Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-12 / 267. szám

1983. november 12. mEPÜJSAG 3 Nehéz, de szép pálya Hajnalban jött haza Duna­újvárosból Szabó V. István, a dombóvári MÁV Uzemfő- nökség mozdonyvezetője, oda komlói szénvonatot vitt. Most délután 16.50-kor kell jelent­keznie munkahelyén. Meg­kapja a vezénylést az M—62- es dízelmozdonyt, következik a gép átvizsgálása, fékpróba, „kijárás” az állomásra, majd a jelentkezéstől számított két óra múlva indulás. Most még nem tudja, merre kell szerel­vényt vinnie, de akárhova is, biztos benne, hogy odaér. Is­meri a mozdonyokat, a pá­lyákat, tudja, hol kell „rá­kapcsolni”, hol lehet lejt- menetben gázolajat megtaka­rítani ... A kérdést — látszik az ar­cán — banálisnak tartja, mármint azt, hogy szereti-e a szakmáját. — Ha nem szeretném, nem lennék itt. Nehéz mesterség a mienk, de megvan ennek is a szépsége. Amikor érzem, hogy engedelmeskedik a ke­zemnek, az agyamnak a moz­dony, az egész szerelvény. Érzem ilyenkor azt a nagy felelősséget is, amivel a munkám jár. Hogy eljussa­nak az utasok, az áru, biz­tonságban és időben oda, ahova indultak vagy ahova irányították. Kereken harminc éve, hogy Szabó István „eljegyezte” magát a vasúttal. És bizo­nyos, hogy innét fog nyug­díjba menni. Előtte a len­gyárban dolgozott, áztatós- ként, ott is lett párttag, külön engedéllyel, tizenhatévesen, 1951-ben. Napközben a gyári munka, esténként, hét végén a pártmunka. Agitálás, téesz- szervezés, különféle rendez­vények szervezése, előkészí­tése. Ötvenháromban már mindenki beszélt róla, hogy a gyár megszűnik, ekkor ment a vasúthoz. — Barátaim közül sokan már ott dolgoztak, és én ak­kor is tudtam, hogy a vasút biztos kenyér. Nem kell at­tól félni, hogy megszűnik. És aki dolgozni akar, szeret, megtalálja számítását — em­lékezik az akkori időkre. Ötvenötben katonai bevo­nulás, 58-ban leszerelés — a „seregben” már pártalap- szervezeti vezetőségi tag — utána a „vérmezőről” — így hívták a nehéz, verejtékes munka miatt a szénplaccot — a mozdonyelőfűtők közé kerül. Elvégzi a fűtőtanfolya- mot — előzőleg a hiányzó 7—8. általános iskolai osz­Szabó István mozdonyve­zető tályt, közben az általános la­katos szakmunkástanfolya­mot, 1960-ban már vizsgázott mozdonyfűtő és lakatos. Jár­ja — fűtőként — a vonala­kat, egyik-másik mozdony- vezető gyakorta kéri, hogy a lelkiismeretes munkát vég­ző, szorgalmas és tanulékony fűtőt hozzá osszák be. Hat­vannégyben újabb tanfolyam, majd segédkezelői vizsga. Ekkor már mellékvonalakon vagy állomási tolatásnál mozdonyt vezet. Hetvenben gőzmozdonyvezetői tanfolyam és vizsga, újabb négy év el­teltével dízeltanfolyamra kül­dik, és le is feszi sikeresen a vizsgát. — Legjobban a 424-es gő­zösökkel szerettem járni — mondja. Ami most itt áll a 1 állomásépület előtt, mint mú- zeális tárgy, emlékeztet azok­ra az időkre, ahányszor be­jövök dolgozni. Párszor már mondtam is a kislányomnak, amikor erre sétáltunk, hogy bizony, de sokat meghajtot­tam ezt a masinát. Egyszer sem maradtam vele fekve, sőt, más gőzmozdonnyal sem. — Fekve maradni mit je­lent?1 — Vasutasnyelven, amikor útközben olyan üzemzavar keletkezik, amit az ember ott nem tud kijavítani, se­gélymozdonyt kell kérni. Va­lami borzasztó érzés... Vi­szont én ezzel az öreg 424— 124-essel egyszer kisegítet­tem egy fekve maradt, dízel- vontatású fürdővonatot Fo­nyódon. Mint minden munkahelyen, itt, a dombóvári vontatási fő­nökségen is kialakult vala­miféle kategorizálás. Kik azok az emberek, akikre mindig lehet számítani, aki­ket bármivel — ami a szak­májukba tartozik — megbíz­nak, azt becsületesen elvég­zik, ha soron kívül kell szol­gálatba menniök, mennek. Vannak viszont olyanok is, akik csak kevésbé igényes teendőkkel bízhatók meg, és ha soron kívül kell az em­ber, rájuk vagy lehet számí­tani, vagy nem. Szabó István az előbbi ka­tegóriába tartozik. Az első időkben tizenkét éven keresz­tül töltötte úton a karácsony­estét. — Nem magam vagyok így. Sok társam, főképp az én korosztályomból. Így hát őszintén megmondom, nem is tudom, miért pont énrám esett a választás ennél a ki­tüntetésnél. A magyarázatot felettesei­től tudom meg. Tényleg, so­kan vannak hasonlóak, de köztük is kiválik Szabó Ist­ván. Pártmegbízatásként kap­ta tíz évvel ezelőtt szocialista brigád szervezését. Meg is alakult a Béke mozdonyve­zető szocialista brigád. Azóta már harmadízben érték el az aranykoszorús fokozatot, két­szer lett a MÁV Kiváló Bri­gádja, egyszer pedig — leg­utóbb — az Igazgatóság Ki­váló Brigádja. Sokat vállal­nak, és teljesítik is. Nem­csak a termelésben, hanem a szocialista életmódban, a tanulásban. Az elsők közt je­lentkeznek társadalmi mun­kára, ott voltak a sportcsar­nok építésénél is, néha már sürgetik, hogy kaphassanak új feladatot. Évente egyszer, 2—3 napos közös, országjáró családi kirándulást rendez­nek ... Tagja Szabó István a von­tatási pártalapszervezet ve­zetőségének, háromízben — 1969-ben, 73-ban és 80-ban — kapta meg a munkahelyi „Kiváló Dolgozó” kitüntetést, 1964-ben lett „Érdemes” Vas­utas”, 75-ben igazgatósági dicséretet kapott, 1976-ban pedig a „Kiváló Vasutas” ki­tüntetést. E sorozat utolsó „tagja” a Munka Érdemrend bronz fo­kozata, amit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulóján adományozott számára a Népköztáraság Elnöki Tanácsa. Versenytárgyalások az építőiparban Az állami pénzeszközöket, bankhitelt, támogatást is használó beruházók — válla­latok, intézmények, tanácsok — építési igényeinek jobb kielégítését segíti a vállalko­zók versenyeztetése. Központi intézkedések alapján ugyanis ez év január 1-től a beruhá­zási és állóeszköz-fenntartási munkák meghatározott köré­ben már kötelező a verseny- tárgyalásos módszer alkalma­zása. Ennek első, alig három­negyed éves tapasztalatait összegezte mintegy 170 meg­bízó és vállalkozó vélemé­nyének, észrevételeinek és ja­vaslatainak összegyűjtésével, elemzésével az Építésügyi és Városfejlesztési Miniszté­rium. A tapasztalatokról Sas Bélát, az MTI főmunkatársát tájékoztatták. Az új vállalkozási rendszer eddigi gyakorlata lényegében tanulóidőnek minősül, s nem volt mentes a kezdeti bizony­talanságtól, idegenkedéstől sem. Az érintett minisztériu­mok, országos főhatóságok közreműködésével — állás- foglalásaik és tanácsaik alap­ján — öltött határozottabb formát az építési feladatok versenytárgyalásainak rendje, a vállalkozók versenyezteté­se. A vállalkozói magatartás élénkülését mutatja, hogy az utóbbi hónapokban már nem­csak 2—3, hanem már 6—8 kivitelező is jelentkezett ajánlatával egy-egy verseny- tárgyaláson. Az év első kilenc hónapjában összesen 232 ver­senytárgyalást hirdettek meg a beruházók több mint 400 létesítmény építésére, s az utóbbi időszakban elért ked­vező változás, hogy 21-ről 40 százalékra emelkedett az eredményesen, szerződéssel befejeződött versenyeztetések aránya. Így a kivitelezők idei szerződésállományának há­rom százaléka valósul meg — mintegy kétmilliárd forint értékben — versenytárgya­lásokon elnyert megbízások alapján. Ez az arány várha­tóan az év végéig még tovább emelkedik. Az eddigi tapasztalatokból kitűnik, hogy az építési igény és kínálat viszonylagos egyensúlya esetén a verse­nyeztetés kedvezően befolyá­solja a beruházási költsége­ket. A Kőbányai Sörgyár le­endő palackozó üzemének te­reprendezési munkálataira meghirdetett versenytárgya­lásra például 21 ajánlat érke­zett. A felkínált ár 2,8 és 8,2 millió forint körül ingadozott, s végül a legkedvezőbb aján­latot nyújtó négy vállalkozó ismételt versenyeztetése után a nyertes már csak 2,5 millió forintért végzi el a munkát. Hasonlóképpen Kecskeméten egy távfűtővezeték megépí­tésére meghirdetett verseny- tárgyalás eredményeként a kiírt 14 millió forint értékű munkát a nyertes tíz millió­ért vállalta, Debrecenben pe­dig egy lakótelepi út a ta­nácsnak a versenykiírásban szerepelt 6,5 millió helyett csupán 2,4 millióba kerül majd. A versenytárgyalásokkal lehetőség kínálkozik arra, hogy a beruházók diktálják az árakat, s ne legyenek ki­szolgáltatva a vállalkozók­nak, ám a gyakorlatlanság és a hozzáértés hiánya, vagy olykor rajtuk kívül álló okok miatt nem egy esetben még kihasználatlanul maradnak ezek a lehetőségek. Az eddi­gieknél is alaposabban meg kell tanulni a versenyfelhívás helyes kiírását. Gyakran az ajánlatoknak túl rövidre sza­bott beadási határidejével eleve leszűkítik a vállalkozók körét, vagy egyeseket telje­sen kizárnak a versenyből. Előfordult az is, hogy egy versenykiírásban 37 épület felújítását határozták meg, vagy egy megye összes or­vosi lakásának felépítését, s ezzel csak nagyvállalkozók­nak adtak esélyt a megbízás elnyerésére. Holott a nagy feladatot több részletre bontó kiírásokkal kisebb vállalko­zók gyakran kedvezőbb aján­lataihoz is hozzájuthattak volna. Indokolatlan az is, hogy sok esetben meghívá­sos, zártkörű versenytárgya­lásokkal szpkítik a vállalko­zók, s egyúttal a kedvezőbb ajánlati lehetőségek körét. Az érem másik oldala: a versenytárgyalásos építési megbízási rendszer kibonta­kozását különböző túlzott szabályozási, hatósági és mű­szaki kötöttségek is nehezí­tik. Feloldásukra, rendezé­sükre — éppen a felmérés tapasztalatai alapján — az év végéig kidolgozza javasla­tait az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium. HÉTRŐL HÉ ■TRE OL Hll RRE Kánikulai forrósághoz, hosszú, langyos vénasszonyok nyarához szoktunk mosta­nában, s a héten hirtelen ködökkel, hideg­gel közelített a tél. Talán nem is lenne baj, ha idén egy kicsit hidegebb lenne, s hó, jég a gyerekek örömére, hisz tavaly is olyan enyhe tél volt, hogy csak 2—3 hétre kellett becsukni a hálószoba ablakát. A köd meglehetősen kellemetlen természeti jelenség, különösen azóta, mióta az em­berek nem a két lábukon közlekednek. Kedden például szinte csak lépésben lehe­tett autóval haladni, ha húsz métert alig lehetett ellátni. Nem mintha sokakat ez különösképpen zavart volna, akadtak, akik eszeveszetten lavíroztak még így is. Biz­tosan sietős volt a dolguk. így aztán még este 11 óra körül is hallatszott a mentő­autók éktelen szirénázása... Ilyen ködös, késő éjszakai óra volt akkor is, amikor betörtek a Szépművészeti Mú­zeumba, és zsiletpengével kivágták a ke­retéből, Raffaello, Tiepolo, Giorgione képe­it. Mintha nem is vászonba, hanem az em­ber testébe hasítottak volna. Ha szép az idő, akkor építkezünk Többször adtunk hírt mostanában épít­kezésekről, arról, hogy sokan fogtak csa­ládi ház, sorház építésébe. Nem csoda: idén januártól lényegesen kedvezőbbek en­nek a hitelfeltételei, s hát bizony ott, ahol Űj utcasor épül Faddon a család szaporodott, s emeletes házban él­tek, kinőtték az egyébként is életveszélyes, 3 meg 4 négyzetméteres konyhát. Ez utób­bi sokhelyütt étkezőül is szolgált, s ronda szokás, de elismerhetjük: jobban szere­tünk a konyhába kiülni beszélgetni, mint a szobába üldögélni. Ahol mondjuk szól a tévé, kardoznak a kisfiúk, és a férfiak ar­ról beszélgetnek, hogy mit csinált Ebedli a második félidő vége felé. Egy szóval sokan építenek, mert kényelmesebben, szebben szeretnének élni, vagy ahogy mondani szo­kás mostanában: javítani akarják az éle­tük minőségét. Ami nem is rossz dolog, többféle szempontból. Szociológusok állít­ják: annak, hogy ma minden negyedik há­zasság válással végződik, egyik oka, hogy öt-hat ember képtelen békésen együttélni 56 négyzetméteren, kert és udvar nélkül. Persze mondják, ha nincs elég bajod, kezdj el építkezni. Van ebben valami igaz­ság. Észrevétlenül emelkedik hol ennek, hol annak az ára, nagyon sok alapvető do­log hiánycikk, s úgy látszik, most már van kőműves, burkoló, villanyszerelő és aszta­los elég, csupán az anyagból, amivel dol­goznának, abból találtak a szükségesnél lényegesen kevesebbet gyártani. Szóval az anyagbeszerzéssel van a gond. Egy ilyen mostanában építkező ismerősöm elhatároz­ta: az első naptól kezdve írja az építkezési naplót. Az erre a célra szánt füzet üresen maradt, rögtön az elején, mikor egy Ady ellenében kaptak csak olyan ablakot, meg ajtót, amilyent szerettek volna. Ezt ugyan­is hátul, a raktár egy félreeső zugában tar­tották. Amikor vidéki útjainkon látom a renge­teg szép, új házat, elgondolkodom azon, hogy faluhelyen — ahol tudvalévő, az ott­honteremtésnek az építkezésen kívül egyéb módja nincs — vajon hogyan, milyen után­járással tudnak hozzájutni az építkezési anyagokhoz, hogy az esetenkénti fölösleges utazás mennyi benzinbe, pénzbe és időbe kerül, s hogy ezalatt az, aki mert dol­gozik, háztáji gazdasága van és építkezik, meglehetősen fáradt lehet, mondjuk pihen­hetett volna. Csak azért, hogy másnap ne kelljen dupla adag kávéval indítania a munkanapját... Téli holmi Az elmúlt napokban, sőt hetekben, de az előrelátóak már a nyár közepén kezdenek készülni a télre. Ez meglehetősen sokrétű, és évenként rendszeresen visszatér, hisz például fűteni kell, meleg holmit felvenni magunkra, s az alapvető élelmiszerekből, zöldségfélékből, burgonyából, hagymából és gyümölcsből is szokás nagyobb meny- nyiséget tartani otthon, raktározni a nagyüzemekben. Aztán szokás ilyenkor ősz végén megnyugtatni mindenkit: nem kell idegeskedni, mindenből lesz elég. S aztán kiderül, hogy nem egészen... Például a megszokott szénféléből, vagy az olyan nél­külözhetetlen dologból, mint a gyerekcsiz­ma. Irtunk már erről idén is, tíz éve is, azóta gyerekek születtek, nőtték föd, de gyerekcsizma csak nem akar lenni. Igaz, most ne panaszkodjak: a héten sikerült hozzájutni 607 forintért a tizennégyéves gyerek lábára való 39-es, bélelt csizmá­hoz... A hírek szerint zöldség-, gyümölcsfélé­ből lesz télre elegendő, megteltek a rak­tárak, s a hűtőházak is bizonyára, például Madocsán és Bogyiszlón. Azzal, ami bele­való, hisz Madocsán a hűtőházat kultúr­teremnek is használják: itt tartják ugyan­is az esküvőket. Bogyiszlón meg bérbe adják a hűtésre felszerelt óriási termeket, hol ezt, hol azt raktároznak benne. Ilyen is van, s ki gondolta volna 20 évvel ezelőtt a gyümölcstelepítési program fénykorában, hogy a gyümölcsöskert melletti hűtőtároló­ban nem az alma illata terjeng egykoron... Lassacskán gondolni kell a karácsonyra is, az ajándékokra, amelyet jó szívvel ad­nák egymásnak azok, akik egymást való­ban szeretik. Az ajándékot is érdemes mi­előbb elkészíteni, vagy megvenni, hisz az ünnepek körül van éppen elég tennivaló, hiszen a család 2—3 napos teljes ellátásá­ról is gondoskodni kell. Most novemberben van a fogászati hónap, s nem lehet ilyenkor eleget mondani, hogy nézessük meg időnként a fogainkat a fog­orvossal, és mossuk rendszeresen a fogat. Már egészen kis gyerekkortól. Nos, hát er­re egy megtörtént eset... Szekszárdion — mert van gyermekfogászat — a felnőttren­delőben nem fogadnak gyereket. A gyerek- rendelésen sok a beteg, a kicsik mostaná­ban, úgy látszik, a kelleténél több csokolá­dét és ropit esznek. Minthogy sok a rossz fogú gyerek, nyilván nem jut egyre-egyre elég idő. Ezért aztán a gyereknek vagy egyáltalán nem tömik be a fogát, vagy ha igen, olyan fekete anyaggal, hogy az isko­lában rászól a tanár; miért olyan söté­tek a fogai, miért nem mosta reggel, este. A gyerek sír, a szülő pedig fogja a kezét, és elviszi egy orvoshoz. Magánrendelésre, persze. Csendes a határ Véget ért a szántóföldeken a nagy őszi munkacsúcs, raktárban, magtárban a ter­més. A cukorrépaszedés még tart: az idei aszály miatt nagyon kemény a talaj, s ne­hezen halad a szedés. Ez is az aszály egyik hátránya. De nem ártana legalább egy­szer a meleg, csapadékszegény nyár és ősz előnyeiről is beszélni. Arról például, hogy lényegesen kevesebb tüzelőolaj fogyott a szárítóüzemekben, amikor a búzát és a ku­koricát szárították, mint más években. Vagy arról, hogy ilyen október nem volt mostanában, minden őszi termény időben lekerült a földekről, s a tavaszi vetésű nö­vények alá az olyan nagyon fontos őszi mélyszántást is időben elvégzik. Az álla­tok is még mindig kint legelnek — pedig hát régen elmúlt Mihály napja. Nem tu­dom, mindezt levonja-e majd valaki abból az összegből, amit az aszályok okozta ki­esések listáján számolnak össze. Ma a rádió Tolna megyéből sugározza a falufórumot. Ezen a héten mindennap be­szélgettek a rádió munkatársai a kora reg­geli falurádióban a megye mezőgazdasági üzemeiben dolgozó szakemberekkel, ille­tőleg olyan vezetőkkel, akiknek igen sok közük van a falvak életéhez. Érdemes volt Cukorrépa-rakodás Mözsön hallgatni őket, hisz élőszóval szebben, ér­zékletesebben tudják elmondani, hogy mi foglalkoztatja mostanában a földművelés­sel és állattenyésztéssel foglalkozó szak­embereket. D. VARGA MARTA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents