nem akaró kárhoztatása. Minap azt talál­tam mondani valakinek, 'akivel egyébként soha vitám nem támadott közügyben, hogy „olyan a fiatalság, amilyenné mi tettük”. Szülők, nagyszülők, felnőtt rokonok, bará­tok és ismerősök. Pedig nem ez ia meggyő­ződésem, hanem az, hogy egyben és más­ban a fiataljaink máris különbek nálunk és fölösleges minden vészharamgozás. Igen­is méltó kezekbe kerül az országlás staféta­botja amikor a mienk tartani is gyönge lesz, nem hogy továbbjulttatni. Pont ezért gondolom egyre 'komolyabban, hogy idő­szerű lenne már átprogramoznunk társa­dalompolitikai gondolkodásmódunk fordu­latszámát és fölhagyni az általánosítások­kal, mert az semmi egyébre nem jó, csak arra, hogy a bátortalanabb fiatalokat tá- voltartsa az őket nemcsak érintő, hanem szenvedélyesen érdeklő politikai, társadal­mi folyamatoktól. Amelyekben szerepfelis­merésük, felelősségtudatuk közéletibbé ed­ződhet. Amelyek egy-egy eseménye során nemcsak számot adhatnak munkáról, ta­nulásról, hanem választ kérhetnek és kap­hatnak az őket örökösi mivoltukban izgató kérdésekre. Föltételezésem szerint mások is átélték már a felismerésnek azt az örömét fiata­lok részére rendezett fórumokon, amit én. Igaz, brutálisan őszinték olykor, de őszinte­ségük mögöttese, mozgatója a haladás igé­nye. S amikor követelnek, az egészséges fejlődés érdekében teszik. Nem tudná ezt az a középnemzedék, melynek zászlóját fényes szelek fürösztöt- ték? Tudja. Azzal együtt tudja, hogy a zászlót azoknak kell átadni, akikért érde­mes volt a honfoglalásnak is nevezhető történelmi küldetést teljesíteni. Mikor lesz tél? kérdezte minap ifjú ismerőseim egyike, aki koránál fogva a még Télapóvárókhoz tar­tozik és azokhoz, akik nem értik, miért nem akar esni a hó, amikor nekik ott áll az előszobáiban a szánkójuk. A gyermeki kíváncsiság kielégítésére nem mertem vál­lalkozni, hiszen ma egy hete hazánkat ta- vaszias záporok fürdették meg, míg a Föld más országait felhőszakadásokkal elegy vi­harok sújtották. Ha decembert írunk is, nem biztos, hogy itt a tél. A szánkó úgy lehet várakozhat még. Nem úgy azok a né­nik és bácsik, akik az újságíróknak azt szokták nyilatkozni, hagy fölkészültek a télre. Tegyük föl, lesz még idejük igazítani az interjúkban mindig jó felkészülésen ... —óa— i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents