Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-16 / 296. szám
1983. december 16. ^HéPÜJSÁG3 Az emberek kíváncsiak... A magyar-szovjet barátság mindennapjai Együtt az enyhülésért Már több mint egy évtizedes hagyomány, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt és az azt követő hetekben a több mint ötven Tolna megyei MSZBT-tag- esoport különféle rendezvényeken népszerűsíti a magyar—szovjet barátságot. Az idén is valamennyi tagcsoportban volt legalább egykét rendezvény, esemény ebből az alkalomból. Abban sem különbözött ez az időszak a korábbi évek hasonló rendezvényeitől, hogy most is jól sikerültek a tervezett programok. Az érdeklődők szép számmal megjelentek az eseményeken. Divat a vetélkedő és néha már az az ember érzése, hogy túlságosan is sok van belőlük. Ha viszont a verseny után beszélgetünk a résztvevőkkel, kiderül, hogy ők szívesen osinálják. Egy-egy iskolában, munkahelyen, közösségformáló erő a készülődés a játékra, közben pedig elképesztő mennyiségű ismeret birtokába jutnak a csapatok tagjai. A Szovjetuniót például gyakran leegyszerűsítve egy országnak fogjuk fel, pedig a 19 köztársaságban igen sok nép, nemzetiség, népcsoport él együtt, saját hagyományokkal, népművészettel. Ilyen értelemben is sok új információt jelentenek a vetélkedők. Éppen eny- nyi.re sokszínű a szovjet irodalom is, talán a jelenleginél több verseny témája lehetne, ha nem ás felnőtteknek, de középiskolásoknak feltétlenül. Régi és szép hagyomány a megyében is, hogy a felnőttekből álló tagcsoportok iskolákkal tartanak kapcsolatot és ennek keretében a rutinosabb csoport segít a gyerekek számára versenyt szervezni. Régi hagyománya van ennek a Bonyhádi Cipőgyárban, a bátai termelőszövetkezetben vagy éppen az apar- hanti téeszben. Érdekes, hogy kezdetben az aparhantiaknak a Bonyhádi Cipőgyár szervezte a vetélkedőt, majd ők hirdettek versenyt az általános iskolásoknak. A már említett információszerzésen kívül a közösségformáló erőn kívül egyéb nevelési célokat is meg ilehet valósítani a vetélkedő vagy (pályázati formával. Rajzban, sportversenyben, festésben, fotóban vagy éppen szobrok, emléktárgyak készítésében nem feltétlenül vannak előnyben az értelmiségi származású, vagy a jól tanuló gyerekek, így azok is' sikerélményhez juthatnak, akik a tanulásban nem kiválóak, mert a kitartás, a szorgalom, a kézügyesség, a fantázia is szóhoz jut ezeken a versenyeken. Nem egyszer előfordul Aparhanton, hogy a nyertes gyerekek tanulmányi eredménye, vagy éppen közösségi munkája javul a pályázati sikert követően. Ugyanígy nagyon hasznosak. a szintén általános gyakorlatnak számító iskolai kis kiállítások emléktárgyakból, vagy a szovjet gyerekek írta levelekből. Alig van iskola, amelyikben ebben az időszakban ne élénkülne meg az érdeklődés az orosz nyelv iránt. Ehhez hozzásegítenek a rendhagyó irodalom-, történelem-, orosz-, sőt Duna- földváron például a hagyományostól eltérő énekórák is. Sem az iskolában, sem pedig a felnőttek körében nem lehet az internacionalizmus elvont fogalom, annak mindennapi valósággá kell válnia. Ehhez járulnak hozzá a személyes kapcsolatok. Ennek legeredményesebb formája a testvérkapcsolatok rendszere, amely ebben az időszakban szintén megélénkül. Az egyéni és a csoportos turistautak, illetve az azokon szervezett baráti találkozók tovább erősítik a két nép barátságát. Érdekes kezdeményezés volt az idén a termelőszövetkezeti tagcsoportok vezetőinek találkozója Bátán, hagyományosan megtartották a tamási járás tagcsoportjainak találkozóját, folytatódott a kapcsolat a dunaföldvári és a paksi gimnázium között, az utóbbi a Gumiipari Vál- lattal is folytatta az eredményes együttműködést. A Moziüzemi Vállalat mint tagcsoport az idén is segítségükre volt a többieknek a megfelelő filmek kiválasztásában és azok eljuttatásában a befogadókhoz. Sikernek számítanak a köztársaságokat bemutató filmek, a fiatalokat érdekli az űrhajózás, a legújabb tudományos-technikai eredmények. Érdemes azon is elgondolkodni, hogy egy-egy középiskolában négy évenként kicserélődnek a tanulók, tehát ilyen időszakonként célszerű ismét levetíteni a szovjet filmművészet nagy klasszikus alkotásait, ezek minden korosztály számára érthetőbbé teszik a nagy történelmi eseményeket, sorsfordulókat. A felnőttekből álló tagcsoportok számára is nélkülözhetetlen az együttműködés az iskolásokkal, ünnepségeiket színesebbé, emberibbé teszik a gyerekek műsorai. Az idei MSZBT-hetek programját is átszőtték az aktuális előadások, ezek közül a legtöbben az idén a Szovjetunió és a szocialista országok békepolitikájáról akartak hallani. Az én szakmám: villanyszerelő „Bealkonyult mindenfajta villanyszerelői tudásom fölött.” Zsiga György mondja ezt, aki erősáramú technikus és villany- szerelő a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Az még elképzelhető, hogy otthon megjavítjuk az éjjelilámpát, a konnektort, de ma már a szakma újabb és újabb „áldásai” szerint képtelenek vagyunk egy fényerőszabályozós kapcsolót tisztességesen bekötni. Mert minden gyerek — valljuk meg, mi felnőttek is — kíváncsi arra, hogy miért ráz a konnektor. Ezt meg is tudják — tudjuk —, csak a tudás kellemetlen érzetet kelt. „A nagy titkot keresi mindenki... — mondja Zsiga György —, mert az láthatatlan, és mégis megrázza az embert...” A szakma egyszer már megért egy felvirágzást. Erről a műhelybeli „öreg” szakik mondtak egy s mást. Akaratlanul is kiegészítették fiatal kollégájukat. Már- csak azért is, mert ők még voltak „póznahuszárok”, „tyúkbelesek” és „fáziskerge- tők”. Zsiga György meg olyan „szemtelenül fiatal", hogy a hőskorban már csak azért sem vehetett részt, mert még nem is élt. Mondják, az öregek, hogy a falu villamosítása nagyszerű volt — így utólag —, mert akkor meg kellett küzdeni az úttalan utakkal, a sárral, a faggyal, a hideg éjszakákkal is. Akkor nagy respektje volt a szakmának; a fényt vitték és mégis közönséges halandók voltak... A múltat azzal zárja le Zsiga György, hogy ma egy magára adó villanyszerelő már ért az elektronikához, mert elképzelhetetlen ez a szakma az automatizáció nélkül, ehhez pedig tranzisztorok és egyéb szerkenytyűk kellenek, a mai kor színvonalán. / — Az erősáramú ipar óriási változáson megy keresztül — mondja, és a műhelyben lévő kapcsolószekrényeket mutatja, ami a mát képviseli, és elég kemény munkával, szaktudással lehet azokat elkészíteni. Mindezeket tudni illik, és vállalni kell a kőműves, a lakatos, a hegesztő és még ki tudja hány más szakmát. Mert a villanyszerelő egyedül van, kint a terepen Zsiga György és nem hívhat mindenhez más szakmabélit — meg is köveznék érte a megrendelők. Aztán itt vannak ezek a fránya betonépületek. Ott is fúrni kell, meg faragni, a vezetéknek helyet csinálni, s mint tudjuk, a beton kemény és azt vésni nem gyerekjáték... Van szakmai önérzet is a villanyszerelőkben, mert például azt mondják — igazuk is van —, hogy egy világhíres villany- motor is csak lomha vasdarab nélkülük! Lomha, mert ha ők nem vezetik oda azt a láthatatlan valamit, ami néha ráz, akkor a villanymotor nem villanymotor... „Rejtélyes” szakma ez. A titok ott van a konnektorban, de a villanyszerelők nem ajánlják, hogy ezt a titkot mindenáron kifürkésszük, már csak azért sem, mert akkor lehet, hogy soha többet nem leszünk — nem lehetünk semmiféle titkok tudói... H. J. — G. K. Tavasz a télben % Egy csepp figyelem sok olajcseppért Űj növényház épült a Sasad Tsz budaörsi telepén. A 25 millió forint értékű, ötezer négyzetméter alapterületű üvegház a legkorszerűbbek közé tartozik. A ház alapterületének nyolcvan százaléka hasznos termőterület, ugyanis a növényápoláshoz szükséges utakat két — egymástól görgőn elmozdítható — asztalsor között alakították ki. Képünk: szállításhoz készítik elő a nyíló ciklámeneket. Energiagazdálkodásunk kétéves mérlege Aligha van a világnak olyan kormánya, amely ne fektetne különös hangsúlyt a hosszú itávú energiamegtakarítási programok kidolgozására. Nálunk néhány hete értékelte a Minisztertanács az energiafelhasználás racionalizálási program teljesítésének eddigi helyzetét. Az elemzés megállapította: a lakosság és áz ipari üzemek energiaellátása az év első felében zavartalan volt, annak ellenére, hogy a tavalyihoz viszonyítva összesen 3,9 százalékkal kevesebb volt az en ergiaf elhasználás. Javult az energiafogyasztás összetétele is: a drága kőolajtermékek részaránya az 1978. évi 40,7 százalékról 32,7 százalékra csökkent. Az eredmények elsősorban a különböző takarékossági intézkedéseknek köszönhetők. FORGÓ-MORGÓ ÉS A FELTÉTELEK A hosszahb távú elgondolásokat jelzi, hogy az ország energiafogyasztása 1979 óta nem emelkedett A nyolc fejezettből áilló kormányprogram egyébként még 1980-ban foglalta össze az energiagazdálkodás feladatait, és az ezek végrehajtásához szükséges feltételeket. Ami az utóbbiakat illeti, elsősorban a beosztó energiagazdálkodást lehetővé tevő beruházásokról van szó. Az energiafelhasználás racionalizálási program megvalósításához a VI. ötéves tervidőszak során összesen 15 milliárd forint áll rendelkezésre, ötször any- nyi, mint az előző tervidőszakban. Az összeg jelentős része államkölcsön, illetve vissza nem térítendő állami támogatás. Emellett vállalati források és MNB-hitelek segítik az ésszerű energiagazdálkodás megvalósítását. Ami a hiteleket illeti, ezek pályázat útján érhetők el, mégpedig oly módon, hogy összemérik a ráfordításokat és az eredményt: azt, hogy 15 esztendő alatt hányszor térül meg a beruházás. Az eddig elfogadott csaknem ezer beruházásból 1983 első feléig mintegy ötszázat fejeztek be, s ez az energiafelhasználás ésszerűsítésére szánt összeg egyötödét emésztette fel. A program alapján a 15 milliárd forintos ráfordításnak 1985-ig összesen 3,35 millió tonna olajértékű megtakarítást kell hoznia. A beruházási ígéretek 4,87 millió tonnára adnak garanciát. Ami pedig a számok mögötti konkrét eredményeket illeti, a kisüzemektől az óri- ásvállalatokan át a kisfogyasztókig, sokakkal lehetne példálózni. A lakossági-kommunális szektor energiafogyasztása 1983 első felében például 6,4 százalékkal volt kevesebb, mint tavaly ilyenkor. A reklámemberkék, Forgó- Margóval az élen, azonban mindhiába súlykalják mondanivalójukat, ha a feltételek nem mindig és nem mindenütt segítik az energiaköltségek lefaragását. A rosszul záró ablakok miatt az utcát is fűtjük, pedig a jó hőszigetelés 900 ezer tonna fűtőolaj megtakarítását tenné lehetővé. A szakemberek szerint ehhez mindössze 180 millió osztrák schillinges importra volna szükség, a lakóknak pedig négyzetméterenként 150 forintot kellene fizetni a szerelésért. A fejlesztés pénzbeni haszna 9,4 milliárd forint lennie, fűtési idényenként. NEMCSAK OLAJJAL LEHET TÜZELNI Gondot okoz az is, hogy a hazai villamos háztartási készülékek olykor energiapazarlók. A nagy nyugati cégekkel kötött kooperációk ugyan hozzájárultak az energiatakarékos berendezések kifejlesztéséhez, a korszerűsítés azonban csak lassan halad. A hűtőszekrények átlagos áramfogyasztása naponta 1,5 kilowattóra, megfelelő szigeteléssel ennek 25—30 százaléka megtakarítható lenne. Ez felhasználóiként és naponta mindössze 40 fillér, országosan azonban milliókra rúg. Az októberi kormányülésen hangsúlyozták: az olajfogyasztás további csökkentése érdekében mind itöbb fogyasztónak kell áttérnie a földgáz, a szén, a geotermikus energia, illetve a mező- és erdő- gazdasági hulladékok, valamint a különböző helyi források igénybevételére. Szerencsére mindez mór nem csupán igény. ■A martfűi Tisza Cipőgyár központi gyárában például 1200 méter mélységből feltörő, 64 Celsius fokos gáztala- nított meleg víz tartja egyenletes hőmérsékleten a fűtő- rendszert és a helyiségeket. A megoldás révén egy szezonban 4 ezer tonna kőszenet takarítanak meg. A Somogy megyében fekvő böhö- nyei állami gazdaságban fa- hulladék felhasználásával működő kazánt helyeztek üzembe. A faaiprítékból származó hőenergiával látják el a itakarmányszárító és.a -keverő üzemeit, valamint a gazdaság sertéstelepét. Az irodákat, a szociális létesítményeket ugyancsak a faaprí- tékból nyert hő melegíti. A Dél-AJlföldön — ahogy arról nemrégiben a Csong- rád megyei Tanács is beszámolt — elsősorban a helyi energiaforrások: a földgáz és a termálvíz kiterjedtebb hasznosítására törekszenek. Újabb és újabb településekre vezetik be a földgázt, Szegeden pedig olyan üzem kiépítését kezdték meg, amely a geotermikus energia felhasználása révén kétezer lakás fűtését és melegvíz-ellátását teszi lehetővé. Szombathelyen tavaly kezdte meg működését az ország első Olyan biogáz-üzeme, amely a városi szeméttelep rdtható anyagaiból nyer metángázt. 1,4 köbméter gáz energiatartalma megegyezik egy kiló tüzelőolajéval. Az sem lényegtelen, hogy egy köbméter biogáz előállítása mindössze 22 fillérbe kerül. A nemrégiben alakított biogáz gazdasági társaság egyebek közt az eljárás elterjesztésére törekszik. ÚJABB NÉGYMILLIÁRD Az energiaköltségek lefaragását mind többen érzik magukénak. A MTESZ például már hatodik alkalommal írt ki energiatakarékossági pályázatot. A javaslatok bevezetése révén évente mintegy 4 milliárd forint értékű energiahordozó takarítható meg. Közéjük tartoznak a — traktorok energiafogyasztását (mérséklő elképzelések, a Rábánál kidolgozott üzemcsarnok-világítási .rendszer és így tovább. Tartalékok persze még bő- 1 ven akadnak. Egyebek között a milliós értékű szellemi termékek, újítások mielőbbi hasznosítása hozhat sokat az energiagazdálkodás konyhájára. És az olyan apróságok, amelyekre naponta érdemes a sok olaj csepp megtakarítása érdekében egy csepp figyelmet áldozni. MOLNÁR PATRÍCIA
