Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-17 / 297. szám
1983. december 17. ‘NÉPÚJSÁG 3 Az ellenőrzés helyzete és tapasztalatai Tanácskozott a MÉSZÖV küldöttgyűlése Tegnap délelőtt Szekszár- don a MESZÖV-székházban ülést tartott a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetségének küldöttgyűlése. A tanácskozást közvetlenül előzte meg a három ágazati — az áfész, a takarékszövetkezeti és a lakásszövetkezeti — választmány ülése. Az áfész választmány — Csapó Jenő MESZÖV-elnök- helyettes előterjesztése alapján —■, megtárgyalta az áfész- ek központi irányításának, szervezeti és érdekeltségi rendszerének továbbfejlesztésével kapcsolatos, az OFT- irányelv alapján kialakított feladatokat. -Ezek sokfélék és sckirányúak, de a lényegük, hogy fokozatosan meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy míg az áfész-ek nyereségérdekeltek, egységeik döntően a forgalom növelésében vannak érdekelve, szinte függetlenül a jövedelmezőség alakulásától. Ehhez mintegy „csatlakozott” a második napirend, melynek előadója Filep Sándor főelőadó, témája a bérgazdálkodás volt. A jövőben itt is az eddiginél sakkal inkább kell törekedni a hatékonyabb gazdálkodás irányába ösztönző érdekeltség kialakítására. A takarékszövetkezeti választmány az üzemi demokrácia helyzetével és a dolgozók anyagi érdekeltségével, a lakásszövetkezeti választmány a lakásépítés és felújítás, karbantartás VI. ötéves tervének időarányos teljesítésével foglalkozott. Mindhárom választmány megtárgyalta 1984 első félévi munkatervét. A küldöttgyűlés első napirendjének előadója Takács József, az ellenőrzőéi iroda vezetője volt, témája: az ellenőrzés ihdlyzete, tapasztalatai a Tolna megyei fogyasztási szövetkezeteknél. Mind az írásos jelentés, mind a szóbeli kiegészítés szerint az utóbbi időben a szövetkezetekben fejlődött az ellenőrző tevékenység, ami egyre inkább szerves irésze a testületi és egyszemélyi vezetésnek, és amelyben alapvető fontosságú, hogy a tulajdonosi (a tagság széles körű bevonásával kialakított) és a vezetői ellenőrzés egymással összehangolódva, folyamatosan tárja fel a működést akadályozó tényezőket, mutasson rá a belső szervezetlenség fogyatékosságaira, kezdeményezze a hatékonyabb működés érdekében szükséges intézkedéseket. Az ellenőrzés tehát „csapatmunka”, ami a megye fogyasztási szövetkezeteiben alapvetően kielégítő, ám a lehetőségek még távolról sincsenek kellő mértékben hasznosítva. Fokozni kellene a tagság véleményt nyilvánító, ellenőrző, számonkérő szerepét. A testületek — a tagság megbízásából és a 'tagsággal szoros kapcsolatban színvonalas munkát végeznek, főleg a fogyasztói ér- kedvédelem és a vagyonbiztonsági előírások betartásának vizsgálata területén. El kellene azonban érni azt is, hogy a tagság az eddiginél jobban foglalkozzon a gazdálkodás eredményeinek alakulásával is. Ezt mintegy megalapozza a szövetkezeti tagság széles körű kölcsönnyújtása a szövetkezeteknek, célrészjegyek jegyzése, ami szorosabbá fűzi a tagok és a szövetkezetek gazdasági kapcsolatát, egyben érdekeltebbé is teszi a tagságot, hogy figyelemmel kísérje a szövetkezet gazdálkodását. Nagy segítséget nyújt a MÉSZÖV ellenőrzési irodája a szövetkezeteknek a tulajdonosi ellenőrzés fejlesztésében. A revizorok szerepet vállalnak a felügyelő bizottságok és intéző bizottságok oktatásában és a közös ellenőrzésekkel is igyekeznek a szakmai ismereteket átadni. 'A szövetkezetek az idevonatkozó rendeletek és OFT- irányelvek alapján évekkel ezélőtt megtették a szükséges intézkedéseket a belső ellenőrzés fejlesztésére, a saját ellenőrzési szervezet kialakítására, szervezeti és működési szabályzatukban rögzítették a választott szervek, a függetlenített ellenőrzési szervezet általános feladatait. Az egyedi munkaköri leírások többségükben helyesen tartalmazzák a különböző területek ügyintézőinek ellenőrzési teendőit. Ám a végrehajtás már nem mutat egyöntetűen kedvező képet. Egyes területeket nem vizsgáinak kellő gondossággal, nincs megoldva több helyütt a választott 'testületek, valamint a vezetői és a belső ellenőrzés közötti koordinálás. Ezen kell többek között javítani. Az áfész-ek gazdálkodásában a nyereség tekintetében 1982 volt a „mélypont”, az idén javultak a különböző hatékonysági mutatók. Ebben annak is szerepe van, hogy a belső ellenőrzés észrevételeit a vezetés figyelembe vette, javaslatainak jelentős részét megvalósította. ' Ám vannak még tartalékok. 'Például a rendszeres leltározások alkalmával a leltárokat általában csak vagyonvédelmi szempontból hasznosítják, elmarad a készletösszetétel bírálata és a szükséges intézkedések megtétele. Sok esetben nem következetes a hiányokért való felelősségre vonás. Jelentős forrása lehet a gazdálkodás, a vagyonvédelem színvonala javításának a szocialista munkaverseny, elsősorban a szocialista brigádmozgalom. A versenyfeltételekben, brigádvállalásokban fontos szempontnak kelil lennie az egyes költségek csökkentésének, a normalizáit és a normán felüli hiányok csökkentésének. A második napirendi pont keretében Szoboszlai Jenő titkárságvezető terjesztette elő az elnökség jelentését a szövetség 11982. évi költség- vetési előirányzatának fel- használásáról. Ezután Korsós István, a felügyelő bizottság elnöke mondta el a bizottság jelentését az 1983. évi ellenőrzésekről és az 1982. évi költségvetés felhasználásáról, majd a bizottságok elnökei terjesztették elő a jelentést a közgyűlés mellett működő ifjúsági bizottság, nőbizott- ság. és mozgalmi bizottság munkájáról. A négy napirendet együttesen vitatták meg, majd a határozati javaslat elfogadásával befejeződött a tanácskozás. •• Ünnepeltek a 125 éves nyomda dolgozói A gyűlés résztvevői (Folytatás az 1. oldalról.) adóval, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalattal, a PIÉRT-tel és a Hírlapkiadó Vállalattal. Ezek a vállalatok a naptártermék- és könyvkiadásban érdekeltek. A Tolna megyei Lapkiadó Vállalat rendeli a Tolna megyei Népújságot, valamint a megyei üzemi lapokat. Helytörténeti kiadványok vonatkozásában kapcsolatuk van a levéltárral, a megyei könyvtárral és a múzeummal. A Szekszárdi Nyomdának jelenleg 268 dolgozója és 45 ipari tanulója van. Visszatekintésként: 1954-ben 40 fő, 1960-ban 88 fő volt a dolgozói létszám. Szinte a létszámnövekedéssel arányosan változott meg a dolgozók összetétele az üzemben, ma ugyanis az össZlétszám 65 százaléka mő. Nagyobbik hányaduk a kötészetben dolgozik, kisebbik hányaduk az adminisztrációban. Ugyancsak a létszámnövekedésnek volt kísérő jelensége az átlagéletkor csökkenése az üzemben, amely ma 34 év. Beszédének befejező részében a vállalat igazgatója a jövő évi feladatokról, illetve az elkövetkező időszak tervedről, feladatairól beszélt. Elmondta, hogy a bizalom jelének betudhatóan az 1984- re tervezett 85 millió forintos termelési igény szinte teljes egészében lekötött. A megnehezült gazdasági helyzetben is terveznék szerény fejlesztést. Két beruházásról van szó. Egy kétszín- nyomó gépet szándékoznak vásárolni, amellyel gazdagítani tudnák a termékskálát, javítani a minőséget. A másik elképzelés raktár építése az üzemhez. Ezzel hosszú távra kialakulna egy egységes komplexum és mintegy 600 millió forintos