Tolna Megyei Népújság, 1983. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-16 / 296. szám
A "népújság 1983. december 16. Százhuszonöt éves a Szekszárdi Ny omda Mielőtt a mi nyomdánk történetének ismertetésébe kezdenénk, néhány szót ejtünk a nyomdaipar eredetéről. A nyomdaipar legrégibb emlékei kínai eredetűek. A kínai ősnyomdászok égetett agyagból, porcelánból, fából formált, összerakható, széjjelszedhető és újból összeállítható szójeleket használtak nyomóformaként — mint azt az Új magyar lexikon idevonatkozó címszavából megtudhatjuk. A modern értelemben vett könyvnyomtatást a XV. század derekán a német Johan- nes Gutenberg találta fel. Magyarországon a könyv- nyomtatás első képviselője a Mátyás király idejében (1472- tőil) Budán működő Hess András volt. És most térjünk át a szekszárdi nyomda töt ténetének vázlatos ismertetésére azzal a megjegyzéssel, hogy bár a vita nem ült el a nyomdaalapítás időpontjának megjelölését illetően mostanáig sem, van még nem kevés tisztázni való, az alapmegállapításokat azonban min- denképn elfogadhatjuk. Főleg azokat, amelyek Szek- szárdon nyomda létesítésének fontosságát, jelentőségét hangsúlyozzák. Egyébként indokoltan hangsúlyozza a minikönyv szierzőie, hogy „... e munka az eddig megjelent, többször ellentmondó adatok mellett csak a tényadatokra, levéltári forrásokra támaszkodhat...” Idézek a könyvből: A központi igazgatási, kulturális, oktatási szerepű Szekszárd életében a múlt században és napjainkban is jelentős helyet foglal el a nyomdászat... A nyomdászat társadalomalakító szerepének értékelésénél a nyomdászok személyét sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Munkásöntudatukkal. tudásukkal, művészetükkel mindenkor a társadalom figyelmének központjában álltak. Az önálló szekszárdi nyomda létét, mint azt a jubileumi ünnepségre kiadott esztétikus meghívó is datálja, 1858-ra teszik. Nem szabad azonban elhallgatni azt sem, hogy Perger Sándor tekinthető az első szekszárdi nyomda alapítójának, aki Tolna megye reformkori küzdelmeiben, majd az 1848—49-es forradalomban és szabadság- harcban tudásával, tevékenységével a haladó politikusok ügyét támogatta. Perger Sándor 1832 őszétől 1836 kora tavaszáig Somogy vármegye nyomdásza volt. Felmondtak neki, akkor Tolna vármegyéhez folyamodott nyomdalétesítési céllal. A T. Karok és Rendek, folyamodványát elfogadták és kötelezték, hogy 1836. augusztus 1- től szállítsa a szükséges nyomtatványokat a vármegye részére. Szekszárdi újság, folyóirat megjelenéséről nincs tudomásuk a kutatóknak a Per- ger-nyomda idejéről, de néhány országos érdeklődésre is számot tartó könyv megjelent itt az 1840-es évek elején. Perger Sándor 1858-ban Pécsett meghalt, miután az ottani püspöki nyomdába került. Szekszárdi nyomdáját 1856 —1858 között segédje, a szekszárdi születésű Űjfalusy Lajos irányította. Perger Sándor halála után 'Űjfalusy Lajos lett a szekszárdi nyomda tulajdonképpeni vezetője, iparengedélyes nyomdász. Voltaképp ettől az időtől kezdve számítják a Szekszárdi Nyomda történetét. Az Üjfalusy-nyomda az indulás éveiben még szerény üzem volt, de ennek ellenére el tudta látni a megye hivatalait űrlapokkal, cselédkönyvekkel, katonai vándorkönyvekkel, leltárnaplókkal. A megye társadalmi és kulturális életére nagy hatással volt az Űjfalusy-nyom- dában 1873. március 5-én megjelent első Tolna megyei hetilap, a Tolnamegyei Közlöny. Társadalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap volt. Ezt követte 1880-ban a Szekszárd Vidéke című társadalmi heti közlöny, 1883- ban egy havonta megjelenő mezőgazdasági szaklap, a Tolnamegyei Földműves, 1888-ban a Tolnamegyei Hölgyek Lapja. A Tolnamegyei Gazdasági Egyesület Értesítője termelési tanácsadó szolgálatot végzett 1890-től, majd 1890. december 21-én megjelent a Szabadelvű Párt laDja, a Tolnavármegye. Jelentős kultúrtörténeti emlék, hogy itt nyomtatták ki — többek között — Wo- sinsky Mór ázsiai, dániai és svédországi utazásairól írt útikönyveit. Űjfalusy Lajos 1899. december 31-én — 42 éves önálló nyomdászmúlttal a háta mögött — nyugalomba vonult és az üzemet tulajdonjogilag Molnár Mór nyomdászra ruházta át. (Innen, hogy a mai Szekszárdi Nyomda a felszabadulás után is még egy ideig a Molnár-nyomda nevet viselte és az öregek még a mai napig is így emlegetik.) Molnár Mór jónevű nyomdász volt. Tanoncévei letelte után Európa jó részét bejárta ismeretei bővítése céljából. Hagyományos naptárkészítés A szekszárdi nyomda új tulajdonosa a következőkben foglalta össze szakmai céljait — és ezek a mai nyomdászok számára is útmutatók lehetnék — „... minden törekvésem oda fog irányulni, hogy a régi czég elterjedt jó hírnevéhez méltóan igen tisztelt megrendelőimet szolid, pontos, jutányos és ízléses kivitelű nyomtatványokkal kielégítsem.” Az új tulajdonos kezelésében tovább fejlődött a nyomda. Az 1903-ban megjelent Nyomdász évkönyv és útikalauz szerint ekkor a szekszárdi nyomda dolgozólétszáma : 4 szedő, 2 szedőta- nonc, 1 gépmester és nyomó, 1 gépmester és nyomótanonc, 2 segédmunkás. A munkaidő 9 óra. 1908-ban Molnárék egyesülnek az ugyancsak szekszárdi Báter-nyomdával. Részvénytársaság alakul, amely 180 ezer korona alaptőkével Szekszárd főutcáján egy 35 méter hosszúságú emeletes gyártelepet hoz létre. A nyomdaipar -termelési értéke ekkor az országosnak mindössze 0,2 százaléka, minőségileg azonban bírja a versenyt. Az 1909-es budapesti -IV. tavaszi vásáron rendezett grafikai kiállítás kapcsán a megyei sajtó így számolt be a Molnár-nyomda termékeiről: „A kiállítás látogatói alig hittek szemeiknek, hogy egy vidéki gyártelep produkál ilyen kivitelű cikkeket, amelyek rövid fennállása alatt máris piacot hódított magának nemcsak a fővárosban, és az ország minden nagyobb városában, hanem külföldön is, főleg Ausztriában ...” Egy idézet a Szekszárdi Nyomdász 1972. május 1-i számából: „A naptárgyártásban Molnárék neve márka lett nemcsak Magyarországon, hanem Közép-Európá- ban mindenütt, s mint egy korabeli hirdetésben olvashatjuk, még Spanyolországból is voltak megrendelők.” A Szekszárdi Nyomdára még ma is ráillik a naptárgyár elnevezés, s legújabb termékeik láttán, nyugodt szívvel csatlakozhatunk az Számos újságot nyomtak a szekszárdi nyomdában, a hely kötöttsége miatt csak néhányra hivatkozunk. A Szociáldemokrata Párt alapította a nyomdában megjelenő Igazság-ót. A polgári köztársaság utolsó időszakában indult lapot a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után átvette a Magyarországi Szocialista Pánt és a lap nevét Toln-amegyei Vörös Újságra változtatta. Szerkesztője Zsemlyéd Oszkár volt. A város felszabadulása után itt nyomták a Szabad- ság-ot, Tolna megye baloldali lapját és a növá-d életű Kis Újságot, a Kisgazdapánt lapját. Azt most csak egy mondat erejéig említjük meg, hogy a felszabadulás után szükségpénzt is készítettek a nyomdában, hiszen ez nem jellemző az üzem általános tevékenységére. A felszabadulástól napjainkig hatalmas fejlődésen ment keresztül megyénk mindenképpen első számú nyomdája. Erről nem keveset írtunk már, s fogunk írni a jövőben is. Megnagyobbodott az üzem, létszámban éppúgy, minit területben, az egész géppark kicserélődött, javultak a munkakörülmények, nőtt a termelési érték. A gyártmányok minőségének, színvonalának milyenségéről nap minit nap meggyőződhetünk, hiszen ha másként nem, a Tolna megyei Népújságon keresztül egy héten hatszor megismerkedhetünk a nyomda munkájával. Mert — és hadd fejezzem be ezzel ezt a rövid ismertetést — a Szekszárdi Nyomdában öntik végleges formába a Tolna megyei Népújságot, az egykori Tolnamegyei Vörös Újság utódját. Az idézett mű felhasználásával összeállította: egykori elismerő minősítéshez. A mai napon egy ízléses kiállítású és rendkívül gazdag tartalmú minikönyvet kapnak kézhez a Szekszárdi Nyomda dolgozói, és mindazok, akik az egy és negyed- százados évforduló ünnep ségén részt vesznek. A Szekszárd város nyomdászata című mű Sipter Gézáné munkája, aki volt szíves engedélyezni, hogy a könyv adatait és azokkal kapcsolatos kutatásainak eredményeit jelen — a hozzánk legközelebb álló ipari üzem ünneplése alkalmából — közölt cikkünkben felhasználhassuk. A régi rotációs gép. 1976- ig ezen nyomták a Tolna megyei Népújságot. Az ofszetnyomás modern gépei. Ma már hasonló gépen készül a megyei lap LETENYEI GYÖRGY Megújuló iskolaszövetkezetek Újra szabályozzák az iskolaszövetkezetek működési feltételeit — tájékoztatták a Művelődési • Minisztériumban az MTI munkatársát. Erre azért van szükség, mert a ma is érvényes 1963-as törvény — amely szeriót iskolaszövetkezetei kizárólag a helybéli áfész alapíthat — már- már akadályozójává vált e szakcsoportok kibontakozásának. Az 1977. évi 8. számú törvényerejű rendelet ugyancsak az iskolaszövetkezetek alakításával, működési rendjükkel és tevékenységi köreikkel foglalkozott, de nem oldotta fel az áfész keretén belüli alapítás kizárólagos jogát. A tervezett jogszabály — amely megjelenése 1984. első félévében várható — feloldaná ezt a kötöttséget. Lehetővé teszi majd, hogy az áfészek mellett ipari, mezőgazdasági, valamint egyéb kereskedelmi és kisipari szövetkezeteken belül is működhessenek diák-szakcsoportok. Napjainkban az áfészek keretében csaknem 270 iskolaszövetkezeti csoport tevékenykedik, 190 általános iskolában, 76 középfokú, négy felsőoktatási intézményben. Az illetékes szakemberek szerint a pedagógiailag is egyértelműen hasznos iskola- szövetkezetek száma megsokszorozódhatna, ha nem volna alakításuk és tevékenységi körük behatárolva, egy áfész érdekének mintegy alárendelve. A kereskedésen túl a diákok kedvére volna a gyógynövények és egyéb hasznos anyagok gyűjtése, a könyvbizományosi tevékenység, a mezőgazdasági munkák, a csomagolás, a háziipari, népművészeti cikkek, taneszközök és játékok készítése. Nehezíti az iskolaszövetkezetek jelenlegi helyzetét, hogy a nagyüzemi méretekhez képest apró vállalkozások az áfészekre kötelező szabályozóknak megelelően adóznak. Számos helyen attól is tartanak, hogy a diákok tanulás helyett gazdálkodni fognak; a termeléscentrikus szabályozók, a súlyos adók éppen erre késztetik őket. A Művelődési Minisztérium új jogszabálytervezete — a Pénzügyminisztériummal és a SZÖVOSZ-szal egyeztetve — erre is megoldást keres; érvénybe lépése után az iskolai szakcsoportok a szövetkezetektől eltérő módon adóznának, önelszámoló egységként is működhetnének. A művelődési tárca illetékesei az alig három éve működő szentlőrinci áfész 450 gyermeket és 38 felnőttet foglalkoztató iskolaszövetkezeti csoportját — mint a követendő út egyik legjobb példáját — emelték ki. Ma az iskolabolt mellett az ipari, kereskedelmi, mező- gazdasági és szolgáltatói részlegeket alakították ki. Szerződéses kapcsolatban állnak a triállal, ahová faipari műhelyükből évi kétezer darab „várépítő” játékot szállítanak. A gyermekek logikai készleteket, szőttest és rátétest, éremtartó díszdobozt gyártanak, s nyomtatványokkal is ellátják iskolájukat. Bemutató az öltözködésknltúráról Magyarország lakosságát 80—90 százalékban a hazai ipar öltözteti, s ez az' arány nem csökken, minthogy az importlehetőségek nem bővülnek. A szakemberek véleménye szerint a ruházati termékválaszték bővítésénél! reális útja a KGST-országok közötti együttműködés, éppen ezért egyre nagyobb szerepet kapnak a KGST öltözködéskultúrával foglalkozó munkabizottságának előrejelzései. Csütörtökön a Magyar Divatintézetben a hazai ruházati ipar és kereskedelem képviselőinek bemutatták azt a mintegy hatvan magyar tervezésű ruha- modellt, amelynek szabását, alapanyagát, mintázatának változatait 1985. divatirányzataként fogadták el berlini ülésükön a bizottság szakemberei, így ezek a termékek sikerre számíthatnak a szocialista országok piacain. A bemutatott kollekció tanúsága szerint a kevert stílusú öltözködés lesz a legdivatosabb, ami azt jelenti, hogy a klasszikus, a sportos, a népi és a romantikus elemek elegyítésével készülnek a legmodernebb ruhák. Fotó: Bakó Jenő <*62)
