Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-02 / 259. szám

1983. november 2. A nehezebb helyzetben is Lesz elég áru Gazdasági nehézségeink közismertek. Éppen ezért, nap­jainkban sokak felteszik az aggódó kérdést: Fenntartandó és fenntartható-e az árukínálat mai színvonala? NEM CSÖKKENHET A KÍNÁLAT A várható árukínálat vizsgálatát indokolt az élelmisze­rekkel kezdeni, hiszen teljes fogyasztásunk mintegy 29 százalékát a mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek ad­ják. Az élelmiszerek jelenlegi kínálata kiegyensúlyozott: alapvető termékekből nincs hiány, a választék gyorsan bővül. Tizenöt évvel ezelőtt 1500—2000 volt, ma mintegy 6—7 ezer termék található a boltokban, bár időnként ke­vés például a sör, a tartós tej, és néhány más keresett cikk. Az idei aszály azonban — mint tudott — súlyos hely­zetbe hozta a mezőgazdaságot. A zöldség és a gyümölcs kínálata mindenképp a terméseredményektől függ, és ez hatással van, lesz az árak alakulására is. Számos mező- gazdasági termékből kevesebbet tudunk exportálni. Mindezen gondok ellenére a kormánynak az a határo­zott és egyértelmű álláspontja, hogy az élelmiszerek kí­nálatát 1984-ben is a már kialakult színvonalon kell tar­tani. Ez közelebbről azt jelenti, hogy nem csökkenhet a kínálat az alapvető cikkekből, nem szűkülhet a ma gaz­dagnak nevezett választék sem, de arra sem számítha­tunk, hogy az egyes cikkek viszonylagos hiánya megszű­nik. Ahhoz például, hogy egész éven át elegendő sör le­gyen, egy új sörgyárat kellene építeni, amire most aligha kerülhet sor. A mezőgazdasági kisüzemek azonban képesek lehetnek viszonylagos hiányok enyhítésére: több olyan választék­bővítő termék előállítására alkalmasak, amelyek jelenlé­te a boltokban javítja fogyasztói közérzetünket. Az élel­miszer nagykereskedelmi vállalatok már az idén is mint­egy egymilliárd forint értékben termeltettek a mezőgaz­dasági kisüzemekkel ilyen termékeket. Az ország fizetési mérlege szükségessé teszi, hogy a külkereskedelmi vállalatok alaposan mérlegeljék bár­mely termék importját. Ám a takarékos importgazdálko­dás körülményei között sem fog eltűnni az üzletekből például a déligyümölcs. Az lehetséges, hogy esetleg kon­centráltabban — a nagyobb üzletekben — fogják árusí­tani, és a behozatalt úgy időzítik, hogy narancs és banán főként a karácsonyi ünnepek táján vagy amikor hazai gyümölcs kevésbé kapható — érkezzen a boltokba. Az iparcikkekből várható ellátás ma még- nehezen ítél­hető meg részleteiben. A gyárak többsége még nem szer­ződött a kereskedelmi vállalatokkal az 1984. évi szállí­tásra. A kormánynak azonban az a célkitűzése, hogy a kínálat ezekből a termékekből se romoljon. Ez pedig nem is olyan szerény célkitűzés, ha végiggondoljuk a körül­ményeket. A hazai termelés egy sor alapanyagra, félkész termék importjára épül, és a behozandó anyagok, alkat­részek a tőkés piacokon számunkra drágák, a szocialista pi­acokon pedig nehezen kapatók. Emellett gazdaságunk lét­érdeke, hogy a minden piacon értékesíthető termékekből minél többet exportáljunk. Ha a gyárak el is látják kel­lő mennyiségű áruval a hazai forgalmazókat. — ami nem remélhető kivétel nélkül valamennyi iparcikkből — ak­kor még mindig mérsékelhetik az eredményt a kereske­delmi vállalatok gazdálkodási feltételei. Ha ugyanis át­vesznek olyan árut, amelyet csak hónapokkal később tud­nak eladni, a készlet után most már igen magas, 17 szá­zalékos kamatot fizetnek. FELTÉTEL A JÖ PROGNÓZIS A termelő vállalatoktól tehát nemcsak azt várhatjuk el, hogy. szerződjenek a fogyasztóközó'nség által igé­nyelt mennyiségű, minőségű áru szállítására, hanem azt is, hogy a szerződésekben kikötött szállítási határidőket betartsák. Amikor a kereskedelmi vállalatok a készlete­zésben ellenérdekeltek, akkor a lakosság áruellátását nagymértékben befolyásolja a termelői szállítás egyenle­tessége, illetve rossz esetben — szakaszossága, késése. Bár köztudott, hogy a kereskedelem csak azt adhatja el, amit beszerzett, a forgalmazás is hozzájárulhat ahhoz, hogy iparcikkekből se romoljon a lakosság áruellátása. Ennek legfőbb feltétele természetesen a jó prognózis, ami az igények ismeretén alapszik és az árurendelésben fejeződik ki. Ám az sem mindegy, hogy a beszerzett — tegyük hozzá: nehezen beszerzett — árut miként értéke­sítik. Jelenleg például hűtőszekrényből nincs elég az üzletek­ben. Ilyen esetben a forgalmazók akkor járnak el he­lyesen. ha a vásárlótól előjegyzést vesznek fel és a je­lentkezés sorrendjében szolgálják ki a megrendelőket. Sajnos nem minden vállalat követi ezt a gyakorlatot. Az esetleges áruhiányon a kereskedelem úgy is enyhít­het, hogy kiállításon mutatja be a termelőknek, mire is lenne szükség. Kisüzemeket, termelőket is felkér, hogy állítsák elő a szükséges termékeket. A „Vevők vagyunk” kiállítások eredményeként már az elmúlt években is je­lentős többlet árualaphoz jutott a kereskedelem. TÖBB DEVIZA HELYETT: VÁLASZTÉKCSERE A forgalomba kerülő fogyasztási cikkek mintegy ötö­dé külföldi áru. Ma még nem tisztázott minden részleté­ben, hogy mennyi konvertibilis devizát lehet 1984-ben fogyasztási cikkek behozatalára fordítani, és a szocialis­ta országok jövő évi szállításainak mértéke sem teljesen ismert. Bármennyi lesz is az államközi szerződéseken ala­puló behozatal, a kereskedelmi vállalatoknak módjuk van és lesz ezenfelül is külföldi áruhoz jutni. Az úgy­nevezett választékcsere, valamint a határmenti árucsere jelentős mennyiségű fontos, vagy éppen csak a válasz­tékot bővítő termékhez juttatja a hazai fogyasztót. Ezt a ^módszert a kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek jö­vőre is alkalmazzák, sőt igyekeznek mind nagyobb téte­lek cseréjében megállapodni. Választékcserét folytatnak már több tőkés céggel is, és így effektív devizakiadás nélkül bővítik a külföldi áruk hazai választékát. Biztos, hogy nehéz gazdasági év áll előttünk, de az árukínálat kiegyensúlyozottságát, gazdagságát, megany- nyi gond közepette is fenn kell tartani. Az újabb, korsze­rűbb áruk megvásárlásának lehetősége ugyanis egyfelől feltétele a lakosság jó közérzetének, másfelől olyan haj­tóerő amely mindenkit nagyobb teljesítményekre sarkall. Többet, jobban kell dolgoznia annak, aki a korszerű fo­gyasztási cikkeket meg akarja vásárolni, s ez a több teljesítmény egyúttal az alapja annak, hogy az ország gazdasági helyzete javuljon. Főként ezek a meggondolá­sok késztették a kormányt annak elhatározására, hogy az árukínálat színvonalát a mégoly nehéz körülmények kö­zepette is fenntarts?. GÁL ZSUZSA Három év Líbiában _____________________________________________ NÉPÚJSÁG 3 A szekszárdi tanítóképző főiskola gyakorló Iskolájának másodikos tanulói az évnyi­tót követő hetekben kíván­csian várták Afrikából érke­ző társukat. Ez az érdeklődés döntően annak az egzotikum­nak szólt, ami a felnőtteket is lázba hozza Afrika nevé­nek hallatán. Természeted nek tűnik tehát, hogy valaki elfogad egy lehetőséget, amely ha nem is egész Afri­ka, de legalább egy orszá­gának megismerését kínálja. Ha mindez szakmai tapaszta­latok gazdagítását is jelenti, és ami anyagiakban mérhe­tő haszonnal is jár, még in­kább érthető az idegen föld­részre való útrakelés —, munkavállalás céljából. Az Afrikából érkező kisfiú Kán­tor Levente, aki testvérével, a tízéves Endrével és szü­leivel töltött három évet Lí­biában. SEHI, KÁNTORÉKNÁL Beszélgetésünk idején Kántoréknál a gyerekek már aludni tértek. A szülők hal­kabbra fogják a szavakat itt, a szekszárdi Wosinsky lakó­telepi szobában. Ez a kiala­kult rend életük egy része. — Tulajdonképpen stam- pedlis poharakban kellene felszolgálni ezt a sehit — mentegetőzik a háziasszony, dr. Kántor Jánosné Fülöp Erzsébet. Eligazítja a teás­csészéket, közben elmeséli, hogy a sehi az arabok ked­velt üdítő itala. Úgy készül, hogy egy deci vízhez egy evőkanál teát és egy evőka­nál cukrot adnak. Ezt együtt felforralják. Teljesen kilú­gozzák a teát. Átszűrik, majd addig forralják, míg elfő a leve. Ezután két edénybe ön- tögetik körülbelül fél méter magasságból úgy, hogy 2—3 centiméteres hab képződjék az edényekben. Ilyenkor le­het az apró poharakba tölte­ni ezt az aranysárga színű, sajátos illatú italt. Míg kortyolgatjuk a gőzöl­gő sehit, térképek és útiköny­vek kerülnek az asztalra, se­gítve a beszélgetést. Dr. Kán­tor János a megyei kórház általános sebészetének ad­junktusa és vívóedző, felesé­ge a Tolna megyei Népbolt Vállalat dekoratőre. A férj­nek kínálkozott a lehetőség, hogy Líbiában, ebben a fej­lődő afrikai országban mun­kát vállaljon és családját is magával vigye. — Nem sokat tudtunk Lí­biáról — hajol az egyik tér­kép fölé dr. Kántor János. — A munkahelyről, ahova a szerződésünk szólt, tudtuk, hogy Tripoli közelében van a tezsurai (Tagiura) kórház, ami magyar vezetés alatt ál­ló egészségügyi intézmény... — Maga a kórház 30 km-re fekszik Tripoli belvárosától — kapcsolódik beszélgeté­sünkbe a feleség — rengeteg élményünk van. Még zsúfol­tak az emlékeink. Alig más­Térkép segíti Kántorék emlékezéseit fél hónapja csak, hogy ha­zaértünk... ORVOS ÉS VARÁZSLÓ Líbia 1969. szeptember 1. óta független köztársaság. Tezsurában 1976. február 1- én kezdődött meg a kórház­ban a tényleges gyógyító munka. Magyar személyzet­tel. — Az orvosok különös tiszteletnek örvendenek — meséli az adjunktus. De ré­szeltetik azért az idegennek „kijáró” bizalmatlanságban is. Gyakran előfordult, hogy több orvoshoz elmentek, má­sokkal is írattak fel gyógy­szereket, aztán maguk sze­lektáltak. A gyógyszerellátás ingyenes, ezzel vissza is él­nek, mert sokkal többet igé­nyelnek, mint amire szüksé­gük lenne. Sok-sok problé­mával találkoztunk. A nő- gyógyászati vizsgálatok terü­letén különösen. A női emancipációt még nagyon is fátyol alá rejtik az asszo­nyok. Férfiorvos egyedül nem is vizsgálhatott női be­teget. Volt olyan is, hogy a férj ment el az orvoshoz, megvizsgáltuk, hiszen el­mondta, hogy mi hol fáj, az­tán kiderült, hogy a feleség a beteg, de őt nem engedte el. Hajlamosak a vitatkozás­ra is. Ha a családfő úgy gon­dolja, hogy az nem jó, amit az orvos mond, nehéz őket meggyőzni. Tabibnak szólít­ják az orvost, ez egyben va­rázslót is jelent, meg olyant, aki segíteni tud. Volt arra is példa, hogy a mi vizsgála­tunk után egyenesen a va­rázslóhoz mentek... ramadAn, a nagyböjt Líbia hatalmas ország. Te­rületének több mint felét terméketlen homok és kő­sivatag borítja. Itt az ókor­ban föníciaiak, majd görö­gök létesítettek kereskedelmi kolóniákat, később a római­ak hódították meg. A máso­dik világháború idején fon­tos hadszíntér volt. Milyen fejlődésen ment keresztül ez a hatalmas kőolajkinccsel rendelkező ország? Hogyan élnek itt az emberek, mik a szokásaik? Hogyan használ­ják fel a szocialista orszá­gok, köztük hazánk segítsé­gét, amelyet kulturális, egész­ségügyi és egyéb téren nyúj­tanak nekik? A három év alatt Kántorék választ kap­tak ezekre a kérdésekre. Tezsura angol nyelvterü­let, de a betegekkel arabul kellett beszélni. Nagyon sok cselekedetük meghatározója a Korán. Így ünnepeik, szo­kásaik is ennek megfelelően alakulnak. A törvénytisztele­tet az idegentől is megköve­telik. A Korán-magyarázók szerint az önmegtartóztatás az akaraterő próbája. Ilyen „próba” a nagyböjt, amit Rá­mádén hava hoz magával. Ez a Hold járásán alapuló mu­zulmán időszámításnak meg­felelően új holdtól új holdig tart. Ekkor napkeltétől nap­nyugtáig sem enni, sem inni és semmiféle élvezeti cikket fogyasztani nem szabad. — Különös látvány — me­séli Fülöp Erzsébet —, hogy amikor a televízióban el­hangzik az esti ima, bemond­ják, hogy lement a Nap, ak­kor enni kezd az ország. Egy óra múlva kivonulnak az ut­cára és kezdődik az élet... A Faliszőnyeg Líbiából nyár az fárasztó ilyen tekin­tetben, mert hosszúak a nap­palok. Az évszakokkal nem voltak különös gondjaink, ki­véve az első évet. Senki sem mondta, hogy meleg ruhát vi­gyünk Afrikába, meg gumi­csizmát. Ám olyan viharok, jégesők voltak, hogy hazai hasonlókra nem is emléke­zünk. A másik kicsit furcsa jelenség a „gibli”, ez a siva­tag felől érkező déli szél, ami sok homokot hoz magá­val és mindent beborít. Ilyen­kor az emberek fogai alatt is homok ropog. Ez néhány na­pig tart... EMBEREK, SZOKÁSOK Kántoréknál a feleség volt a történelmi ismeretek „fele­lőse”. Ő kutatta a Tezsurá­ban élő emberek szokásait is. így tudta meg, hogy a ter­ménybetakarítás napjai ün­nepnek számítanak errefelé. Ilyenkor ünneplőbe öltöznek, lányok-asszonyok, és a házuk udvarán így osztályozzák a frissen szedett gyümölcsöket, fűszerféléket. Annál büsz­kébbek, minél több dolguk akad, hiszen gazdaságuk mércéje ez. — Sok gyerek van a csa­ládokban — mondják szinte egyszerre Kántorék —, több nemzedék él együtt. A fér­fiak és a nők mindig külön társaságban vannak. Étkezés­kor is így elkülönülnek és fogyasztanak. Nemzeti elede­lük a kusz-kuszi, a mi pör­költünkhöz hasonló, csak egy nagy lavórszerű tálból zöldséget meg tököt is tesz­nek bele. Roppant erősen főznek. — A líbiai nők ősi hagyo­mánya a hennázás — ma­gyarázza Fülöp Erzsébet —. A henna egy növény, amely­nek oldatával az asszonyok bekenik egymás ujjait, a lábfejre is csíkokat festenek. Ez a növényi oldat gátolja a gombásodást. A menyasszony hennázása külön szertartás, magát az esküvőt nem is említve. A menyasszonyt vé­gighordozzák a faluban, de még Tripoliban is. Feldíszí­tett autókkal tülkölnek, han­goskodnak, leáll a forgalom és ilyenkor senki nem bosz- szankodik, együtt örül velük. * Alig néhány hete, hogy a Kántor család visszaérkezett Magyarországra. Üj honfog­lalás ez. Otthonukban a há­rom évre naponta emlékez­tető dísztárgyak, faliszőnyeg, vagy az ősi zenei kultúrát idéző birkabőr dobok. A szekrényfiókokban pedig szí­nes diaképek százai a Peptis Magna-i, Sabrata-i római ko­ri romvárosokról, a sivatagi napnyugtákról, az ottani kollégákról. Ezen a helyen csak címszavakban idézhet­tük fel a három esztendőt, a gyógyító orvos és a — nem számított lehetőséggel élve — műszaki rajzolóként dolgozó feleségének emlékeit. Decsi Kiss János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents