Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-22 / 301. szám
1983. december 22. / TOLNA \ _ ifiíÉPÜJSAG 3 Felnőttvédelem, szociális gondoskodás Az évet munkaprogramjának megfelelően zárta tegnap délelőtt Szekszárd in tartott ülésével a Tolna megyei Tanács V. B., mélynek munkájában részt vett dr. Fonyó Gyula, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökhelyettese és dr. Szegedi Tamásné, az Egészség- ügyi Minisztérium főosztály- vezetője. Az ülésen az MSZMP megyei bizottságát dr. Rúzsa János osztályvezető képviselte. A testület ez évi utolsó ülésén foglalkozott a december 29-re összehívott megyei tanácsülés anyagainak előkészítésével, valamint a közigazgatás korszerűsítése kapcsán időszerű tennivalók meghatározásával. Mindezeken kívül áttekintette a vb a megye felnőttvédelmének, a szociális gondoskodásák a helyzetét, fejlesztésének tennivalóit. E napirend vitájához az a beszámoló szolgáltatott alapot, melyet dr. Horváth Jenő, a megyei tanács egészségügyi osztályának vezetője terjesztett elő. A testület ezt megelőzően 1978-ban tárgyalta a felnőttvédelmi szociális ellátás helyzetét, teljes joggal azt állapítva meg akkor, hogy a korábbiakhoz viszonyított „javulás nem jelentéktelen”. Mint az ismeretes, a fel- mőttvédelmi szociális gondoskodás egyrészt pénzben! és természetbeni juttatásban, másrészt házi és intézményi gondozásban jelentkezik feladatként, ám a fejlesztési erőfeszítések, eredmények ellenére sem csökkenő nagyságú feladatként. Megyénkben a 60 éven felüli lakosság az össznépesség 16,5 százalékát teszi ki, ami megközelíti az országos 17 százalékos arányt. Nyugdíjasaink száma az összlakossághoz számítva 20,7 százalék, ami azt jelenti, hogy az országos átlagot 5 tizeddel haladjuk meg. E számadatok megmutatják, miért lett a felnőttvédelmi szociális gondoskodás társadalmunk alapkérdése. Mi több, miért marad az a továbbiakra szólóan is. Előrejelzések szerint az ezredfordulóig tovább fog növekedni az időskorú lakosság lélekszáma, ezen belül a hetvenen felülieké. S ami még figyelemre .méltó, a saját jogú nyugdíjasoké ás. 'Nem új dolog, hogy az időskorúak gondoskodásban megnyilvánuló megbecsülése a családok feladata. Változatlanul számolnunk kell ugyanakkor azzal, hogy a magányos öregek szociális ellátásra szorulók száma csökkenni nem fog. Ami jelenleg az ilyenek segélyezését illeti, a helyi tanácsok minden igényt ki tudnak elégíteni. Szélesedett a szociális étkeztetésbe vontak köre, a (házi szociális gondozás személyi feltételei gyarapodtak. E gondoskodási forma megteremtése 1970- ben kezdődött. Az akkori egy főhivatású gondozónővel szemben ma 7 vezető, 4 szervező és 16 főfoglalkozású házi szociális gondozónő dolgozik a megyében. Tavaly már 149 tiszteletdíjas és 553 tiszteletdíj nélküli társadalmi gondozónő gyámolította, gondozta a rászoruló öregeket. A tervidőszak végéig további 6 fővel növekszik a hivatásos gondozói hálózat. De nem áll ile az öregek napközi otthoni hálózatának gyarapodása sem. Az idén a megyében már 40 ÖNO működött, gondoskodva 940 idős és beteg emberről. Harminc, otthon napi kétszeri, tíznapi, háromszori étkezést és orvosi felügyeletet biztosít. Üj színfolt a györ- könyi hetes otthon és a Váralján 1984. január 1-vel nyitó hetes otthon. Ilyen részlegek kialakítását tervezi még Regszemcse és Nagydo- rog is. Házi szociális gondozásban 374 idős ember részesül, szociális étkeztetésben 514. Szociális intézményeink 1110 személynek nyújtanak otthont. Jövőre kezdi meg működését a 80 személyes decsi szociális otthon. A tervidőszakra előirányzott 200 ágyas fejlesztéssel szemben viszont csupán 170 ágyas fejlesztés valósítható meg. A zsúfoltság valahány meglévő intézményben nagy, a várakozók száma általában 50— 100 között mozog. A testület azt állapította meg, hogy a .megye mennyiségi mutatói kedvezőbbek az országos átlagnál, de nem ennyire kedvező a pozíciónak az intézményi szociális gondoskodás, felnőttvédelem terén akkor, ha a minőséget vizsgáljuk. Ez a megállapítás fölöslegessé teszi a fejlesztési feladatok hosszadalmas sorolását. A mennyiségi fejlődést a soros tervidőszakban a minőséginek kell követnie. Az 1985. utáni évek feladata lesz majd egyebek között az úgynevezett nyugdíjasházak létesítése is. Leányvállalat lesz a Dunai Vasmű budapesti gyáregysége A Dunai Vasmű 1984. január 1-től önálló 'kisvállalatként működő leányvállalattá kívánja átszervezni budapesti gyáregységét, a Lőrinci Hengerművet. A (kohászati kombináttól meglehetősen elkülönült, a fővárosban dolgozó egység — amely korábban önálló vállalat volt — évente 160—170 ezer tonna durvalemezt gyárt, termelési értéke kétmilliárd forint körül van. A Dunai Vasmű az átszervezéstől azt várja, hogy a Lőrinci Hengermű önállósodásával gyorsabban tud majd igazodni a piaci igényekhez, egyszerűsödik irányítása, növekszik az üzem közvetlen érdekeltsége. Nem utolsósorban a (kisvállalati formától — a termelési érdek és az egyéni érdekeltség nagyabb összhangjának megteremtésétől — remélik, hogy megoldja a krónikus munkaerőhiányt. Az én szakmám: vasbetonszerelő Sebestyén László „három” ember. Vasbetonszerel ő, gépkocsivezető és nehézgépkezelő. Az apák mindig azt mondták: „ahány szakmád van, fiam, annyi ember vagy!” Sebestyén László több szakmához is ért, ha kell kőműves, ha kell ács ... Ez idő szerint a szekszárdi Szakály-test- vérek Építőipari Szövetkezet jól megbecsült szakmunkása. Meg is kell becsülni, mert három ember munkáját végzi el. Reggel Mecseknádasdról és Bonyhádról behozza Szekszárdra mikrobusszal a szövetkezet dolgozóit. Napközben idomokat, konzolokat készít, ha kell, „kint” a helyszínen összeszereli őket, de ha a munka úgy kívánja, akkor a markológéppel segít be egy-egy építésvezetőségnek, este pedig hazaszállítja társait. — Ma olyan időket élünk, hogy meg kell felelni az igényeknek — mondja Sebestyén László. Nem nagy szó ez ... Komoly szó! A munkahely igényét és a magáét is ide számítja. Mert, ha dolgozik, akkor az ember pénzt akar keresni, és az még nem fordult elő, hogy Sebestyén László munka nélkül jutott volna pénzhez. De, most nem is erről van szó. A vasbetonszerelésről. Habár az is fontos, hogy kinek mi a szakmája, és hány. Mert manapság két lehetőség van: vagy specialista egy-egy iparágon belül — kőműves, ács, vasbetonszerelő, esztergályos, lakatos, marós —, vagy szakképzetlen, és az a jó, ha semmihez sem ért, mert akkor részműveletekre hamar betanítható. Azt hiszem, az előbbi — specialista, több szakmás ember — az elfogadható. A vasbetonszerelés fontos. Nem érezzük. De, azért az. A szépen felöltöztetett épületeket látjuk. A „köztes fázist” nem. Például azt, hogy a szekszárdi gdbonasiló csak akkor képes fennmaradni, ha abba megfelelő mennyiségű beton mellett acél- szerkezet is van. Mert a vasbetonszerelő a teherviselő szerkezeteket készíti el. Fontosságáról nem kell szót ejteni. Gondoljunk csak az erkélyekre, amelyek úgy szemre „csak” pár centiméteres betonból vannak. De azok valami miatt mégis ott maradnak a falon, nyugodtan ráléphetünk... NyuSebestyén László godtan, mert a vasbetonszerelők is tudják, hogy ők fontosak ..., nekik hibátlanul kell dolgozniok. — Láttam én negyven méter fesztávolságú betongerendát is — mondja Sebestyén László —. Oft volt igazán fontos a vasbetonszerelők munkája. Egy titka van a szakmának: — Ott legyen a betonacél, és annyi, amennyi pontosan kell. Se több, se keveseb. Ez nem is olyan egyszerű. A terveket nem mindig lehet pontosan megalkotni, a helyszínen kell sokszor dönteni, a szerelőnek. Segítenie kell az ácsnak, aki bezsaluzza a falat, vagy amit éppen építenek. Ha nem figyelnek egymásra, akkor szentségeinek, de nem készül sem jó betonkoszorú, sem erkély, vagy... Maradjunk annyiban, hogy bonyolult szakma ez. De azt is tudnunk kell: ez a szakma most van igazán fejlődésben, egyre komolyabb szerkezeteket kell összeállítani, s vasbetonszerelők nélkül nem megy ... H. J. — G. K. S1MOVILL Ipari Szövetkezet Megkétszerezték az exportot Évek óta nehéz helyzetben vannak a beruházási javakat előállító vállalatok, szövetkezetek, mivel a nemzeti jövedelemből manapság jóval kevesebb jut felhalmozásra, mint korábban, így kevesebb, beruházáshoz szükséges termékre is van szükség. Ám „aki” kelendő cikkeket gyárt és kínál, megkeresi, mi iránt van igény, az boldogul. Ily módon tudja növelni évről évre termelését a simontornyai SIMO- VILL Ipari Szövetkezet is: olyan korszerű termékekkel jelentkezik a hazai és a külföldi piacokon, amelyek keresettek. Eredmény: nemcsak itthon sikerült többet értékesíteni, hanem külföldön is. Míg 1982-iben 7,1 millió forint értékű volt az export, az idén eléri a 15—16 milliót. Épp a napokban járt a szövetkezetnél az egyik osztrák üzletfél, hogy átvegye a kilencven padi á sfeljár óból álló „próbaszáltítmányt”. Meg volt elégedve, és nyomban aláírta a (további ezerötszázra vonatkozó megrendelést. A szövetkezet a múlt hónap közepén részt vett Párizsban a Batimat ’83 nemzetközi építőipari szakkiállításon, ahol Magyarországról rajta kívül még nyolc cég „szerepelt”. Sikert aratott új típusú lámpatestjeivel, a négyféle fürdőszobaszekrénnyel, csigalépcsőjével, és az összecsukható padlásfeljáró létrával. A lámpatest iránt több cég érdeklődött, az „Adria”, lakókocsikat gyártó cég több ezer toalett- szekrény megrendelését helyezte kilátásba, az olaszokat érdekelte a kiállított padlásfeljáró létra, de közölték hogy keskenyebbre és har- monikaszerűen összecsukha- tóra is vevők lennének. D kereskedelem technikai fejlődése A korszerű kereskedelem megköveteli a megfelelő technikai eszközök — mérleg, hűtőpult, pénztárgép — alkalmazását, s ennek a vállalatok — központi támogatás segítségével is — igyekeznek eleget tenni. Az élelmiszer-kereskedelemben az elmúlt öt év alatt 31 ezerrel nőtt a bolti hűtőgépek száma, ma már több mint 140 -ezret használnak. A Belkereskedelmi Minisztérium anyagilag ás .támogatja a hűtőhálózat bővítését. Ennek éllenére vannak még hiányok, s az országos műszaki fejlesztési bizottság felmérése szerint .az ezredfordulóra — figyelembe véve a mélyhűtött és előhűtött (termékek forgalmának növekedését — a kereskedelmi hálózatban mintegy 240 ezer hűtőalkalmatosságra lesz szükség. A kereskedelem hűtőgépeit részben hazai gyártásból, részben az NDK-ból és a Szovjetunióból szerzi be. A kereskedelem ősi jelképe a mérleg, ma mintegy 10 ezret használnak, főként az élelmiszerüzletekben. A legtöbbje hagyományos, úgynevezett bililenősúlyos. A cse- megeüzletekben, a primőrök árusításánl — ott, ahol különösen fontos a pontosság — mind több helyen használják az árszorzós, árkijelzős mérlegeket. Minőségi fejlődést jelentenek'a kereskedelemben ; egyrészt megköny- nyítik az eladók dolgát, másrészt a vevő .is biztos lehet benne, hogy pontosain állapították meg a fizetendő ösz- szeget. Ezekből a mérlegekből az utóbbi néhány évben mintegy 50 ezret vásároltak, noha ára tízszerese a hagyományosénak. A vállalatoknak gondot okoz, hogy a nagy értékű mérlegeket állóeszközként kell nyilvántartaniuk, ezért — a rendelkezések szerint — csak a fejlesztési alapból vásárolhatók meg. A korszerű mérlegeket főként az új üzletekben helyezik el. összefog á ssa I Közeledvén a karácsony, most mindenki a fenyőfákkal foglalkozik, hogy az illatával és szépségével emelje az ünnep fényét. A fenyőfákat valakik elültették, felnevelték, kitermelték, majd elszállították az üzletekbe. Minden család állít legalább egy karácsonyfát. A Hazafias Népfront három éve tartó országos akciójának keretében Tolna megyében három év alatt cserjékkel együtt 53 390 növénnyel lett több településeinken, ennyit ültetett el a lakosság társadalmi munkában.. Három évvel ezelőtt, amikor az akció elkezdődött, 74 falu, illetve a városok népfrontbizottsága buzdult fel a lehetőségen, hogy ingyen csemetéhez juthatnak és ezzel szépíthetik azt a települést, ahol élnek. A kapott csemeték értéke abban az évben 340 ezer forintot tett ki, az elvégzett társadalmi munka ezt az értéket megduplázta. Az idézett számok nem az összes ültetést jelentik, mert ebben nincs benne a városgazdálkodási vállalatok, a költségvetési üzemek, a tanácsok és a magánszemélyek által vásárolt és kiültetett növények száma és értéke. A fent említett összeget a HNF Országos Tanácsa biztosította a megyének, a településenkénti elosztásában pedig bizottság döntött, a facsemetéket állami erdőgazdasá gok biztosították. Egy évvel később, 1982-ben ötvenkét település igényelt majdnem 23 ezer fát, illetve cserjét. A társadalmi munka a támogatás 365 ezer forintja mellett már majdnem 430 ezer forint értéket teremtett. Természetesen ez esetben nem ez a legfontosabb érték, hanem a közösségi szellem, ami a munkával és a munkában több lett a korábbinál, az összefogás, ami az embereket ösztönözte arra, hogy ásót, és lapátot fogjanak. Nem utolsó szempont az esztétikai érték sem, amivel többek és szebbek lettek a községek. A fásítás környezet- védelmi szerepéről már sokat szóltunk. Az idén nem dicsekedhetünk rekordokkal, mert a tavaszi akciónak a hirtelen jött meleg, az őszinek pedig a kemény fagy szabott határt. Mégis 43 községben több mint 11 ezer fát, több mint négyezer cserjét ültettek el. A társadalmi munka értéke megközelíti a négyszázezer forintot. A fentebb elsoroltakon kívül van még egy másfajta haszna is a társadalmi fásításnak: a három év alatt több mint 14 ezer gyümölcsfát ültettek el. Az 1981. tavaszán földbe került csemeték, tavasszal talán már virágukkal is hirdetik, hogy érdemes volt. És az akció még nem is fejeződött be, tavasszal folytatódik. Németh János és Király Laj os fejlesztő lakatosok az összecsukható padlásfeljáró prototípusán dolgoznak Itthon azonnal hozzáfogtak a szövetkezet fejlesztési szakemberei a prototípus elkészítéséhez. Nemcsak a külföldi igény miatt, hanem úgy vélik a szövetkezet vezetői, hogy ez a fajta létra itthon is kelendő lenne. Keskenyebb a réginél — így elfér a sűrűbben rakott födémgerendák közt —, és kisebbre is csukható össze. Ezért a prototípus elkészítésével egyidejűleg hozzáfogtak a sorozatgyártásnál szükséges felszer számozáshoz is.
