Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-21 / 300. szám
1983. december 21. NÉPÚJSÁG 3 Nehéz, de sikeres év Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat II könnyűipar számvetése Az év vége a mérlegkészítés és az előretekintés időszaka az iparban is. Az elmúlt hetekben zajlottak le a különböző iparágak vezetőinek tanácskozásai, számvetést készítettek és megbeszélték a teendőket a könnyűipar vezetői is. , Hogy ennek az iparágnak milyen fontos szerepe van az exportban, arról már mindenki hallott vagy olvasott valamit. Mint ahogy az is meglehetősen ismert, hogy például ruházkodási igényeink 80—85 százalékát ez az ágazat elégíti ki. RUGALMASSÁGHIÁNY A KISVÁLLALATOKNÁL? Ugyanakkor az egyszerű családi költségvetésből is kideríthetjük, hogy amint nehezednek a megélhetési körülmények, elsősorban ezeken a cikkeken igyekszünk takarékoskodni. Ami lefordítható úgy is, hogy például esztendők óta csökken a ruházati cikkek iránt a kereslet, a világpiacon válságban van a textilipar és így tovább. Ezekkel a körülményekkel együtt — Szabó Imre ipari miniszterhelyettes fogalmazott így — összességében eredményes esztendőt mondhat maga mögött a könnyűipar. Igaz, az év első negyedévében anyagellátási, szervezési gondok nehezítették á termelést. Az akkori lemaradást feszített tempóban kellett behozni, de végül is sikerült: a könnyűipar 1,2 százalékkal növelte termelését. Az átlag azonban — mint mindig — eltakarja a különbségeket. Pedig ezek elég nagyok, a kimagasló és a várakozástól messze elmaradó teljesítmények között elég nagy a szóródás. A cipőipar például 5, a nyomdaipar 4, a pamutipar pedig 2 százalékkal termelt többet a tervezettnél, a bútoripar és a textilipar éppen csak eléri azt, a várttól viszont elmarad a ruházati, a gyapjú-, a bőr-, a szőrme-, a kötő- és a selyemipar produktuma. Elgondolkodtató, hogy a nehezebb piaci helyzetben a kisebb méretű tanácsi vállalatok és szövetkezetek — szemben az állami nagyvállalatokkal — kevésbé sikeresen vették az akadályokat, teljesítményük alatta marad a várakozásnak. Rugalmasságukkal, a kisebb szervezet adta kedvezőbb lehetőségekkel kevésbé tudtak élni; aminek elsősorban a hazai ellátás látta kárát. Az időnkénti áruhiányok, a választék szűkössége jórészt erre a számlára írható, mert az ő feladatuk lett volna megfelelő hazai termékekkel ellensúlyozni a szűkösebb importlehetőségeket. Másfelől, a könnyűipar az ipar azon ágazatai közé tartozik, amelyeknek az idén a tervezettet is meghaladóan sikerült a konvertibilis exportot növelniük. Az iparág terveiben eredetileg a tőkés kivitel 13 százalékos emelése szerepelt, erre az év közben még 7 százalékot ráígértek, a népgazdaság fizetési mérlegének javítása érdekében. Az eddigi eredmények alapján még azt is sikerül túlszárnyalniuk, az utolsó hónap kezdetén az export már 22,5 százalékkal haladta meg a tavalyit. KEVÉS A MUNKÁSKÉZ A túlteljesítés másik valós értékének megismeréséhez elegendhetet’en tudni: a könnyűiparban eközben rohamosan csökkent a munkáskéz. Az ágazatot kétszer annyain hagyták ott, mint amennyit az egész iparban terveztek. Tizenhárom ezer emberrel kevesebb — főként a termelő területeken —, akkora veszteség, amit aligha tudtak ellensúlyozni a külföldi munkavállalók. Az ipar a jövő évben előreláthatóan a könnyűipar termelésének 0,5 százalékos növelésével számol, a konvertibilis exportban 5,3 százalékos, a szocialista kivitelben pedig több mint 8 százalékos emelkedést irányoz elő. Ugyanakkor a teljesítés feltételei várhatóan még keményebbek lesznek, enyhülésre, jobb eladási lehetőségekre aligha lehet számítani, emellett szigorodik a belső szabályozás is. Ez feltehetően a belső tartalékaik feltárására ösztönzi majd a vállalatokat. Azok, akik már elkezdték ezt a szigorú önvizsgálatot, s arra is mertek vállalkozni, hogy 'korszerű, a termelékenységet ugrásszerűen megnövelő kereseti módszereket alkalmazzanak, azok már tudják, mennyi idő. s pénz mehet veszendőbe a lezser- ség, a fegyelmezetlenség miatt. AZ ERŐFÖLÉNY KÉTES ELŐNYEI Nem kevés kifogásolnivalót rejtenek magukban a vállalatok egymás közötti kapcsolatai sem. A partneri viszony sok esetben a pillanatnyi érdekellentétek miatt nem alakul ideálisan, pontosabban a vállalatok és persze a népgazdaság hosszabb távú, valós érdekeinek megfelelően. A nehéz körülmények között nem javult, sőt helyenként kifejezetten romlott a szerződéses fegyelem, egyes vállalatok monopolhelyzetüket kihasználva kiszolgáltatott helyzetbe juttattak másokat. Az ilyen jelenségek elleni mind erélyesebb fellépés, a szigorodó szabályozórendszer azonban mind kevésbé kedvez az ilyen magatartásnak. A társadalmi munkát emlegetve először is fizikai munkavégzésre gondolunk. Ez ugyanis az általános. Községek, egyes utcák lakói, lakótelepi városiak igyekszenek valamit tenni környezetük szebbé és emberibbé tételéért. Most egy kevésbé ismert fogalom következik. Társadalmi tervezés. Az érintettjei tervezők. ♦ A Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat igazgató- helyettesének, Váczi Imrének irodája példa lehetne arra, hogyan lehet olcsó hazai bútorokkal és némely kiegészítő tárggyal harmonikusan berendezni egy vezetői rezidenciát. Ezt mondom először Váczi Imrének, aki erre mosollyal válaszol. Kétszer ismétli, hogy így olcsó, és még véletlenül sem hivalkodó. Maradjunk az utolsó szónál, mert nem a vezetői irodaberendezés gazdaságos és az erre vonatkozó jogszabályt maximálisan be is tartó kérdésekre vagyunk kíváncsiak, hanem arra a jelentős munkára, amit a tervező vállalatnál társadalmi munkában végeznek a mérnökök és rajzolók. — Társadalmi tervezés? — kérdez vissza Váczi Imre. — Vállalatunk úgyszólván a megszületése óta végzi ezt a munkát is. Másutt sajátos módon a résztvevők szakmai képesítésének megfelelően végzik a társadalmi munkát. Egy tervező vállalatnál sincsen másként. Mi szellemi munkát adunk. Mérnökeink, kollektíváink elképzelését és manuális munkáját egy-egy feladat elvégzéséhez. — A VI. ötéves tervben jócskán tervezett „társadalmilag” a vállalat stábja — mondom. — így igaz. 1977-től négy oklevelet is kaptunk a szekszárdi Városi Tanácstól ilyen munkákért. Egy szám önmagában mindenhez kevés. Jószerével semmit sem bizonyít. Az oklevél-adományozásnál betartandó kritériumok is közismertek. — Mondok inkább példaként idei társadalmi munkát — folytatja Váczi Imre. — Megterveztük a szekszárdi Pollack utcai sporttelep atlétikai pályáját, játszóteret a szekszárdi B abits - iskolában és elvégeztünk egy kisebb tervezési munkát Szekszárd város Padd-Domboriban lévő úttörőtáborában. i— Ez mind gyermekintézmény... — Társadalmi munkáink nagy részét a gyermekintézmények teszik ki. A szekszárdi Babits-iskolával már régi a kapcsolatunk. Vállalati rendezvényeinken az iskola tanulói — 10—15 gyerek rendszeresen, műsorral szerepelnek. A 'társadalmi munkák végzéséről azért akadnak rossz tapasztalataink is. Ismerünk olyan termelőcégeket, ahol munkaidőben végeznek vagy végeztetnek, úgymond „társadalmi” munkát. A Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalatnál ez nem így van. Mint megtudtam, a vállalat dolgozói már reggel fél hatkor kezdhetnek. A mérnökök rugalmas munkaidőben dolgoznak. így hát érthető, hogy önként vállalt tervezési feladataikat nem viszik haza, hanem — ők így nevezik — a „kiblokkolás” után hétközbeni munkaasztalukon végzik el. — Itt a házban semmilyen tekintetben nincs egyszemélyes munka — zárja beszélgetésünket Váczi Imre. — Nálunk a tervezés összetettsége és a feladatok nagysága miatt minden közös feladat. Ügy százötvenen vagyunk... Ha több szakmának is együtt kell dolgoznia, akkor természetesen többen működnek közre a társadalmi munkában. Ilyenkor az önként válalt teher osztódik. A felelősség nem. Nagyon kevés embert tudnék mondani, aki ne végzett volna nálunk valamilyen társadalmi munkát. * Lőrinczy Gyula tervező- mérnök, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság irodaházán dolgozik. Ha nem csalódom, örül a húszperces kényszerszünetnek, mert igenis van véleménye a társadalmi munkáról. Merthogy megszámolni is sokban volt része eddig. — Hogyan fér be a társadalmi tervezés szabad idejébe? — Attól függetlenül, hogy blokkolóóra mellett dolgozunk, belefér. Agyunk játéka nem szakad meg. A tervezés manuális része összefonódik, akár hivatalos tervezést végzünk, akár társadalmit. — Ne haragudjon, jó néhány engedéllyel rendelkező tervezőmérnök szabad idejében inkább különmunkát végez, olyat, amiben pénz van. — A magántervezés — ment én is végzek —, nem veszi igénybe a teljes szabad időmet. Nem is tudom, hogy ki tervez, mert mi tervező- mérnökök nem sokat. Ennyiben maradunk. A szekszárdi Big Bánd együttes kiváló zenészeként is jól ismert tervezőmérnök élvezetes történetet említ. Az évtizedekkel korábban meghiúsult szekszárdi ifjúsági házról. Aminek a jelenlegi magas toronyházak helyén kellene most állnia. Nem lett belőle semmi, mert nagyobb volt a lelkesedés, mint az átgondolt erőfelmérés. — 'Nagyon sok társadalmi munkát — folytatja Lőrinczy Gyula — egyszerűen fel sem jegyzünk. Ilyen volt az is, amikor az Arany János utcai óvodába szoboréi helyezési javaslatot csináltunk. Áni* hiába, mert a szobor nincs ott. — Milyen munkára emlékszik vissza a legszívesebben? — Van, nem is egy. Ilyen volt a tamásiak sóstói úttörőtábora. /Nagyon nagy volt az öröm, amikor sok-sok huzavona után megvalósult. Higgye el, roppant jó dolog, amikor a papírra álmodott tervből tapintható eredmény lesz. És ez nemcsak a társadalmi munkában végzett tervezésre vonatkozik. Sajnos, van jó néhány emlékünk, amikor társadalmi tervezésünk ellenére sem lesz a tervből semmi. — Ilyenkor mit éreznek? — Nekünk, valamennyiünknek fáj, ami nem valósul meg. Az ember azért álmodik, dolgozik, hogy az, amit megtervez, meglegyen. Hogy örüljenek az emberek. És amikor nem lesz egy elképzelésből semmi, akkor kiment az ablakon a szellemi energia egy része. — Terveztek a megyeszékhelyen kívül élőknek is? — Ha gyermekekről van szó, akkor szívvel dolgozunk. Mert a gyerek nem tehet semmiről. Anyagi gondról, egyebekről. Ha gyerekekről van szó, akkor szívesebben csinálunk mindent. Ez mozgatja a mi társaságunkat. Különben miért vállaltunk volna ott olyan munkát, ami messze van tőlünk? A más gyerekéért. * Huszti Pál tervezőmérnököt arról kérdezem, hogy mire gondol akkor, ha megtudja, hogy a társadalmi munkában elkészült tervből nem lesz semmi. — Megszoktuk. Sajnos, meglehetősen gyakran fordul elő ez velünk. — Mi ennek az oka? — Az, hogy az építtetők nem mérik fel helyesen a lehetőségeket. Megalapozatlanok az elképzeléseik. — Mi volt az utolsó társadalmi tervezés, ami papíron maradt? — A ikakasdi kultúrház. Igyekeztünk ennek a kis településnek olyan kultúrházat tervezni, ami. teljesen kézműves módszerrel, minimális technikai eszközzel megépíthető. A terv dossziéban maradt. * Most ide valamiféle konklúzió illenék. Nem vállalkozom erre. Álljon csak itt annyi, hogy a Tolna megyei Tanácsi Tervező Vállalat évente több százezer forint értékű társadalmi munkát végez tervezésben. Egy mérnök akkor boldog, ha „lefordítják” álmát. De mire gondoljon akkor, ha a társadalmi segítséget igénylők nem gondolták végig céljaikat?! Ahogy megismertem őket, a .társadalmi tervezésen ez az állapot cseppet sem változtat. Hisznek, önmagukban, a szellemi álmodás erejében és dolgoznak... SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Fotó: Gottvald Károly OSVÁTH SAROLTA Végy egy szakácsot” — mondana Túrós Lukács, ha neki is nem ez lenne a szakmája. De, mivel tudós mester ő, így „csak" száz és száz tizenéves fiatalnak adja át a tudását, hagyja szenvedni őket a vizsgákon, a tűzhely mellett... és „lön” sok szakács. Olyan, mint Klézli Ferencné, a Tolna megyei Vendéglátó Vállalat hűséges dolgozója, ö pedig az ünnepekre a következőket ajánlja: orjaleves, házi metélttel. Párizsi szűzérmék, hasábburgonyával, és házi vegyes savanyúsággal, gesztenyetorta ... Ebből is kiderül, hogy Klézli Ferencné a házias ételeket kedveli, egyébként a legkedvesebb eledele a paprikáscsirke galuskával ... Ez a háziasság örökös ellentmondás a magyar konyhában. Szakemberek — igazuk van, csak mi nem hisszük — az egészséges táplálkozást szeretnék velünk megkedvelteim. Kevés zsiradék, kevés fűszer... De enélkül a magyaros étel nem magyaros, így aztán, elfogadva mindenki véleményét, sűrűén bólogatunk azokra, akik a kalóriaszegény étket kínálják, de azért jól megborsozzuk, paprikázzuk a saját kezűleg készült eledelünket. Ugyanezt kívánjuk a vendéglátó helyektől. Fittyet hányva arra az „elkeserítő tényre", hogy nekik alapanyagnorma szerint kell dolgozniok. Szigorúan. Mert egyik üzletvezető sem „kedveli”, ha ráfizet a boltra. Mondják a szakácsok, hogy ennek ellenére lehet kitűnőket főzni. Mert az igaz, hogy az alapanyag mennyisége és minősége a mindenható, de azért kell oda a szakember is. Mert szakács nélkül — szól az örökös igazság belőlük — nem étel az étel. Persze, csalafintaság is van a dologban. A vendégnek kellemes érzete támad akkor is, ha keveset kap, de az jól van tálalva. Pofásán. Ingerlőén. Persze, van még egy egyszerűnek látszó és fontos ismérv, el se hinnék, ha nem állna itt: a meleg ételt mlegen, a hideg ételt hidegen kell tálalni.- Pofon egyszerű ... Gondoljuk és mindjárt kérdezzük, hogy akkor miért nem így van. Erre ingatják a fejüket a szakácsok. így van ez, csak a kedves vendég kukacos és háklis ... Ha már itt tartunk, akkor kukacoskod- junk. Azt kérdezem Klézli Ferencnétöl, hogy miért a férfiak a legjobb szakácsok. Miért nem a nők? Pedig férfiönérzettel azt gondolnánk, hogy ők főzőkanállal a kezükben születnek. Klézli Ferencné Klézli Ferencné válasza is egyértelmű: — Mert a női szakácsok családanyák is. Megosztják életüket a férj, a gyerekek és a konyha között. Közben pedig a férfiak föszakácsok, meg mesterszakácsok, vagy Gundelek, Túrós Lukácsok lesznek ... Mert ezt a pályát — én teszem hozzá — sokan elhagyják, és a nők hagyják el... Meleg van. Megerőltető fizikai munka a szakácskodás. Nincs ünnep, csak nyitva tartás van, meg rengeteg vendég — ám. mostanában mintha fogyóban lennének ... Klézli Ferencé nem felejti el közölni, hogy Hídvégi János bácsi, a Tolna megyei szakácsok atyamestere örökké azt mondja a fiataloknak: „A vendégszeretetet mindig az étel minőségével*bizonyítsátok!” En meg azt nem felejtem el mondani, hogy Klézliéknél, otthon nagyon sokszor a férj főz — talán jobban bízik magában —, és a nyolcadikos fia szakács akar lenni... H. J. — G. K. lluszti Pál és kollégái A U-rve/ö vállalat épületében szívesen végeznek társadalmi munkát... Tervezés társadalmi munkában Az én szakmám: szakács