anyagmozgatást, energiafelhasználást is ki tudnának váltani. Az ünnepi beszéd elhangzása után Császár József átadta az ipari miniszter által adományozott „Kiváló Munkáért” kitüntetést Kertai Gábornak, Rudolf Jánosnénak és Schubert Péternek. Benizs Sándor hat dolgozónak adta át a vállalati „Kiváló Dolgozó” kitüntetést. A vállalat fennállásának 125. évfordulóját ünneplő tanácskozás kitűnő alkalom volt az aktív dolgozók és a nyugdíjasak találkozójára, akik közül, aki tehette részt vett az ünnepségen. L. Gy. Fotó: Kapfinger HÉTRŐL HÍRRŐL A hét eseményei közül kiemelkedtek a fiatalok megyére kiterjedő rendezvényei, amelyek mind a béke gondolatának erősítését szolgálták. Nem is olyan régen ünnepeltük meg az emberi jogok napját is. S ez olyan „ünnep,” amely voltaképpen folyamatos, háromszázhatvanöt napon keresztül, évenként ismétlődően. Négy milliárd ember joga az élethez, a békéhez. Az első kegyetlen sírástól — amelynek emléke sincs — az utolsó fájdalmas köny- nyekig — amelynek talán már fájdalma sincs... Jog az élethez. Kinek is jut eszébe, miközben éli az életét, hogy joga is van ehhez? Azoknak minden bizonnyal mindennapi, akiknek rettegniök kell a városuk felett végigsüvítő repülőgépektől, mert nem lehetnek biztosak abban, hogy nem ejtik-e bombáikat rájuk. Ök számon- kérik: Miféle jog ez az élethez, a békéhez? A mi fiataljaink emlékeiben nincs nyoma rettegésnek, számukra a háború, az öldöklés borzalma történelem. De nem is akarják, hogy ez a történelem a jelen valóságává váljon. A világon ma már több miint ötvenezer atomtölitet van a különböző országokban. Sok ez vagy kevés? Nem lehet kérdés. „Békét!” — hirdetik a fiatalok Szekszár- don (Fotó: Kapfinger), Elég negyven perc — emberek! negyven perc! —, alig .több, mint ameddig kii- kísérjük kedvesünket az induló vonathoz, és búcsúzóul integetünk utána, alig több, míg asztalhoz ülve elfogyasztjuk vasárnapi ebédünket, alig kevesebb, míg az iskolákban a tanulók szellemi ismereteiket gyarapítják — csengetéstől csengetésig... Minössze annyi idő, míg gyermekünk kínnal megszületik. Negyven perc elegendő ahhoz, hogy az első atomtoltet felengedése után ne maradjon élő ember a földön. Az emberiség léte forog kockán. Az emberiség joga az élethez. Négy milláárdan élünk a földön... Gyermekeink kérdezni fognak... S nekünk válaszolnunk kell majd. „Igen, jor god és lehetőséged van az élethez,'gyermekem”. A mi kötelességünk, hogy számukra megteremtsük a 'lehetőségeket: békében élni, dolgozni félelem nélkül... A béke erőinek demonstrációja megyénkben is megmutatkozik: ezer és ezer ember összefogásában és kiállásában az imperialisták háborús törekvései ellen, a békés építőmunka mellett. Bizonyára sokan emlékeznek Godard francia rendező filmjére, amelynek 400 fok Fahrenheit volt a címe. Különlegesen kiképzett emberek 'könyveket égettek. Kémek és besúgók jelentései alapján megrohanták azokat a lakásokat, ahol könyveket rejtegettek, és hatalmas máglyákban égették el azokat. Férfiak és nők, fiatalok és öregek rettegték tőlük, miközben konokul őrizték az írott szavakat. Ki-ki megtanult kívülről egy könyvet. A film zárójelenetében egy erdőben magányosan sétáló embereket láthatunk, akik maguk elé mormolták azt a regényt, amit megtanultak, hogy addig, amíg ők élnek, megőrizzék a már régen halott írók és költők remekműveit az utókornak. N Épújsaccásj ú pé |\| népújsáG Gásjúpén N É Pú j ság gás j ú p É N népújsáG Gásjúpén NÉPújsá-ásjúpÉN „Ezt is tudja a fényszedőgép” HÉTRE HÍRRE Fantasztikus és elborzasztó képet mulatott Godard. Maga a cselekmény nem ismeretlen — a történelem folyamán többször előfordult már, hogy a leírt szó varázsától félő emberek úgy hitték, hogyha elégetik a könyveket, megszabadulnak a félelemtől iis. „Pedig egyetlen olyan papírlapot sem szabadna bepiszkítanunk vagy szemétre dobnunk, amelyre betűk vannak írva. Nagy a betű nemessége” — írja Paolo Santarcangeli a Betűk mágiája című könyvében. Valóban. Mágikus erő a betű. Szavakká formálódva mondattá születve. Az ábécé — bármilyen furcsán is hangzik — szintén a föníciaiak találmánya, akik, lám nemcsak az anyagi jólétet és pénzben kifejezhető bőséget tartották szem előtt. Hogy hogyan alakult ki a hieroglifákból a modern írás — külön tanulmány témája. Nem hiszem, hogy ma már nélkülözhetnénk a betűk által közvetíthető gondolatokat. Maga a betű az idők során oly sokféle metamorfózison ment át — volt cicomás, önmaga kellető, volt szigorú és egyszerű formájú, ikacskaringós és zárt, de meghatározott sorrendben egymás mellé helyezve mindig is szavakat, mondatokat alkotott, „nyelvezetté” alakult. Ennek erejével bántott és örömet okozott, tanított, felmagaisztalt... Szeretem a betűket. Megesik, hogy némelyikük szép formáját látva más is eszembe jut, mint amit egymás melletti- ségük szóképe sugallana. Tisztelem a betűt. Olykor félek is erejüktől. Szépségüktől. S most, amikor a Szekszárdi Nyomda 125 éves jubileumát üli — egyúttal ünnepeljük a betűt. Korcsolyázzunk - de hol? Tolna megye igazán nem szűkölködik élsportolókban. Az asztalitenisz elismert nagyságai — a Balváriak — mellett nem egy sportágban figyelemre méltó teljesítmény születik szinte hétről-hétre. A paksi SE ökölvívói például fergeteges győzelmet arattak a Budapesti Vasas sportolói elleni küzdelemben, Bentus Gábor súlyemelő pedig országos csúcsot javított. S mégsem vagyok elégedett. Gyerekkoromban, amikor még csak ismerkedtem a sporttal, a magasszárú cipőre köthető — és folyton leeső — korcsolyával csetlettem-botlottiaim a jégen, érzékelve minden „csüccs”-nél annak keménységét. Itt a tél — és olyan szívesen vinném fiamat én is a jégpályára, hadd edződjön a gyerek... De hová? Zalába? Somogyba? Ott ugyanis a társadalmi szervek összefogtak, és felhívással fordultak az iskolákhoz, üzemekhez: az arra alkalmas helyeken építsenek jégpályákat, kicsik és nagyok számára megteremtve a korcsolyázás lehetőségeit. A recept olyan egyszerű. „Végy egy lo- csolócsövet, öntözz jó sok vizet, mondjuk egy használaton kívüli focipályára, várd meg, amíg megfagy,” — s utána rögtön lehet korcsolyázni. És természetesen nagyokat esni. Szekszárdon is történték erre vonatkozóan kísértetek, de úgy tűnik, hogy közei sem elegendő. Még tart a tél. Jó lenne, ha korcsolyázásra is ki tudnánk használni! Gondoljunk rójuk Is Már csak (hányat is?) alszunk, és karácsony este lesz... Bennem is egyre nő az izgalom: vajon hogyan sikerülnek apró örömszerzési akcióim. Az utcákon egyre több az ünnep közeledtének jele: a szekszárdi Otthon Áruház teraszán esténként kivilágított karácsonyfa díszeleg, s a gyerekek tátatt szájjal bámulják az útkereszteződésnél várakozva, még a közlekedési lámpa szabadra váltását is figyelmen kívül hagyva. Favágók serénykednek az erdőkben, a kijelölt helyekről vágják-vágják végeérhetetlen mennyiségben a fenyőfákat — az ember nem is hinné, hogy az a rengeteg fa mind vevőre talál. S amikor eljön a ositlagszórós, gyer- tyafényes este, s oldódik minden feszültség az örömben, gondoljunk azokra, akik magányosan töltik ezt az estét. Akik jó szóra, egy kedves intésre várnak. Akik a lobogó gyertyaláng helyett magukra ha- gyottan sötét és üres utcák csendjét bámulják elveszetten. S ha tudunk, segítsünk nekik. KLIE ÁGNES
