Tolna Megyei Népújság, 1983. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-11 / 266. szám

2 rtEPÜJSÁG 1983. november 11. Kádár János prágai látogatása Ülést tartott a Minisztertanács Kádár János és Gustáv Husák a megbeszélések kezde­tén a prágai Várban. (Telefotó). (Folytatás az 1. oldalról.) lókért végzett munkán túl, személyes barátság is fűz. Megragadom az alkalmat, és pártunk központi bizottsá­ga, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a magam nevében szívből gratulálok a kitüntetéshez. Minden jót, mindenekelőtt erőt, egészsé­get, további eredményes munkát kívánok a szocialis­ta Csehszlovákia felvirágoz­tatásában, és közös ügyünk, a szocializmus és a béke szolgálatában. Ezt követően Gustáv Hu- sák válaszolt Kádár János beszédére. Kedves Kádár elvtárs! őszinte köszönetét mondok a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának és személy szerint önnek, azért a nagy megtiszteltetésért, hogy a Magyar Népköztár­saság gyémántokkal ékesített Zászlórendjét adományozták nekem. Ezt a magas kitüntetést és mindazt a jót, amit tevé­kenységemről mondott, úgy fogadom, mint Csehszlovákia Kommunista Pártja és az or­szág dolgozói által követett politika és a szocialista esz­ményekért vívott harc elis­merését. Ebben egyúttal pártjaink és szocialista államaink test­véri kapcsolatainak nagyra értékelését is látom. E kap­csolatok alapját nemzeteink haladó hagyományai és a proletár szolidaritás képe­zik. Népeinket szorosan ösz- szefűzi a burzsoá uralom és a fasizmus ellen, a kapita­lizmus megdöntéséért és a néphatalom megteremtéséért vívott sok éves közös osz­tályharc. Kapcsolataink főként a szo­cializmus építése időszaká­ban virágoztak fel. Ma jog­gal mondhatjuk, hogy orszá­gainkat nemcsak a jószom­szédi kapcsolatok fűzik ösz- sze, hanem a kölcsönös tisz­telet és bizalom, a szoros együttműködés, az igaz szö­vetség szálai is. A csehszlo­vák—magyar barátságot olyan nagy történelmi vív­mánynak tekintjük, amely erősít bennünket és elősegíti haladásunkat. Boldog vagyok, hogy ma már mindez mélyen gyöke­rezik nemzeteink tudatába. Jogos büszkeséggel szólha­tunk arról, mennyire jóté­kony hatása van a szocialis­ta internacionalizmusnak a történelmi fejlődésre és nem­zeteink kapcsolataira. A kö­zös eszmék, érdekek és célok biztosítják, hogy kapcsolata­ink továbbra is sikeresen fejlődjenek. Nemzeteink Európa szívé­ben élnek, ahol a történelem során sokszor szenvedtek pusztító -háborúktól. A múlt­ban többször osztoztunk kö­zös sorsban és mindebből közös tanulságokat vontunk le. Ebből is táplálkozik szo­cialista jelenünk, a Szovjet­unióhoz fűződő barátság és szövetség, amelyre országa­ink támaszkodnak. A szocialista közösség or­szágai szilárd egységének és közös fellépésének pótolha­tatlan jelentősége van, külö­nösen abban a küzdelemben, amelyet jelenleg az imperia­lizmus agresszív terveinek meghiúsításáért és a béke védelméért folytatunk. Biztosítani kívánom önt arról, kedves Kádár elvtárs, hogy továbbra is mindent megteszek pártjaink és or­szágaink, Csehszlovákia és Magyarország népei barátsá­gának, szövetségének és együttműködésének további sokoldalú fejlődéséért. Kérem, adja át forró elv­társi üdvözletemet a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának. Üj sikereket kí­vánok pártjuk XII. kong­resszusa határozatainak meg­valósításához, a hazájuk fel­virágoztatása érdekében, a magyar nép javára végzett munkához” — fejezte be be­szédét Gustáv Husák. A kitüntetés ünnepélyes átadását követően Gustáv Husák díszébédet adott Ká­dár János tiszteletére. Az MSZMP KB első titkára rö­vid pohárköszöntőjében a többi között leszögezte: „E mostani megbeszélések is hatékonyan hozzájárulnak pártjaink, országaink és né­peink barátságának, testvé­Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára Gustáv Húsúknak, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnö­kének meghívására 1983. no­vember 10-én baráti látoga­tást tett a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaságban. Kádár János és Gustáv Husák kölcsönösen tájékoz­tatták egymást az MSZMP XII., illetve a CSKP XVI. kongresszusa határozatainak teljesítéséről. Véleménycse­rét folytattak a két párt, a két szomszédos szocialista ország sokoldalú együttmű­ködésének alakulásáról és továbbfejlesztésének lehető­ségeiről. Áttekintették a nemzetközi helyzettel, vala­mint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom­mal kapcsolatos időszerű kérdéseket. Megelégedéssel állapítot­ták meg, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és Cseh­szlovákia Kommunista Párt­ja, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a marxizmus— leninizmus és a proletár in­ternacionalizmus elvein ala­puló barátsága és sokoldalú együttműködése mindkét or­szág népeinek javát szolgál­ja, egyben hozzájárul a szo­cialista közösség erősítéséhez is. Megállapították, hogy fo­lyamatosan növekszik a két ország közötti árucsere-for­galom és szélesedik az együttműködés különösen azokban az ágazatokban, amelyek elősegítik a gyor- ■ sabb ütemű tudományos-mű­szaki fejlesztést, a termelés hatékonyságának növelését. Megerősítették Lázár György és Lubomír Strougal minisz­terelnökök közelmúltban sor­ra került találkozóján szü­letett megállapodások fon­tosságát. riségének és együttműködé­sének fejlődéséhez”. A délutáni órákban Kádár János a prágai nagykövetség épületében találkozott a ma­gyar kolónia képviselőivel. Az MSZMP és a CSKP tár­gyalóküldöttsége Kádár Já­nos és Gustáv Husák vezeté­sével a kora esti órákban záró megbeszélést tartott. Magyar részről ezen részt vett Szűrös Mátyás és Kótai Géza, valamint Kovács Bé­la, a Magyar Népköztársa­ság prágai nagykövete. A CSKP delegációjának tagja volt Vasil Bilak. Kádár János és Gustáv Husák kifejezték országaik kölcsönös érdekeltségét a kétoldalú tudományos, kul­turális, valamint más terüle­teken fejlődő együttműködés elősegítése terén. Hangsú­lyozták, hogy a lenini nemze­tiségi politika következetes érvényesítése hatékonyan se­gíti a két szomszédos szocia­lista ország gyümölcsöző kapcsolatainak további erő­södését. A nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseinek áttekinté­se során aggodalommal álla­pították meg, hogy tovább növekedett a feszültség a világban. Elítélték az impe­rializmus, mindenekelőtt az USA szélsőséges köreinek a kialakult erőegyensúly meg­bontására, a Szovjetunióval és a többi szocialista ország­gal szembeni katonai fölény megszerzésére irányuló kí­sérletéit. Különösen veszé­lyesnek minősítették azokat a törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy több nyu­gat-európai országban köze­pes hatótávolságú amerikai rakétákat telepítsenek. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság síkraszáll amellett, hogy érdemi megállapodás szülessen a Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalá­sokon az európai atomfegy­verek korlátozása ügvében. Ezzel összefüggésben Kádár János és Gustáv Husák egyetértésüket fejezték ki és támogatásukról biztosították azokat az új szovjet javas­latokat és állásfoglalásokat, amelyeket Jurij Andropov tett. A két párt képviselői hangsúlyozták ugyanakkor, hogy amennyiben sor kerül az amerikai rakéták telepíté­sére, a Varsói Szerződés tag­államai megfelelő lépéseket tesznek annak érdekében, hogy megőrizzék az európai katonai erőegyensúlyt. Kifejezték meggyőződésü­ket, hogy a jelenlegi bonyo­lult helyzetben is megvan a lehetőség a nemzetközi kap­csolatok veszélyes jelensé­geinek leküzdésére. Korunk­ban a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás melleit élésének vál­tozatlanul nincs ésszerű al­ternatívája. A tartós nem­zetközi béke és biztonság megteremtésének egyedüli útja az egyenlőség és a köl­csönös biztonság elvének kö­vetkezetes figyelembevétele, az erőegyensúlynak a fegy­verzetek alacsonyabb szint­jén történő kialakítása. Vala­mennyi vitás nemzetközi kér­désre tárgyalások útján le­het és kell megoldást talál­ni. Ezeket a törekvéseket fe­jezik ki a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai konkrét javaslatai, kezdemé­nyezései. A béke megőrzése és a nukleáris konfrontáció veszélyének elhárítása érde­kében mindkét párt nemzet­közi tevékenységében aktí­van érvényre juttatja a szo­cialista közösség országainak javaslatait és kezdeményezé­seit. Sajnálattal állapították meg, hogy a NATO-tagálla- mok mind ez ideig nem foglal­tak érdemben állást a Varsói Szerződés és a NATO között az erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondás és a bé­kés kapcsolatok megőrzésé­ről megkötendő szerződés ügyében. Kádár János és Gustáv Husák megelégedéssel szólt a madridi találkozón elért eredményekről és az euró­pai bizalomerősítő intézkedé­sekkel és a leszereléssel fog­lalkozó konferencia összehí­vásáról. A Magyar Népköz- társaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kész aktív részvételével hozzájá­rulni a konferencia sikeré­hez. Ismételten megerősítették pártjaik és országaik szoli­daritását Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeinek a szabadságért, a függetlensé­gért és a társadalmi haladá­sért folytatott harcával az imperializmus, a gyarmatosí­tás, a neokolonializmus, a fajüldözés és a faji megkü­lönböztetés ellen. Ezzel ösz- szefüggésben határozottan elítélték az Egyesült Államok- * nak Grenada elleni fegyve­res agresszióját, amely a nemzetközi jognak, az ENSZ alapokmányának és a .füg­getlen állam szuverenitásá­nak durva megsértését jelen­ti. Aggodalommal szóltak a közel-keleti helyzet alakulá­sáról, elítélték a közvetlen imperialista beavatkozást Li­banon belügyeibe. Állást fog­laltak a térség problémáinak átfogó és igazságos politikai rendezése mellett az összes érdekelt fél részvételével. A két párt képviselői a megbeszélések során hangsú­lyozták a Magyar Népköztár­saság és a Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság Szovjet­unióhoz fűződő szoros inter­nacionalista együttműködé­sének, a szocialista közösség országai összefogásának és összehangolt fellépésének rendkívüli jelentőségét. A találkozó szívélyes, ba­ráti légkörben, a kölcsönös megbecsülés és megértés je­gyében zajlott le. Hozzájá­rult a Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlová­kia Kommunista Pártja, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság testvéri kapcsola­tainak további elmélyítésé­hez. Csehszlovákiában tett egy­napos hivatalos, baráti látó- . gatását befejezve csütörtök este hazautazott Prágából Kádár János. Az MSZMP KB első titkárát és kíséretét vendéglátója, Gustáv Husák, valamint Vasil Bilak búcsúz­tatta a csehszlovák főváros főpályaudvarán. Megjelentek Csehszlovákia politikai és társadalmi életének vezető képviselői. (Folytatás az 1. oldalról.) telezését szolgáló személyi jövedelemkiegészítéseket be kell építeni a bérrendszerbe. A kormány megváltozta­tott több, a lakossági adózás­sal kapcsolatos rendelkezést. 1984. január 1-től — a ház­táji és kisegítő gazdaságok­ban elérhető jövedelmek ki­vételével — .valamennyi egyéb adóköteles jövedelmet új általános jövedelemadó szabályoz. Ezzel összhangban módosulnak a lakossági adó­(Folytatás az 1. oldalról) bantása — mondotta elöljá­róban. — Az ésszerűség tehát azt diktálja, hogy bízzunk a harmadik világháború elke­rülhetőségében. Terveinket csak ehhez a reális lehető­séghez mérhetjük. Ám ez a lehetőség nem elégíthet ki bennünket, mert ha csak to­vábbi fegyverkezési hajszá­val teremthetjük meg az egyensúlyt, akkor ezért a tö­rékeny békéért túl drága árat kell fizetnünk: fennmarad a veszély, a kockázat szoron­gató érzése, és egy meddő vállalkozásban kimerülnek az emberiség jobb célokra alkal­mas termelőerői. — Nem mondhatunk le te­hát egy olyan emberséges vi­lágrend eljöveteléről, amely­ben a nemzetek, országok kapcsolatából hiányzik a fe­nyegetés és a zsarolás, helyé­be a jobb kooperáció, az együttműködésre való na­gyobb készség lép — hangoz­tatta, majd a béke megőrzé­sének lehetőségeiről, az egyén politikai szerepéről szólva kijelentette: — A mi béke­mozgalmunk kormánypárti, mert a kormány is békepár­ti. De jól csináljuk-e a dol­gunkat, ha a béke ügyét le­tesszük a nekünk való, ámde mégiscsak hivatalos intézmé­nyek kezébe, s mi csupán ösztökéljük ezeket az intéz­ményeket, hogy teljesítsék kötelességüket? önbecsülé­sünkhöz az is hozzátartozik, hogy nem elégít ki bennün­ket a mégoly jószándékú kor­mány tevékenysége sem, ha magunk közvetlenül nem ve­hetünk részt a békét szolgáló cselekvés kimunkálásában; ha jelenlétünkkel és közre­működésünkkel nem fejez­hetjük ki, hogy mélységesen aggaszt bennünket az impe­rialista körök törekvése a há­borús feszültség növelésére, hogy elítéljük a közép-ható­távolságú rakéták tervezett nyugat-európai telepítését, hogy mélységesen szolidá­risak vagyunk a közvetlenül fenyegetett európai és ame­rikai népek lenyűgöző, mil­liókat nyílt cselekvésre kész­tető mozgalmával. Pozsgay Imre ezután arról szólt, hogy a fel-felvetődő kételyek ellenére sincs tét­lenségre kárhoztatva az egyén, az egyes ember. A tehetetlenség, a kiszolgálta­tottság érzésétől akkor sza­badulhatunk meg, ha a ke­zünk ügyében lévő köteles­ségeinkre figyelünk, ha ébren tartjuk saját feladataink iránti felelősségünket. — Csak kötelességtudó, fe­lelős embernek lehet jó a közérzete. Csak jó közérzetű, bizakodó ember tud igazán részt vállalni nemzete és az emberiség sorsából. Ha az így érző, így gondolkodó embe­rek, egyének száma százmil­liókra tehető, akkor akaratuk előtt a legnagyobb hatalmak­nak is meg kell hajolniuk. — A szocializmusban élő emberiség teremtette meg az első olyan hatalmi rendszert; amelynek célja nem a hódí­tásban, hanem a haladás vívmányainak és feltételei­nek védelmében van. A Szov­jetunió és szövetségeseinek társadalmi, politikai, gazda­sági és katonai ereje ugyan­arra a feladatra összponto­sul: megteremteni a társa­dalmi és nemzeti felemelke­dés lehetőségét saját orszá­igazgatásra és társasági adó­zásra vonatkozó előírások is. A Minisztertanács áttekin­tette az országgyűlés őszi ülésszakán elhangzott képvi­selői javaslatokat és kötelez­te a minisztériumok és az or­szágos hatáskörű szervek ve­zetőit, hogy vizsgálják meg az indítványok megvalósítá­sának lehetőségeit, s az eredményről tájékoztassák az országgyűlés elnökét, vala­mint a javaslatokat tevő képviselőket. (MTI) guk dolgozó népe számára, védelmezni a szocialista ha­zát az imperializmus fenye­getésével szemben és reményt kelteni a még elnyomottak millióiban, hogy a dolgozó ember lerakhatja szabadsá­gának, felemelkedésének alapjait, kiveheti az elnyomó rendszerek és kizsákmányoló osztályok kezéből sorsának irányítását. — Amikor a háború és a béke válaszútja előtt állunk, nem túlzás figyelmünk körét az egész világra kiterjeszteni. Csak így foghatjuk fel sze­mélyes részvételünk lehető­ségét és jelentőségét minden földlakó sorsának alakulásá­ban. De amikor a békéért való tettnek, a cselekvésnek van itt az ideje, szűkebbre vonjuk ezt a kört. A szem határa a nemzet, a haza hatá­ráig terjed. Ha valódi tettre készülünk, akkor családban, népben, nemzetben gondol­kodunk. Mert akinek mind­untalan, a munkás hétköz­napokon is az egész embe­riség körül forog az agya, az soha senkit nem fog bol­dogítani, mert miközben messzi horizontokon járatja tekintetét, elmulasztja elin­tézni a keze ügyébe eső dol­gokat. Aki viszont soha nem emeli tekintetét saját ottho­nának eresze fölé, az önmaga lealacsonyodásának útját járja. — Magyarország ma nagy­ságát meghaladó mértékben pzoitív szerepet játszik az or­szágok, népek közötti kap­csolatok építésében — han­goztatta a továbbiakban. Nemzetközi kapcsolatainkat a feszültségek növekedése idején is fejlesztettük, kül­politikánkban az enyhülés eredményeinek megóvására törekedtünk. Hazánk, miközben — nem­zeti érdekeit követve — hű­séges tagja a szocialista or­szágok védelmi rendszeré­nek, a Varsói Szerződésnek, a békés egymás mellett élés szellemében együttműködés­re törekszik a világ minden országával. E békés külpolitika alap­ján jogunk v^n arra, hogy tiltakozzunk az amerikai ra­kéták európai telepítése el­len, hogy követeljük a tár­gyalások folytatását, hogy ki­fejezzük szolidaritásunkat azokkal, akik a békéről hoz­zánk hasonlóan gondolkod­nak világnézetre, korra, nemre, nemzetiségre, és párt­állásra való tekintet nélkül. Magyarország tiszta lelki­ismerettel vehet részt a bé­kéért folytatott küzdelem­ben. Határain belül nincs se osztály-, se nemzetiségi el­nyomás, Érvényesülnek az emberi jogok, s nincs olyan társadalmi, politikai csopor­tosulás, amelynek céljai a béke ellen irányulnának állapította meg Pozsgay Im­re, majd befejezésül a kö­vetkezőket mondotta: Örömeinket szaporítani, bajainkat gyomlálni, ritkíta­ni kellene. Kinek-kinek meg­vannak ehhez a személyes tervei. De amikor e tervek megvalósításán fáradozunk, lássunk hozzá az eddiginél is erősebb szocialista nem­zeti közösségtudat felépítésé­hez önmagunkban, ami által egyenként jobb emberek, vagyis többek leszünk. A budapesti dolgozók bé­kenagygyűlése a Himnusz hangjaival ért véget. Közlemény Kádár János és Gustáv Husák prágai találkozójáról Budapesti dolgozók békenagygyűlése

Next

/
Thumbnails
Contents