Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-22 / 301. szám
1983. december 22. Képújság 5 Ünnep már maga a fogalom — hangalakját tekintve is — fennkölt, a hétköznapitól eltérő tartalmat takar. Jelenti egy nagyobb közösségben, egy jelentős történelmi eseményről vagy személyről való ünnepélyes megemlékezést, egy közösségi eszme tiszteletének szentelt alkalmat. Jelentheti és jelenti is a hétköznapok közül kiváló napokat, amelyeket munkaszünettel, ünnepélyekkel, felvonulásokkal, mulatsággal és különféle szórakoztató rendezvényekkel töltünk meg. Az ünnep lehet az egyén szempontjából is jelentős esemény. Ünnep = örömnap. Ki és hog Bevallom, nagyon szeretem az ünnepeket. Az sem zavar, hogy az ünnepek a háziasszonyi teendők megsokasodásával járnak. Persze, igyekszem úgy szervezni a család életét, hogy az előkészítés munkájából mindenki kivegye a részét — pontosan azért, hogy az ünneplés öröméből is mindenkinek egyaránt jusson. így szeretem az ünnepeket. Mások, mint a köznapok. S kik teszik mássá? Nem kívülálló, nem földöntúli hatalom, hanem mi magunk. Magunknak. Közeledvén a karácsony, nem áll szándékomban azt a lemezt hajtogatni, hogy az ünnepet ne úgy próbáljuk széppé tenni, hogy a gyerekeknek és a rokonságnak erőnkön felül vásárolunk ajándékot, „ha kell, ha nem kell” meg se fontolás alapján. Azt se, hogy ne azzal törődjünk elsősorban, hogy a minden jótól roskadozó asztal mellett degeszre tömjük magunkat. S ugyanez vonatkozik minden ünnepre, legyen az családi, vagy társadalmi ünnepség. Kedves emlékeim között tartom számon az egyik május elsejét, amikor a Szekszárd melletti Sötétvölgyben építőnapi majálist tartottak. Óvodás korú kislánnyal beszélgetvén, kiderült, hogy azon a napon az ő boldogságát a következők jelentették: együtt rándult ki a család, megünnepeltük aput, lehetett játszani, és virágot is szedett édesanyjának ... a két lufi ugyan elszállt, „ám röpülve is nagyon szépek voltak” ... Nem akarok ünneprontó lenni, de mégis ... Tűnődöm azon, hogyan lesz igazi ünnep az ünnep azok számára, akik az év napjainak többségében civódnak, zaklatják egymást. Hogyan tudnak csendet parancsolni maguknak az ünnep óráira? S ha mégis sikerül, hát nem tudom, hogy milyen az a csend. Vagy az a kollektíva miként ünnepel jó szívvel együtt, amelyik a munkáshétköznapokat rossz légkörben tölti, amelynek tagjai egymás munkáját nem becsülik? Ünnepről elmélkedve Garai Gábor Kis csodák című verse jut eszembe, s önkéntelenül elérzékenyedem. Hiszen a „köznapi kis csodákról” ír, azokról a varázslatosan szép és meghitt dolgokról, amelyek az emberek leikéből fakadnak — s a tettek meghatározója nem a mesterkéltség, hanem az őszinteség, a jót adni akarás. S amennyiben cselekedeteinket nem hatja át a manipuláció, a fondorlat, máris mások lesznek napjaink, éveink, s ezekkel együtt ünnepnapjaink is. Egy őszinte kedves szó, egy mozdulat széppé varázsolhatja a percet, az órát, a napot... s ezek együtt még szebbé, teljesebbé az ünnepnapot. S még csak annyit: azt hiszem, hogy erre vágyik minden ember. Engedjünk vágyainknak. Adjunk és kapjunk! Sok-sok • • • • orom — Mit jelent nekem, nekünk az ünnep? — ismétli meg a kérdést Pálinkás Judit, a szekszárdi Garay János Gimnázium másodikos tanulója. — Valami nagyon jót. Talán sok-sok örömöt... Mindennek lehet örülni ... Én például akkor örülök igazán, amikor színnel telnek meg a mindennapok és valami különös hangulattal lesznek gazdagabbak. A karácsony nekem ilyen. — Én akkor is örülök, amikor reggel korán, az iskolába menet arra ondolak, hogy biztosan sikerülni fog valami, ha emlékezem valamire, ha várok valakit és az megérkezik, amikor valamit adok és amikor én kapok valakitől valamit. Ez lehet ajándék is. — Nagyon kellenek ezek az örömökből táplálkozó ünnepek És az a jó bennük, hogy