Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-22 / 301. szám

A KÉPÚJSÁG 1 «*s:í. (Ii'ccmhi'r FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Szekszárdon a tanítóképző főiskolát néha az a vád éri, hogy rendezvényeit csak a hallgatók részére szervezi. Hagyomány a főiskolán,' hogy Babitsról évente meg­emlékeznék. A centenáriumi ünnepségek zárásaként az el­múlt héten — kilépve a fő­iskola épületéből — a me­Cselekvő emlékezés Jónás könyve a színpadon gyei művelődési központ szín­háztermében mutatta be a főiskola irodalmi színpada Babits Mihály Jónás könyve című költeményét. A néző­téren középiskolás diákok ül­tek, ez a költemény tanter­vűkben is szerepel. Nyomban érezhették az olvasott és az előadott, megjelenített vers közötti különbséget. Az elő­adás egyik célja éppen ez volt, hogy segítse, közelebb hozza Babits Jónás könyvé­nek világát, a mai tizenéve­sekhez. Az előadás rendező­je Nagy .Andor, a főiskola adjunktusa volt. A szellemes színpadképek a mozgás, a zene, a világítás fokozta a költemény gondolatiságát Jónás szerepét Szokolay Zol­tán értőn formálta élővé. decsi—kapfinger Jónás imája A két ninivei Álom a „tokiévá!" alatt Az ifjúság és a szórakozás Emberformáló szerep Nem is könnyű a szórakozás helyét kije­lölni az emberi tevékenységek rendszeré­ben. A legtöbb igyekezet arra irányul, hogy a szórakozást minél élesebben elkülönítsük a munkától, mondván: a szabad időnek ez a leginkább szabad része, amelyet ezzel a csak szubjektív választásoknak alávetett foglalatossággal töltünk. Az ember a mun­kájában azonban nemcsak a fenntartásá­hoz szükséges javakat termeli meg, hanem emberi viszonyait is. A munkában alapo­zódik meg, dől el a szórakozás milyensége, minősége is. Ezért képtelenség elszigetelt, társadalmi összefüggés rendszerétől elsza­kított vizsgálata. Többek között ezért sikertelenek azok a kísérletek, amelyek mintegy önmagában akarják megjavítani a fiatal korosztályok szórakoztatását. Sajtóviták és határozatok szólnak arról, hogy most már elodázhatat­lan az ifjúság szórakozásának, szórakozta­tásának radikális megújítása. Nagy részük a jelenségek szintjénél nem hatol mélyebb­re. Az persze, nem véletlen, hogy nem a középkorúak, vagy az idősek hasonló prob­lémáit tűzik napirendre. A felnövekvő nemzedékek életében ugyanis kitüntető szerepe van a szórakozásnak, és feltűnővé, kényelmetlenné válik, ha összekapcsolódik azokkal a szélsőséges, sokszor zajos és ag­resszív formákkal, amelyek terjedésének naponta tanúi lehetünk. Eltűntek a csöve­sek, helyüket a punkok, a rockerek fog­lalták el, az újhullámos zenekarok követői és a ki tudja, még miféle ellenkulturális magok körül szerveződő csoportok. Jelen­létük tagadhatatlan — és kényelmetlen. Ott vannak az aluljárókban, a palócokban, a művelődési házak előtereiben, hangos ze­néjükkel, feltűnő viseletűkkel szemet szúr­va, és agressziójukkal ellenkező előjelű, de ugyanolyan minőségű agressziót kiváltva az idősebbek nagy részéből. Az ifjúság szórakozása — mint ahogy az ifjúság egésze — nem azonos néhány zenekar köré szerveződő, pár száz vagy ezer gyerek szórakozási szokásaival. Ok szélsőséges formákban csak reprezentálják azt a folyamatot, amelynek megismerését, megértését nem a szociálisan hátrányos helyzetű, családi kötelékeitől elszakadt kisebbségnél kellene elkezdeni, sokkal in­kább az átlagos, iskolába járó, dolgozó fiatalok körében. A szórakozás rétegspecifikus tevékeny­ség. Ahogy nincs egységes, homogén ifjú­ság, nincs, nem is lehet egységes szórako­zási forma és szokásrendszer sem. Ezért veszélyes. Tévútra vivő a fiatalság szórako­zását azonosítani egy-egy rétegével, vagy csoportjával. És ezért nem szabad mind­untalan egybekapcsolni a könnyű jelzővel, s mint afféle felesleges dolgot, a kereske­delmi vállalkozások prédájává tenni. Magyarországon is egyre professzionáli- sabbá kezd válni a show-business. Komoly anyagi érdekeltségek fekszenek a rock­zenében, az ezzel kapcsolatos lemezkiadás­ban és koncertszervezésben. De ugyanezek az elemek megjelennek a reklámban, a propagandában is. Az ezzel összefüggő te­vékenységnek nemcsak a munkaerő újra­termelésében van fontos funkciója, hanem abban is, hogy eszméket, magatartásmintá­kat, emberi viszonyokat közvetítsen. És ezen a ponton már igazán van mit vizs­gálni a józannak nevezett többség körében. Az első szembetűnő jel a szórakozási for­mák és tartalmak konzervativizmusa. Vál­tozatlanul tovább élnek a már fél évszá­zada kialakult slágerminták, még akkor is, ha a korszerűség jegyében hangzásúk, elő­adásmódjuk átvette a legújabb kor divat­jait. Érdekes és tanulságos összehasonlítani a ma divatos dalok szövegeit egy néhány évtizeddel ezelőtti válogatás „verseivel”. Nemcsak a slágeres fordulatok hasonlósága a megdöbbentő, a szellem azonossága is. A szórakoztató ipar ma is azokat a szöve­geket tartja terjesztésre érdemesnek, ame­lyek az önfeledt beletörődésre, az élet él­vezésére, a pillanat örömeinek megragadá­sára szólítanak fel. De az édeskés líra ellen fellépő kőkeménynek, progresszívnek mu­tatkozó irányzatok sorsa sem sokkal kü­lönb. Amint kiszakadnak saját közegükből, és bekerülnek a szórakoztató ipar vérke­ringésébe, jól fésült szalon-lázadókká, hí­veiket megnyugtatni, leszerelni igyekvőkké válnak. A nemrégen zajló Ki, mit tud? televíziós adásaiban szinte nyomát se láttuk annak, hogy az utóbbi két évben több ezer új­hullámosnak nevezett amatőr-együttes alakult és dolgozik. Ott voltak viszont a hagyományos tánczene, a lefutott rock, és a nálunk a népszerűség ellenére is idegen country reprezentánsai. A szórakozás nemcsak a munkaerő újra­termelésben tölt be nélkülözhetetlen sze­repet, de ideológiák közvetítésére, ember- formálásra is alkalmas. Ezért volna rossz, ha a közművelődés intézményei arra kény­szerülnének, hogy a szórakoztatással, ki­váltképpen a fiatalság szórakoztatásával biztosítsák a művelődési, önművelődési programok költségeit. Ha a szórakoztató rendezvényektől megvonjuk a dotációt, óhatatlanul teret nyer annak legolcsóbb, legkommerszebb vonulata. Ez esetben a jövő sejthető. PALLAGI SZABÓ FERENC Játszótárs - a számítógép (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Nemrégiben a szekszárdi Garay Gimnáziumban isko­lai vetélkedőt tartottak az állampolgári ismeretekből. Sokféle vetélkedő létezik, ez mégis új volt a résztvevők­nek épp úgy, mint a „szur­kolóitábornak”. A verseny­ben, az egyik feladat lebo­nyolításában aktívan szere­pet vállait egy iskolai szá­mítógép. Számítógép ott, ahol a magyar társadalom fiatal állampolgárai adnak számot .törvénytudásukról ? A gép nem egyszerűen in­formációhalmazként volt je­len, hanem a 3 tagból álló csapat játszótársaként. Sze­mélyre szólóan adta meg utasításait, és dorgált is, ha éppen szükség volt rá — például egy helytelen gomb lenyomása miatt. A kérdé­sek összeállítója és egyben a játék vezetője Töttős Gábor helytörténész volt. Ízelítőül egy kérdés a sok közül: „Eladhatja-e a ta­nácselnök a tamáesházat (a tanácstagok beleegyezésé­vel)? A feladatok fejtörést okozhatnának bárkinek. Okoztak is. Ennek ellenére a verseny nem igényelt túl nagy felkészülést, csupán .tá­jékozottságot a mindennapi élet ügyes-bajos jogi dolgai­ban. Az első feladat után már csak hat csapat versenyez­hetett tovább. A győztes a 2. a csapata (Fü­redi Gábor, Bor hás Tamás, Láebbhauser János) lett. Érezhetően ők voltak azok, akik leginkább eligazodtak a paragrafusokban. Érdekes verseny volt, ami folytatást kíván. P. J. Fotó: Pesti Gyula Az első helyezett csapat „bűvöli” a számítógépet Együtt a békéért Zárszó helyett, a Béketanács és a KISZ akciójáról Hétfő reggelig, tehát alig egy hét alatt 84 ezer 681 ember — fiatal és felnőtt — írta alá Tolna megyében a Magyar Béketanács és a KISZ KB felhívását. Az ak­ció mindössze néhány napig tartott, előkészítésére pem volt idő. Gyorsan és biztosan kellett mozdulnia az if­júsági mozgalomnak, ha eredményt akart elérni. Megyénkben 17 ezer tagja van a Kommunista Ifjú­sági Szövetségnek, ezért előzetesen arra lehetett szá­mítani, hogyha minden KISZ-tag még egy társával aláíratja a fegyverkezési verseny és az amerikai ra­kétatelepítés ellen, a békéért és az enyhülésért szót emelő felhívást, akkor az akció máris sikeres lesz. Egy hét múltán az aláírók száma majdnem elérte a nyolcvanötezret. A szám igen nagy és egyúttal meg­nyugtató is, hiszen azt bizonyítja, hogy az emberek képesek és hajlandók tenni a béke érdekében. * A felnőtteknek nem kellett magyarázni, hogy miről van szó, már tudják, mi a háború. Egy idős asszony valahol Tolna megyében sírva fakadt, imikor aláírta a felhívást, és azt mondta: azért teszem, mert azt sze­retném, ha az unokáimból is nagyszülők lehetnének. Egy gimnazista fiú — tizenhat éves, lelkes, okos és tehetséges fiatalember — békejelvényt hord a ka­bátján, mert azt akarja, hogy mások ás tudják róla, hova tartozik. Azt mondják, a mai ifjúság közömbö- sebíb az előtte járóknál. Aki így vélekedik, ott kellett volna lennie a szekszárdi, a bátaszéki, a tolnai diákok fáklyás felvonulásán. Az ts kiderült az egy hét alatt, hogy a megyének azokon a területein gyűlt össze a legtöbb aláírás, ott sikerültek legjobban a békegyűlések és más akciók, ahol régi munkásmozgalmi hagyományok vannak, így például Bonyhádon, Dombóváron, Simontornyán és Tolnán. * Megmutatta a KISZ a megyében is, hogy mire képes akkor, ha gyorsan és önállóan kell cselekedni. Hétfő reggelre már minden járás és város kész volt az akció tervével, háromszáz plakátot készített a Pátria Nyom­da, mégis tele voltak a .kirakatok, a buszok, az isko­lák, a művelődési házak szellemes vagy egyszerű, de mindenképpen meggyőző felhívásokkal. Valakik elké­szítették ezeket a plakátokat. Kiderült, hogy az ifjú­sági