Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-02 / 259. szám
2 Képújság 1983. november 2. Libanon-konferencia Genfben Kilátás a tizennyolcadik emeletről A libanoni baloldal két neves képviselője, Valid Dzsumb- latt (jobboldalt) és Rasid Karami Genfben nyilatkozik az újságíróknak. (Telefotó) Nem vett éppen „repülőrajtot” a Genfben megkezdődött megbékélési konferencia, hivatalos elnevezéssel a „Libanonról szóló párbeszéd értekezlet”. Heteken át tartott a vita a tanácskozások helyszínéről, résztvevőiről, az elnöklés módjáról, a nem libanoni (szíriai és szaúd-ará- biai) megfigyelők jelenlétéről. Végre elhárultak a különböző előzetes akadályok és a nyolc évvel ezelőtt kezdődött újabb polgárháborús szakasz óta először egy asztalhoz ültek a nyolc legfontosabb politikai csoportosulás képviselői, a válságtudósításokból jól ismert személyek Pierre Dzsemajeltől Samunon, Karamin, Szaeb Szalemen és Franzsién át egészen Valid Dzsumblattig. Pontosabban mondva: nem egy asztalnál, hanem öt asztalnál ülnek, mert még ez a helyfoglalási rend is heves vita tárgya volt. ELMARADT KÉZFOGAS Ha van kedvező mozzanata a libanoni konferenciának, akkor ez az egyidejű jelenlét lehet. Mindez lehetőséget kínál tárgyalásokra és párbeszédre, az Amin Dzsemajel köztársasági elnök megnyitójában megfogalmazott „egyedülálló alkalomra”. Az a közjáték viszont, hogy az egy teremben összegyűlt vezetők egymásnak még kezet sem kívántak nyújtani (pedig ezúttal nem is politikai közeledésről, hanem puszta protokolláris, udvariassági gesztusról volt szó), alaposan lehűthette a várakozásokat. A közel-keleti ország jövőjéről összehívott konferencia valóban nehéz és bonyolult körülmények között ült ösz- sze. A viták két kérdés körül összpontosulnak. Az első kérdés: mi legyen az idén május 17-én, amerikai közvetítéssel aláírt libanoni—izraeli kü- lönbékeszerződéssel? Ez a megállapodás elvben előirányozta ugyan az összes külföldi csapatok kivonását, de míg a szíriai és a palesztin alakulatoktól feltétlen visz- szavonulást kívánt, érintetlenül hagyta az izraeli katonai jelenlét különböző formáit. Mindeközben hozzájárult a békefenntartónak mondott négyhatalmi erők (az Egyesült Államok, Nagy-Britan- nia, Franciaország és Olaszország) 5347 főnyi katonaságának libanoni állomásozásához, sőt létszámuk és hatáskörzetük kiterjesztéséhez. Az amerikai és a francia csapatok beavatkozása a Suf-hegy- ség polgárháborús ütközeteibe, majd a főhadiszállások ellen elkövetett kettős merénylet bebizonyította, hogy a négyek ottléte milyen nagy feszültségforrás, hogy béke- fenntartó erőből inkább háborúfenntartó erővé váltak. KI MIT AKAR? A másik napirendi téma: miként lehet megvalósítani a Libanonban immár elodázhatatlan politikai reformot? Ez megkívánná a még a gyarmatosítók által 1943-ban az országra rákényszerített nemzeti charta alapvető felülvizsgálását, amely előírta, a parlament mandátumainak, valamint a hatalmi posztoknak felekezeti alapokon történő betöltését. A jelenlegi helyzet ugyanis a maronita keresztények jobboldali képviselőinek biztosít egyoldalú kiváltságokat az ország lakosságának többségét kitevő mohamedán tömegekkel szemben. Libanon helyzetének ellentmondásosságát jól jellemzi, hogy miközben a nolitikai megosztottság hivatalosan felekezeti alapokra helyeződik, a genfi konferencián mind a kormánytábor, mind az ellenzék tarka képet mutat. A falangisták konzervatív iszlám személyiségekre is támaszkodnak, míg a volt elnök, á maronita Franzsié a drúz Dzsumblattal és a szunnita Karamival alkot közös frontot. Ki mit akar ebben a helyzetben? A jobboldal a különszerződés elismerését követeli, s azt hangoztatja, hogy majd a következő szakaszban tárgyalhatnak a mohamedánok kívánságairól. Az ellenzék, idesorolhatjuk a baloldali erőket is, egyértelműen elveti a különszerződést (e törekvésükben messzemenően élvezhetik Szíria támogatását), s mindenekelőtt a belső rendezésről és átalakításról kívánja folytatni a párbeszédet. A jobboldal számításaiban nyilván közrejátszik: ha távozni kényszerülnek a szíriai csapatok, de maradnak bizonyos izraeli és négyhatalmi erők, ha közben amerikai katonai segítséggel felfejlesztik a kormányhadsereget, akkor új helyzetből, az erő pozíciójából tárgyalhatnak majd a belső rendezésről. Az ellenzék ezért ragaszkodik Libanon új, belső képének kialakításához, már a tanácskozások első szakaszában. KÉRDŐJELEK... Az egymástól eltérő, sőt egymással ellentétes megközelítési módokat mutatja, hogy a konferencia előtt a libanoni kormány megszigorította a cenzúrát és új párttörvényt fogadott el. Mindkét intézkedés az ellenzéket, elsősorban a baloldalt sújtja, mert megnehezíti azok legális tevékenységét. PANORÁMA BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Sadli Bendzsedid-et, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét, országa nemzeti ünnepe alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Mohamed Benahmed Abdelgha- ni minszterelnöknek küldött üdvözlő táviratot. * Az MSZMP Központi Bizottsága táviratban fejezte ki részvétét az SZKP Központi Bizottságának Sarai /Rasidov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, az Üzbég KP Központi Bizottságának első titkára elhunyta alkalmából. * A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművésznek, a Magyar Népköz- társaság kiváló művészének kiemelkedő művészi tevékenysége elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke kedden adta át. Jelen volt Tétényi Pál, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője és Köpeczi Béla művelődési miniszter. KAIRÓ A kairói magyar kereskedelmi kirendeltség székházában ismét állandó képviseletet és egyben kiállítást nyitott a Medicor Művek. A vállalat kairói kiállításának megnyitóján egyiptomi részről megjelent dr. Szaad Fuad egészségügyi miniszterhelyettes, és dr. Hamdi el-Szajjed, az orvosi kamara elnöke. TEL AVIV Lawrence Eagleburger külügyminiszter-helyettes kedden Jeruzsálembe érkezett az új izraeli miniszterelnök első magas rangú amerikai vendégeként. BELGRÁD Jugoszláviában keddtől a belföldi légiközlekedés 15, a közúti 13,5, a vasúti pedig 10 százalékkal drágult meg. A. tej és tejtermékek ára néhány köztársaságban 28 illetve 29 százalékkal emelkedett — a tej felvásárlási árának egyidejű növelésével. A hústermékek árának átlagos emelkedése 22 százalékos. M unkásemlékek századunk első harmadából (19.) Dlyemecz Lajos elutörs A mintakészítő lakatos, a szerszámlakatos ás az öntödei üzemrészek kollektívájában dolgoztam éveken át. Itteni imunkástársaim álltak hozzám a legközelebb. Büszkén és meghatottan emlékezem rájuk, akik között a kommunista mozgalom katonájává fejlődtem. Barátaim és elvtársaim mindannyian szakmájuk kiváló művelői voltak. A magas szintű szakmai képzettség eleve megkövetelte a kultúráltság bizonyos színvonalát. Ezt a kulturális szintet főleg a munkásmozgalom nyújtotta oktatási és kulturális életben való részvétel útján, másrészt klasz- szikus irodalmi művek és a hozzáférhető haladó politikai irodalom olvasása révén szerezték meg és szüntelenül gyarapították. Harcostársaimra emlékezve, a sort Nyemecz Lajos barátommal és elvtársammal nyitom. Barátom és munkástársam egy dévaványai csizmadiamester hetedik fiaként született. Éles eszére, véleményalkotó készségére már kora ifjúságában felfigyeltek. Tanulnia, felsőbb iskolákban magasabb képzettséget szereznie, szülei szegény sorsa miatt nem volt módjában. Tudásszomja azonban egész életén keresztül sarkallta új és új ismeretek megszerzésére. Nagy szorgalommal sajátította el a marxista tanításokat, amelyeket azután — amint hozzájutott — Lenin tanításaival is kiegészített. Szerszámlakatos- szakmát tanult és szakismereteit olyan fokra fejlesztette, hogy ezen a területen is gyorsan kiemelkedett szaktársai közül. Bár kommunista világszemlélete és a munkástársak érdekeiért való bátor kiállása miatt a fel- sőbbség a legkevésbé sem Szimpatizált vele, de kiváló szakértelmére szükség volt és ezért előmunkási, majd csoportvezető megbízást adtak neki. Nyemecz elvtárs a gyári szakszervezeti csoport alapító tagjai közé tartozott, és lakhelyén — Kispesten — a szociáldemokrata mozgalomban is tevékenyen részt vett. Mint szakszervezeti bizalmi szoros kapcsolatot tartott a szak- szervezeti ellenzék kiemelkedő két vezetőjével: Kruzslák Bélával és Varga Istvánnal (Kruzslák és Varga elvtársak többször álltak Horthy bíróságai előtt kommunista tevékenységgel vádolva), és tanácsukra kezdeményezte egy ellenzéki mag létrehozását. Az ellenzéki mag rövidesen megszületett, amelyhez magam is csatlakoztam. Később ebből a magból fejlődött ki a kommunista üzemi sejt, amely az akkori körülmények miatt mély illegalitásban működött. A harmincas évek derekán az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) választmányának felújítását célzó választáson Nyemecz elvtárs a szakszervezeti ellenzék jelöltjeként indult és meg is választották. Ellenzéki fellépésével mind a politikai rendőrség, mind pedig a szakszervezeti jobboldal haragját magára vonta. Lesték is az alkalmat, hogy a testületből minél előbb kiebrudal- hassák. Nem sokkal később kommunista propaganda vádjával Horthy bírósága elé állították. A bizonyítékok nélküli vádat a bíróság kénytelen volt elejteni. A politikai rendőrség azonban módot talált arra, hogy Nyemecz elvtársat* rendőri felügyelet alá vonja. Egy ilyen rendelkezés az érintett számára mindenfajta közszereplés tilalmát jelentette. Választmányi tagságától megfosztották. Feledhetetlen harcostársamat a felszabadulás után a Magyar Kommunista Párt gyári pártbizottságának titkárává választották. Nagy érdeme voLt abban, hogy a gyári pártszervezet vitathatatlanul széles befolyást ért el a munkáskollektíva tagjai sorában. Az üzemen belüli pártmunkában elért eredményeire a budapesti pártvezetés felfigyelt, majd rövid időn belül a kispesti városi pártbizottság titkári teendőivel bízta meg. A két munkáspárt egyesítő kongresszusán — 1948- ban — az MDP Központi Bizottsága póttagjává választották. Ügy tűnt, hogy Nyemecz elvtárs kiemelkedő képességei mind jobban kibontakoznak és töretlenül haladnak előre. Tehetségét azzal -is elismerték, hogy a gyárak állami tulajdonba vételekor a hatalmas Ganz-gyár vezér- igazgatójává nevezték ki. Néhány sikeres év után, az akkor nagyon fontos gazdasági szerepet betöltő újpesti Egyesült Izzó pártbizottsága élére állították. Ám az ötvenes évek koncepciós perei őt sem kímélték, négy esztendőre börtönbe került. A koncepciós perek felülvizsgálata idején Nyemecz elvtárs is visszanyerte szabadságát, ez azonban már nem segített rajta. Az igaztalan vádak és a börtönben eltöltött hónapok annyira megviselték, hogy letargikus állapotba került és lelki egyensúlyát nem tudta többé visszanyerni. Gégerákban halt meg. Ez a nagyszerű harcos, aki nagyon sokat tett osztálya és pártja ügyéért, pártonkívüliként távozott az élők sorából. (Következik: Harcostársak, szövetségesek) HARMATI SÁNDOR Csehszlovák szakszervezeti küldöttség megyénkben Tegnap szakszervezeti küldöttség érkezett megyénkbe a testvéri Csehszlovákiából. Tagjai: Josef Trejbal, a nyugat-csehországi kerület szak- szervezeti tanácsának elnöke és Jana Kalistova, az ottani élelmiszeripari dolgozók szakszervezetének megyei titkára. A vendégeket Horváth József, az SZMT vezető titkára fogadta, majd Horváth Géza és Deli Sándor titkárok jelenlétében adott tájékoztatást számukra megyénk politikai, gazdasági és társadalmi helyzetéről, a gondokról, és a feladatokról egyaránt. Csehszlovák vendégeink ma Paksra látogattak, az atomerőműhöz, holnap Szek- szárdon a megyeszékhellyel ismerkednek, holnapután pedig Hőgyészre látogatnak, az állami gazdaságba. A program pénteken fejeződik be Szekszárdon, a Tejipari Vállalat meglátogatásával, és itt történik majd a tapasztalatok összegzése is. Horváth József tájékoztatja a vendégeket megyénkről A peronizmus vége Kedd esti kommentárunk: „Minden argentinok elnökének” nevezte magát Raul Al- fonsin, a Polgári Radikális Unió elnökjelöltje. A több mint hétéves katonai diktatúra végnapjait éli, s a radikálisok megdöntötték a peronisták negyvenéves hegemóniáját. önmagában mindkét tényező roppant jelentőségű Argentína históriájában. A katonák — akik előreláthatóan decemberben adják át a hátimat Alfonsinnak — elvesztették népszerűségüket, a súlyos társadalmi-gazdasági problémák miatt az emberek kiábrándultak Bignone tábornokból. Hozzájárult ehhez az is, hogy a gerillák elleni kíméletlen harc évei alatt legalább 30 ezren tűntek el Argentínában — nyilvánvalóan a biztonsági erők és á gerillavadász katonai egységek túlkapásai következtében. Ez azonban a kiábrándulásnak és Alfonsin győzelmének csupán az egyik tényezője. Legalább annyit nyomott a latba az ország gazdasági helyzete, amely ma legalább olyan válságos, mint 1976-ban, a katonák hatalomátvétele idején. Havonta 24 százalékkal!!) növekszik az infláció üteme; az idén a pénzromlás mértéke elérheti a 350 százalékot. Szétzilált gazdaság, példátlan méretű munkanélküliség (a keresőképes felnőttek 12 százaléka keres állást) — íme, Raul Alfonsin öröksége, a katonák hagyatéka. Nyomasztó a külföldi adósság is: szakértők szerint meghaladja a 40 milliárd dollárt. Aligha irigylésre méltó tehát a radikális politikusok helyzete. Bonyolítja leendő fellépését a kiábrándult peronistákkal való kényszerű együttműködése. Argentína hajdani nagy múltú pártja 1973-ban a 18 évi száműzetésből hazatért Peron népszerűsége révén óriási arányú győzelmet aratott. Tíz év azonban alaposan megnyirbálta a peronisták tekintélyét, a párt — amint azt mondani szokás — elfáradt, Isabel Peron korábbi közszereplése pedig, enyhén szólva, nem tett jót az egykori elnök híveinek. A vasárnapi választás az első, ám a legjelentősebb lépés volt Argentínában a polgári kormányzat visszaállításához. A radikális jelöltre leadott voksok birtokában — több mint ötven százaléka a választóknak szavazott Alfonsinra — a 40 százalékos számarányt képviselő peronistákkal szeihben kényelmes fordulóra számíthatnak a radikálisok az elektorok körében, akik majd az elnököt és az álelnököt megválasztják. Az ország új elnöke számára a kényelmetlenség csak beiktatása után kezdődik. Vissza kellene vezetnie az argentinokat a demokrácia útjára, s ez aligha lesz könnyű vállalkozás. Ráül Alfonsin kilátásba helyezte: leendő kormányában más pártok képviselőit is bevonja. Ha megtartja ígéretét, s csakugyan az argentin társadalom különböző csoportosulásaival együtt lép föl a bajok orvoslásáért, akkor talán sikerül úrrá lennie a válságon. Minden más eset kockázatos: Argentínában még túlontúl nyitva állnak a kaszárnyák kapui... CYAPAY DÉNES Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága kedden ülést tartott, amelyen megjelent és felszólalt Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter. Részt vett a tanácskozáson dr. Horváth István belügyminiszter. A központi bizottság meghallgatta Fejti Györgynek, a KISZ KB első titkárának tájékoztatóját az MSZMP KB október 12-i üléséről, majd Varga-Sabján Lászlónak, a KISZ KB titkárának előterjesztésében megvitatta a fegyveres erőknél és testületeknél működő KlSZ-szerve- zetek munkájáról szóló jelentést, és határozatot fogadott el az ifjúsági szövetség feladatairól a fegyveres erőknél és testületeknél szolgálatot teljesítő fiatalok körében. A Központi Bizottság Juhász Andrást — érdemei elismerése mellett — más fontos megbízatása miatt felmentette KISZ KB-titkári tisztségéből, intézőbizottsági és titkársági tagsága alól: Szórádi Sándort kooptálta a Központi Bizottság tagjai sorába és megválasztotta a Központi Bizottság titkárává, az intéző bizottság és a titkárság tagjává. A Központi Bizottság Gub- csi Lajost kinevezte a Magyar Ifjúság főszerkesztőjévé, kooptálta a központi bizottság tagjai sorába, és megválasztotta az intéző bizottság tagjává.
