Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-12 / 267. szám
1983. november 12. NÉPÚJSÁG 5 Nem holtig tanulni? Az elmúlt években született egy „veszélyes” megálla----------------------------------- pítás éspedig az, hogy a tanulás v eszíteni kezd a presztízséből, mintha a képzetlenség jövedelmezőbb lenne. A közoktatás fejlesztése terén a munka melletti oktatás a továbbiakban is fontos helyen szerepel. Hiszen az iskolai felnőttoktatás rendeltetése a jövőben is az, hogy segítse a társadalomban meglevő és újra termelődő műveltségi egyenlőtlenségek csökkentését, hogy biztosítsa a munkához szükséges szakmai végzettség megszerzését és járuljon hozzá a középiskola általánossá tételéhez. Egyetlen számadatot nézzünk csupán megyénk tükréből. Az elmúlt tanévben ezerkilencszázhatvanhárman tanultak munka mellett középiskoláink esti és levelező tagozatán. Többször, több helyütt szó esett már arról, hogy ki, mikor, miért ül felnőtt fejjel az iskolapadban. Most inkább az új tantervek bevezetésének tapasztalairól szóljunk, amely a középiskolai felnőttoktatásba is változást hozott. Általánossá vált a kétnapos oktatás. Megyénk néhány középiskolájának tapasztalatait összegezve megállapíthatjuk, hogy a beiskolázások körülményei valamennyi középiskolában azonosak. A személyi, tárgyi feltételek sok esetben megegyeznek a nappali tagozatokéval, tehát jók. Megyénkben az 1979—80-as tanévben alakult meg a középiskolai felnőttoktatási tagozatvezetők munkaközössége, a résztvevők száma huszonnyolc volt. Évi két foglalkozást tartottak. A konzultációk során elsősorban a követelmény- rendszer, az ellenőrzés, értékelés, osztályozás problémáival foglalkoztak. Ez a munkaközösség néhány éve — sajnos — nem működik, személyi, időbeli és utaztatási gondok miatt. Nem volt olyan fórum, ahol a felvetődött problémák megoldást találtak volna. Hogy mégis szükséges legalább egy ilyen alkalom évente, igazolja, hogy a 82—83-as tanévben kerestek módot az erre illetékes vezetők, hogy az Országos Pedagógiai Intézet munkatársainak részvételével, a jelentkező kérdésekre választ is adjanak. A kérdések ugyanis sokasodnak. A felmerült gondokra pedig közösen lehet megoldást találni, merthogy a gondok is azonosak olykor-olykor. Itt van például mindjárt a kétnapos oktatás. Fogalmazzunk kendőzetlenül: a tanulókat az ötnapos munkahét mellett két napra nem szívesen engedik el a munkahelyek, hiszen a gazdasági feladatokat is végezniük kell. A megnövekedett szabad idő következtében a házi munkák — betakarítás, állatgondozás, családi programok — nagy része a hét végére tolódik, így a tanulók kevesebbet tanulnak. A heti kétnapi oktatás igénybe veszi, egyaránt próbára teszi a munkahelyek és a család tűrőképességét, hiszen mind a jövedelem, mind pedig a családra fordítható idő csökken. A tanulók a második napot nemigen látogatják éppen a fizetéscsökkenés (túlórapótlék) miatt. Másik gond a tanári megterhelés növekedése. A nevelő- testületek szinte valamennyi tagja részt vesz a levelező oktatásban is. A délutáni, esti elfoglaltság nehezíti a nappali tagozatos új tantervek végrehajtását, és viszont. A tanárnak nem marad ideje a másnapi felkészülésre, az esti foglalkozásokra már elfárad, sokan nem is szívesen vállalják ezt a munkát. Ugyanakkor a kétnapos oktatást megkívánja az új ——---------------- tananyag mennyisége és minősége is. A he ti második nap jó alkalmat kínál a gyakorlásra, a tanulók munkába történő bevonására, a gyakorlatok, kísérletek elvégzésére, a tanórák hatékonyságának növelésére. Mód van a felnőttoktatás speciális módszereinek alkalmazására is, esetleg tanulmányi kirándulásokra, közös könyvtár-, színházlátogatásra, amely mind-mind az új tantervekből fakadó pedagógiai feladatok megvalósítását szolgálják. A közoktatás fejlesztéséről szóló javaslat hangsúlyozza, hogy a dolgozók gimnáziumában folytatni kell a felnőttek oktatásában célszerű fakultáció kiépítését. A tapasztalatok szerint az iskolák viszont indokolatlannak tartják ennek bevezetését. Kevés az az iskola, ahol olyan magas a tanulólétszám, hogy indokolt a csoportbontás. Másrészt nem minden iskolatípus ajánlhatja fel a biológiát, földrajzot választási lehetőségként, a művészeti ismereteket pedig nem választják a tanulók. Így maradnak azok a tantárgyak, amelyeket már úgyis tanulnak. A fakultációt így érettségit segítőnek tekintik, a fakultatív tárgyak lényege elmarad, nem speciális igényeket elégít ki. A tankönyvek, tantervi dokumentumok, segédletek véleményezése kapcsán kiderült, hogy *a tankönyvek egy része alkalmatlan az önálló tanulásra. A legszorgalmasabb tanulók is csak a tanári magyarázat után nézik át az anyagot. A felnőttoktatás mindig is speciális módszereket igényelt. Ez az utóbbi időben újabb korrekcióra szorul. Csökkent a tanulók életkora — sajnos ezzel együtt a szellemi kapacitás is. Itt most a lemorzsolódásokról, azok okairól is kellene beszélni. A néha meggondolatlannak tűnő iskolába való jelentkezésekről, a nehézségektől való félelemről és a többiről. A felnőttoktatás jövője köré kérdések sora fonódik. Akad középiskola, ahol újsághirdetést is igénybe kellett venni, az érdeklődés lanyhasága miatt. Itt lassú sorvadást éreznek. Akad olyan is, ahol a stagnálás ellenére bizakodóan tekintenek a jövő feladatai elé. A meglevő feszültségeket oldani kell. Ajánlások is születtek, megoldások a helyzet könnyítésére. Mindenekelőtt az érdekeltség fokozása a sürgető teendő munkahely és a tanuló részéről egyaránt. A szakmunkások sajnos jobban örülnek szakmai jellegű továbbképzésüknek, az érettségi megszerzésével ugyanis megbecsülésük nem minden esetben van egyenes arányban és a munkahelyek sem érzik szükségszerűnek. Valami autodidaktikusan használható tanterv kellene. Nem helyezkedhetünk arra az álláspontra, hogy csak azokkal a képzési igényekkel foglalkozunk, melyeket a gazdasági érdekek közvetlenül kitermelnek. A kulturáltság napjaink termelési eredményeinek is befolyásoló tényezője. Az ember nemcsak mint a termelőerő szűk része van jelen a munkahelyen, hanem a maga teljességében. Ez is megköveteli, hogy a speciális szakmai műveltségen túl, az általános műveltség, az egész ember fejlesztésére kerüljön a hangsúly. A dolgozóknak is érdeke — ha nem is tudatos —, hogy anyagi szükségletein kívül, egyéb, például szociális, önmegvalósító stb. szükségleteiket is kielégítsék. Iskolarendszerű felnőttképzésben külön-külön hárul ------------------------------ ugyan a feladat a felnőttek iskoláira, a tagozatokra, a munkahelyekre, az irányító főhatóságokra, a tanácsokra, a közművelődési intézményekre, a társadalmi és tömegszervezetekre, a rádióra, televízióra, sajtóra a cél azonban közös, valamennyiünk érdeke. A műveltségi szint emelkedésével emberibb lesz a mindennapi lét. D ECSI KISS JÁNOS : CÉGÉREK ■Jlpif E U E lm E l« Egy modern változat A cégér az, ami a jó bornak közismerten nem kell. Ezt azonban alighanem már régen se nagyon vették komolyan, hiszen minden valamire való (és nem sokra való) korcsma igyekezett cégérrel felhívni magára és az ott mért borra a figyelmet. A régi cégérek jó része ma már ipartörténeti emlék és egyáltalán nem rossz ötlet az, ha modern változatai is megjelennek, olykor anti- kizáló formában. Néhányat bemutatunk a jártunkban- keltünkben figyelmet felkeltett cégérek közül. Nemcsak „igaziakat”, hanem nagyon szerény utódokat, jobbakkal remélhetőleg mihamarébb felcserélhető és felcserélendő irányító táblákat is. GOTTVALD KAROLY képriportja Régi bádogoscégér Szekszárdról A Bonyhádi Zománcáru gyár hirdeti önmagát Sörre invitáló Pontos idő — Bonyhádon Tamásiban láttak... Irányítótábla a műemlék tiszafára szegezve! fis egy valamelyest jobb változata