az ilyen kitüntetéses vagy kitüntetéstől mentes egy-két-három nap nemcsak mindenkié, hanem az enyém is. Az ünnep, az a valami különös dolog, megfoghatatlan hangulattal. Mostanában egyre többet gondolok a sze- retetre. Érthető, hogy miért. Ilyenkor, amint látom, felengedünk, megbocsátunk, ellágyul unik. — Ez az ünnep mindannyiunké, akik vagyunk. Az oldalt készítették: V. Horváth Mária, Decsi Kiss János, Ékes László, Szűcs László János és Kapfinger András. Gyerekek az ünnepről A gyerekekről, sokan és sokáig azt tartották, hogy az ünnep nem más számukra, mint egy tanítás nélküli nap, amikor sarokba kerül a táska, és tulajdonosaik elfelejtkeznek mindenről. Hogy ezt a téves nézetet, állítást megcáfoljuk, azért ültünk össze beszélgetni három szekszárdi általános iskolai tanulóval, Koldeisz Györgyivel, Böröcz Emőkével és Kovács Andreával. — Mit jelent nektek az a szó, hogy ünnep? — érdeklődöm. — Valamiről megemlékezünk, felidézünk olyan „nagyokat”, akik az emberi haladást segítették, akiknek köszönettel tartozunk — mondja Koldeisz Györgyi. — Azt Is jelenti — veszi át a szót Kovács Andrea —, hogy az iskolában együtt ünnepelünk. Megszervezzük például a csapatnévadó-pró- bát, díszőrséget állunk, ünnepi faliújságot készítünk, műsort szerkesztünk, hogy ezzel is növeljük az ünnepélyességet. — A rajkeretben megtartott anyák napja, pedagógusnap, Télapó, nőnap — amikor a fiúk virággal köszöntének — vagy a- patronáló- inkkal együtt tartott ünnepségek is nagy-nagy élményt jelentenek számunkra — mondja Böröcz Emőke. Beszélgetőtársaim elmondották, hogy azért jó az ünnep, mert ilyenkor együtt van a nagyobb közösség: az úttörőcsapat, és a család is. Nemcsak a naptárban piros betűvel szedett napok jelentik az ünnepet. Örömet és ezzel együtt ünnepnapot jelent a családban, ha valaki sikert ér el, az egyénnek pedig az, ha társát megfelelő módon tudja segíteni. A családi ünnepek, s a velük járó ajándékozások is fokozzák az ünnepélyességet. Koldeisz Györgyi így összegezett: — Az ünnepek nélkül — azt hiszem — üres lenne az életünk. Neki van igaza! Mivel állítsunk be?' Közeleg a karácsony, így érthető is, hogy sokat beszélünk róla. Nemcsak a munkahelyeken, a kávézás közben kerül terítékre, hogy ki, kinek mennyiért és mit vásárolt, hanem otthon is. Több százszor. iA napokban egy kétgyermekes anyuka kicsit szomorúan jegyezte meg, hogy ő bizony nemigen szereti ezt az ünnepét. Nem a sütés, főzés, a három nap csatatér miatt. A miértre azt válaszolta, hogy azért, mert a karácsonyra szánt szinte jelképes összegért vajon mit fog vásárolni a nagycsalád minden tagjának... A fiatal- asszony gondját értem is, meg nem dis. Értem pillanatnyi kedvetlenségét. Hiszen egy idő óta minden családi eseményre hónapokkal korábban már tervezni és készülni kell. Nehéz a „szinte jelképes” összegből „igazi” ajándékot vásárolni. A gondom — s amiért nem értem a fiatalasszonyt — ott van, hogy mit jelent manapság gondolkodásunkban az igazi ajándék. Ismerjük, tudjuk és látjuk, hogy némelyeknek ítélik több tízezer forint értékű mindenfélékre. E tetemes összeget kereső réteg az ilyen allűrökkel élhet. Aláírom. De célszerű őket követni ? Bizonyára nem vagyok egyedül abbéli véleményemmel, hogy nincs „igazi” vagy „nem igazi” ajándék. A gyártott gondolkodás borongássá tesz minden ünnepet. Hiszem, hogy csak egyfajta ajándék létezik. Párszáz forintos vagy egy saját kezűleg bíbelődve készített — mindegy. De a jó szívvel adott. A józanul gondolkodó szülőik még sohasem nehezteltek gyermekeikre azért, ha i névértékben ők kevesebb ajándékot kapta/k, mint amennyit ők adtak... Ünnepek a családban — A mi családunkban hagyományai vannak az ünnepnek — ikezdi a beszélgetést Varga Kálmán szekszárdi családapa, majd így folytatja — Hogy mit jelenít nekünk az ünnep? Ilyenkor van együtt a család. Ez az együtflét adja aztán az ünnep örömét, bensőségességét, ünnepélyességét... Minden névnapon, születésnapon fel- köszöntjük egymást és a nagyszülőket lis. A ikisebb- nagyobb ajándékok mellett egy-agy szál virággal nagy örömet szerzünk feleségemnek és 7 éves lányomnak. Egyébként is van mindig sütemény, de a családi ünnepeken ki-ikd a kedvencét kapja. Ezeken az ünnepeken meg tudjuk beszélni az egész heti eseményeket is. — Mi jelent még ünnepet a családban? — .A nagyobbik fiam az 505. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben kultúr- felelős. Nagyon szeret olvasni, érdekli a történelem. A családban történelmi évfordulókról is megemlékezünk. Közösen megbeszéljük az ünnep, az évforduló jelentőségét. Ide sorolhatom azokat a napokat is, amelyek a naptárban ugyan feketével jelölitek, de egy-egy apró dolog, esemény miatt mégis piros betűssé válnak. Ha a feleségem vagy én jutalmat kapunk és az ebből a „'Váratlanul jött” pénzből vett ajándék is ünnep>et jelent. Egy-egy jó jegy, egy piros pont nemcsak a gyerekeknek öröm, hanem nekünk, szülőknek is. — Ünnep — kezdi Sebők Lászlóné, a szekszárdi családi iroda vezetője —, ha az ember azzal lehet, akit szeret. Ezt egyre többen vallják magukban, hiszen mind többen keresik meg irodánkat olyan igénnyel, hogy rendezzük meg ünnepségeiket. Tíz évvel ezelőtt, 1973-ban hozta létre a városi tanács itt Szekszárdon az akkor még különös hangzású Családi és Társadalmi Eseményeket Rendező Irodát. A cél az volt, hogy a családi eseményeknek (névadó, házasságkötés) társadalomba illő szertár,tásai, ünnepiéi legyenek. Ez a cél az elmúlt tíz évben kitágult, s természetesen ezzel változtak az eszközök is. Az induló két fő időközben hatra gyarapodott. Javultak a tárgyi feltételek ris. — Négy évvel ezelőtt — emlékezik Sebők Lászlóné — olyan módszertani kiadványokat készítettünk, amelyek a munkahelyek, elsősorban üzemek, gyárak kollektíváinak adtak segítséget a három tavaszi, majd a nőnapi, november 7-i ünnepek megrendezéséhez. A verses, prózai összeállításokat később meg is szólaltattuk. Ez még komolyabb segítségnek tűnt, mert már olyan alkalmak is adódtak a vállalatok életében, mint például a nyugdíjasok búcsúztatása, vagy éppien az ő részükre találkozó megszervezése. Ezeknek az úgynevezett „kulturális elemeit” a mi irodánk biztosította. ^ — Kik segítik ezt a tevékenységet? — Versmondókkal, zenészekkel, szónokokkal van szerződésünk. A város valamennyi iskolájának úttörői közül is .nagyon sokan részesei a névadóinknak. Éppen ebben ,az évben, most Mikuláskor jelentkezett az az igény, hogy Télapónk, aki a vállalati ünnpeken az ott dolgozók gyerekeinek ajándékot is osztogat, menjen el magánlakásokra is. Brigád és az ünnepek Ünnepségeket rendezők A szekszárdi TSZKER-üz- letben tábla hirdeti: „Itt a Kossuth szocialista brigád dolgozik.” Ez a felirat két ókból van. Az egyik: a brigád büszke az elért szocialista címre, a másik ok pedig az, hogy a munkájuk mellé a nevüket is adják. A kereskedelemben dolgozók másként érzékelik az ünnepet, az ünnepre készülődést, minit a más munkakört betöltők. Biró Márton brigád- vezetőhelyettest arról faggattuk, hogy mit jelent az ünnep a 17 tagú szocialista brigádnak. — Az ünnep nekünk elsősorban a nagy forgalmat és a vele együtt járó több munkát jelenti. Ez így van minden egyes alkalommai. Ezek mellett még a brigádtagok névnapja is alkalmat ad az ünneplésre és az együttlétre. Ha a mi közösségünk életében jelentős esemény van, Trech Magdolna és Grósz István az aranylakodalmi ünnepen Biró Márton: — Az ünnep nekünk elsősorban a nagy forgalmat jelenti akkor patronáltjaink is részt vesznek az ünnepségen. — Ünnepli-e a brigád önmagát ? — Ritkán, csak termelési értekezleten. Évente egyszer. Koldeisz Györgyi Böröcz Emőke Kovács Andrea