mozgalom képes, a fiatalok pedig akarnak tenni értelmes célokért. Volt, aki úgy fogalmazott, ez alatt az egy hét alatt kisebbfajta „forradalmi központtá” változtak a KlSZ-ibizottságok. Bonyhádra például is- •meretlen emberek békéről szóló verseiket vitték el, hogy használják azokat, ha jónak találják. * Azért az is kiderült, hogy hol vannak még hiányos­ságok, mibeni kellene elsősorban előbbre lépni. Szer­vezni és mozgósítani tud a KISZ, az aktivistái és tag­jai segítségével, meggyőzni talán kevésbé. A látszat az, hogy nincs egész Tolna megyében tíz olyan akti­vista, aki oda tudna vagy merne állni a fiatalok elé, és meggyőzően, lelkesítőén képes lenne elmondani tíz mondatot. A zene, a közös ének mindenütt hatásos volt, főként a diákok körében. Üzemben, intézmény­ben, felnőttek között manapság már nem szokás éne­kelni, de úgy látszik, beszélni sem. A KISZ KB adott ki egy rövid nemzetközi összefoglalót, ami megvilá­gítja az események hátterét. A célja az volt, hogy a mozgalom aktivistái legyenek felkészülve a kérdések­re, és egységes választ adjanak, hiszen nem lehet min­denki külpolitikai szakértő. És mi történt? Majdnem minden kis- és nagy-, röp- és műhelygyűlésen felol­vasták a szöveget, amit legkevésbé erre szántak és ennek a célnak nem is felelt meg. * Egy tizenkét éves kislány azzal ment haza aláírás- gyűjtő körútjáról: „Mi már aláírtuk a békeszerződést”. Bár megérné, hogy valóban minden olyan helyen aláírnák, ahol most háború van. IHAROSI IBOLYA Belügyi munkavédelmi vetélkedő Győzött Tolna megye csapata (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A csapat verseny közben A Belügyminisztérium munkavédelmi, egészség- és környezetvédelmi, valamint közlekedésbiztonsági vetél­kedőt hirdetett meg. A .több fordulós selejte­zőkön és elődöntőkön mint­egy 3000 hivatásos és polgári állományú dolgozó kívánta bizonyítani, hogy milyen mértékben sikerült elsajátí­tani a munkavédelem általá­nos és belügyi szabályait. Budapesten, a Belügymi­nisztérium Művelődési Háza színháztermében került sor az országos döntőre, ahova a legjobban felkészült 5 tagú csapjatok jutottak. A Belügy­minisztérium Határőrség a Budapesti Rendőr-főkapi­tányság és a belügyminiszté­riumi központi szervek két- két válogatottja, a Heves és a Tolna megyei Rendőr-fő­kapitányság 1—1 csapata mérte össze tudását. Megyénkét a rendőr-főka­pitányság KlSZ-szervezeté- nek csapata képviselte: dr. Ézsi Lajos’, Pataki Rezső, dr. Molnár Gábor, Bozsár László és dr. Magyar Anikó. A versenyben az írásos, szó­beli és gyakorlati feladato­kat nagy szakértelemmel ol­dották meg. Az összesített pontszámok alapján a ml csapatunk szerezte meg az országos I. helyet a belügy­minisztériumi központi szer­vek csapata előtt. A Belügy­minisztérium és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa képviselőiből álló zsűri ér­tékelése szerint csapatunk felkészültsége átlagon felüli volt. Az I. és a II. helyen vég­zett csápját képviseli majd a Belügyminisztériumot, a SZOT, a Magyar Vöröske­reszt, az Országos Közleke­désbiztonsági Tanács és az Országos Környezet- és Ter­mészetvédelmi Hivatal által indított munkavédeiimi ve­télkedő országos döntőjében. CSEH GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents